Mit tegyek ha a fiam 22 évesen nem akar dolgozni? (tudásbázis kérdés)

Sajnos ez jobbára az állam hibája. Érettségivel nehéz olyan munkát találni, amiből meg lehet élni, ezért tovább tanulnak a gyerekek (szakmához is tovább kell tanulni 1-2 évet), de sajnos már diplomával se lehet olyan munkát találni, mint amit várna az ember. Így tényleg rengetegen iskolába járnak 23 éves korukig, utána kezdenek dolgozni, de kénytelenek a szülőknél maradni, ha szeretnének valaha is lakást/házat venni, így tudnak spórolni. Albi fizetése mellett elég nehéz lehet félretenni az önerőt.

Én személy szerint nem ragadtam a szüleim nyakán, még az egyetemet se fejeztem be, de már elköltöztem. Sőt, az egyetemi eredményeim végett nagyjából el is tartottam magam az ösztöndíjamból, leszámítva, hogy pl a rezsibe nem tudtam belepótolni, de az étkezést, öltözködést, könyveket, stb meg tudtam oldani.

:S

Ez gáz de igaz..:P

Nem vitatom, ez tény. Sőt, az is, hogy minden ember más, így mindenkihez máshogy kell viszonyulni.

Láthattuk az előző hozzászólásokból, hogy nem ért semmit, ha ki lett téve a gyerek szűre otthonról, ajtóstól berontott. Akkor más taktika kell, nem igaz? Rendőrségi beavatkozás valószíná csak rontana a helyzeten - már ha hajlandók beavatkozni...

Sajnos a leírtak alapján ez a gyerek nagyon "el van kanászosodva". Nem tudni az okát, hogy miért. Ez a gyerek igenis rabszolgamunkának fogja tekinteni a házimunkát, ezért is ajánlottam, hogy csak mértékkel vezesse be nála az ilyen jellegű tevékenységeket, ne egyből zúdítson a nyakára rengeteg elvégzendő feladatot, mert annak nem lesz jó vége. Lényeg a fokozatosság.

Ha kezdettől fogva így lett volna nevelve, akkor valószínű nem okozna neki gondot, de így, amilyen állapotban most van ez a legényke, más módszerrel kell nevelni.

Persze, hogy nem érdemli meg, hogy ételt-italt, szállást, meleget és tiszta ruhát kapjon, de az anyának ezt mégis meg kell tennie gyermeke érdekében amellett, hogy folyamatosan tereli a jó irány felé. Azért, mert egy gyerek megmakacsolja magát, még nem zárhatunk el előle mindent, nem veszekedhetünk vele állandóan, abból semmi jó nem sül ki. Egy kisgyereknél még beválnak az ilyen jellegű módszerek, de egy nagyobbnál nem feltétlenül...

Rendes ember lehet még belőle, bár tényleg nem varázsütésre. Újra ki kell alakítaniuk a békés családi harmóniát.

:S

Ottokár ebben teljesen egyeterértek veled :)

"De ha egy anyuka szeretné a fiát befogni a házimunkára, akkor a fiú bizony ellen fog állni, hisz a többieket (a baráti társaságból) nem kényszerítik "rabszolgamunkára" a szüleik. . . . Szóval nehéz."

Ha egy 22 éves gyereknek rabszolga munka az hogy a szűlőnek segítsen és a baráti társasága fontosabb majmolva azokat, akkor az a gyerek nem érdemli meg hogy egy darab kenyeret kapjon a kezébe! Hogy gondolja bárki hogy ebből rendes ember lesz csak úgy varázsütésre?

Én inkább tanultam tisztességgel, így szép ösztöndíjat kaptam.

De elképzelni sem tudom, hogy hogy lehet dolgozni akkor, ha névsort írnak az órákon. (Bár biztos nincs így mindenhol, de nálunk ha nem volt meg a megfelelő óraszámod, akkor nem mehettél vizsgázni.)

Általában 10-18-ig előadásaim, gyakorlataim, értelmiségképzőim, spec.koll-jaim és egyebeim voltak, néha 8-tól is voltak és néha még este 8-tól is voltak... E mellet nem igen lehetett dolgozni, bár nem is egy diplomát zsebeltem be.

