Vágyok egy társra (beszélgetés)
8. lolita2112
ma 02:09
egy baratunk apukaja 92 evesen nosult meg.sosem szabad feladni.
7. Hansika (válaszként erre: 5. - Enissa)
tegnap 21:00
Egy bizonyos kor után már minden olyan nehéz, vagy nehézkes.
6. Amaunet (válaszként erre: 4. - Hansika)
tegnap 19:59
Jól írtad - értettem.:)
Az akárki, akárkivel, akárkinek nem azt jelenti, hogy senkinek, senkivel.
5. Enissa (válaszként erre: 4. - Hansika)
tegnap 19:38
Igazad van abban, hogy nem kell mindenkinek megnyílnunk, ez a belső érettség jele, nem a bezárkózásé. De ha mindenkire rázárjuk az ajtót, végül egyedül maradunk a csendben, amit már nem lelki békének, hanem magánynak hívnak. A kulcs az, hogy megtanuljunk különbséget tenni azok között, akik valóban értékesek számunkra, és csak nekik adjunk hozzáférést a legbelsőbb világunkhoz. Nem akárkinek.....de valakinek igen.
4. Hansika (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
tegnap 19:27
Az ember egy idő után már nem akar akárkivel beszélni és nem akar akárkinek megnyílni.
Nem akarja akárkivel megértetni magát, nem akarja akárkinek megmutatni sem az életét, sem a lelkét.
Nem akar akárkivel találkozni, nem akar akárkivel barátkozni és nem akar akárkihez tartozni.
Valójában ezzel kezdődik a lelki béke és ezzel veszi kezdetét az ember nyugodt élete.
3. fenevigye (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
tegnap 18:55
Társat találni soha nem késő.
2. Ágio8405 (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
tegnap 18:41
Pedig ha nyitott vagy rá és adsz nekik esélyt, eljársz olyan helyre ahol szembe jöhet egy szerelem akkor bármelyik korban megtörténhet. Na meg nem kell rögtön túl gondolni hogy alkalmazkodni stb. Nem is kötelező együtt élni. Ettől még lehet tartalmas egy kapcsolat és érezni hogy tartozol valakihez. Sok sikert. Csak rajtad múlik adsz-e esélyt.
tegnap 18:03
Több mint 10 éve élek társ nélkül, alkalmi kapcsolataim sem voltak. Lefoglalt az anyaság, a gyermekeimnek szenteltem az életem. Ma már nagyok, felnőttek kirepültek. Jó lenne egy társ, de már annyira megszoktam a magányt, hogy nem tudok bírnék-e alkalmazkodni. Viszont jó lenne valakivel megosztani a dolgokat, érezni hogy van mellettem valaki. Úgy érzem így jóval 50 felett hogy ez már nem fog megadatni. Ezt most csak úgy kiírtam magamból, gondolkodok de nem fűzök reményeket.