Meghalt egy csecsemő otthonszülés közben (beszélgetés)
Nem.
Lelassult a szíve, de kórházban se történt volna másképp (ott se lehetett volna az adott szituban császározni, ugyanis annyira gyorsan jött ki a 2. baba), ez be is lett bizonyítva. A vád el is lett ejtve.
"az apa kezdett először kiabálni, sürgetni,"
Ki hogyan értelmezi az elhangzottakat...:)) Én "másképp" hallottam, de lehet, megnézem mégegyszer...
Rossz döntés, jó döntés.... Ezt megint nem jelenthetjük ki mások helyett szerintem... Mindenkinek a saját lelkiismerete dönti ezt el. Mint ahogy pl. nekem rossz döntésem volt, hogy az elsőt kórházban szültem. :((
"ha komplikáció van, úgyis beszállítják-és akkor az már nem is otthonszülésnek számít, nem igaz? "
Attól függ, a baba érkezése előőt vagy után történik a beszállítás.
"Pedig megérne egy tanulmányt "
Létezik ilyen, csak még nem itthon. :(
"Én egy olyan dologban nem mernék dönteni, ami veszélyes mindekettőnkre ("
Az is döntés, hogy kórházba mész szülni. A szülés, bárhol is zajlik, veszélyeket rejt magában, mind az anyára, mind a babára.
nyilvánvaló, hogy az otthonszülők "válogatott csapat", a kórházban meg mindenféle eset van.
A statisztikai észrevételeddel is egyetértek, de hozzáteszem, nyugaton aszerint csinálják a statisztikát, hogy az otthonszülésekhez a komplikációmentesnek ígérkező eseteket veszik számításba a kórházakban, nem az eleve rizikósabb szülésekét. Eszerint pedig nincs számottevő különbség, s nem is tartják veszélyesebbnek az othonszülést.
Hírek, hírek... Mindent elhiszünk nekik??
Volt egy olyan eset, ahol ikerszülés során a második baba sérült, de nem a szülés miatt. Élt 7 hónapos koráig.
"A baba súlya: ekkora babát nem is szoktak normál kórházi körülmények közt simán megszületni. "
Fenéket nem! Miért indukálná alapból a császárt??
Alkati kérdés is, kiben mekkora egy baba.
:))
Én már leírtam az UH-s tapasztalataimat, mindegyik gyerekemnél közel egy kilót tévedtek, de mínuszba.
Egy 4 kilós baba szerintem egyáltalán nem tartozik ma már a túlságosan hatalmas bébik közé. Nekem pl. hihetetlen picinek tűnt. ;)
A tegnapi riportból, a szülők nyilatkozatából az döbbentett meg, hogy - felismervén a helyzetet - az apa kezdett először kiabálni, sürgetni, a hivatásos segítők csak ezután intézkedtek, hívtak mentőt (amikor már késő volt, nyilván). Néha 1-2 perc is számít.
A sors elfogadásáról annyit: persze, el lehet fogadni, én is ezt tettem a második szülésnél (a baba "meghalt", újjáélesztették, megmaradt sérülten). Harmadik szülés, mint már említettem, dr. Csákány közreműködésével, + csecsemőintenziv 3 hétig, stb. Úgyhogy nem vagyok egy szerencsés szülő. Viszont, elfogadom a sorsot - bár gyakran vitázom vele, mint például ebben az esetben! Itt rossz döntések vannak, több személy részéről is :(
Én egy olyan dologban nem mernék dönteni, ami veszélyes mindekettőnkre (mármint a babára és rám nézve is), és nincs benne elég ismeretem.Ki lehet jól is jönni egy ilyen helyzetből, de túl kockázatos ezt bevállalni.Max. ha én is szülészorvos lennék és úgy látnám, hogy az én esetemben megengedett a dolog. Persze, mint orvos, tudhatja valaki, hogy semmit sem szabad előre biztosnak venni. Mindig jöhetnek váratlan akadályok.Én azt mondom, inkább fájjon, műtsenek, bunkózzanak velem, mindent túlélek, csak azt nem, ha a gyerekem meghal, vagy maradandóan súlyosan károsodik.Persze ez utóbbi többször törénik meg kórházban született babáknál,mert egyrészt a súlyos koraszüléseket senki sem vállalja otthon, másrészt, ha komplikáció van, úgyis beszállítják-és akkor az már nem is otthonszülésnek számít, nem igaz?
Inkább azokat az eseteket lehetne összehasonlítani, amikor teljesen komlpikációmentes szülésnek indul a dolog , mind a kórházban, mind otthon, de erre nincs lehetőség.Pedig megérne egy tanulmányt
Másik dolog:igen, van a dolognak egy etikai része is, mert ha kórházban születik, akkor lehet megmentik akkor is, ha otthon meghalt volna. Ez a természetes szelekció. Lehet néhányan így gondolkodnak, lehet igazuk is van. Ha a baba meghal, nem lehet tudni viszont, hogy ha életben marad, akkor károsodott volna-e.A szülők úgy érzik, egy egészséges gyermeket vesztettek el, ugyanakkor lehet hogy egy súlyosan beteg, mentalisan és fizikailag retardált gyerekük lett volna.Mi a jobb? Ezen már én is sokszor elgondolkodtam.Kórházban valóban nagyobb esély van ilyenre, mert az orvos nem dönthet arról (mikor még nem is tudhatja, hogy mennyire károsodott a baba agya), hogy az a kicsi megérdemli-e az életet.Lehet hogy azzal, hogy megmenti, tönkreteszi több ember életét is örökre (ezt sok esetben láttam, apukák 90%-a lelép ilyenkor),de ez a kötelessége, mert előre senki sem tudhatja.
Egy kicsit elkanyarodtam az eredeti témától, de azért valamennyire ez is ide illik.
Amúgy meg nem lehet összeha
Heni, ebben csak az a gáz, hogy én egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy a kórház lenne a "kisebb rossz".
De mindegy, én nem szeretnék ölre menni senkivel, mert mindenkinek szíve-joga eldönteni azt, hogyan szeretne szülni, és ezt a döntését kéne tudni a többieknek tiszteletben tartani, nem pedig a torkának ugrani, mert nem úgy gondolkozik mint az átlag, vagy--uram bocsá-- ők.
Részemről ennyi.
Kedves Fáni!
Örülök, hogy elmondtad a véleményed. :)
Nem állítom én sem, hogy kórházban mindig minden flottul megy, mindig is voltak és leszenk olyanok is, akikben tüske marad, mert az orvosa épp nyaralt, nem kapott elég figyelmet, stb. De ha a feltételezhetően nagyobb felszereltséggel és lehetőséggel bíró kórházakat választhatja egy anya, akkor miért ne válassza azt. A babája és saját maga érdekében. Amolyan válasszuk a kisebb "rosszat".
Szia Heni, bocs, de muszáj hogy reagáljak Rád, és kicsit megcáfoljalak.
Nekem a legnagyobb fiam 4,5 kg volt, és eszébe se jutott a doktornak hogy megcsászározzon, végül nagyon nehezen született meg úgy, hogy szétrepesztett mindenemet, méhszáj, hüvelyfal, gát, szóval TOTÁL, el kellett altatni a varráshoz, annyi ideig tartott és olyan fájdalmas lett volna.
A következő gyerek 4200 g volt, egész "picike", ő simán meg is tudott születni, csak a nagy hasnyomkodás közben a doktor leszakította a lepényemet idő előtt....nagyon nagy szerencse hogy nem lett katasztrófa,--- nem neki köszönhetően.
És még mindig kórház--mert rendületlenül bíztam---a harmadik fiam születése után a megfigyelési szakban félretoltak egy 200 m-es folyosó legvégére és ott magamra hagytak. Sajnos irtózatos vérzésem indult,mert ellazult a méhem, ha a volt osztálytársam nem talál rám egészen véletlenül, most már nem írnék erről e témáról.
Mindez KÓRHÁZBAN, fogadott orvossal, szülésznővel, teljes stábbal és felszereltséggel, 1986-1989-1992-ben.
Csak azért írtam mindezeket le, hogy ne legyen mindenki olyan marha biztos abban, ha bemegy szülni intézménybe,és fogadott orvosa van, azzal már nem érheti semmi gubanc. Érheti. :(((((((((
Látom, még mindig ugyanazon lovagolunk, és nem közelednek a vélemények. Talán így is van rendjén, ha komoly nézeteink vannak, ne adjuk fel...Annyiszor leírtam mát, hogy felelőtlenség, hiba, rossz döntés, önzőség bla-bla nem is teszem többet!Vannak "újak", akik megteszik.