Bár egyéni vállalkozóként egy évig dolgoztam hitel ügyintézőként, ez még éppen belefért, de máskor csak a nyári munka.

"A fia egyetemre jár, rontsa el az életét azzal, hogy kiteszi és kénytelen legyen dolgozni és otthagyni az iskolát?"

Tényleg nem értem, egyetem mellett miért nem dolgozhat?

Én pl. dolgoztam, 30 km-re volt az egyetem és a munkám. És nem kérték a szüleim, én akartam, lehetőséget láttam.

Az emberek társadalma nem úgy működik, mint az állatok világa. Nézz körül, a gyengébbeket felkaroljuk. Nem hagyjuk magára a testi- vagy szellemi fogyatékos gyermekeinket, a gyengéket, hanem fölneveljük. Ugyanígy, ha gyermekünk nem elég életreképes, akkor vigyázunk rá, megóvjuk a nagyvilágtól.

Attól, hogy az itt szóban forgó fiú mellett kiáll az anyja, az teljesen természetes. Lehet, hogy későn érő makacs gyerekről van szó, de valószínűleg ki fog ugrani a fészekből, ha elvégzi az iskolát, lesz munkája és családja. Persze a stílusán jó lenne, ha változtatna, de mindenki másmilyen. Kevés "rendes" embert találni a mai világban.

Bocs Klimpírozi.

vazzz hülye billentyűzet, mikor fogy ki az elem utálom mint a sz@rt, ír és a végén visszaolvasom és ezt látom mdwwlcjdfly

Ami azt illeti, én se vártam meg, hogy kijárjam az egyetemet, én már az utolsó évem külföldről végeztem egyéni tanulmányi renddel, csak vizsgaidőszakban mentem haza épp annyi időre, ami kellett a vizsgáim teljesítésére, szóval 5-9 napokról volt szó. Én is büszke vagyok rá, hogy megállom a helyem még úgy is, hogy nem beszéltem a nyelvet, ami kellett (a német és az ógörög nem segített), mikor kijöttem, sőt, azóta több országban is megálltam a helyem.

Biztos nem vittem volna ennyire, ha engem is kiraktak volna, mert nem jöttem volna ki a szüleimmel.

Se te, se én nem tudhatjuk, hogy milyen az anya és a fiú helyzete, nekik kell megoldaniuk nekünk pedig segíteni kell lélekben, így gondolom. Persze kapni kell az anyának jót is, rosszat is innen, ebből okulva hátha megtalálja a megfelelő megoldást.

Elhiszem, hogy vannak ilyen ismerőseid, de egy 22 évest, aki még tanul, nem kéne kitenni...

Rengeteg szülő és gyermek nem jön ki egymással, mégsem kerülnek a gyerekek az utcára.

Lehet, hogy mégis a brit megoldás a jobb, ahol 16 évesen már albiban laknak a gyerekek és dolgoznak? Önállóság szempontjából biztos jó, de a saját szememmel látom, hogy milyenek a korán kikerülő gyerekek. Gyerek: jöhet tucatszámra. Takarítás: sose. Szendvics készítés: azt se tudják, hogy kell. Semmilyen étel elkészítését nem tudják, inkább megveszik készen. Mosó- szárító- és mosogatógép kezelés: nem tudják hogy kell, mert nem csak egy gombot kell megnyomni, a használati utasítást meg nem olvassák ám el, hívják a főbérlőt, hogy nem működik. WC lehúzása: a kaksi valahogy mindig virít a brit budikban...

Nincs vasalódeszka: jó lesz a vacis új szőnyegen vasalni, nem baj, hogy összeolvad, úgysem az enyém...

Buli: jöhet csőstül, hányások mindenfelé, azt esetleg lesöprik a szőnyegről ha nagyon darabos (porszívó kizárva), minden csupa penész, kosz, stb. Képesek a linóleumot úgy letenni a mesterek is, hogy alatta otthagyják a pirítóst. :P És új szőnyeget a másik extra koszos életében nem porszívózott szőnyegre tesznek.

Ez se jó... Sajnos efelé halad a magyar társadalom is, befogva a gyerek semmire sincs, minden meg van engedve és mindent megkapnak. Persze tisztelet a kivételnek.

