Meghalt egy csecsemő otthonszülés közben (beszélgetés)

Kedves Bogica!

Köszönöm a kiegészítést, látom nagyon sokat tudsz a témában, bizonyára szakember vagy.

Nem sértésként, csupán kíváncsiságból kérdezem: Neked is van otthon saját hiperaktív gyereked?

Ugyanis - mint ahogyan gyermekem sok okos tanárának már elmondtam: az én drága lányom egyáltalán nem olvasott semmilyen szakirodalmat. Ő nem azért olyan, amilyen, mert kiokosították a szakirodalmak, hanem mert ilyen. Ezt a helyzetet kell elfogadnom, s amennyire lehet, jól kezelni.

Nem a szülés közben érte trauma, semmilyen agyi sérülést soha nem szenvedett. Viszont baromi jó memóriája van, s az ingerületátvitele egyrészt gyors, másrészt nem egyik pontról a másikra terjed, hanem egyszerre többfelé ágazik.

NEM BETEGSÉG AZ, ami elüt az átlagtól!!!

Ha majd a tudásod mellé kapsz ajándékba úgy huszonévre napi 24 órában egy ilyen esetet, akkor megérted miről beszélek.

NEM GYÓGYPEDAGÓGIAI ESET!!!

Kéttannyelvű gimiben tanul, szerintem nem nevezhető gyógyped esetnek, bár volt már alsóban tanára, aki annak titulálta. (Gyorsan el is vittük abból a suliból.)

Kíváncsi vagyok, kb 20 év múlva mi lesz a neurológusok és "szakemberek" véleménye erről a dologról.

Attól, hogy valaki otthon szül, nem biztos, hogy oxigénhiányos, vagy sérült gyereke fog születni.

Mert ha ez így lenne, akkor a lakosságunk nagy százaléka degenerált lenne, hiszen 200 éve még MINDENKI otthon szült.

Hű, látva a neved már kezdtem aggódni, hogy "nekem esel", bocsi. Szóval azért van valami, amiben egyetértünk, ami a segédkezőt illeti, de nem lehet elsiklani a dolog felett, hogy egy baba meghalt, és bár bűnöst fognak keresni (nem kell messzire menni), a lényegem mit sem változtat. Továbbra is felelős a szülő a döntéséért, az más kérdés, ha jó döntést hozunk, fel sem tűnik, ha rosszat a fejünkre olvassák.

Ami pedig egy másik véleményedet illeti, éppen tegnap este került szóba, hogy sokan a "sorsra", "Istenre", mint fogalmakra hivatkoznak, és valóban képesek abban a hitben ringatni magukat, hogy ez nem is történhetett volna másképp, ennek így kellett lennie, ezt a sors akarta, vagy éppen Isten azokat szólítja korábban magához akiket nagyon szeret. Ezzel hallgattatják el a lelkiismeretüket.(nem a szóbanforgó szülőkre célzok)Ilyen alapon, aki gondatlanságból követ el hibát, és valaki meghal, el sem lehetne ítélni? Bocsánat, nem vagyok teljesen a jogi fogalmakkal tisztában, de pl egy autóbaleset okozásánál miért vonnak felelősségre? Nem a sors akarta, hogy akkor és ott mindkettő autó jelenlegyen? Ez belemagyarázás tudom. És sarkosítás, és demagógia, ezért nem szabad "földöntúli" eszékkel azonosulni, ha ilyesmi történik. A sors legtöbbször ad lehetőséget a döntésre, Isten pedig azt akarná éljünk, tegyünk meg mindent hogy élhessünk. SZERINTEM.

Egy gyakorlott anya irasabol...

/Bocsanat az ekezetek elmeredasaert, kulfoldrol irok, itt csak ilyen billentyu van./

Szülésem története …

„Mi ketten a Kisbencével együtt készültünk a nagy napra Pontosan tudtam, mikor kerül sor a szülésre. Hiába mondták a közeli ismerőseim, hogy holnap már mész szülni, mindvégig tudtam, nincs még itt az időm, mert napról napra tudtam, mi játszódik le a testemben, annyira bensőséges viszonyt voltam képest megteremteni a belső lényemmel, hogy mindez nyilvánvaló lehetett.

… augusztus 25-én reggel, amikor felébredtem, azonnal tudtam, éreztem, hogy eljött az idő, pedig semmilyen fájdalmat nem éreztem, s azt sem, hogy a magzatvizem elfolyt volna. Éreztem a nyomásból, éreztem abból is, ahogyan a magzat lefelé húzódott. Az apró jelzésekből tudtam, hogy most már fel kell készülnöm, hiszen néhány órán belül megérkezi az új családtag.”

„Fájásaim ugyan már elkezdődtek, de a tudatos lazítással ezt minden esetben sikerült kivédenem, csak gondosan kellett magamra figyelnem. Már nem engedhettem meg , hogy a gondolataim elkalandozzanak. Teljesen egyedül voltam otthon, úgyhogy ezt nyugodtan, minden gond nélkül megtehettem.

Tehát felkészítettem magam a szülésre testileg és lelkileg is. „

„Sajnos, a három szülésem alatt volt elég időm ahhoz, hogy megfigyeljem azt, hogy a nők milyen tudatlanul, felkészületlenül szülnek. Sőt még akkor is, ha már nem is először szülnek.

Teljes mértékben lemondanak arról, hogy saját maguk is részt vegyenek benne, sőt vezessék saját szülésüket. Nem értem, miért jobb nekik az, ha kiszolgáltatva átadják magukat a szenvedésnek.”

Ehhez annyit fűznék hozzá: Ági nem szokott ígérni semmi többet, csak azt, hogy szakmai tudásuk birtokában mindent meg fog tenni, amit megtehet. Ott lesz, teljes emberként, testben-lélekben. Garanciát nem tud adni, nem isten.

Sose beszél rá senkit otthonszülésre, épp ezért a család eme (sajtóbeli) kijelentése számomra nagyon furcsa.

Rohadt dolog, amit most írok, s csupán feltételezés a részemről, de ismerve a dolgok menetét kis hazánkban, számomra nem elképzelhetetlen, hogy a család amiatt perel, s amiatt tesz ilyen kijelentéseket, hogy - pl. ügyvédi javaslatra - magát mentse a felelősség alól. Ők teljesen ártatlanok lennének?

Biztos, hogy bárkit is büntetni kéne? Netalántán nem lehet elfogadni, hogy ez sajnos így történt, s nem tehet róla senki?? Miért kell mindenáron felelőst felmutatni, bűnbakot keresni?

Még mielőtt valaki félreértene, nem vagyok a vizsgálat ellen, teljesen természetes, hogy elindul. S csak remélni tudom, nem találnak hibát.

Ha jól emlékszem, pont a 'Macilaci' mondta valamelyik nap, hogy ez az előre nem látható szövődmény minden szülész rémálma, mert nem biztos, hogy a baba egészségesen túléli, ha túléli egyáltalán. :(

Bocsi

Álhiperaktív

Kleca!A hiperaktivitás "betegség" első leírása több száz évre nyúlik vissza.Az első világháborút követően vették észre,hogy azoknál a felnőtteknél,akik Economo-vírusfertőzésben estek át Parkinson-kór fejlődött ki,míg a megbetegedett gyerekeknél hiperkinetikus viselkedészavar alakult ki.Ez terelte arra a gyanút,hogy a hiperkinetikus viselkedés zavar és az agyi működös zavarai között összefüggés lehet.

Erősítette ezt a feltételezést az is ,hogy számos mentálisan retardált gyereknél is megfigyelhető volt a figyelem és mozgászservezés zavar.Ez a hipotézis eredményezet aztán a Minimális Agyi Sérülés elnevezést MCD.Ezek az elnevezések elvesztették a jelentőségüket amikor 1960-as évekeben kiderült,hogy a hiperaktivitás agyi organikus sérülés nélkül is leírható.

A mai tudomyány állása szerint az okok:

-Genetikai tényező

-Organikus károsodás:-szülés körüli történések

-születés utáni toxikus és környezeti tényezők

-Neurobiológiai eltérések:-neuroanatómiaia tényezők

-biokémiaia neurotranszmittereltérések

-Pszichoszociális tényezők.

Gyógypedagógiaia alapismeretek!!

Mostanában kutatják az étrenddel való összefüggését is.

És van az úgynevezett állhiperaktív gyerek is!!!

Nem azt ígérte, hogy nem lesz komplikáció, hanem azt, hogy be fog tudni avatkozni, ha komplikáció lesz.

Bár ez nekem majdnem ugyanaz: nem tudhatja előre senki, lesz-e komplikáció, de azt sem, hogy ha lesz, milyen jellegű (mértékű?) komplikáció lesz, így előre meg sem tudja ítélni, hogy ura tud-e maradni a helyzetnek.

Kleca, én még nem szültem, de többször váltottam nőgyógyászt (illetve egyszer háziorvost is).

Sajnos ebben már gyakorlatom van. :-)

Elaludtam. :((( Kértem a párom, hogy ébresszen fel, de nem tette.:((

Olvastam az Rtl klub honlapján, de mindenképp szeretném látni is, mert a cikk szerintem csak kivonat.

Az otthonszülést valakik azért választják, mert az tetszik nekik. Az említett esethez tartozik a kérdés, hogy élne-e a baba, ha időben beérnek a kórházba? Tehát nem tértem el témában a kérdéstől.

állat orvos: Fiatal voltam, s nem volt gyakorlatom a nőgyágyászokal. Szerencsétlen véletlen volt, hogy a férjemhez költözésem másnapján, amikor nem ismertem a várost, első napot töltöttem ott, egyedül, s semmi helyismeretem nem volt, begörcsölt a hasam. Nem tudtam kiegyenesedni. Választottam egy háziorvost, aki viszont a két hetes szabiját aznap kezdte. Az asszisztense ajánlotta, hogy fogjak egy taxit, s menjek fel a kórházba a nőgyógyászatra, ott majd megmondják hogy vakbélgyulladás, vagy valami más miatt görcsölök, hányok. Ez az orvos vizsgált meg UH-on is, s közölte velem: Van a méhfalon belül egy 7 hetes magzatom, s a méhfalon kívül ugyanott tapadva egy teniszlabda nagyságú cisztám. Nevezzem meg az orvost, akihez járni fogok. Senkit nem ismertem. Mobiltelefon még nem volt feltalálva hazánkban, muszáj volt valakit mondani, így mondtam, hogy akkor legyen ő. 16. hétig 15-ször nézte UH-on a magzatot, majd kiírt egy cisztaeltávolító műtétre a 16. hét végére. A gyerekről sosem beszélt. Mindig azt mondta, hogy fiatal vagyok, még lehet másik gyermekem.

( A műtét előtti napon a 16 hetes magzatom szétrúgta a cisztát, akkor felajánlotta, hogy elveszi, mert nem garantálja, hogy egészséges gyerek lesz. Megtartottam, akkor 9 anyuka előtt üvöltözött velem, hogy felelőtlen vagyok, veszélyeztetem a gyerek életét.)Nem akartam másik kórházba menni, ott pedig ha bekerülök, akkor kerülhettem volna ügyeletes orvosként a kezei közé, s akkor jajj nekem. Akkoriban csak ő csinálta az UH-os vizsgálatokat.:(

A 30. héten beindult a szülés. Újra kórházba kerültem, 6 hétig kaptam az infúziót 24 órán keresztül. Ezalatt csak a nagyviziteknél láttam, de még csak nem is köszönt. Végül a 40. hét elején közölte, hogy válasszak másik orvost, ha netán a 40. héten szülnék. A hat+1 hét alatt személyesen és hallomásból is megismertem a szülészet összes dolgozóját, s akkor választottam a szuperdokit. (Szülés szombaton, ő volt ügyeletes, s egyedül én szültem, nagyon családiasra sikeredett.)

Ez volt az első alkalom, hogy másik orvost választhattam.

Te hány gyereket szültél? Mindet ugyanannál, vagy választottál közben másik orvost?

Dodica, szia!

Láttad este a Házon kívült? Mi a véleményed róla?

A tegnapi Maci LAcinak igaza volt. Kórházban kell szülni, de megteremteni a feltételeket hozzá.

Geréb, ennyi erőfeszítéssel, már rég megtehette volna, amiről Maci beszélt a TV-ben.

Olyan dolgokat állítani, hogy "belevágják a kék lámpa alá" és hasonló finomságok, finoman sszólva hatalmas ferdítés, és az ilyen ember direkt kárt okoz az orvostársadalomnak.

Más részről, nem hiszem, hogy az az anya nem mond igazat. Ha az orvos azt mondja, hogy adottak a feltételek, akkor azt úgy is gondolja. Ez nem az anyát minősíti ha igaz, hanem az orvost, aki esetleg nem mondott igazat. Melyik anya vállalna így egy szülést?

Az, hogy stressz éri a gyereket ha nem sötétben,meg csendben jön a világra? Jó ég, az a 9 hónap a legfontosabb. Ezek szerint minden megárt a magzatnak, hisz a 9 hónap alatt sem ülünk otthon csendesen egy sarokban.

