Mit tegyek ha a fiam 22 évesen nem akar dolgozni? (tudásbázis kérdés)

Neked nem segítségre van szükséged, hanem közönségre, akiknek panaszkodhatsz.

Itt az interneten szánakozókórust találsz, de megoldást nem.

Pfff...........

Hát ez igaz, sajna el lett cseszve

"a fiamnak nagyon kellett volna a férfi minta"

Én nem hiszem hogy ez a viselkedés férfi minta hiány lenne mert akkor ez nőies viselkedés? Egyáltalán nem! Ez észnélküli minden meggondoltságot nélkülöző viselkedés! Saját maga alatt vágja a fát úgy hogy közben más is leeshet. És ez a későbbi életére is végzetesen kihat, mert ilyen viselkedéssel se a munkában se a magánéletben nem fog érvényesülni.

lehet akkor sokat kell várjál.

És ha elköltözöl valameddig valami rokonhoz? Viszed az értékes dolgaidat? Ő meg intézze magát.

Bocs nem olvastam végig. De! Ha rád törte az ajtót az már magántulajdon rongálása simán feljelentheted. Egy éjszaka a megörzőben néha kezesbárányt csinál belőle.

Egyébként pedig se zsebpénz, se kaja, se semmi. Mindent zárolj és rejts el akár barátnődhöz akár máshova, ahol nem fér hozzá. Nem rabszolgája vagy a fiadnak. Ha nem tisztel ő sem érdemel semmit meg.

Kitenném, ha tudnám, hogyan.

Mint már említettem, volt már, hogy rám törte az ajtót.

Meg azt gondolom, az erőszak erőszakot szül.

Nem látok kiutat, egyedül abban, hogy magától, vagy valaki/ki hatására észhez tér.

Minden bántás nélkül mondom, te sem okulsz belőle. Számos ötletet kaptál már, de mindegyikre van egy válaszod, hogy miért nem jó, amit tanácsolnak.

Tudod, amíg te nem tiszteled magad, addig más sem fog, a fiad sem. Személyzetnek tekint, mert úgy is viselkedsz.

Nem hinném, hogy már késő ahhoz, hogy találj egy társat, de ahhoz a saját életedet kellene elkezdeni élni és nem a fiadét folytatni.

Ennek csak akkor lesz vége, ha te véget vetsz neki.

Mielőbb elkezded, annál hamarabb a végére érsz. Sok sikert hozzá!

:)

Hát ha te ezt hagyod akkor meg is érdemled a sorosod.Már bocsi, de a helyedbe kivágnám az utcára,hogy csak pattanjon a kölke

De tudod mit?A te életed úgy rontod el ahogy akarod

Aztán mehetek raportra Joshi Bharathoz, hogy a gonosz anya utcára tette a fiát.

A viccen túl, komolyan keresem a megoldást.

Nem gondolom, hogy meg kéne futamodnom. Biztos követtem el én is hibákat az alatt a lassan 2 évtized alatt, amióta özvegyen élek. A fiam 2, a lányom 12 éves volt, amikor magunkra maradtunk 1990-ben. Először az hajtott, hogy a lánynak legyen diplomája. Nem sikerült, mert összetalálkozott egy tehetséges fiúval, akinek a doktori disszertációja miatt feláldozta a saját karrierjét. Igaz, ők szép családi életet élnek, de nagyon messze tőlünk.

Sokáig eszembe se jutott a párkeresés, több oknál fogva. Aztán meg már késő volt.

Ma már tudom, hogy hiba volt, a fiamnak nagyon kellett volna a férfi minta.

Aki olvassa ezt a történetet, próbáljon meg okulni belőle!

Kitenném a szűrét. Elmúlt 18 éves, saját felelőssége van.....

Kis idő után ugyis hazamegy...remélhetőleg máshogy látja a dolgokat ( barátok, ha be is fogadják, ugyis elbeszélgetnek vele, hogy jó-e ez igy neki )

Az egyetemeken épp azért, mert tényleg szükség van néha a netre, ezért ellátják a gyerekeket megfelelő mennyiségű számítógéppel és internetezési lehetőséggel ingyen. Nem csak a könyvtrában, hanem minden karon belül van számítógép és internet terem, plusz internet kávézókat is építenek ki, ahol ingyen van a net, de mellette rendelhetsz enni-inni, szól a zene, stb.

