Mit tegyek ha a fiam 22 évesen nem akar dolgozni? (tudásbázis kérdés)

Hú, de régen jártál itt, lassan 1 éve. Ezalatt már azt is a fejemhez vágták, hogy „megkaparintottam” a topicot.

Ezek szerint sajnos nálatok sem rendeződött minden.

Szia!

Az a probléma,hogy nálunk pont nem a lazsálást látja

dolgozunk mind a ketten a párommal mint állatok!!

szia!

Sokat számít mit lát otthon a gyerek.

A ház körüli munkát nekem sincs kedve a gyerekeimnek mindig elvégezni, de akkor lecsapok közéjük, valamit valamiért elven.

Ha nem segít nincs zsebpénz, nem főzök, nem vasalok, stb...

Dolgozom Én is a férjem is 2 nagy gyerekünk van a lány 15, a fiu 21.

Valahogy minden gyereket meg lahat fogni.

Igazán néha nálam is leszakad a cérna, tudják, és mivel jobb a békesség, a nyugalom, segítenek

azén fiam 21 éves egyetemista és megpróbált elhelyezkedni egy áruházban pakolni, éjszakánként amikor nincs másnap órája vagy vizsgaidőszak.

valameddig csinálta, megunta, most már nem is érdekli.Szerencsére megoldható, hogy ne dolgozzon csak tanuljon, igaz könnyebb lene úgy, de mindegy. Én nem erőltetem tanuljon...

95

Felhozom a topicot.

Jó nektek, hogy így tudtok vidámkodni más problémáján.

Ez legyen a legnagyobb örömötök az életben!

87

100 :))

én nyertem, bibibíííííííí :DDDDD

Ezek a számok azt mutatják, hányan nézték meg az adatlapom a bejegyzés megtételekor.

Idekerültek erre a fórumra, a téma érdekelheti őket, de bátorságuk nincs, hogy hozzászóljanak, főleg azok után, amiket én itt kaptam.

De azért megkukkantják, vajon ki az, akinek ilyen gondjai vannak.

Bizony, bizony sikerült.

A házimunkákat kivétel nélkül végrehajtja, csak annyi híja van, hogy nem pont akkor, amikor szükség lenne rá.

Mert mondjuk főznék, s elvárom, hogy a zöldségeket megpucolja. Meg is teszi, csak győzzem kivárni, amíg a netes játékai lehetővé teszik. Hiába mondom: ha nem csinálod meg, nem lesz kaja.

A havat idén már kétszer ellapátolta! Szerencséje volt, mert nem sok esett.

Vagy pl. évek óta megy a harc a fűnyíráson. Azt ugyebár 10-14 naponta kell csinálni, de őkelme soha nem ér rá mikor aktuális. Amikor meg „ráérne” éppen esik, vagy esett az eső.

A ruhái kimosása után az ő feladata a teregetés. Mindig bejelentem, mikor van vége a mosásnak. Ha nem teregeti ki időben, szépen összegyűrődnek. Tudom sajnálni. És nem vasalok.

Zsebpénzt továbbra sem kap. Már röhögök, mert előre tudom, mikor fog pénzt kérni, mert akkor a házimunkákat csodálatos módon azonnal elvégzi. Azért ez valahol szánalmas. Nem, mintha nem bíznék meg benne, de csak akkor adom a lét, ha megmondja, mire kell.

Az index dolog továbbra is necces. Csak remélhetem, hogy tényleg bejár az órákra, és tényleg vannak eredményei. Eddig még nem kellett tandíjat fizetni, de az Úristen legyen kegyelmes neki, ha a mulasztásai miatt fizetnem kell.

Na, Catherine, megy ez neked: már egészen emberi módon álltál a problémámhoz.

Ha nem az én gondomról lenne szó, lehet, hogy szóról szóra ilyeneket írtam volna bucilinek.

Igen, igazad van! Lehet, hogy traumát okozott neki az apja elvesztése, nem vita.

De arról, ahogy az élete alakult, már te tehetsz, mert te alakitottad ugy!

Azért mert nincs apja még nem kell egy gyereknek mindent a segge alá tolni, minden kivánságát lesni, elkényeztetni, stb.

Egyébként csak hogy tudd, én szinte születése óta nevelem egyedül a fiamat, apa nélkül.

Az én gyerekem még csak 12 éves, de már most tudja, hogy az életben semmit nem adnak ingyen és azér mert neki nincs apja, még nem élvez különleges bánásmódot.

Nem dolgoztatom, de tudja, hogy mi az ő feladata a ház körül. Tisztában van azzal, hogy én is mennyit dolgozom, és bár nem dörgölöm az orra alá, hogy én "mártir" vagyok, mert milyen sokat dolgozok érte, mégis segit mindenben amiben kell.

Nem mondom, hogy nem kell neki biztatás és utmutatás hozzá, de már most a házkörüli "férfimunkából", lásd: fünyirás, hólapátolás, udvartakaritás kiveszi a maga módján a részét.

Óvodás kora óta ágyaz önmagának, takaritja a szobáját, elrakja a ruháját, amit én mosok és vasalok neki. Konyhában is szivesen segít, sőt mostanában meg szokott lepni azzal, hogy ő készít reggelit vagy vacsorát nekem.

Én is gondozom a szüleimet /együtt élünk/.

Ezzel csak arra akartam kitérni, hogyha kiskora óta odafigyeltél volna a gyerekedre és nem csak tutujgatod, akkor lehet most nem lennél ebben a helyzetben.

Véleményem szerint most már késő, most már radikális megoldások kellenének.

Te viszont a mártiromság álarca mögé bujva továbbra is tutujgatod.

Ugy gondolom, hogy erről a helyzetről egyes egyedül csak te tehetsz! Te nevelted ilyennek!

Ha változtatni nem akarsz rajta, akkor viseld a nevelésed következményeit és ne itt rinyálj, hogy nem akar dolgozni! Te nem tanitottad meg arra, hogy dolgozzon, akkor mit vársz?

Te jó isten! Visszaolvastam 1 régi, azt hiszem januári beírásodat. Azt, amiben leírod, a paéacsintás sztorit, meghogy lehülyéz a fiad, nem láthatod az indexét, stb.

Ráadásultényleg kamuzott arról, h február végéig van vizsgaidőszak???

Nehogy úgy járj, mint párom lakótársának a szülei... Ők se láthatják már idestova 8 éve a kicsi fiuk indexét. És nem véletlen. A srác már soha nem is lesz diplomás ember. Csak a szülők még mindig nem tudják. És mivel a fiuk nem mutatja meg az indexét, majd csak akkor fogják megtudni, ha eltelik az a bizonyos 10-ed év, amiről úgy tudják, h egyetemista és végzős a fiacskájuk, közben meg még a 2. éves tárgyak nagyrésze sincs meg neki....

Sztem téged olyan szinten palira vesz a fiad, h "öröm" nézni!

Ja, és párom lakótársa se volt hajlandó dolhgozni! Viszont annál több pénzt költött drogokra! Persze a vak szülők ebből sem vettek/ vesznek észre semmit.