Mi az ideális gyermekvállalás ideje, avagy örök harc a tökéletes élet után? (beszélgetős fórum)
egy szó mint száz. nem árt ha az ember mind az anyagi mind az érzelmi körülményeit mérlegeli, ha úgy dönt szülő szeretne lenni, szerintem.
:)
Persze, de azért sok ember alapján kijön az a statisztika. Csak elkendőzi az egyéni jellemzőket. Én azzal kezdtem vitatkozni, hogy a cikk szerint a fiatalabbak türelmesebbek. Mert szerintem meg nem ;) De úgysem fogjuk tudni bizonyítani, úgyhogy ennyi. Csak én nem szeretem, ha kategorikusan kijelentünk okosságokat és ezért akadt meg rajta a szemem. :)
én sem...de szerintem ezt ugyanolyan lehetetlen kategorizálni, mint azt, hogy kiből hány évesen válik jó anya...meg szélsőségektől eltekintve kinek mi a jó anya egyátalán.
:)
Szerintem van köze hozzá. Ez is egyéni, mint minden más. De én pl. 20 évesen nem voltam olyan türelmes, mint most.
"Az a helyzet hogy lehet egy elvált szülő gyermeke többre viszi az életet" ezt a mondatot nem értem.
De amikor kommunikálsz, ne legyen már minden második szavad, hogy "hülyeség". (Aztán meg majd nem érted, honnan tanulta ezt a szót az ebadta gyerek ;DD) Értem én, hogy túlságosan magadra veszel minden megjegyzést, de ne tedd.
a türelem nem életkor kérdése.
20 és 30 éves emberek közötti különbségre gondoltam, mert kb ezen vitatkozunk. :)
Az a helyzet hogy lehet egy elvált szülő gyermeke többre viszi az életet...Ilyen hülyeségekkel már régóta nem foglalkozok!!!Az életben semmire sincs garancia!!!
A cikkírónak soha nem szabad foglalkozni olyan emberekkel akiket írtál,hogy megszól stb...
Legyetek boldogok és mindig azt csináljátok ami nektek jó!!!
És pont azért, mert nem tanulja meg, ő is el fog válni. :S
butus gondolkodás de én értem. én is éreztem így, annyi idősen mint amennyi vagy most (és igen CSAK 7 évvel vagyok idősebb de hidd el sok dolog változik majd még :)))) )
Nagyon jó a cikk, gratulálok!
Nálam pl. akkor jött el az idő, amikor megtaláltam azt a féfit, akivel úgy éreztem, hogy érdemes, sőt együtt kell megöregedni:)
Attól függ azért ismerek én olyan 40 es pasit aki azt mondja ő már szokta gyerek nélkül az életet utazik kocsikat vesz mindig haverokkal pörög mindig és ő már nem tudta egy gyereket elképzelni magának nem lenne türelme mert így akkor kel fekszik amikor akar és nem változik meg az élete 180 fokot mint majd egy babánál szerintem van igazság benne hogy korfüggő is persze kinek mit jelent az idősebb szó azon is múlik
Most ezen a türelem-dolgon gondolkodom, de én még életemben nem hallottam, nem láttam olyat, hogy a fiatalabb emberek türelmesebbek, mint az idősebbek. Úgyhogy nem is gondolkodom ezen tovább. :)
Köszönöm :)
Igen a szeretet szívből jön ez így igaz, de én nem merek szeretni mert félek, és azt sem merem és tudom elfogadni, h éngem is szerethet valaki..egyszóval nem érzem magam szeretetre méltónak :(
Szívesen megismerném azt, aki ilyen szélkakas ;)
Ilyet se mondtam. :)
És én is azt mondom, hogy van az a pont, amikor már jobb elválni. De a sok válás nem véletlenül van. Az emberek nem tanultak meg küzdeni. Kisgyermekkortól mindent megkaptak a fenekük alá. Nem tudnak és nem is akarnak küzdeni. Az első nehézségeknél feladják. Nem biztos, hogy rögtön válnak, de feladják. Megcsalnak stb.
