Mit tegyek ha a fiam 22 évesen nem akar dolgozni? (tudásbázis kérdés)

"Semmi sem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodálatos ahhoz, hogy megtörténjen, és semmi sem túl jó ahhoz, hogy örökké tartson, ha a terád váró jóhoz pozitívan állsz hozzá..."

Mindannyiunknak, Helen Hadselltől..

:)

e m p á t i a nálad a sűrű egyetértő bólogatást jelenti, és a közös zsolozsmát, ejnyeejnyét, és beleegyezést a jelen helyzeted megoldásába?

Ha igen, akkor ki kell ábrándítsalak.. itt nézőpontok vonulnak fel egymás után, úgy tűnik, nem a tiéddel azonos szögből,nem neked megfelelve, de empatikus emberek tollából..magam maximálisan éltem, a mai napig is élem a nehézségeket a lányommal együtt, de más aspektusban, egy korábbi viselhetetlen helyzetet radikálisan megszüntetve, fájdalom és dac árán is..van élet az élet után is, a halál után meg végképp..

ha te magadban nem rendezed el ezt a kérdést megnyugtatóan, mit vársz a fiadtól, mit vársz az élettől, talán megsegít, ahogy ez a fórum nem teszi? Vagy a szegény kicsi Én játszmája feloldást ad a gondok alól?

Ps:már látom az arcod, kötözködés az írásom, de sebaj, megjártam a hadak útját a kicsi gyerekemmel együtt,számomra nincs olyan, hogy lehetetlen.. a férjem és az apám betegségét és haláltusáját végig élő lányom szenvedését "enyhítendő"..a temetését, a búcsúszövegeket és a zenéket is magam válogattam,és rendeztem el.. hogy a gyerekem ne egy szokvány temetőbe menjen, ne úgy fájjon, ahogy mi felnőttek megszoktuk hanem valami más és magasztos legyen, hogy ne rokkanjon bele...szóval tudom, milyen kurva nehéz, de azt mondhatom neked is, mint magamnak: kelj fel, és járj!

/ ha akarod, feltéve, és nem a gyereked a mártírságod páncélja.../

Azt írtad hogy a fiad nem úgy élte meg az egészet és nem akarsz vele kitolni, ha úgy érzed, vagy érzi ő hogy az egész világ kitolt vele.

És arra nem gondolsz, hogy ezeken a gondokon nem sajnáltatással lehet valakit átsegíteni?

Egy fiú mindig nyafogósabb mint egy lány.Midig.

És hajlamos egyik másik kissé túlzásba esni.A te fiad nagyon is jól tudta már az elején hogy némi önsajnálattal az újja köré tud csavarni.És ezzel maximálisan élt is.

Te bedőltél neki, és ezzel vége.most meg ugye mindent elkövet hogy úgy ugrálj neki ahogy ő fütyül.És ez egyre rosszabb lesz.ha nem lépsz meg radikális lépéseket akkor vége.Egész életedben rá dolgozhatsz.én nem azt mondom hogy semmi nélkül lökd ki az utcára,de kezdetben egy albérlet kaucióval együttes megtámogatása részedről első lépés lehet

„Ez a topic nyugodtan akár törlésre is kényszerülhet. Pá”

Szerintem ez a topic kiválóan meglenne az olyanok nélkül, mint te is, aki nulla empátiával rendelkezik a másik felé.

Ha nem olvasol vissza, „Akkor meg minek vagy itt?”

Ha irritál a történetem, „Akkor meg minek vagy itt?”

Örülj neki, hogy nincsenek hasonló gondjaid!

Nézd, kaptál itt tanácsot eleget, de neked egyik sem jó, a fiad még mindig a fejeden táncol és te hagyod, mert túlságosan szereted.Több oldalnyi tanács volt, és állítom egyet sem próbáltál ki belőle.Akkor meg minek vagy itt?

Hülyének nézni mindenkit?Rajtam kívül elegen koptatták a klaviatúrát miattad, hogy segítsenek rajtad, hogy mi tévő legyél, de a helyzet nem változott.Vagy csak nekem van olyan érzésem hogy csak sajnáltatni jársz fel ide?

Mert én ha valami tanácsért beregizek, és kérek , majd kapok is tanácsot, ált élek vele, és nem kezdek el nyifogni hogy jaj ez túl drasztikus, netán túl elnéző, ez ezért nem jó az meg azért

Igy csak kopik a festék a klaviról és nem történik semmi.Ez a topic nyugodtan akár törlésre is kényszerülhet.Pá

Tudni, legalábbis sejteni lehet az okot.

Mint már írtam, 2 éves volt, amikor magunkra maradtunk. Szinte egyik napról a másikra bölcsibe kellett adnom, hiszen muszáj volt visszamennem dolgozni, mert GYES mellett az árvaellátásból nem tudtunk volna megélni.

Nem volt elég az édesapa elvesztése, nyilvánvaló, hogy valamilyen traumát okozhatott a kicsinek a változás, amire nem volt idő felkészülni. A lányom viszonylag „gond nélkül” vette az akadályt, mert már elég nagy volt a történtek feldolgozásához, és ő inkább anyás típus.

Nekem sem volt mindegy a kényszerből való átállás. Hiába fogadtak szívesen a munkahelyemen, a családi életről alkotott addigi elképzelés és gyakorlat fenekestől felfordult.

Az öcsém akkor már elköltözött, s a férjemmel tervezett, önálló otthon terve is kútba esett.

Minden időmet és energiámat lekötötte a két kiskorúról és a beteg szüleimről való gondoskodás. Mindenkinek a legjobbat szerettem volna nyújtani. Úgy érzem, ez sikerült is, de valahol a fiam rovására mehetett, amit akkor nem vettem észre. Valószínűleg ennek iszom most a levét.

A fiam – a lányommal ellentétben - nem úgy élte meg az egészet, hogy nahát anya mennyit dolgozik, mennyit tesz a maradék családért, hanem csak a saját komfortját tartotta szem előtt.

Kitolt vele a sors, most még az anyja is toljon ki vele?

Nem akarom én sem a szoknyámhoz láncolni (ahogy valaki írta itt), sem a seggét nyalni, kényeztetni, csak valami családfélét fenntartani, ami elég nehéz nagyszülők, férj, társ nélkül. Legalábbis nekem, aki mindig is kerek családban képzelte az életet.

Lehet, h akkor nektek kevesebb órátok volt. Jelenleg is ismerek olyat, akinek alig vannak órái. De én a napi minimum 8 óra suli mellett és a tanulás mellett nem tudtam megoldani. Így is volt olyan időpont, amikor (pl kedd 8-10-ig) három különbőző órám volt egy időben. Nem volt ritka.

De volt nekem is lazább évem, akkor én is dolgoztam.

De gratula neked, ha végig sikerült mindezt teljesítened. Ügyes vagy.

Pedig lehet...

Minden órán részt vettem, aztán utazás, majd tanítani, mondjuk, az nem napi 8 óra. De meg lehetett oldani. Plusz művészeti egyetemen nem elég csak szesszióban tanulni...

Mivel magyar vagyok, így tudok spórolni, nem úgy, mint az itteniek. Én tudok kp-re kocsit venni, mert félre tudom tenni, az itteniek csak hitelre. Pedig lenne miből félretenni, csak pl. otthon kéne főzni, nem állandóan étteremben, kávézóban, bárokban enni. Úgy én is alig várnám a következő fizetést.

Plusz nincs tv-nk, hogy ne kelljen tv adót fizetni, helyette inkább kivetítőt vettünk. Nagyobb beruházás egyszerre, de jobban megéri.

Plusz pl a biztosításokat egy összegben fizetjük ki előre egy évre, így 1-2 havi díjat lehet spórolni rajta. (Pl a kocsi biztosítása havi 24ezer Ft, irtó drága idekint.)

És ismerek olyan taktikát, hogy megveszem a gagyi kólát és munkába abból töltök a kis üvegbe, azt visszük, nem a kis üveges márkásat vesszük. (Ezt hallván 1-2 brit mondta is, hogy hú, milyen okos ötlet, sose gondolták volna...)

Szóval ilyesmi praktikákkal tesszük félre a pénzt, így tudunk segíteni az otthoni rokonainkon is.

Sok magyar nagyobb jövedelemre tesz szert Magyarországon, mint mások a külföldi országokban. (Szerencse és szakma kérdése, pl. egy asztalos v. fodrász többet keres, mint pl. egy külföldi titkárnő v. recepciós.) Az lehet, hogy a minimálbér magasabb idekint, de ugyanúgy magasabb a lakás/ház ára, az albérlet ára, plusz itt a mai napig kell ház és tv adót fizetni (házadó havi 30-40ezer forint, tv adó éves szinten lcd tv ára, plusz a kábeltv díj), szóval összességében nem lehet ilyen összehasonlítást tenni, hogy mennyivel "jobb" egy külföldinek. Ami tényleg jobb, az az élelmiszer ára, mert az ugyanott van, mint Mo-on. Lehet, hogy a külföldi fizetése 4szerese vagy akár még többszöröse a magyar minimálbérnek, de pl (már aki dohányzik) egy doboz cigit legolcsóbban 1800-2400 forintért lehet venni (árfolyamfüggő), szóval simán négyszerese az ár vagy inkább még többszöröse egy magyar legolcsóbb cigivel összehasonlítva.

Plusz albit fizetni lakásadóval havonta 195-260ezer forint (attól függ épp hogy áll az árfolyam), stb. Egy lakás ára ott kezdődik, hogy 40 millió forint, plusz ezen felül licitálni kell rá, aki többet ajánl, azé lesz. Családi ház ára horribilis. (Épp ezért lakik szinte mindenki albiban.)

Az viszont mindenképp könnyebb, hogy nem vonják a fizetésből a nyugdíjat, hanem magunknak kell róla gondoskodni. (Azaz nem duplán megy a pénz.) Így annyi lesz, amennyit félretesz az ember arra a számlájára és ha hamarabb meghal az illető, mint ahogy elfogyna a pénze, akkor örökölhető az összeg. És nagyon szép kamatokkal dolgoznak nyugdíj terén.

És most osztod az észt.Büszke vagy magadra?

De jha meggondoljuk jól is tetted,hogy elmentél. Csak a tandíjad küldd vissza az itteni szegény diákoknak! Oké???

Ha olyanok nevelnèk oket, mint mi, kemény kézzel, akkor lenne nyugdij :-)

De nem lesz....