Meghalt egy csecsemő otthonszülés közben (beszélgetés)
Végig olvastam ezt a sok érvet, ellen érvet.
Szerintem mindekinek a saját döntése, hogy ki - hogyan akar szülni.
Nekem mind a két gyermekem kórházban született. Sajnos mind a kettőnek a köldökzsinór a nyakára volt tekeredve. Ha akkor nem lett volna ott az orvos és a szülésznő ma nincs két csodálatos gyerekem.
Aki vállaja, hogy otthon szül annak vállania kell a kockázatot, bár a kórházban is megtörténhet a tragédia.
A fiam 4000 grammal 62 cm-rel, 12 óra száraz vajúdással, szülés közbeni tolófájás leállással született. Minden elő volt készítve a császárra, az akkor még (nem tudom ma is van?) fogóval történő szülésre. A mai napig emlékszem rá, hogy a két doki (a főorvost is behívták) mennyit segített. Akkor, ha itthon szülök ma nincs fiam. Két helyen vágtak gátat, de akkor és most sem érdekel, csak az a lényeg, hogy van egy egészséges nagy fiam.
Viccesen szoktam mondani, hogy a lányomat a "huzat" hozta. Hat órakkor szóltam a szülésznőnek, hogy megyek szülni, fél hétkor a lányom pólyába volt. Igaz, hogy akkor az előző gátmetszés helyén vágtak. Ő, csak 58 cm és 3800 grammal született. Mind két gyermekemnek 4 hetes koráig evési problémája volt. Tejem, meg annyi, hogy fél bölcsödének elég volt.
Ma már 26 és 22 évesek, szépek, egészségesek.
Jaaaa???? Miért nem ezzel kezdted? :)))
No comment. Nekem ő nem hiteles.
Bocs, ezt később vettem észre. :(
Akkor link letudva. ;)
Ha a WHO javaslatok nem nekünk szólnak, akkor a "civilizáltabb" országokban pl. tök normális és szükségszerű a gátmetszés, míg az elmaradottab helyeken mellőzni illene? Nekem nem áll össze a kép...
Kérnék linkeket, ha lehet, mert így kicsit lóg a levegőben...
A statisztikákat megint különféle nézőpontból nézik különféle emberek. :) Ki ezt hámozza ki belőle, ki azt. Kinek xy. hitelesebb forrás, kinek z.
Mivel az otthonszülést nem észleli orvos (még GÁ -az egyedüli olyan bába, aki orvos is egyben- se orvosi minőségében van jelen, hanem kizárólagosan bábaként!!), így mégis kinek lenne kötelező jelenteni az OSZNI-nak? Az állam felé a szülő tartozik ez esetben bejelenteni gyermeke születését, 8 napon belül.
Terhesgondozást pl. a mi városunkban a védőnők végzik, orvos jelenléte nélkül.
Rosszul tudod, perpill nincs ellene feljelentés, ill. tegnapig nem volt folyamatban.
Én meg a magam részéről, ha nem kívánom az egészségügy szolgáltatását igénybe venni, akkor köszönöm szépen, de a védelmükből se kérek. :))
Ha olyan marha magas lenne a szövődmények száma, szerintem az is terjedne rendesen az otthonszülést választók között. (Ország minden pontján léteznek...) De ez valahogy nincs így. Elenyésző azok száma, akiknek esetleg nincs maradéktalanul jó a tapasztalatuk, a nagy-nagy többségre nem ez jellemző!!
Találtam! (van még több is)
A tervezett otthonszülésnek Hollandiában vannak hagyományai, de számuk ott is fokozatosan csökkent az elmúlt évtizedekben. Ott, 1970 előtt a szülések 50%-a zajlott otthon, majd az arány 1993-ra fokozatosan 32%-ra csökkent. A sűrűn lakott országban a kórházi létesítmények általában mindenütt elérhetők 15 percen belül, míg Észak-Amerika és Ausztrália távoli területein a szállítás jóval hosszabb időt vehet igénybe. Így a biztonságos infrastruktúra is előfeltétel. Ausztráliában a tervezett otthon szülések esetén 1985 és 90 között az intrapartum magzati elhalás háromszor gyakoribb volt, mint a kórházakban.