És az a gyerek, aki azt tanulta meg, hogy a problémakezelés módja a menekülés - azaz a válás, nagyon nagy erővel kell rendelkezzen, hogy ne ezt a mintát utánozza le a későbbi élete folyamán.
arról nem is beszélve hogy akár az utolsó hetekig járhatsz be az órákra .... sokan csinálják így aztán halasztanak a baba születése után 1 fél évet és aztán levelezőn folytatják vagy eleve levelezőn vannak a baba szükletése után
Én erre csak annyit tudok mondani, hogy levelezőn is le lehet diplomázni. Ha csak ezt tart vissza, akkor lépj át levelezőre. Nem könnyű kisbaba mellett tanulni, de semmi nem lehetetlen, csak amit nem akarunk, hogy sikerüljön.
a szülőkkel meg ( hülyén hangzik de ne foglalkozz a te életed a te jövőd ha te és párod úgy döntötök hogy baba akkor abba senkinek semmi beleszólása
Én is anno még így voltam, hogy mindig valamit találtam hogy várjunk még a baba projektel talán lelkem mélyén féltem hogy teljesen átalakul majd az életünk de már nagyon vágyom egy babára 28 elmúltam nincs mire várni:)
én azt mondom hogy ha szeretnéd akkor nyugodtan vállaljátok be mikor ha nem most???? ráérsz még utána gyakornokoskodni amikor ő oviba jár aztán mire sulis lesz már jó állásod is lehet ahol mégtöbbet megadhattok neki mint amennyit tudtok most:)
én 23 vagyok, megtaláltam életem szerelmét, elegyeztük egymást, ő már dolgozik, én még egyetemre járok,és legkésőbb 2év múlva már babakocsit szeretnénk tologatni...teljesen odavagyunk egymásért, rengeteget beszélgetünk arról, hogy milyen jó lenne egy kis bébi, aki tényleg szerelmünk gyümölcse lehetne, ő 26éves, saját lakás, autó, jó kereset, akkor meg mire várjunk???!!!én még pár évig az "iskola padhoz" vagyok kötve, tulajdon képpen ez az ami hátráltat...bár ez rossz szó, mert vágyom egy kisbabára, de félek, hogy a szüleim mit fognak szólni...biztos kiborulna a bili, ha bejelenteném, hogy terhes vagyok, és elmegyek levelezőre (nálunk mindenki diplomás, még a nagyszüleim is), "késői" gyerek vagyok, 35volt anyukám amikor születtem, én nem akarok öreg szülők gyereke lenni...ha diploma elött bevállalnék egy kisbabát, talán még jól is jönne ki, mert utánna 3év gyakornokság, és azalatt az idő alatt biztos nem jöhet szóba a gyerektéma, szóval ha addig nem lesz baba, akkor én is 30után fogok szülni...:S...belecsúszom ebbe az ördögi körbe...karrier, pénz, mindig lesz kifogás miért ne pont most ne jöjjön a pocaklakó...:S vélemények?
én nem azt mondtam hogy ellenzem a házasságot hanem azt hogy abszolút de nem érdekelt mert a gyerekem volt az első:) és mint említettem igaz új férfival az oldalunkon a lányommal boldogok agyunk és feleség vagyok
Szia,
csak most olvasom, amit írtál. Igazából nem értem, h mi szól a házasság ellen, amikor akár házasságban, akár az élettársi kapcsolatban semmilyen garancia nincs arra, h egy életen át támogassa egymást két ember. A másik a hazugság, amit többen felhoztatok érvként (mármint, h házasságban az emberek hazudnak, akár a látszat kedvéért is): nem értem, h miért lenne ez másként egy élettársi kapcsolatban. Vagy ott még a hazugság sem szükséges? Amit én igazából egyáltalán nem értek, h itt zömében húszas éveik elején lévő emberek írnak véleményt. Nagyon szomorú az, hogy tele előítélettel, csalódottsággal, rossz tapasztalattal nyilvánulnak meg többen. Ennyire szörnyű lenne az élet? Lehet. Én nem így látom. Szeretném, h ki így, ki úgy, de valahogy mindenki boldog lenne, mert akkor biztos, h boldog gyerekek fognak felnőni, és az nagyon fontos. Még egy. Gondolkoztam, ill. visszaemlékeztem, és azt kell mondjam, h 22-23 évesen még sok mindent nem éltem át, sok mindent nem tudtam a világról és az emberekről, sőt magamról sem, amit most tudok, vagy azt hiszem tudok...
dehogy furcsállom már anno sok sok évvel ezelőtt amikor nagymamám meg nagypapám összeházasodott akkor is nagyim idősebb volt nagypapámnál 1 évvel:)
unokabátyám felesége is idősebb tőle 5 évvel
a lányom keresztanyja és keresztapja között is 5 év va és ott is a női tag az idősebb
Ja jó:D azt hittem furcsálod persze tudom nem normális dolog de a mai világban már semmi sem normális:)
persze engem nem is zavar:)
További ajánlott fórumok: