Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Babák & Mamák témák » Mi az ideális gyermekvállalás ideje, avagy örök harc a tökéletes élet után? cikk

Mi az ideális gyermekvállalás ideje, avagy örök harc a tökéletes élet után?


Manapság sajnos elítélik azokat a fiatal, 18-20 éves lányokat, akik saját akaratukból vállalnak ilyen „korán” gyermeket. Mi állhat ennek a szemléletnek a hátterében? Vajon mindent rá szabad fogni a gazdasági helyzetre? Vajon meg kell várni, hogy kialakuljon az a bizonyos TÖKÉLETES háttér, ami soha nem létezett sehol?
Mi az ideális gyermekvállalás ideje, avagy örök harc a tökéletes élet után?

Mindenki másként vélekedik arról, hogy mi az ideális korhatár a gyermekvállalásra, sőt egyáltalán van-e ideális életkor. Bizonyos szempontból igen, van. A közvetlen környezetemben találkoztam olyan szituációval, ahol a lány 14 évesen egy Isten háta mögötti kis falucskában terhes lett, megszülte, majd születése után azonnal örökbe is adta a kisbabát. Hogy ebben az esetben mi lett volna más megoldás jó, azt nem tudhatjuk. Elvetetni? Akár. A kisfiú szempontjából viszont így a legjobb, hiszen szerető szülőkre talált és most boldogságban él. Ez alapján természetesen egy alsó korhatár ebben is van. Talán látszatra néz ki jobban, vagy szebben hangzik? Ezt sem lehet konkrétan megítélni, bár saját véleményem az, hogy bizony 18éves kor alatt bizonyára nem érett egy lány sem arra, hogy gyermeket szüljön.

Nem régen olvastam olyan fórumot – talán több ilyen is van – ahol erős támadás ért egy 19 éves lányt, mert ő eldöntötte, hogy babát szeretnének a párjával. Ez ihlette egyébként ezt a cikket is. Én csak a saját tapasztalataimról és meglátásaimról tudok és akarok írni. Senkit nem szándékozom elítélni, mert más az életfelfogása. Ezzel egyébként nincs is baj, hiszen hol tartana ez a világ, ha minden ember ugyanazt a nézetet vallaná? Mondanivalóm lényege inkább az, hogy szerintem ne kezdjük el leharapni mások fejét, ne kezdjük el támadni azt a személyt, aki tőlünk kér véleményt. Ne legyen mindenki egyből és azonnal negatív. Terhességem során egy kórházi vizsgálatra várva elkaptam egy másik várandós nő szavait, miközben családtagjaival és ismerősével beszélgetett: „Ha tudtam volna, hogy jön ez a gazdasági válság, akkor biztosan nem vállalom be…” Mondta ezt úgy, hogy akkor már bármelyik pillanatban megszülhetett volna. Ezen én magam kicsit felháborodtam.

Mondjuk, hogy korán érő voltam, komolyabb voltam a korombeli lányoknál. Sokáig, nagyon sokáig hangoztattam, hogy nekem nem lesz gyerekem soha. Most mégis itt van, s mindjárt 15 hónapos. Bár rengeteget emlegetjük, soha ne mondd, hogy soha. Nem is szabad.

Az emberek többsége azt mondja: legyen előbb szakmád, legyen diplomád, dolgozzál vagy 10évig, vegyél saját házat, legyen szerető férjed, várd meg, míg TÖKÉLETES lesz az életed, s majd aztán jöhet a gyerek. Ez így számomra, az én fülemnek egy állati nagy hülyeség. Persze megint mondom, ez a saját véleményem. Nincs tökéletes élet. Manapság főleg nem. Ahhoz, hogy saját házunk, lakásunk lehessen, hitelbe kell verni magunkat, mert melyik ember az, aki 5-10év alatt össze tud spórolni annyit, hogy készpénzben tudjon fizetni? Ha meg már hitel, akkor úristen nem jut másra. Vagyis, nem jöhet még egy baba, mert előbb le kell tudni az adósságot.

De mire odáig elérünk, hogy ezen túl jutottunk, akkor meg már ott van, hogy a meddőség kérdésével nem foglalkoztunk. Mert lelkesen védekeztünk éveken át, holott lehet nem is kellett volna, most pedig ott tartunk, hogy 38 évesen (mondjuk csak, és senkit nem akarok bántani) ideje lenne szülni, de hát hónapok sikertelensége után menni kell orvoshoz. Ő felállítja a diagnózist, a pár szembesül a legrosszabbal és akkor ez jár a fejében: van munkám, van autóm, van házam, egyszóval ott a TÖKÉLETES háttér, de nem jön a gyerek. Aztán a sok kudarc, a sikertelen beavatkozások felemésztik a nőt is, a férfit is. Elgondolkoznak azon, hogy érdemes volt-e mindent feltenni a tökéletesnek mondott életre, ami mégsem lehet az, hiszen nincs kisbaba, nincs utód. Van ahol még gyorsan megesik az örökbefogadás, de már késő. Hiányzik a 9 hónap terhesség, míg mindkét fél felkészül egy újabb lakó érkezésére. Nincs az izgalommal teli várandósság. Van helyette ideges várakozás, hogy mikor csörög a telefon, hogy mehessünk a babáért, esetenként már egy értelmes kis járni tudó, bilizni, önállóan enni tudó gyermekért.

Kicsit kitértem, de muszáj volt, hiszen a magyarázat, vagy az okfejtés fontos. Ide még annyit hozzá fűznék, hogy mondjuk a világháborúk alatt is születtek gyermekek. Nem azt mondom, hogy nem volt éhezés, meg nem haltak meg azok a csöppek, de valamitől mi is vagyunk, voltak elődeink, nem pusztult ki a Föld. Élünk, létezünk, és készen állunk arra, hogy szaporodjunk. Kicsit sarkosan fejeztem ki magam, de ez az igazság.

Én azon az állásponton vagyok, hogy nem mehet a gyermek rovására a karrier. Mert nincs tökéletes élet. Éppen ezért nem állhatunk le és nem kezdhetjük ki azokat a fiatal (mondjuk alig 20 éves) lányokat, kismamákat, hogy milyen felelőtlen, meg ostoba azért, amiért ő akkor gondolja ideálisnak a gyermekvállalást.

Én magam alig voltam 19 éves, mikor megállapították, hogy terhes vagyok. Határtalanul boldog voltam, örültem, vártam, tervezgettem. Igaz, hogy én csak főiskolára jártam/járok, igaz, hogy én csak albérletben lakom, igaz, hogy életemben nem dolgoztam még folyamatosan egy percet sem, igaz, hogy nincs meg a TÖKÉLETES háttér, viszont közel 6 éve van egy csodálatos párom, akivel jóban-rosszban, és a legnagyobb kilátástalanságban is mindig összetartunk. Így is neki lehet állni a gyermekvállalásnak. Nem azt mondom, hogy minden percben könnyű, de kinek az? Igazából mindenkinek más az anyagi bizonytalanság. Kinek ez, kinek az, nem folyok bele, erről is lehetne oldalakat írni. Fiatalságom miatt én is sok helyről megkaptam, hogy mennyire nagy felelőtlenség volt tőlem ez a kis gyerek! Miért nem vártam meg, míg végzek az iskolával, miért nem gyűjtögettem pénzt. Semmi nem történik ok nélkül!

Sajnos az utóbbi időben néhány híresség divatba hozta, hogy mekkora gyönyörűség 4X-en túl az első gyerek. TRENDI lett 40 éves kor után szülni. Ezzel önmagában nincsen baj, és nem is fogom őket elítélni, mert nem is tehetem. Csak azt mondom: ha a második, harmadik gyerek jön olyan későn, az még számomra mindig elfogadhatóbb, mint hogy még csak az első. Egy első és egyetlen babának az már későn van. De nem csak neki, mert én például nem nagyon tudom elképzelni, hogy egy olyan korú nőnek van annyi türelme ahhoz a babához. Persze van, hiszen másért miért szülne? Inkább a két végletet hoztam fel, szembeállítottam egymással.

Mondanivalóm lényege tehát az, hogy ne hordjuk le, ne ítéljük el, ne támadjuk azokat a fiatal anyuka jelölteket, aki most érzik magukat érettnek.

Ugyancsak nem elítélendő a „túlkoros” nők késői gyermekvállalása sem. Csak mindenki figyeljen oda a testére, a jelzésekre, az egészségére, önmagára és ismerje fel, hogy mikor van ott az ideje (lásd: későn felfedezett meddőség, stb.). Ne olyanra törekedjünk, ami biztosan nem jön el soha. Sokszor egy kisbaba lehet a húzó erő! Sokszor csak és kizárólag Miattuk küzdünk! Rengeteg erőt adnak nekünk a folytatáshoz! Egy mosoly, egy ölelés, egy „Szeretlek Anya/Apa!”! Minél előbb jön a gyermekáldás, annál szebb lesz, hosszabb ideig lehetünk szülők…


Köszönöm, hogy elolvastátok a cikkemet. Elnézést kérek mindenkitől, akit bármivel is megbánthattam, higgyétek el nem ez volt a cél. Inkább csak a saját véleményemet mondtam el.




Írta: Kriszti1212, 2010. december 6. 10:08
Fórumozz a témáról: Mi az ideális gyermekvállalás ideje, avagy örök harc a tökéletes élet után? fórum (eddig 634 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook