Mi az ideális gyermekvállalás ideje, avagy örök harc a tökéletes élet után? (beszélgetős fórum)

Tudod sztem metgérdemled hogy boldog legyél és azok tudnak a legjobban szeretni akik mint te is nem kaptak elég szeretetet a szüleiktől nem tanították meg szeretni a saját gyereküket. Igazán megérdemeled azt hogy legyen kisbabád aki az életedet be fogja aranyozni:)

és hidd el már most becsülheted magad azért mert őszintén és nyíltan merted vállalni magadról ezt a képet mégha csak névtelenül is....

tisztelet is jár neked pontosan ugyan azon okokból mint a becsülés szóval tiszteld is magad:)

szeretni meg szerintem nem kell megtanulni az szívből jön ugyan úgy mint a nagylelkűség és az empátia

Remélem fogod még olvasni csak gondltam elmesélem hogy pl az én anyukámék elválltak , élettársi kapcsolatban éltem amikor tehes lettem.. megszületett a kislányom legboldogabb nap volt eddigi életemben nem érdekelt se esküvő se eskü se semmi csak az hogy végre megnézhettem azt a kis édit aki a pocakomban volt sokáig:) aztán sajnos kiderült hogy az apuka nem volt még kész a gyermek vállalása így elválltak útjaink.

azonban azóta 3és fél éve boldog kapcsolatban élek a szerelmemmel aki a férjem is immár 2 és fél éve. :)

tudod nem volt tervezett a baba de egy pillanatra se bánom hogy megtartottam házasságon kíyvül:) soha nem attól féltem hogy esetleg egyedül kell majd nevelnem hanem attól hogy ha akkor elvetetem soha többet nem lehet gyermekem... és ettől a amai napig rettegek hogy lehet nem is lesz tesója mert nem leszek képes teherbe esni

Tudod nagyon sok ember van, aki nem kapott elég szeretetet a szüleitől és pont ezért képesek nagyon szereti aztán a saját gyereküket. Igazából én szüleim se olyanok, mint amilyennek lenniük kéne, kellett volna... Nagyon sokszor vádoltam őket magamban. Aztán nem rég olvastam egy könyvet, amiben azt írták, hogy van egy bizonyos életkor, amikor az ember már nem foghatja a dolgokat a szüleire, hogy azért vagyok én olyan, amilyen, mert a szüleim ezt és ezt tették. És rájöttem: ez így van!! Az, aki a szüleitől nem látta hogy kell szeretni, megtanulhatja azt később, más emberektől vagy éppen saját magától. Az, akit nem tanítottak meg arra, hogyan becsülje önmagát - hát ezt is meg lehet tanulni, tudom. Vagy attól még, hogy valaki azt látta sok éven keresztül, hogy a szülő csak otthon vegetál, mint egy növény, mert nincs kedve dolgozni, attól még nem válik a gyerek is törvényszerűen ilyenné. Persze főleg stresszes helyzetekben hajlamosak vagyunk úgy reagálni dolgokra, mint a szüleink. De te, aki felismerted, milyen problémáid is vannak, hát tökéletes úton haladsz ahhoz, hogy megold őket.

Még annyit, hogy 22 éves koromig szentül hittem, soha nem akarok gyereket. Most már anya vagyok, szóval az érem mindkét oldalát ismerem. Most már azt is tudom, miért hülyéztek le anno, mikor anno azt mondtam, nem akarok gyereket... :) Na mindegy a lényeg, hogy a cikk írója is írta, nincs solyan, hogy tökéletes helyzet. És ez nem csak az anyagiakra vonatkozik, hanem az érzelmekre. Nekem valaki egyszer azt mondta, hogy egy gyerekre sosem lehet teljesen megérni, az ember a gyereke MELLETT érik meg tökéletesen az anyaságra. És igen, nagyon sok mnden van, amit nem lehet megtanulni előre. Nagyon sok mindent az ember a gyerekétől, a gyereke által tanul meg.

Hidd el, 17-18 évesen kb egy kalap szarnak éreztem magam. És néhány év alatt teljesen megváltoztam. Akkoriban csak álmodni mertem arról, hogy egyszer olyan leszek, amilyen most vagyok. Te is lehetsz olyan, amilyen lenni szeretnél.

Szia!Nekem most az jutott eszembe a hozzászólásodból,hogy nekem volt a középiskolában egy barátnőm akivel összeszólalkoztam a téren hogy ő neki nem lesz gyereke,utálja a gyerekeket,türelmetlen.....!!!

És nem rég újra beszélgettünk és ő mondta nekem hogy el sem hiszem hogy pár év múlva mennyit változott az élete,a felfogása....megtalálta az élete párját,összeköltöztek és igen 2-3éven belül szeretne babát!!!!És ő hozta fel a témát nevetve hogy mennyit harcoltam vele!!

Mindig mondtam neki hogy soha ne mondja hogy soha!!!

Minden ember más,minden ember máskor érik meg van aki 20évesen akar babát van aki 30-40évesen!!!Az ember úgy is érzi hogy mikor van itt az ideje!!!

Én bízom benne hogy majd pár év múlva teljesen másként gondolod majd ezt a dolgot,de hát a te életed majd kiderül!!!