Viszont reálos lévén, azal még az x-edik napon is fel tudtok húzni, hogy arról beszéltek, korházban sokkal több baj történik! Könyörgöm! Nagy számok törvénye! Ha sokkal-sokkal több szülés van korházban, naná, hogy több baj történik. És kérdezem én, ha komplikáció adódik, és egy otthonszülésből az anyuka a korházba kerül, onnantól kinek a felelőssége? Kinek a statisztikáját rontja? Ne legyetek már ilyen levakultak! A korházban senki nem mondhatja, hogy nem vállalom anyuka, mert úgy tűnik bármi adódhat, míg köztudott, hogy otthonszülést szempontok alapján "szelektálják", ha bármi gyanú merül fel, hogy gond lesz, nem javasolják! Vagyis a "húzós" esetek nem az otthonszülések számát szaporítják. Egyenlőtlen feltételek hiányában nem lehet két adatot összehasonlítani, EZ STATISZTIKA! Nem az ha bemondja a tv, hogy 1000-ből egyszer van gond!
És különben is, minek vitázni, hiszen anyuka úgy érzi, nem hibás.No comment...én nem tudnék együttélni vele!
Szia!
A 1198-as hozzászólásnál nem hivatkoztam arra, hogy kinek a véleményére reagálok, NEM NEKED SZÓLT, BOCSI!!! Dodicától "ijedtem" meg, mert én nem szerettem volna olyan szintre süllyedni, hogy védekeznem kelljen a véleményem miatt, vagy semmi más lehetőségem ne legyen, minrhogy őt pocskondiázzam. voltak eldurvult szituk, és féltem belekeveredek. Szóval nem neked szólt, ne haragudj, ha rossz érzéseket keltettem benned!
Szép napot!
"fontosabb volt neki a trend, és a kényelem"
Én már akkor is fogom a fejem, amikor leendő anyukák azon meditálnak, hogy a barackszínű vagy az almazöld szülőszobában szüljenek...Én érdekes módon szülés közben nem azzal voltam elfoglalva, hogy milyen a fal színe, vagy hogy van-e kép a falon. Annyi rémlik, hogy nem ilyen szobában szültem, hanem egy egyágyas szülőszobában, és bal oldalt volt egy paraván. De azon kívül semmi.
A baba súlya: ekkora babát nem is szoktak normál kórházi körülmények közt simán megszületni. GÁ a nagy szakértelmével ugyan miért nem indította őket hamarabb a kórházba?
Vér: én is temérdek vért veszítettem anno, pedig az ikrek egy méhlepényen voltak.
Sokan támadják a napóleon-pózt, amivel a kórházban szülesztenek: nem egy helyen van már szülőszék, labda, kötél, stb., nem feltétlenül kell hanyattfekve világrahozni a babát.
Amúgy én simán szültem, gátmetszéssel, és nagyon kellemes élmény volt számomra a szülés. Eltekinte attól, hogy miután Lili megszületett, Réka keresztbefordult, és egyszerre 3-an dolgoztak azon, hogy befordítsák.
Kedves Nikice!
Ezer bocs, ha bárhol és bármikor is megtörtént volna, hogy ... "Hű, látva a neved már kezdtem aggódni, hogy "nekem esel", ..."
Eddig sem volt stílusom, bárkinek is csak úgy neki esni, igyekszem a jövőben is mindenki véleményét tiszteletben tartani.
"A hír szent, a vélemény szabad!" vallom én is.
Könyörgöm, a toxémiás beteg egyértelműen nem akar és nem is szülhet otthon!!!
Komplikációmentes, teljesen normális lefolyású szülésnél nincs több vér átlagban.
Aki toxémiás, egyértelmű, hogy nem otthon akar szülni.
A szzereotípiákat tök fölösleges felhozni, mert az otthonszülést választók nem ezek miatt döntenek így. Sokkal összetettebb az indok (mivel sokkal többet járnak utána dolgoknak, egyáltalán nem felelőtlenek!!!), ami miatt ezt az utat választják, kár egy-két dolgot kiragadni.
Az utolsó mondatodat nem értem...
Magamat meg végképp nem tartom nevelésre alkalmatlannak. :))) Ez aztán nagyon nem attól függ, hol hozza világra gyermekét az anya! (Kicsit gondold már végig, van-e jogod számodra ellentétes véleményt képviselőket sértegetni!)
Dodica!
Azért nem mindig 3 deciről van ám szó. Toxémiás szülését mesélte el valaki, és nem 3 deciről számolt be.