Kötődő nevelés! Már a csapból is ez folyik..... (beszélgetés)

Nálunk aranyközépút van. :D

Hordozunk - igaz télen a csúszós utak miatt nem vállalom be -, de nekem tök jól el van a babakocsiban is.

Velünk alszik, és magánéletre kreatívak vagyunk. :p

Sírás - én ezt nem is olvastam még, hogy előre ki legyen elégítve a gyerek igénye. :D Nálunk is előfordul, hogy ki kell ugranom valamiért, de órákig nem hagynám sírni.

Attól függetlenül, hogy ezeket a nézeteket vallom, soha nem néznék le senkit, aki máshogy csinálja. A 3 óránkénti etetés meg hülyeség. Egy baba általában nem 3 óránként éhezik meg. :) Mi sem időre eszünk.

Sok érdekes hozzászólás van, az biztos :-) Mi max 2 héten belül babázunk - első gyerek lesz - vannak elképzeléseink, de nyilván mi is és a kis jövevény is alkalmazkodni fogunk egymáshoz. Szerencsére nem gond, így külön szoba lett bébikének berendezve, nyilván sokat fogom rázni a fenekét, de azt már letisztáztuk apával, hogy lesznek korlátok, ha kiismerjük a sírásokat és nem indokolt, nem lesz állandóan dajkálva. Én személy szerint nem vagyok hordozópárti, de vannak ismerősök, akiknél jól működik, egyéni... Azon viszont kiakadtam, amikor a védőnő megkérdezte, hogy a babakocsinak van e mózes része, mert ha a saját ágyunkba nem tesszük be, akkor abban vigyem magam mellé... Nonszensz. Had döntsem el én. Egy biztos, hogy apát soha nem túrnám ki az ágyból a gyermekemért. Lehet szívtelenség, de a gyerekét imádja a szülő - ez így helyes - de a gyerek felnő, önálló lesz, családot alapít, elköltözik. Akkor ki marad? Nem kényszeríthetjük rájuk a mi életünket. Akit társadnak választottál, megérdemli, hogy mindvégig figyelmet kapjon Ő is, én így gondolom, de erre sincs követendő minta. Sajnos nálunk anyunak anno 6 hónapos koromban vissza kellett mennie dolgozni, tesómnál szintén ez volt, de egyikőnk se lett érzelmileg retardált, vagy gyagya emiatt, hiszen amit együtt töltöttünk időt, az mindig minőségi családi programokkal telt és kezdettől fogva mi is külön szobában voltunk.

Az "előírásokról" pedig, dr Spock sem a könyve szerint nevelete fel gyerekeit, amikor erről kérdezték legalábbis ezt mondta... Mindenkinek szíve joga, hogy elképzelései és persze a lehetőségei szerint neveljen.

Nem tudom, nekem szántad e ezt, de mivel a férjem még nem végzett a Gyilkos elmékkel, leírom, hogy volt nálunk. Az együttalvást konkrétan az ő fejéből pattant ki, még a szülés előtt. Előtte oldalkocsis megoldásban gondolkodtunk (3 oldalú kiságy, a negyedik oldala a franciaágyhoz erősítve). És imádja (mellesleg több férfi kollégám együtt alszik a kisgyerekével, és mindenki imádja), még két év után is meséli minden reggel, hogy milyen jó volt, amikor éjjel Janka hozzábújt. Mivel születésétől fogva együtt alszunk, nem zavarjuk már egymást, ha nagyon elmászna, egyszerűen visszateszem a helyére.

A többi nevelési kérdésben a férjem még gyengébb szívű, mint én, én vagyok a "rossz zsaru", a szigorú kettőnk közül. :)

Mivel a gyerek jó alvó, és jó esetben 9-10 körül már elalszik, és reggel 8-ig fel sem ébred, ezért elég sok időnk van együtt, kettesben lenni esténként. És akkor ő az első - már ha nem néz Gyilkos elméket...

Soha nem hagytam sírni a kisfiamat, nem az anya-gyerek kapcsolat kedvéért, hanem azért, mert én érte vagyok, nekem kellett a szükségleteit kielégítenem.

Hozzáteszem, nem is volt sírós baba. (melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás)

Aludni sosem aludt mellettem, se köztünk. Nem tud egyikünk se úgy aludni. Szerencsém volt, mert nem volt és a mai napig nincs is gond az alvással.

Cipelni nem tudom, szeretgetni, felemelni és összebújni szoktunk. :)

szerintem senki nem azt mondta, hogy baj lenne az ha valaki így neveli a gyereket.. hanem azt, hogy manapság annyira ezt nyomatják mindenhol, hogy ha nem így csinálod, akkor mindenki szar anyának gondol...

és a beszűkülést sem kell rosszindulatúnak értelmezni... vannak nők, akik ilyenek, ez teszi őket boldoggá.. azoknak ez való.. a lényeg, hogy legyen boldog, kiegyensúlyozott, mert akkor tud jó anya lenni.. de vannak nők, akik ettől nem lesznek boldogok, azok számára ez a fajta nevelés nem megfelelő... és ezért nem kell szar anyának tartani senkit...

mellesleg egymás fikázása, "szaranyázása" az mindkét oldalon megvan azért... mindenki kritizálja azt, aki nem olyan mint ő, legyen bármelyik oldalon is... ez a baj!...

Nekem 3 gyerkőcöm van, az nagyobb 6 éves a kisebbek 6 hónaposak. Mindkétszer a kicsik már 6 hónapos koruktól külön alszanak, de addig is egy szobában, külön ágyban. Szerintem kell a kicsinek egy biztos pont, amiben, ahol biztonságban érezheti mágát, mert hát nem mindig lehet őket cipelni. Meg hát kérdem én egyszerre két gyereket hogy hordozzunk?

Szerintem nem a szakirodalomtól lesz egy szoros anya-gyerek kapcsolat, hanem a neveléstől, a szokásoktól, a rituáléktól.

Akkor nevezzük válaszkész nevelésnek :)

Egyébként meg már többen is írták itt teljesen helyesen, hogy minden gyerek igénye más. De ez a példa azért elég sarkított... Én el nem tudom képzelni, hogy a lányom 5 évesen is rajtam lóg majd, hiszen már 2 évesen sem lóg rajtam. Bár az is igaz, hogy ő egy nagyon szerencsés lelki alkat...

Engem nem érdekel a te szexuális életed.

Téged miért érdekel az enyém????

Mellesleg lépj ki a zuhanyalattgyorsatdugunk-ból! Használd a fantáziád, ha tényleg van!

Részemről a téma lezárva, vissza sem fogok nézni ide. Ez a topik nem "M75 szexuális élete" címet kapta, ne is legyen téma a továbbiakban! Köszi.