Pánikbeteg vagyok! (beszélgetés)

Szia Viki,

21 évesen nincs itt a vég, arra még nagyon ráérsz... :)

Tudom ezek a tünetek roppant ijesztőek, de ettől szenvedünk valamennyien. Szerintem - velem így volt - már az is sokat segíthet Neked, hogy látod, nem vagy egyedül, sokan szenvedünk hasonló problémáktól.

Kivizsgáltattad magad, tehát testileg minden OK, innentől jön a neheze: most már el is kell ezt hinned! Ami tüneteket leírtál az mind megvolt nekem is, a legváltozatosabb "csomagokban".

Pszichiáter: ez a legnagyobb gond. Keress addig, amíg nem találsz egy olyat, akiben megbízol, akinek maximálisan ki tudsz tárulkozni, mert ezt csak vele együtt lehet legyőzni. Sajnos sok türelem kell hozzá, én csak 4-5 éve, de vannak akik évtizedek óta birkóznak ezzel a problémával.

És néhány tipp, ami nekem gyorsan segíteni szokott:

- nyugodt, mély, hasi légzés (belégzés 4-ig számolva lassan, ugyanígy ki. Közben mérheted a pulzusod, érezni fogod ahogy néhány nyugodt légzés után máris lassul.)

- Elfoglaltság: ha úgy érzed, jön a roham, azonnal foglald el magad valamivel: figyeld meg, társaságban, jó hangulatban nem mer előjönni, ha egyedül vagy hívj fel valakit, dumálj vele, tereld el a figyelmedet.

- És hát nem szégyen néha valami gyógyszeres segítség, de az antidepresszáns helyett inkább valami enyhébb nyugtató - pl. a Xanax-ból egy-két szem gyorsan segíthet.

Szóval fel a fejjel, sok helyről - pl. ettől a közösségtől is - várhatsz segítséget, és túljutsz ezeken a problémákon, ahogy mi is igyekszünk! :)

Az meg már a magánvéleményem, előre is elnézést kérek érte. hogy akinek 21 évesen egyáltalán megfordul a fejében az öngyilkosság gondolata, azt jól seggbe kell rúgni gyorssegélyként... :)

Neked még annyi feladatot, örömet tartogat az élet, hogy egy átmeneti rossz állapot miatt nagy hülyeség lenne lemondani róla!

sziasztok, újak:( sajnos egyre többen vagyunk... régen is volt ilyen betegség? én nem emlékszem hogy ilyen tünetei lettek volna a környezetemben régen bárkinek, most meg elég gyakori sajna.

én mindig azt mondogatom magamban, hogy ettől nem lehet meghalni, nem fogok meghalni, és ha kezdődik akkor meg hogy nem érzem a tüneteket és gyorsan odabujok a páromhoz ha tudok, egyetlen egy helyzet van amikor nincs semmi bajom, ha ő velem van, annyira megnyugtat a jelenléte.

vele bármikor bárhová el merek menni, pl barlangban is vele voltam és túléltem:) és nem kellemetlen érzés maradt, hanem jó.

meg azt is észrevettem, ha pörgös a napom, leköt a munka, intéznivalók, majd este is program, akkor se jön elő, viszont ha van kis időm és unatkozni hagyom magam akkor ha rosszakra gondolok azonnal elér.

kitartást mindenkinek, és le kell gyöznünk ezt a x.rt mert erősek vagyunk és nem ezt érdemeljük!

hahó

van neked rendes dokid? sztem az nagy támaszt nyújtana..nekem sajna nincs de mindig bizakodom..

kitartást Neked!

Szia Viki,

Pontosan tudom min mész keresztül. Én 8 éve csinálom, hál' Istennek mire ez a vacak jött, én már jórészt kibuliztam magam. De nekem is nagyon vacak volt, és mai is az, hogy ha valaki valami rendezvényre hív, akkor azon jól el mélázok, menke-e, zárt térben vagy szabadban, ha zárt térben akkor mekkora, és onnan hogy tudok gond esetén a leggyorsabban kijutni...

Borzasztó!!!

Pedig én már félig gyógyultnak tekintetem/tekinthetem magam, és még sem.

