Mi az ideális gyermekvállalás ideje, avagy örök harc a tökéletes élet után? (beszélgetős fórum)

ohhhhhh, ez csak az aktuális titulusom. Soha semmit nem csináltam vagy gondoltam jól. Még a férjem sarát is rám kenték. Előtte is voltak már jelzőim, meg biztos lesznek is.

...csak most már a hátam mögöt. Én karácsonykor sem megyek hozzájuk. Ezen önszántamből nem is változtatnék. Igazából nem szeretnék ilyen példát mutatni, viszont a jópofizást utálom. Ha választanom kell, akkor viszont inkább az én példám másolja, mint azokét.

Ha majd ott lesz az idő lehet másképp gondolkozol (gondolkozunk) és a környezet meg.. hát olyan amilyen.. ez benne van a pitliben.

Nekünk kell rend legyen a fejünkben-lelkünkben és onnantól mindegy ki mit mond.. szerintem :)

Végül is nekem majdnem mindegy, mert 1. ez baromi távoli és bizonytalan állapot 2. úgysem akartam nagyon rájuk bízni, mert nem tartom őket alkalmasnak erre.

Csak biztos, hogy ha ez a bizonytalan állapot beállna, akkor a férjem vinni akarná a gyerket, ahova én nem teszem be a lábam. Azt meg mégsem mondhatom, hogy ne. Megőrzésre sem szívesen adnám oda. A férjem meg már most mondott többször olyat, hogy milyen jó, a nagymama vigyáz a gyerekre, és akkor sógornőmék néha ki tudnak mozdulni. Én meg nem szeretném ott hagyni. Ha otthagyom, az nekem nem tetszik, ha nem akkor meg az lesz a baj, hogy miattam veszik el egy gyerekmegőrző pont :( Ebből én csak rosszul jöhetek ki.

Az az egész csak még jobban elveszi azt a néha szikraként felcsillanó kis kedvemet is.

Végeredményben meg magam hibáztatom előre, hogy így csak egy elcseszett helyzetbe kerülhet bele az a szerencsétlen gyerek, akkor meg inkább jobb neki, ha nincs is.

Arról nem beszélve, hogy mennyire fogják szeretni őket...

Az sem lesz fenékig tejfel, nem értem, miért gondolja ezt mindenki.

Nekem anyósék voltak ilyenek. Régen ment a nyaggatás, hogy unoka, unoka, unoka. Az idegeimre tudtak menni. Mikor sórornőm terhes lett, azt reméltam, végre leszállnak rólunk. Erre annyi módosult: most akkor már nálatok is lehet lassan :/

Jelenleg annak örülnének a legjobban, ha eltűnnék kisfiúk életéből vagy meghalnék.

Engem már most bosszant, hogy 100%ra veszem, ha nekünk lenne gyerekünk, akkor őt egyszerüen negatívan diszkriminálnák a másik ággal szemben, mert örökre csak a büdös kurva gyereke lehetne.

Amúgy sem tetszik nekik, hogy nem lennék képes csak a gyerekért élni.

nekem nem az elmondás a bajom.. anyu valószínűleg most kiugrana a bőréből ha bejelenteném. (már 5 éve is.. folyton unoka,unoka,unoka...)

de én még nem akarok ilyet bejelenteni :)

én még most is teljes pánikban lennék ha pozitív tesztet látnék. és valószínűleg nem a boldogságtól sírnék.. sajnos én az a típus vagyok aki nem kifejezetten az anya szerepre termett...

De boldogan nézem azokat akik IGEN. és bevallom kicsit (jó értelemben) irigylem az olyan embereket mint te is vagy..

Az az igazság, hogy akár huszonévesen is meghalnak emberek, az átlagéletkor azért nem 60 év és lehet csak az én környezetemben van valami "gond" de a hatvanasok akiket én ismerek, többnyire aktívan, egészségesen élnek! Az öregség nem akkor kezdődik, sőt, még akár nyolcvanasokat is tudok mondani, akik síelni járnak és tökéletes egészségnek örvendenek!

Mindenki akkor vállal gyereket, amikor neki jólesik (jó esetben). Nem hinném, hogy korai elhalálozás fenyegetné azokat, akik később szülnek, legalábbis nem nagyobb arányban, mint azokat, akik korán szültek. A másik dolog, én több mint 10 évvel születtem később mint a testvérem (és nem azért, mert így tervezték, hanem azért mert azelőtt nem sikerült! Ilyen is van!) és rengeteg időt töltök-töltöttem a szüleimmel, igazi baráti kapcsolatunk van, míg a testvérem nem kimondottan családcentrikus és nem sokat találkoznak, közel nincs olyan közeli kapcsolat, mint velem. Akkor ki töltött több időt kivel? Vagy csak az eltelt idő mennyisége számít, a minőség nem?

Igazad van. MOndjuk tavaly (normális párkapcsolat hijján) eszembe sem volt a gyermekvállalás. Vagyis volt, de úgy gondoltam, hogy amíg nincs normális pasim, nem erőltetem. Ebben az évben megismerkedtem valakivel, aki nagyon fotnos nekem.

27 éves vagyok, a következő két évben jó lenne összehozni a bébi(ke)t. :)

Remélem azért kicsit többet, mint 20 évet tölthetek a gyermekeimmel :)

Szia Kelnorem!

Nekünk májusban volt az eljegyzésünk! szülinapomkor :) családdal együtt ünnepeltük meg. Még egyetlen negatív hozzáállást sem tapasztaltam, az egész családom nevetve fogadta, mint az élet legszebb ajándékát.

Az én véleményem az, hogy a gyerekáldás boldogság és ami tényleg tönkreteszi vagy ahogy itt mondjátok "felforgatja az életet" az a gyermektelenség és a harc, ami felemészt sok kapcsolatot és az ember életkedvét is elveszi! :(

Most olvastam, hogy míg 1995-ben minden 50-dik szülés volt többszörös, addig 2009-ben már minden 30-dik szülés, és ezt csak a hormonterápiával és a lombikbébi programmal magyarázzák :( de azt se felejtsük el, hogy rohamosan csökken a születések száma! A diplomás leendő dédinagymami véleménye "nem lesztek a saját gyerekeitek nagyszülei"!

Szerintem, ha valaki csak 40 évesen vállal gyereket azt is beleszámította, hogy lehet, hogy csak 20 évet tölthet a gyermeke társaságában? vagy rosszabb 50 évesen ott hagy egy 10 éves gyermeket, mert szívinfarktusban meghal... és azt ne is említsem, hogy mekkora kockázati tényező a kismama kora!

Ezt nem feltétlenül negatív értelemben értettem. hiszen én is ezt a vonalat erőltetem. 27 vagyok és még mindig a háttér megteremtésen és az egzisztencia teremtésen jár az eszem és nem a gyerekvállaláson.

És ezt is mondom. más az értékrendje egy mai 20-as évei elején járónak és más mondjuk annak aki 20-30 évvel ezelőtt volt ebben a korban.

Csak őszinte vagyok és kimondom amit gondolok :)))

Igen igaz. De tudok közeli példát az ismeretségembe akinek az előbbi okból tolódott ki. nem jött össze aztán majdnem csak sajnos vetélés lett belőle :( és a sokadik próbálkozásra 36 évesen jött az első baba. most már 5 éves a kiscsajszi és az a baj hogy szó szerint nagyszülőként nevelik és nem szülőként.. ez is gond (lehet) a késői gyerkőcöknél ha első gyerek...