Éngem alapból kiborít, hogy itt a forumokon tépik le egymás fejét a babavállalás támával kapcsolatban. Mintha, nem mindenki saját életének kovácsa lenne...és nem lenne szabad akarata..:(

Én személy szerint nem akarok gyereket soha..oké tudom 20 éves vagyok, korai ilyent mondani..bla bla bla..

De nézzük csak az én szemszögemmből:

-nehéz körülmények közt nőttem fel, de ez semmi ahoz képest, h a szüleim nem tanítottak meg szeretni, és elfogadni a szeretetet, egyáltalán szeretni önmagam..tisztelni magam, becsülni magam. Kérdem én ilyen nagyon, nagyon fontos dolgok nélkül, h vállaljak be egy gyereket? Mikor tudom mennyire rosz, h én nem vagyok ezekre képes, amiket itt felsoroltam. Nem tanythatok meg valakit arra, amit én sem tudok, ahogy a szüleim sem tudtak éngem megtanítani ezekre. Peddig lényeges dolgok, fontosabbak saját háznál, pénznél, állásnál, mindennél. Én tudom, milyen minden nap ugy kelni fel, h nem tudom szeretni magam, elfogadni, se semmi..én nem akarom ezt a gyerekemnek.

Ezért, én soha nem akarok gyereket..kivétel, ha addigra sikerül megtanulnom szeretni, becsülni magam, hogy majd megtaníthassam őt is..

Igen régen őnző módon azt mondtam: "megmutatom én a szüleimnek, hogy jobb leszek, mint ők" de valóban jobb lennék? és miben? és lehetek ekkora szemét, h egy életet használjak fel arra, h én bizonygassam, h én vagyok a jobb? nem...az a kisbaba szülessen meg oda inkább, ahol felkészültek rá, testileg és lelkileg, ahol megtudják tanítani a legfontosabra, szeretni önmagát.

Hú nem olvasom el végig a hozzászólásokat, mert nagyon sok lenne.

Van egy osztálytársam, régen nagyon jó barátnőm volt: 20 évesen állapotos lett, megszülte a bébit. 27 évesek vagyunk, a gyermeke nemsokára iskolába megy. 5 éve van lakásuk, igaz hitelbe verték magukat. Dolgozik, dolgoznak, a kisfiúnak megvan mindene.

Itt vagyok én 27 évesen. Nincs saját lakásom, 7 éve dolgozom, nemsokára meglesz a levelezős diplomám. Most jutottam el arra a pontra, hogy szeretnénk babát. Remélem összejön. Nekem most van itt az ideje, és a franc tudja, hogy két év múlva hol fogunk lakni. Szeretem a páromat (aki nemsokára a férjem lesz) és nagyon szeretném, hogy "szerelmünknek" legyen egy gyümölcse: egy bébi, aki a kettőnk húsa és vére. Ajaj, de szentimentális vagyok, bocsánat :)

Mindenkinek boldog MIKIt :)

szerintem sem...csak a tökéletes élet felvetést próbáltam árnyalni.

:)

Itt az ideje felállnom a gép elől. Kisfiam mindjárt felébred. Még egyszer köszönöm mindenkinek, aki hozzászólt a cikkhez, azt pedig még jobban köszönöm, hogy nem vérre menő, ugyanazt a szöveget fújó harc lett.

Mindenkinek kellemesen szép hétfő délután és boldog mikulást kívánok!

Szerintem a házasság messze nem a fehér ruháról szól, és nem is a papír aláírásáról. És még csak nem is az örök szerelemről, mert ilyen nincs. És a hazugság, ill tisztességes viselkedésnek sincs köze a házasság kontra élettársi viszonyhoz.

Szerintem van egy ígéret, egy fogadalom, amit, amit, ha hívő vagy Isten, a választottad és a gyülekezet színe előtt teszel. De elsősorban magad előtt. Ha nem vagy hívő, "csak" magad előtt. Én úgy érezném profánul fogalmazva, ha ezt megszegném (mert JÓL meggondoltam, h megtegyem-e ezt a fogadalmat, teszem hozzá!), mintha szemen köpném saját magam. Még közönségesebben, mintha sza*rt csináltam volna a számból.

Voltam már templomi esküvőn.

Örülök hogy minden renden!

A fórumindító is jelen van! Írtam is, csak nem vette észre senki.

Ez számomra egyébként nem példa, mert ez nem türelem kérdése. Van, aki beszélgetés közben lobbanékonyabb, a gyerekekkel meg birka türelemmel bír...

25év házasság után döntöttek úgy hogy elválnak...szerintem az ember nem mondhat olyat hogy ő biztos nem fog elválni....anyuék sem úgy indultak neki a kapcsolatuknak

Én láttam a pl.-t hogy mi nem jó...

Én azt mondom hogy inkább váljon el az ember mint hogy évekig együtt legyenek a semmiért...sokan kifelé mutatják hogy milyen tökéletes a házasságuk aztán meg...

Itt van az eskü szövegéből egy részlet, csak, h értsd mire gondolok:

"Én XY. akinek most ... kezét fogom, szeretem. Szeretetből veszem el őt/megyek hozzá,Isten törvénye szerint, /feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan vagy holtáiglan, hűtlenül el nem hagyom, hanem egész életemben hűséges gondviselője leszek.

Én ehhez tartom magam már 10 éve, ill. megismerkedésünk óta, ami majdnem 13 év. Szerintem eddig jól ment:) Remélem, Ő is ezt gondolja!:)))