Rám is sokszor tör az a gondolat, hogy ennek soha sem lesz vége, így fogok meghallni. :(((

Ez van...

Amiket leírtam, csak útmutatások, nem kőbe vésett paragrafusok, én sem tudk pozitívan gondolkodni. :(

Szerintem itt mindenki próbálkozik valamivel, hátha bejön....

Viszont az tény, hogy minnél rövidebb ideig vagy benne annál kevésbé vésődik bele az agyadba ez az "életforma".

Szóval "siess" kikerülni belőle minnél előbb!!

Jó gyógyulgatást, szép napocskát!

Üdv

Barack

húú, köszi szépen..

az a baj h nem tudok pozitívan gondolkodni, március óta benne vagyok ebben a sz@rban, van h jobb, de ha a helyzetemre gondolok, csak sírni tudok..

utálom h minden dolgomat ez határozza meg, barátom:"gyere, menjünk el moziba" én "áá, nee, most nee"

barátnőm:"viki, eljössz velem mittoménhova holnap?" én:" öö..inkább otthon maradnék"

siralom ez az egész..

(bocsi h itt sajnálkozom..majd jövök akkor is ám ha vidám leszek:)

köszii h segítetek. vagyis próbáltok..m meggyőződésem h örökre igy maradok. ja nem , valami változik: a bankszámla tranzakcióm száma( a dokiknak köszönhetően..)

na befejeztem:)

legyen szép napotok!

Szia Viki20,

Van 1 jó és 1 rossz hírem! Mivel kezdjem?

Rossz: pánikbeteg vagy Jó: nem fogsz meghalni, mert a pániktól nem lehet meghalni!!!

Gyógyulás? Igen van esély sok türelemmel és kitartással. Mivel az idegeidet, lelkedet nem 1 nap alatt tetted/tetetted/tették tönkre, ezért a gyógyulás is valószínű hosszabb idő lesz, ez nem bibis ujj!

És a gyógyulás...

Azt tudnod kell, hogy a gyógyszerek csak a piramis csúcsát "hámozgatják". Ahhoz hogy meggyógyulj pszichoterápira kellene járnod...

De!!!

Mindenképp életfelfogást kellene változtatnod, életstílust kell változtatnod, és meg kellene zanulnod legalább 1 relaxációs technikát.

Életfelfogás: valami elfoglaltságot keresni, amiben örömöd leled, pozitív gondokodás

Ééletstílus: 8-kor feküdj le aludni, a kialvatlanság a pánikos ellensége, mellette sportolni kellene

Relaxációs technika: Autogén tréning

Az első, hogy keress egy jó pszichiátert (lehet SZTK, a pszichológus lehet magán), aki beállítja a gyógyszered, második, hogy keress egy jó pszichológust, aki egyben tanít neked egy relaxiációs technikát, és jó pszichoterapeuta.

Harmadszorra amennyire gyorsan csak lehet gyere ki ebből a sz@rból, mert minnél tovább maradsz benne, annál nehezebb kijönni belőle...

Ha van időd olvasd el ezt az oldalt: [link]

Üdv

Barack

Szia Viki!

Nyugodj meg, nem fogsz meghalni. Ezt mind csak az agyad generálja. Ezt kell valahogy magadba beszélni. Bár tudom, amikor jön egy ilyen roham, nem könnyű ilyenekre gondolni.

A másik meg, hogy valószínű nem jó a gyógyszered. Keress fel esetleg egy másikdokit és mondd el neki, hogy gyógyszer mellett is rosszul vagy és öngyilkos gondolataid vannak.

Érdemes lenne megpróbálni egy terápiát, vagy kineziológust. De azt tudnod kell, hogy ők sem oldják meg a problémád, csak a felszínre hozzák. És Te mit kezdesz vele, az már rajtad múlik.

Ha tudok valamiben segíteni, írj nyugodtan!

Puszi

hahó.

ezek szerint nem olvastad a hozzászólásomat:) ugyanis benne van h kb fél éve szedek gyszt. :)

természetgyógyásszal kezdtem, de nem segített..:(

pszichiáterhez járok, de a másodikat is otthagytam mert nem is figyelt rám..

pont ezért vagyok kétségbeesve..

Szia, Viki!