Kedves Kleca!!Nem tudom hogyan fogalmazzak,hogy ne vedd bántásnak.Nagyon látszik,hogy fogalmad sincs mi is a gyógypedagógia és milyen területei vannak.Van egy olyan szakága,amely pszichopedagógia.Na ez a szak hivatott az olyan gyerekek fejlesztésére,nevelésére-oktatására akik normál intelligenciával rendelkeznek,de van figyelem,tanulási zvara,hiperaktivitás...és olyan gyerekek akik a beilleszkedési foylamatokban nehezítettek.Pont amit te írtál két tannyelvű gimi...,de van egy cselevésszervezési zavar,amely által nehezebb a tanulás....a figyelem összpontosítása.Sok kimagasló IQ-val rendelkező esetem volt az átlag feletti mégis tanulási zavarral küzdő..pl:vízuális észlelés zavara.
A kialakuló okokról nem áll módonban tovább vitázni évekig tanultam róla....ez nem vita téma vannak tények.
Én sem betegségnek neveztem azért tettem idézőjelbe!!!
A tudásom mellé kaptam eseteket immár 10 éve vagyok a szakmában,és sok féle esetet láttam...míg te csak a gyerekedét.
Sajnos a köztudatban a gyógypedagógia csak a nagyon sérült gyerekekre értik...holott több szakága van többek között a logopédia is.És nagyon sok átfedés van...
A legtöbb tanulási zavarral küzdő gyermeknél pont a szórt teljesítmény okoz problémákat...hogy egy terület kiugró..más nem.
Volt több hiperaktív esetem,ahol a részfunkciók fejlesztésével jó sikereket értünk el....és gyógypedagógus hivatott leginkább a fejlesztésükre a neurológus vagy gyermekpszichiáter együttműködösévével..mégha furán is hangzik.De itt a fejlsztést értem,az oktatása normál iskolában megoldható.
:))
Csak én is pont azon gondolkodtam miért mindig Hollandiával jönnek,amikor ott mindent lehet...és ráleltem erre a cikkre pont:))
Továbbá megkérdeztem a mentőt a ház előtt... a szülésznő barátnőmtől és azt mondta Új-Zélandon van ilyen gyakorlat,de nem néztem utánna. Egyúttal mondta hogy Hollandia azért rossz példa mert az újjszülött halandóság nem jó mutatót tükröz:(
Innen vettem!!
A "holland példa" érdekes módon csak az otthonszülésnél kerül elő, mint erős érv. Nem kerül elő, ha a drogfogyasztás liberális megközelítéséről van szó, ha az eutanázia engedélyezéséről, a homoszexuálisok házasságáról van szó. Hollandia azért sem jó példa, mert ott ennek régi megszakítatlan hagyománya van. Miért nem Ausztrália vagy Új-Zéland a példa?
A WHO javaslatait érvként használni azt jelenti, hogy a vitázó nem ismeri a WHO filozófiáját. A WHO - nagyon helyesen - nem a fejlett országok mintegy 1 milliárd, hanem az elmaradott 5 milliárd érdekei felől közelíti meg a problémákat: ezeken a helyeken minden beavatkozás veszélyesebb, mint annak elmaradása, itt hal meg szülés közben évente mintegy egy millió asszony!... Ennek részletes kifejtése messzire vezet, itt csak annyit, hogy a WHO javaslatok nem nekünk szólnak.
A biztonságról.
A háttéranyagban látszólag 4 irodalmai hivatkozás "igazolja" az otthonszülés szakmai biztonságát. Mind a 4 ugyanazon szerzők munkája és a hivatkozott link-ben nem találtam, valamint nem elismert szakmai lapokban jelent meg, Ezzel szemben számos ellenőrzött szakmai folyóiratban megjelent adat pl. Ausztráliából és Új-Zélandból (ezért példálóztam előbb) leírja, hogy a tervezett otthonszülés (planed home delivery) szakmai mutatói: magzati és anyai halálozás és a szövődmények száma semmivel sem jobb mint a kórházi szüléseké. Ez rossz eredmény, hiszen a tervezett otthonszülésben válogatott egészséges asszonyok vesznek részt. Ezt meg kellene érteni....
Hazai adatok nincsenek. Hazánkban évente mintegy 600 otthon szülés van (KSH és OSZNI adatok), de ezekről nem lehet tudni, hogy mennyi a tervezett és mennyi a spontán (nem ért be a kórházba). Nem lehet tudni azért sem mert az érvényes törvény (OSAP 1506 "Jelentés szülészeti eseményről") ellenére ezeket a szüléseket a szülést észlelő orvos nem jelenti. (Az Országos Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet -OSZNI- felé kellene jelenteni. Ez a jelenlegi törvények szerint szabálysértésnek minősül. A jelentés egyúttal felelőség vállalást jelentene.....
