Mit tegyek ha a fiam 22 évesen nem akar dolgozni? (tudásbázis kérdés)

Még mindig nem értem.

Miért nem rakod ki hogy álljon meg a saját lábán?

Köszönöm a megértő szavakat.

Jól látod, a gondommal nem vagyok egyedül, csak nem mindenki meri felvállalni a nevelése kudarcát, még akkor sem, ha hibátlanul, példamutató családban nevelte a gyerekét, de az mégis elzüllött. A környezetemben is láttam ilyeneket, s priviben is kaptam beszámolókat. Ezért is nem értem az ellenem kirohanókat! Azért, mert valaki nem teszi közzé, (mert mondjuk mélységesen szégyelli) attól még lehetnek kudarcai, s lehet, hogy nem teljes mértékben tehet róla.

A fiam szerencsére messze van a hagyományos értelemben vett elzülléstől, csak az fáj, hogy nem veszi tudomásul: az embernek nemcsak jogai, hanem kötelességei is vannak. Meg az, hogy az természetes, hogy én erőfeszítéseket teszek az ő érdekében (teljesítem a kötelességem), és ez messze nem kölcsönös.

Nyilvánvaló, hogy valamit nagyon elrontottam, de nem jövök rá, hogy mit. Annál is inkább, mert a lányommal nincsenek ilyen problémáim. Vele bármit meg tudok beszélni, de az öccsével csak a süketek párbeszédét tudom folytatni.

A negatív dolgok nem is jöhettek be, mert jól tudjuk: az erőszak erőszakot szül.

Magam is úgy rájöttem, s már egy jó ideje teszem is amit javasoltál: békén hagyom, alig szólok hozzá, de az „alapellátást” (kaja, tiszta ruha, rendezett lakás, stb.) biztosítom neki, mert úgy gondolom, akárhogy is viselkedik velem, ez kötelességem.

Zsebpénzt akkor kap, ha kér és megmondja mire kell.

Azért vannak elvárásaim! De már nem mondom, hanem felírom, a monitorjára ragasztom, hogy ne reklamálhasson, hogy ezt sem mondtam, meg azt sem kértem.

Már kezd rájönni, hogy ha ő megteszi, azt, és úgy, amit és ahogy elvárok, akkor elmarad a számonkérés és ő is eredményesebben kérhet tőlem bármit.

Nagyon nehéz lehet a helyzeted. Elképzelhetőnek tartom, hogy akkor is, ha "tökéletesen" nevelted a fiad, előfordulhatnak ilyen és hasonló problémák főleg a kamaszkorban. De a fiad már kinőtt belőle, inkább hisztis, nincs megelégedve magával, a baráti társaságával, az életével.

A férfiakat eleve nagyon rosszul éri, ha egy nő állandóan beszél és kioktat, az idegesség is az agyukra megy.

Szerintem próbálj a fiad helyett magadra figyelni, ne kérdezz rá semmire, ne ajánlgasd a munkát, barátnőt, stb. Egyszerűen hagyd békén. Tudom, h nehéz lesz, hisz ő továbbra is be fog szólni, sértő lesz, de lehet, h változni fog ez a praktika hatására.

Legyen mindig étel és tiszta ruha. A ruháit ne tedd a helyére, hanem összehajtogatva tedd be a szobájába.

Légy magabiztosabb, figyelj oda magadra. Sokat segíthet, ha egy biztos lábakon álló erős nőt lát a fiad, nem egy nyavajgó gyönge anyát, aki mindig kioktatja, mindig változik, stb.

A férfiak többsége nagyon makacs, ne ellenkezz vele és akkor jól kijöhettek. Tudom, h furán hangzik és biztos rengetegen írják majd, hogy egyenjogúak vagytok, miért ne mondanád meg a véleményed, de valószínű, hogy épp ez az, ami a problémát szüli...

Tudom, ajánlottam a net kikötését, de inkább felejtsd el. Ne komoly szankciókat vezess be, hanem légy erősebb, magabiztosabb, figyelj oda magadra. Légy kedves, mosolygós - ne üssön át üvöltésbe, nagyon vigyázz. Időbe fog telleni, de ha a negatív dolgok nem jöttek be (kizárás, stb.), akkor most már állj pozitívan a dolgokhoz.

Én is elképzelhetetlennek tartottam eddig egyébként, hogy egy megfelelően nevelt gyerek ilyen legyen, de valószínű azért van ez, mert még nem találkoztam hasonló helyzettel. De: mindig lehetnek kivételek és sajnos ti ebbe a kis kivételbe eshettek bele.

Kitartást és sok sikert, számolj be, ha történik változás. (Ne 1-2 héten belül várd a változást.) És ne feledd, ha mosolyogsz és kedves vagy, a te közérzeted is sokkal-sokkal jobb lesz.

mit tegyél, akarsz tenni valamit egyáltalán, vagy a reggeli habos kakaó mellett még megsimogatod kicsi okos tunyadisznó fejecskéjét, és további szendergésre buzdítod a biztonságos anyai szoknya mellett eljátszva a nagy halált, a mártír anyát, a nemzet aranyanyját...ébresztő!!!!

