Mit tegyek ha a fiam 22 évesen nem akar dolgozni? (tudásbázis kérdés)

22 évesen nem sok mindent lehet már csinálni.

Neki kell hírtelen elgondolkodnia, hogy mi is lesz vele az életben. Hogyan fog így boldogulni.

Úgyis lesz egy pillanat, ami egy nagy fordulópont. Gondoljunk csak arra, ha valaki nagyon beteg lesz, amiből felgyógyul, teljesen megváltozik a hozzáállása az élethez.

Én biztos hogy leülnék vele beszélgetni és lelkileg hatni rá. Pl. én is nagyon sokat dolgozom, de kevés a pénz, teljesen fáradt vagyok, kimerült, ahhoz hogy te megvegyél magadnak mindent amit szerenél neked is dolgozni kell. (kicsit könnyezni is lehet) Minél jobb helyet találsz magadnak, annál több pénzt tudsz szerezni, esetleg autót, és lehet lakásra is gyűjteni, mert ha még 1-2 évig nem is, de azért 5-6 év múlva úgyis elköltözöl feleséggel, gyerekkel együtt.

Itt nincsenek mártírok, csak gyerekükért aggódó, valamilyen oknál fogva bizonyos dolgokban tehetetlen anyák.

A problémás fiatalokkal az a megoldás, hogy kidobjuk őket? Nyilván van valamilyen gondjuk, amihez nem találjuk a kulcsot, s ezt még tetézzük azzal, hogy elzavarjuk a háztól?

Hát nem irigyellek.

Egyszer csak benől a fejelágya. Lehet, egy barátnő kellene neki, aki kicsit az értékrendjén és a világlátásán pozitiv irányba változtatna.

Örülj, hogy ilyennel még nem találkoztál. (Pedig sajnos nem ritka, de sokan szégyellik, és nem merik felvállalni, még így anonim módon sem.)

Ha feldobnám a talpam, örömtáncot járna. Nem lenne senki, aki elvárásokat támasztana felé. Megörökölné a házat, amivel úgy bánna, ahogy neki tetszik. Nem hülye, tudna mit kezdeni vele.

Sok mindent lehet rá mondani, csak azt nem, hogy elmebeteg. Pl. sakkban bármikor sokakat tönkrever.

Igen, a pénzzel még tudom fogni valamilyen szinten.

Már tettem lépést a baráti környezet felé, de amilyen okos, félő, hogy rájön és akkor…

Csak reménykedni tudok, hogy tényleg van egy másik indexe, ami szerint valóban halad a tanulmányaiban.

Szőrnyű!

Nem is tudom, hogy mit mondjak! Ilyennel még nem találkoztam. Valahogy ijesz rá, mondd, hogy rá fogsz menni, ki fogsz bukni, egészségkárosodásod lesz és akkor mi lesz vele?

Te figyi... nem akarom én itt osztani az észt, meg nem is az én dolgom és nem olvastam el a hozzászólásokat DE van olyan kezdődő elmebetegség aminek első tünete, hogy nem akar semmit, se dolgozni, se tanulni, érdektelen, elfekszik stb.

Mi lenne ha korlátoznád a netet, persze ez hülyeség hiszen egy felnőtt, nagykorú emberről beszélünk. Ne adj neki pénzt, vagy nem tudom, hát az ember a gyerekéért csak meg tesz mindent. Nincs valaki olyan a családban, baráti környezetben aki hatni tud rá? Viszont ha folytatja az egyetemet az már egy jó pont, nem?

Ennél jobban már nem tudok példát mutatni. Amikor azt mondom, hogy 14 éves korom óta minden nyáron dolgoztam, utána a főállásom mellett mellékeseket is vállaltam, arra az a válasz, hogy az akkor volt, meg az én voltam. És sajnos ebben a nővére is támogatja ellenemben.

Nem tudom végigolvastad-e a hozzászólásaimat, de egyedül neveltem fel 2 gyereket a beteg szüleim ápolása mellett. Az egyik nagyjából sínen van, ezzel a másikkal nem bírok, a fórumtársak le is szedték rólam emiatt a keresztvizet rendesen.

Egész nap a neten lóg, ha meg nem, akkor a haverokkal tölti az időt. Sok-sok veszekedés árán, úgy heti átlagban kb. 1 órát segít itthon. Szegénykém, egyszer még beleszakad. De a teljes ellátást elvárja. Szóval van bőr a képén vastagon.

Állítólag próbált munkát szerezni a nyárra, nem sikerült neki, ahogy és sem tudtam benyomni sehová.

Azt állítja, hogy a 3. évet kezdi szeptemberben az egyetemen, de az indexében az utolsó karó 2008. július 2-án van bejegyezve. Lehet, hogy van egy másik indexe is.

Semmivel nem tudok hatni rá. Talán akkor lesz egy kicsit kezesbárány ha pénzt akar. Katasztrófa.

Eljutottam arra a pontra, hogy lépnem kell.