Olvastam az üzenetedet, és azt tanácsolom, hogy mihamarabb keress fel egy pszichológust! Ez nagy valószínűséggel a pánikbetegség! Próbálkozzál első körben természetes gyógynövényekkel, gyógynövény alapú nyugtatókkal, ha ez nem segít - természetesen a pszichoterápia mellett - akkor viszont ne restelj pszichitáriai szakrendelésre menni, ahol gyógyszert fogsz kapni! Próbál ellazulni, amennyire csak tudsz, most nagyon kell a lelkierő, úgyhogy a kedvenc tevékenységeidnek sok időt szánjál. Hasznos még a testmozgás is! Vigyázz magadra, és nem szabad feladni!!!!!!

sziasztok.

hadd írjam le a történetemet, kérlek válaszoljatok rá. sokat jelentene..

Kb. fél évvel ezelőtt volt pánikrohamom, azt hittem csak leesett a vérnyomásom, aztán következő napokban végtagzsibbadást éreztem, illetve reggel úgy ébredtem, h a fogaim majd kitörtek úgy szorítottam őket. A legnagyobb ijedtséget azonban mégis az okozta, amikor egy napon rosszullettem-émelygés, hányinger, ájulásérzés, azt hittem menten meghalok.-zokogásban törtem ki, ezután olyan fejfájás tört rám, h szinte beszélni sem tudtam. Az utána következő hetekben tenyerem, talpam izzadt, jöttek a hőhullámok,rettegtem, mik ezek a tünetek, szinte az egész testemen végigment, hányinger, székelési inger...holtsápadtan feküdtem, izzadtam,mozdulni nem bírtam.izomfájdalmak, remegés...orvosi kivizsgálás alkalmával a szívem 140et pulzált, tudtam, itt a vég.. a laboreredmények, illetve minden egyéb(ekg,neurológia, hallgatózás..más nem volt) tökéletes eredményt mutatott.Tudtam,nem lesz könnyű a végére járni a dolognak,miközben mindenki azt hitte h csak a vizsgák miatt izgulok. 5 háziorvos,(nem hittem egyiknek sem h ez nem testi baj), rengeteg internetes információ(betegségekről),természetgyógyász, halálfélelem után, pszichiáternél kötöttem ki, aki(egyben neurológus is) szorongásos depressziós zavart állapított meg nálam. antidepressznánst(citagen 20mg) ..tüneteim néha enyhülnek, néha maradtak..

számomra-aki bár eleget olastam erről( fél éve szinte mással sem foglalkozom)- eléggé érthetetlen, h testi tüneteim lelki trauma következményei, és olyankor jöttek elő mikor nem is vártam volna.

Bőrviszketésről,kipirosodásról, végtagfájdalmakról,mellkasi diszkomfortról(mintha egy vasmellénnyel szorítanának össze), gyengeségről, tudat beszűküléséről, hangyamászás-érzésről,émelygésről,megfoghatatlan fizikai fájdalmakról mindenhol is be tudok számolni. Nekem szinte az egész testemet érintette a dolog..

Nagyon kétségbe vagyok esve, nem tudom, ennyi gyógyszerszedés után(5 hónap) hpgy kellene éreznem magam, rettegek az orvosoktól, hogy téves diagnózist állítottak fel, attól, hogy kórházba kerülök, meghalok. Az életem egy szenvedés, 21 éves vagyok, és szinte nézem ahogy megy tönkre minden amit eddig felépítettem. Gyakran gondolkozom az öngyilkosságon...

minden jót nektek!

De a pániktól igen :(((

Képzelem mit gondolnak rólam a biztonságiőrök, de még egy sem jött utánam. :D

Én a kimennire szavazok! :)

Mit kimenni, rohanni!!!

Csak tudod még midig nem értem miért működik így az agyam?

legalább a gepárdtól nem kell félned:)))

xar amikor az ember latolgatja, na ez most az vagy nem az, maradjak vagy menjek ki vagy szóljak valakinek, nálam elég sok a téves riasztás, egy csomoszor volt hogy kezdem érezni erre csak böfiznem kell, vagy kiszárad a torkom csak, vagy csak megfáztam, más ezeket nem is veszi észre én meg betojok tőlük előre.

Sajna ismerem az érzést: mindig tartani magam nehogy...

Én az rühellem ebben a betegségben a legjobban, hogy kiszámíthatatlan.

Én büszke voltam magamra, hogy egyedül be tudok menni kisebb helyekre vásárolni, erre 1 hete úgy rohantam ki az egyik ilyen helyről, hogy egy gepárd nem ért volna el.

ja, gondoltam, csak az enyémet is törölte, remélem nem értette félre senki, de mostmár mindegy.

amugy én kicsit helyreraktam magam, kb 1 hónapja nem ért el a fulladás, persze elkiabálni nem merem.

ebben az egészben az a legrosszabb hogy az ember minden pillanatban attól fél hogy nehogy elérje:(((

voltam egy barlangban azóta 10 méterre kb. a föld alatt volt ahol csak lehajolva lehetett elférni és eléggé féltem, de direkt elkoboroltam egyedül kicsit, nagyon szar érzés volt főleg hogy egyszer azt hittem nem találok vissza a többiekhez de szerencsére elég hangosak voltak, úgy féltem de jóóóó érzés volt hogy megmertem csinálni:)

Írt ide egy "kedves" ember pár "kedves" szót, Hoxa meg kiírtotta... :))

Nem ez az első eset...

Szia!

Tudom hogy kilépett ,csak gondoltam hátha valakinek megvan az email címe,mert azt hiszem hogy látható volt az adatlapján.Sajnos nem írtam fel magamnak.

Sziasztok!

Tudja valaki hogy Skypert hol lehet elérni?Mert már nem regiszrált itt a Hoxa portálon.Ha tud valaki róla akkor légyszi írja meg nekem!Köszönöm!

Szia, Zsuzsa!

Azt hiszem, hogy azok az emberek, akik ebben a fórumban érdekeltek (vagy beleolvasnak, vagy esetleg még írnak is) mindannyian betegek! Nálam sem véletlenül alakult ki a pánik. De arra mindig vigyáztam, hogy ne bántsak meg másokat....

Persze tudom, hogy nem vagyunk egyformák, de azért jó lenne, ha legalább mi nem piszkálnánk egymást, mert az életben amúgy is "élesbe" mennek a kis piszkoskodások! Az én alapelvem az, hogy ha segíteni nem tudok, akkor legalább ne ártsak!

Privátba megírom, jó?

De a többiekhez még szól a kérdés, hogy jó pécsi pszichiátert keresnék, aki tud, szóljon!

Igen, én is a kóklerektől tartok. Itt Pesten találtam egy jót, de jövő héten költözünk Pécsre és ott kell egy új pszichiáter.

Tudna valaki ott egy jót javasolni?

Szia Nyuszisün,

Én 8, lassan 9. éve taposom a pánikbetegek útját.

Elfogyasztottam 2 pszichiátert, 2 kineziológust, és talán 2 pszichológust az egyikbe nem vagyok biztos...

Most a kerületi ideggondozóba járok pszichiáterhez, aki felírja a gyógyszereket, és magánba járok pszichológushoz.

A mostani gyógyulási folyamatom cirka májustól kezdődött, és lassan ugyan, de felfelé ível...

(éppen ma rohantam ki a Kaisersből)

Nagyon nehéz megtalálni a jó orvost, én 8 év után most vagyok végre a jó orvosnál.

Velaxint szedek 50mg-ot, és Xanaxot 2x0,25mg-ot és amikor még úgy érzem bekapok belőle...

Seroprammal kezdtem, sokáig nem szedtem, mert az elején volt olyan, hogy az utcára nem mertem kimenni, utána jött az Efectin (Velaxin), amit rögtön elfogadott a szervezetem.

Hát kb. ennyi.

Nagyon figyelj oda milyen pszichológushoz mész, nagyon sok a kókler, a beteghez nem értő!

Üdv

Barack

Szia, Őszibarack!

Én eddig csak pszichiáternél voltam, pszichológusnál is, de nem igazán volt segítség. Most ismételten próbálkozom, nem tudom, hogy fog-e segíteni? Egyébként dolgozom rendesen, és a gyógyszereimet is rendesen szedem. Te szedsz gyógyszereket, és mióta jársz pszichológushoz?

Hali,

Küldtem privit...

Barack