Jómagam 38 évesen maradtam egyedül egy apamániás 14 éves kamaszlánnyal, miután végigélte az édesapja méltatlan halálát...megkíméltem, mindentől óvtam, alapítványi középiskolába járva 4 év alatt körbeutazta Európát, többet volt úton, mint itthon, mindene megvolt, csakhogy ne fájjon, aztán egyszer nem ment tovább, vége lett az aranykalitkának, kőkeményen az asztalra csaptam, mart a tanulás nem ment, buli volt és hazugság, és szánítógép, haverok, fanta, ésatöbbi..megvontam minden addigi juttatást,nemn fizettem tobább budapesti albérletet, főiskolia tandíjat, nem volt síelés, nyaralás, volt üvöltözés, ajtócsapkodás, állandó harc, gyűlölet és hiszti, majd lett munka,felelősségteljes idő és pénzbeosztás, lettek tervek és célok..én az erős személyiségű anya már nem fojtom meg, nem tartom a szoknyám mellett,rábízom a saját életét, és maximálisan megbízom benne...a dolgom, hogy elengedjem, terelgessem, a hátteremet adjam a biztonságot, ha igényli...nem tartom magam mellett bikacsökkel, övé az élete , a szabadsága, így enyém a bizalma..nem gondolod, hogy a legnagyobb kárt te okozod a gyerekednek????

A gyerek kérdésre a válaszom:Nem kell ahhoz gyereket nevelni hogy az ember tisztában legyen azzal kapcsolatban hogy hosszútávon ha értékes embert akar nevelni aki megállja a helyét a világban, azt nem lehet úgy nevelni hogy elkényeztetem és mindent megadok neki.

Sőt pontosan egy fiú gyereknél kell jobban a szigor mert mégiscsak ő lesz a családfenntartó, és általában ő lesz az aki biztonságot ad majd a családjának,neki kell cipelni a terheket.Tudom ez most kissé konzervatív de így van.Én még mindig azt mondom még nem késő lehet változtatni azzal ha pár ft-tal az útjára engedi.De ha félti őt vagy saját magát a fia haragjától akkor asszem lehet menni a kötélért.Vagy az ásd el magad felszerelésért.

De meg úgy tényleg.

Most végül miért is jó ez neki?Egy gyereket nem akkor szeretünk ha magunkhoz láncoljuk, hanem akkor ha hagyjuk elmenni.

Ha neked mindenki észt oszt aki nemcsak sajnalgat, akkor mit varsz a forumtol?

Tudod mit? Nagyon nagyon sajnallak. Téged, meg a kicsi fiad is, aki szegényke el kell viselje az anyucit a lakasban, mert nincs sajat otthona.

Remélem a sors megsegit.

Bocsika.

A fórumot nem én indítottam, csak bekapcsolódtam.

Azt észt osztóktól is csak ugyanazt tudom kérdezni: hány gyereket nevelnek?

Mert én kettőt.

Kiírtál egy kérdést, kaptál ötleteket, de nem tudsz lépni.

Meddig vársz még? Mire vársz?

279 hsz.javítva:

*hajleszokhoz

Én nem lakást vennék neki hanem fognám és kiraknám a szűrét az utcára.

Annyit tennék hogy kifizetném az albiját a kaucióval együtt, hogy azért mégse a hajleszohoz kerüljön, aztán éljen ahogy akar.

a fenébe is ez a nő úgy elcseszte hogy ennél jobban már nem s lehet

Kedves Castellina, helenhadsell!

Ketten összesen hány gyereket neveltetek fel, hogy egy sokat megélt anya felé ilyen bölcsek és „együttérzők” vagytok?

Természetesen.

Ha ezen az áron megszabadulhatnék tőle.

S akkor talán ráébredne, milyen, amikor neki, saját maga kell előteremteni az ételt, a tiszta ruhát, a meleg lakást MINDENT.

Ha lenne pénzem, persze, hogy vennék egy garzont, ahova kirakhatnám, aztán éljen, ahogy tud. De NINCS.

Köszönöm az ötletet, de a helyzet úgy pocsék, ahogy van.

A házat nem adhatom el. Többek közt azért, mert van egy öcsém, aki – igaz, 20 éve felénk se néz, a szüleinket is én, egyedül temettem el – de a fele őt illeti. Papíron. (Azzal meg többnyire ki lehet törölni.)

Nézd akárhogy is van, erről csak te tehetsz.

Én csak annyit mondtam , hogy rakd ki.

Ha ez nem megy, akkor fogd magad, add el a lakást, vegyél egy nagyon pici 1 szobás lakást magadnak, a fiad amint lehet inkább elköltözik minthogy veled egy szobába lakjon.

Ha nem teszi akkor tedd pokollá az életét, ha ő ezt teszi te is megteheted

Szép véleményed van a honlapról.

Jobban teszem, ha törlöm a regisztációmat?