Ha bejár valaki az egyetemre, akkor értesül arról, ha egy órája a tanár végett más időpontban lenne, mivel a faliújságra minden hírt kitesznek, plusz a netet is nap mint nap használhatja bent. Vizsgákra jelentkezni vagy tantárgyakat felvenni szintén van lehetőség az egyetemen, rengetegen ott is csinálják, hisz nincs mindenkinek nete, sőt, ott segítenek is egymásnak az emberek.

Szóval az otthoni net szerintem nem egetrengetően fontos az iskolához, simán lemondhatod. (Nekem se volt pl a kezdetektől netem, ahogy egyetemista lettem, pedig nekünk is ezek a dolgok neten mentek. Sőt, rengeteg tankörtársamnak nem volt.)

Na ez az, amit én sem értek. Sokszor azt hiszem egy-egy megnyilvánulására, hogy nem jól hallok.

Ha pl. azt mondom neki: ha nem tetszik az, amit megteremtek, szabad saját lábra állni, szabad gondoskodnod magadról, szabad elköltöznöd. Erre az a válasza: költözz el te! A saját házamból!

"akkor ő még keményebben reagál"

De milyen alapon keménykedik azzal aki eltartja?

Hát igen, tényleg fontos lenne, hogy komolyan vegyen, de sehogy nem tudom elérni. Ha én kemény vagyok, akkor ő még keményebben reagál. Azt nem akarom megvárni, hogy mivel nincs pénze és éhes, eladja a lakásban fellelhető értékeket. Sok elhanyagolt gyerek vetemedik ilyesmire, magyarul meglopja a szüleit.

Ha kedvesen, szeretettel próbálok felé közeledni, azt baromi gyanakvással, nyílt visszautasítással fogadja. Mintha üldözési mániája lenne.

A NET nem köthető ki, mert a tanulmányihoz elengedhetetlen. Onnan értesül az órarend (nem ritka) változásairól is ott értesül, vizsgaidőpontot is csak így lehet szerezni stb.

Én eleve nem mentem másik városba egyetemre, hogy ne kelljen albit fizetni.

Általában egyeteme és azon belül is szakja válogatja, hogy mekkora a maximális ösztöndíj.

Plusz lehet lakhatási támogatást is igényelni és kapni (még akkor is, ha abban a városban élsz, ahol az egyetem van). Ez nekem havi plusz 5ezer forint volt a 22500 forintos ösztöndíjon felül, plusz tanszer és jegyzettámogatást is kap, aki igényel, ez is néhány ezer forint szemeszterenként. A lényeg, hogy nekem a 27500 forint havonta elég volt néhány éve sok mindenre. (Mindig a max ösztöndíjat kaptam az eredményeim végett.)

Első lépésként kiköttetném a netet, hogy lássa nem csak beszélsz a levegőbe. Azután nem beszélnék vele, hanem keresztül néznék rajta.

Viszont ha nem főzöl és neki nincs jövedelme, akkor miből tud venni magának bármit is?

Szerintem elsősorban az a fontos, hogy komolyan vegyen téged!!!

Érdekes lenne: én 150 cm, 60 kg, ő 195 cm, 130 kg. Volt már rá példa, hogy megpróbáltam kizárni: simán rám törte az ajtót. A megjavíttatása is nekem került energiába.

Ami a nem főzést illeti: amúgy sem az egészség bajnoka a túlsúlya miatt, ha nem főzök levest, főzeléket, marad az egészségtelen hideg koszt. Mégiscsak az én gyerekem, romboljam tovább?

Két malomkő közt őrlődök, mert „amúgy” egy nagyon eszes, rendes gyerek, sok barátja van, akik szeretik, de nemcsak ők, hanem azok szülei is egy nagyon tisztességtudó, aranyos gyereknek írják le nekem. Bármikor hívják, menjen gályázni, cipekedni, árkot ásni, megy és segít.

Csak itthon nem csinál semmit önként. Aztán, mikor hazaérek a melóból 12 órai távollét után, mialatt ő otthon számítógépezik vagy esetleg tanul, (állítólag tegnap is letett egy vizsgát) persze, hogy jön a kérés: pl.: vidd ki a szemetet, mert bűzlik a narancshéj. Már az is vérlázító, hogy egyáltalán kérnem kell, hogy legalább maga után ganézzon. Persze, hogy felmegy a pumpám, és kiabálok. Na, akkor még neki áll feljebb: hülye vagy, mit ordítasz?

8 évesen családvédelmi tanácsadóba irányított vele az általános iskola. Egyszer voltunk, a nővel egyáltalán nem kommunikált, legközelebb meg egyszerűen megtagadta, hogy elvigyem.

Nem tudom mi lesz ennek a vége.