Mit tegyek ha a fiam 22 évesen nem akar dolgozni? (tudásbázis kérdés)

Ez nagyon klassz amit leírtál,csak az a baj,hogy itt ragadunk le mindig!!

A SZÁMÍTÓGÉP A MINDENE,ahhoz viszont még nincs meg a papír.Klíma szerelőnek tanult,de azt nem...mert félek a magasban!Minden amit megemlítünk valami akadályba ütközik.Ilyenkor van az amikor kínomban azt mondom "nem lehet azonnal vezérigazgatói székbe ülni"!!!!

Elhiszem a betegséget,de attól félek,hogy egyszer csak kiderűl,hogy itt egy nagyfokú lustaságról is szó van!

"Válassz egy olyan munkát,

amit imádsz,

és életedben

többé egy napot sem

kell dolgoznod."

A legnehezebb dolog olyan munkát találni amit szeretsz. De ha szereted szívesen csinálod.

Nincs semmi olyan amit szívesen csinál, és ha még sikerélménye is lenne...

hát én nem tudnám elképzelni,hogy anyámék tartsank el..most fejeztem be a sulit, úgyhogy nem dolgoztam mellette,de még igy se kértem tőlük soha pénzt.. Nekem az unokatesóm olyan mint a Te fiad,csak ő már 30 éves, és semmit nem dolgozik.. állandóan keres munkát,de semmi nem jó neki..

Szülei meg türik, nem nagyon szólnak neki..

Szerintem ha nem lépsz fel erőteljesen ellene,akkor soha nem fog megváltozni.. zsebpézt meg ne adj neki, mert emiatt se megy el dolgozni! A gépet meg kidobnám :) És nem adnék neki semmi 4 - 5 ezer ft- os téliszalámit..ha továbbra is kényezteted semmi nem fog változni..csak egyre lustább lesz...

Sajnos én is hasonló cipőben járok. Valamit biztos nagyon elrontottam. Kicsik voltak még, amikor megözvegyültem és egyedül neveltem őket. Talán az apai minta hiányzott. A fiam 20 éves elmúlt és természetesnek veszi, hogy rajtam élősködik.

Nem volna semmi gond, szó nélkül eltartanám, gondoskodnék róla, amíg megszerzi a diplomát, de hogy ennyire semmibe vegyen, csak a jogait tartja számon, a kötelességeit velem együtt toronymagasan leszarja, azt az én gyomrom sajnos nem veszi be.

Nem használ semmi: se a szép szó, se a zsebpénzmegvonás. Pedig volna kiről példát vennie: a nővére 10 éve áll a saját lábán, én is tisztességesen dolgozom, vezetem a háztartást, intézek, szervezek mindent. Ő meg:

napi átlag 10-12 órát ül a gép előtt, sokszor hajnalig, gyakran nem tudok tőle aludni;

ha nagy ritkán elmegy otthonról, nem mondja meg, mikor, hova megy, de a pénzt azt elvárja a programjaihoz;

ha a tanulmányai felől kérdezem, arra is az a válasz, hogy „semmi közöd hozzá”;

nem jó a párizsi, a virsli, 4000-5000 Ft-os téliszalámit akar enni;

a szobájában hömpölyög a szemét és a kosz;

ha eszik, nem takarít el maga után a konyhában, hiába mondom többször is, hogy a cseléd szabadnapos;

napi átlag 10-20 perces munkákat kérek tőle, amiket nem hozzám alkalmazkodva, hanem a netes játékaihoz igazodva csinál meg, órák, vagy napok múlva.

Nekem természetes volt, hogy 14 éves koromtól dolgoztam. A tanulás mellett tanítottam, később nyaranta gyárakban kerestem meg a zsebpénzem, majd munka mellett is tanítottam, másodállásokat vállaltam.

Ő meg 2006-ban 1 napot sem dolgozott nyáron, tavaly úgy tudtam rávenni, hogy beígértem: amennyit keres, annyit melléteszek. Na, nem kellett sokat, tizenvalahány ezerből megúsztam.

Idén hosszas rábeszélésre nagy kegyesen elvállalt egy 2 hetes munkát.

Teljesen tanácstalan és kétségbeesett vagyok.

Szia Spinelli!

Most fogalmaztad meg az igazat:totyorgunk egy helyben és közben szenvedünk!!!!!!!

Szia!

Az a probléma,hogy nem akar senkiről sem hallani!

Írtam lejjebb,hogy szereztem egy kineziológust,aki nem messze lakik,és idejönne hozzánk.Határozott elutasítást kaptam válasznak!

Mióta abbahagyta az iskolát,mindig valamelyik haverja vagy az apja viszi kocsival,ha kell.Buszon nem is utazott 1-2 éve!

Most egy pár napja vissza kellett volna menni a Munkaügyi Központba,de azt mondta,hogy ő busszal nem megy sehova!

valószínűleg tudjuk, viszont valószínűleg a gyakorlati kezeléséről vallunk más nézeteket.

:)

természetesen, ezért lenne szülséges a szakember, és ebben én nem simgatnám meg a fiú fejét, hogy hátha nem akarod drágám...

nézze meg egy szakember, ebben legalább ne a fiú szeretem nemszeretem szokásai döntsenek.

Na, jól van, ezt is megoldottad :DD.

Ami az önigazolást illeti, van benne igazság. De ezt így kívülről elég nehéz eldönteni, hogy mennyire súlyos az a depresszió.

ez nem rossz ötlet....mondjuk úgy kapásból nem tudok ilyen intézményt...., amiket igen, lehet túl szélsőségesek.