Nem látok más megoldást, mint a kényszer kilakoltatást.

Azt kell tennem, hogy megyek, s mivel én vagyok a tulajdonos kijelentem a lakcímről. Aztán, ha be akar jönni erőszakkal, a rendőrség intézkedik.

Ennyire egyszerű lenne? Tud erről valaki valamit?

De félek, mert többször megfenyegetett, hogy pl. összetöri a kocsit. Az ellen mit tehetek? Tudom. A jó nagy semmit.

Mi ez a hatalmas érdeklődés?

Talán mindenkinek megoldódott a problémája, vagy csak megunták egyesek kirohanásait? (Itt nem magamra gondolok!)

Nem írtam neked semmi olyat amire ezt a hangnemet választhatnád! De most ezek után én is írok.

Nem csodálom,hogy ilyen lett a fiad. Aki képes igy írni az ne is várjon mást! Mi az ,h keselyű???

3 gyerekem van ,már mind a saját lábán áll. Segítettük az indulásnál. Mindig számíthatnak ránk. De még diákként is dolgoztak. Tudják mi a munka....

Ezzel én be is fejezem ezt a témát.

Manapság már elfelejthetjük az álmokat munka terén. A fiam is bevállalna mindent, de még lehetőséget sem adnak neki. Alig néhány helyre hívják be, aztán azt mondják, hogy sajnálják, de most nem rá esett a választás, mert van olyan akinek van pl. targonca vizsgája....

Az általad említett madaras multi fiam jelentkezésére szintén valami hasonló választ küldött. Tehát már náluk is van miből válogatni!

Küldjük nagyon sok helyre, olyan helyekre is, ahol felvétel sincs, de általában még válasz sincs.

De azért nem dobom ki.

Cseris ezt komolyan gondolod? Neked nincs gyereked, ugye?

Tóthné Ildi, Te megtennéd?

Kíváncsivá tesztek, tényleg megtennétek? Mit szólt volna az, aki ezekkel a javaslatokkal él ha vele ezt tették volna?

Na kedves keselyűcsapat: Klimpi, Helen, supin, Cathrine! Erre mit léptek?

(Vagy már szartok az egész témára?)

Sziasztok!

Nem olvastam végig, bár biztos érdekes lenne.

Kirakni egy gyereket? Azt nem lehet! Nem azért szültük meg, hogy 10,20,22 év múlva az utcára dobjuk őket.

Nagyon nehéz elhelyezkedni! Ha idősebb az ember azért, ha pályakezdő akkor azért. Az állástalanságot nem csak azok viselik nehezen, akik munkanélküliek lettek valamennyi ledolgozott idő után, hanem a pályakezdőknek is rossz.

A fiatalok azt hiszik, hogy kijárják a sulit és elhelyezkednek könnyedén, aránylag jó fizetésért, amikor nem úgy lesz, ahogy elképzelik um. önértékelési problémáik lesznek. Velünk szülőkkel ugyanez történik:-(

Nem biztos, hogy a nagy gyerek azért ül otthon, mert nem akar dolgozni. Manapság e nehéz gazdasági helyzetben 1 meghirdetett állásra több száz jelentkező van. A munkaadóknak van kiből válogatni. Nem számít a végzettség, semmi.

Nekem 20 éves a fiam. Március végéig tanult és dolgozott. A munkaadók a felsőfokú szakképzést semmibe veszik, na meg valljuk be nem is érnek sokat.

Úgy döntöttünk, hogy jobban jár főiskolával, és mellette dolgozik. A munkahelye megszűnt, sulit abbahagyta.

Állást nem talál és nem azért, mert nem akar dolgozni, hanem azért mert nincs!

Így ideje nagy részében számítógépezik. DOBJAM KI?

Legyen hajléktalan?Miért tenném? Ez nekem miért lenne jó? Jól elláttam a baját? És milyen jól érzem magam tőle....

Pénz hazaadás: Én azt mondom, hogy igen is adjon haza pénzt! Nagyon nehéz lakást családot eltartani a mai fizetésekből. Közösen kell ebből kikecmeregni.

Én is adtam haza pénzt. Az élet sehol sincs ingyen.

A szülő majd eldönti, hogy összegyűjti e gyermekének a hazaadott pénzt, rákölti e a gyerekre, stb.

A gyerekünknek segíteni kell! Nem kidobni!

Pedig komolyan kérdeztem.

Nekem is vannak hülyülős napjaim, nem hiszem durva poén lett volna. Sajnálom.

Akkor te olyan ember vagy, aki ha eltéved, az első dörgedelemre észhez tud térni. S nem olyan, aki Isten tudja milyen indíttatásból úgy gondolja, hogy mindenki más dolgozzon, neki nem kell, és ráadásnak még az összkomfortot is elvárja. (Jó lenne, ha az én fiam lenne az egyetlen ilyen ezen a világon.)

Milyen iskolát hagytál ott?