De ha egy anyuka szeretné a fiát befogni a házimunkára, akkor a fiú bizony ellen fog állni, hisz a többieket (a baráti társaságból) nem kényszerítik "rabszolgamunkára" a szüleik.... Szóval nehéz...

Az értelemhez mindenképp hozzátartozik az utolsó öt szó is, nélküle nem állja meg a helyét. Nem arról van szó, hogy azért ne tegye ki a fiát, mert akkor azzal bebizonyítaná, hogy hibázott, hanem arról, hogy mindezen nem tud változtanti és nem is akar.

Az emberek nem rakják csak úgy ki a gyereküket az utcára. Ha pl. az öt éves gyereket egyfolytában ellent mondana neked, nagyon rossz lenne, akkor kitennéd az utcára? Nem hinném, próbálnál megoldást találni, hisz a gyereked. Csak egy szívtelen nő rakná ki a gyerekét véglegesen, egy ilyen nő nem is nevezhető anyának.

A fia egyetemre jár, rontsa el az életét azzal, hogy kiteszi és kénytelen legyen dolgozni és otthagyni az iskolát? A legjobbat szeretné neki, akárhogy is viszonyul hozzá. A fia sajnos ezt eddig nem vette észre, de reméljük rá fog eszmélni.

"Kitenni a gyereket már azért sem jó ötlet, mert ezzel bebizonyítja magának az ember, hogy milyen hatalmasat hibázott és nem tud rajta változtani"

Ez eleve nem állja meg a helyét.Már miért ne bizonyítsa be magának hogy mekkorát hibázott?

És az miért jobb megoldás hogy hagyja hogy minden úgy maradjon mint eddig, csak eggyel beljebb csatoljuk a szíjat, annál hogy azt mondja hogy na elég mostmár menj és boldogulj magad?

Na látod, szépen lassan egyre jobb lesz a helyzet. Örülök neki, hogy tényleg javul a helyzet, folytasd továbbra is ezt a taktikát.

Azzal meg ne foglalkozz, hogy néhányan nagyon erélyesen föllépnek ellened, csak magadra és a fiadra gondolj, hogy nektek hogy lesz a legjobb.

Kitenni a gyereket már azért sem jó ötlet, mert ezzel bebizonyítja magának az ember, hogy milyen hatalmasat hibázott és nem tud rajta változtani. Te ettől erősebb vagy, próbálsz megoldást találni.

A monitorra kiragasztós dolog jól hangzik, csak vigyázz, ne kért túl sokat. A "mai" gyerekektől nem várnak el semmit nagy általánosságban a szülők. Nekem se kellett semmit tennem a tanuláson kívül. Vagyis kellett, az ágyneműt elraknom magam után és a megszáradt ruháim eltenni, de ennyi. Engem is rendetlennek tartott anyum és a húgomról is ezt gondolja. Attól félt mindig, hogy koszosak leszünk. Pedig amióta külön élek extra pedáns vagyok, hisz ezt láttam otthon, a makulátlan tisztasághoz és rendhez voltam hozzászokva. Tesóm nálunk töltötte a nyarat, mondta is, hogy még "rosszabb" vagyok, mint anya. :P Befogtam mosogatni, porszívózni, stb. :P De ő is tudja, hogy ha külön fog élni, meg kell tennie ezeket és biztos vagyok benne, hogy ő is nagyon tiszta lesz.

Felelősségre nevel egyébként egy állat, amit nagyon szeret a gyerek és el kell látnia (különben nem maradhat meg). Enni adni, fürdetni, takarítani utána, sétálltatni, stb.

További kitartást és haladást! Örülök az eddigi pozitívumoknak.

Én igazából azt nem értem hogy ha tanácsot kér, vagy elpanaszolja hogy neki problémája van, erre elmondjuk, szerintünk mi a helyes, de ahelyett hogy elgondolkozna azon hogy csak nem mondunk akkora hülyét,inkább visszadobja a labdát miszerint könnyű nekünk nem vagyunk a helyében,akkor tényleg azt mondom ennek nincs értelme.

És nem szégyen hibázni, viszont sokkal inkább szégyen ha a hibáinkat nem ismerjük be és nem próbáunk változtatni rajtuk.