Valóban zavart, nem találtam a témához illőnek:

1127. gerna 2007-09-20 19:16

ÁÁÁ hagyjuk, csak sértődés lesz :(

Csak a sok smiley... én nem hiszem, hogy Dodica tényleg olyan jókedvű, ez nem az a szívderítő téma.

Becsmérlést nem találtam.

Érdekelnének ezzel kapcsolatos szakirodalmak.

Azok szerint, amiket eddig én olvastam (főleg hazai neurológusokét, de pár külföldi orvosi cikket is), van genetikai és szerzett hiperaktivitás. Utóbbi elsősorban szülési komplikációk során alakul ki.

A lényeget tekintve mindegy: a hiperaktív gyerek tényleg nagyon fantasztikus tud lenni. :))

Téged zavart, hogy nem volt rossz hangulatom.

A másik becsmérlése is megszokott más fórumokon? Ha igen, akkor én tévedtem, s belátom, rossz helyen járok.

Hiperaktivitás:

Nem a saját véleményem, bár tapasztalatom van benne.

A tudásomat elismert magyar és külföldi orvosok tudásából merítettem-merítem. Senkit nem lehet hiperaktívnak nevelni. Azok, akik ilyenek, így születnek. Mégpedig nem születéskor szerzett trauma vagy egyéb sérülés, netán oxigénhiány következtében.

Abban igazad lehet, hogy bizonyos terhesség alatti dolgok erősíthetik ezt, de a hajlamnak ott kell lennie. Ez egy neurológiai kérdés.

De térjünk vissza az otthonszülés témájához.

Szerintem nem ingem, ezért nem is veszem magamra, de miért előzményeztél rám? nem kevertem én ide semmit, csak amiről előzőleg már szó volt.

A kommunikációt érintő megjegyzések (smileyk, stílus) általában megszokottak a fórumokon, ha itt nem, akkor sorry.

Én nem úgy tudom, hogy a hiperaktivitás csakis genetikailag öröklődik, nem értem, ezt miért állítod. De ez itt tényleg off. :))

Ezt leszámítva a többivel egyetértek.

Most őszintén, nekem bosszankodnom kellene miattatok??? Miért zavar a smiley?? Talán az dühít valakit, hogy nem hagyom magam kiakasztani??

Tényleg semmi okom rá. :)))

Kaptam hideget-meleget, idekevertetek a gyerekeim lelkivilágától kezdve mindent. Jelzőkkel együtt. Ha ti ettől jobban érzitek magatokat, legyen. Ha jólesik másokat ismeretlenül, alaptalanul rohasztani, legyen. Nem engem minősít. ;)

Vagy az idegesítő bennem, hogy nem látom be igazatokat? Miért tenném??? Talán, mert igazatok van??? Úgy hiszitek....Jogotok van hozzá, én ezt el is fogadom, s eddig se kezdtelek szapulni a gondolkodásotok miatt. Érveltem csupán, de nem álltam neki személyeskedni, sértegetni. Nehéz ezzel mit kezdeni, ugye?? Legjobb védekezés a támadás....

A tény, ami miatt ez a fórum is született, nagyon szomorú. Fel lehet tenni a kérdést, miért történt mindez, de választ nem kapunk rá soha. Visszacsinálni ugyanúgy nem lehet. :(((

Nem ez volt vicces számomra, hanem az ellenállás azon megnyilvánulása, amit napok óta kapok. Ha valakinek, akkor nektek volt felsőbbrendűségi tudatotok velem, az agymosottostoba, stb. szemben.

Akinek nem inge, ne vegye magára. Szerencsére voltak itt olyanok is, akik bár velem teljesen ellentétes véleményen vannak, mégis kulturált formában nyilvánultak meg. (bogica, win, komolyka, stb...bocsánat, hirtelen ezek a nevek jutottak eszembe) Érdekes, ők nem érezték, hogy cinikus lettem volna velük. ;)

Erről ennyit.

Én a magam részéről nem haragszom senkire, de a továbbiakban csak azokkal óhajtok társalkodni, akikkel tisztességes hangnemben, személyeskedés nélkül lehet.

Szia kleca!

Itt mi a tervezett otthonszülésről vitatkoztunk, nem arról, amikor valaki már nem ér időben a kórházba. Ez utóbbi egészen más eset, szerintem mindenki tisztában van vele. :-)

Csak egy kérdés: ha egy "állat" volt a nőgyógyászod, miért jártál 9 hónapon át hozzá? Miért nem kerestél hamarabb másik orvost?

Hali!

Amit a "hiperaktivitásról" írtál, azzal vitába szállnék. De nem teszem.