A terhesgondozást nem a "szülésnél jelenlévő" kolléganő végzi, és ennek színvonaláról néhány megismert eset kapcsán lesújtó véleményem van.
Konkrét, névre szóló adatokkal rendelkezünk, de természetesen ezek közlése ellenkezik a törvényekkel. Ezek után nem meglepő, hogy a (fáma szerint is) a szövődmények száma nagyon magas, és az is megtörtént, hogy a kórházba szállított beteg feljelentette, nos nem az őt cserbenhagyó "orvosát", hanem azt az orvoscsoportot aki segített rajta. Tudomásunk szerint az illető ellen jelenleg már több feljelentés is van. Erre a tevékenységre reagált az Orvosi Kamara kizárással. Kit véd az orvosi kamara? A szülő nőket és ártatlan magzataikat.
Én, mint szakmabeli azt mondom, hogy nagy butaság otthon szülni. Főleg, ha már hiper-szuper szülőszobák is vannak, amelyek tényleg otthonosak.
Lehet, hogy csak 1% az esélye annak, hogy valami történik, de mi van akkor, ha abba az egy százalékba éppen beleesik az illető? Megéri?
Gyorsan hozzáteszem, hogy az egyik gyerekem esetében történt valami olyan, ami miatt én is tehettem volna feljelentést a kórház ellen - ámde! én elfogadtam, hogy így történt stb.
Ilyen is lehet.
"Biztos, hogy bárkit is büntetni kéne? Netalántán nem lehet elfogadni, hogy ez sajnos így történt, s nem tehet róla senki?? Miért kell mindenáron felelőst felmutatni, bűnbakot keresni?"
Mert a család feljelentést tett, ügyvédet fogadott, nyilván nem tudják elfogadni, hogy ez sajnos így történt.
Kedves kleca!
Ugyan bogicának címezted, mégis reagálnék rá.
Amit írsz, ahogyan a másságát elfogadod, s amennyire nem tekinted gyógypedagógiai esetnek hiperaktív gyermeked, az számomra nagyon szimpatikus, én is így gondolom. (Külön gratula a kéttannyelvűhöz, nem semmi!!)
Ugyanakkor abban meg bogicának adok igazat (rengeteg szakirodalom elolvasása után), amit ő a hiperaktív állapot kialakulásáról írt. Nem tudom, mit hoznak még a kutatások, de érzem, hiszem, hogy nem egyedül genetikai oka van annak, hogy egy gyerek hiperaktív. Nem véletlen, hogy többféle okokra vezetik ezt vissza, bizonyára sok kutatás során mondják ezeket ki. (Külön érdekesek számomra az álhiperaktív gyerekek, noha az enyém ténylegesen az, ezt is tudom.)
Amennyire utánaolvastam, érdekes különbség a genetikai és szerzett hiperaktívság között, hogy míg az első esetben kicsi serdülőkortól tapasztalni a jeleket, pl. a szülési sérülés közben hiperaktívvá vált gyereknél az első tünetek jóval később, kb. 1-2 éves korban jelentkeznek. Ezt a fiam példája is alátámasztja számomra: másfél éves koráig a világon semmi gond nem volt vele.
9 hónapos magzatról. :)))
Bocs, csak nehogy valaki félreértse.
Én sem akarok ebbe belemenni, mert valóban messzire vinne, meg egyáltalánb nem az a fórum témája, de miért kell elemészteni azt a babát?
Örökbe lehet adni, be lehet tenni a kórházaknál kitett (már ahol van) inkubátorba. Rengetegen várnak kisbabára, gyerekre, akiknek saját nem lehet.
Én ezt nem értem...
Nem is igazán Neked számom a kérdést, csak úgy általában nem értem, miért választják sokan a legszörnyűbb megoldást a terhesség kihordása után?
Húú, ez egy másik téma lehetene! Ezek a szülők úgy döntöttek, hogy élő babát szeretnének, ehez kétség sem fér, egy 9 hónapos gyermekről beszélünk most.
A jogi háttérrel megint csak nem vagyok tisztában, abortuszt meddig végeznek, de éppen a gyermek jogai miatt nem végzik el az időkorlát után.
Persze a legjobb lenne, ha minden gyermek megszületne, aki megfogan. De rögtön felteszem a kérdést, a legjobb lenne? Ha megszüli, és emésztőgödörbe dobja?Ha úgy érkezik erre a világra, hogy őt senki sem akarta? Húú, ebbe nem mennék bele, nem akarok abortuszról vitázni. semmiképp.