Őszintén szólva, esztella nem érzek bennetek sem elég erőt ahhoz, hogy bármi történjen.

Lehet első körben nektek kéne segítség ehhez a feladathoz.

egyébként kolleganőmnek voltak hasonló gondjai, 2 éven át küzdött a fiával, aki sem tanulni, sem pedig dolgozni nem akart, fél év után nem adtak neki pénzt, kaját kapott otthon.

fiú elkezdett dolgozni, nem sokáig, anyagi dolgait haveri kölcsönökből kezdte finanszírozni, valamint lenyúlta a nagymamákat.

Egy idő után eléggé szorult a hurok, a kölcsönöket vissza kellett fizetnie, nagyik le lettek tilta összcsaládilag a támogatásról...gyerek ismét dolgozott.

1-2 hó után abbamaradt a meló, megigérte otthon, hogy tanfolyamra fog járni... a suli miatt ismét kapott pénzt, kb 1 hónap sulit is otthagyta.

Se munka, se iskola otthon lógatta 1 hónapig.

Ekkor jött el a pont, mikor a kolléganőm kirakta otthonról.

A srác haverokhoz ment aludni, ahol ugye rezsit és mindent neki kellett finanszíroznia..csodák csodájára fél éve van munkája, és tud gondoskodni magáról.

én ezt már elmondtam, nem vonom kétségbe, hogy nagyon nehéz a gyermeket keményen fogni, de ahogy már sokszor írtam pontosan a gyengeség az, ami árt neki.

szerintem.

Még korábban írtam ebbe a fórumba és esztella100-zal priviben is sokat beszéltünk.

Esztella100, azt tudnám neked ajánlani, h ha tényleg depressziós a fiad, és ugye nem akar új emberekkel megismerkedni, fél a tömegtől is akár, akkor valamilyen szinten kezeltetned kéne. Ha beteg, akkor bármit próbálhatsz is tenni, nem fog összejönni, főleg ha dühkitörései vannak a fiadnak, akkor te magad is nagyon megijedhetsz tőle. Egy orvossal fel kéne venned a kapcsolatot, aki elmenne hozzátok személyesen pl mint a család újabb barátja. A fiad közelébe férkőzhetne, megállapíthatná, h pontosan mi a baja és elmondatá nektek, h milyen kezelésre is lenne szüksége. Lehet h pusztán antidepresszánst ír föl neki, de lehet h más egyéb is kell.

Próbáljatok szakemberrel konzultálni, reméljük nagyobb sikerrel fog járni, mint ti.

Egyik ismerősöm huga is tömegiszonnyal rendelkezik, v vmi hasonlóval, nem tud még buszon sem utazni, mert rosszul lesz tőle, elájul, stb. Megkapta a kezelését, azóta nem kell kocsival az egyetemre cipelni, be tud menni egyedül is.

Remélem ti is sikerrel jártok, szorítok nektek.

Ebbe is igazad van,nem vagyunk elég határozottak,de ti nem tudjátok elképzelni,milye ingerült hangnemben kapunk választ,amikor valami újabb dolgot felvetünk!!!Nehéz ám,mert nagyon szeretjük a gyermekünket,és ő az egyetlen nekünk!

Ha Ti lennétek ebben a helyzetben mit tennétek????????

Azon gondolkoztam, hogy ez a fórum 2öö7.novemberében indult. Azóta semmi nem történt, lényeges.

Csak itt témázgatunk...

Vajon miért?

mi lenne rosszabb, többet hisztizne, és végül csinálna valamit?

őszintén szólva sajnos ha nem mertek és akartok keményebbek lenni így marad ti fogjátok eltartani ameddig éltek.

ez is"megoldás" csak akkor felesleges erről témázni.

Ne haragudj, hogy keményebb vagyok, de ennek így semmi értelme, vagy csináltok mint szülők valamit, vagy nem.

Ha az internetezést megvonnánk tőle az nagyon fájna,mert állandóan a gép előtt ül.Ezzel fenyegettük már,de szerintem csak még rosszabb helyzetet érnénk el vele!Az a baj,hogy nálunk állandóan csak a fenyegetőzések vannak,de igazán megtenni nem merjük!Attól is félek,hogy esetleg kárt tenne magában!Sosem lehet tudni!

Sajnos néha kénytelen vagyok neki adni pénzt,mert például ingyen a fodrászhoz sem tud menni!

pénzt kap tőletek?

mi az ami megvonható lenne, és "fájna" neki?

Most éppen abban a stádiumban vagyunk,amikor nincs értekezés köztünk,mert nagyon goromba volt,és még ő van megsértődve!

Köthetek én akármit akármihez,ilyenkor csak kemény ellenállás van,és trágár ingerűlt viselkedés,amit én már nem bírok idegekkel,és inkább odébb vonulok,mert ilyenkor úgy érzem összeszorul a gyomrom,és rögtön valami baj lesz velem is.

hát ez nagyon nem jó hír, remélem a munka bejön....de te és a férjed azért nem adjátok fel, remélem...nem kötötted valamihez a kinezt?

Ha nincs teher, nincs motiváció sem.

Sajnos igen!Nem hajlandó arra fogadni a csajt!

Itt volt tegnap a link barátja,és örömmel értesített,hogy elviszi dolgozni magával a fiamat!

Hiszem ha látom!Most arra hivatkozott,hogy majd elmegy dolgozni!