Kötődő nevelés! Már a csapból is ez folyik..... (beszélgetős fórum)
Én is egyetértek, srakítás ide vagy oda.
Jó a cikk. Jókat írsz, bár nekem nincs gyerekem, de gyerekekkel foglalkozom, és hát a mai nevelési "morál" vagy hogy mondjam... Hát lehet, hogy modern, de szerintem nem kell ilyen szinten a gyerek fenekét fényesre ..., ahogy egy csomó családnál látom. Lehet egy ágyban aludni a gyerekkel, amíg az kényelmes, de előbb utóbb a szülőnek és a gyereknek is meg kell tanulni leszakadni egymásról és igen kell a magánélet, egy csomó házasság ezen (is) bukik el. Tök jó, hogy ott vannak a szobában és kész, úgy is hallja anya szuszogását, tudja hogy ott van. Ez a sírás dolog meg: annyian rettegnek tőle, de a gyerek így jelzi, ha vmi igénye van, és a szülő is így tanulja meg, hogy MI a gyerek baja! Sírjon csak, persze ne nagyon sokáig. Később a hiszti sírást meg mindenki tudja milyen, sztem nem úgy kell elhallgattatni, hogy a gyerek csak azért is megkapja amit akart, mert toporzékolt...nem, tanulja csak meg, hogy a hisztivel nem ér el semmit, majd elmúlik! :)
"Ma olyan, mintha a világ ketté lenne esve: majmoló, "gyerekközpontú, elbutult" anyákra, és gyerekellenes örgegekre, meg szinglikre, akik utálják az üvöltő gyerekt, aki ráadásul még az ő adóforintjából cseperedik..."
Teljesen egyetértek.
Én sokkal inkább rossz értelemben kötődő, elszakadni nem tudó, elmajmolt gyereket, fiatalt, akár féfit!! látok ma (lásd többi anyósos fórum), mint nem kötődőt.. Inkább a távolságot kellene tudni jól, és jókor megtartani. (Ettől még persze a gyerekközpontúság lényegével egyetértek, és semmi bajom a hordozóval, meg ezekkel az eszközökkel önmagukban.)
Ahol meg a kötődés hiányával van a baj tényleg, ők meg a demográfiai ollónak annyira a másik szárán vannak, hogy ott nem a hordozókendő, meg a kiságy a legnagyobb baj, hanem ennél sokkal elemibb dolgok..
Bizony, az arányokat kellene már eltalálni, anya-apa-gyermek-munka arányokat..
Ma olyan, mintha a világ ketté lenne esve: majmoló, "gyerekközpontú, elbutult" anyákra, és gyerekellenes örgegekre, meg szinglikre, akik utálják az üvöltő gyerekt, aki ráadásul még az ő adóforintjából cseperedik.. (Persze ez megint szélsőséges, sarkított mondat, de talán a lényege érezhető..)
Nagyon tetszett a cikk, és tökéletesen egytértek minden szavával.
9 hónap tökéletes harmónia, majd a kis csöppség részéről a teljes kiszolgáltatottság a szülei felé, hát nekem ne mondja senki, hogy nem alakul ki a kötődés, ha nem szoptatom meg szülés után másfél perccel, vagy egyáltalán nemtudom szoptatni, vagy ha nem velünk alszik.
Jól is néznénk ki, mert akkor az én korosztályomból azt hiszem, senki nem kötődne az édeasnyjához, és egyik anya sem a gyermekéhez, miközben ez egyértelműen nincs így.
Persze, jó, ha tudjuk szoptatni, az is, ha szülés után mielőbb sikerül, tényleg mielőbb elégítsük ki az igényeit, de amennyire a cikkben is említett dolgoknak nagy fenék lett kerítve, annyira káros is ez már. Hiszen egyy császárral szült anya akkor már azonnal le is mondhat arról, hogy kötődni fog a gyermekéhez? És tényleg az is, aki közben a nagyobb testvérek, uram bocsá' a férje kedvében is kíván járni? A szoptatási nehézségekkel küzdők és a császármetszésre kényszerülők gyakran pszichológushoz járnak, ahelyett, hogy felszabadultan örülnének a gyönyörű, egészséges gyermekükkel, emiatt a sok eltúlzott elvárás miatt.
Nagyon haragszom ezek miatt.
Nincs veled semmi gond. Az anya is ember, ő is vágyhat olyan alvásra hogy nem rugdossák és hogy ne azon aggódjon, hogy ő vagy a párja ráfekszik a csecsemő gyerekükre vagy rákönyököl. Nekem nincs gyerekem, de így gondolom.
Teljesen egyetértek a cikkel!
Én azt hittem, minden baba kiságyban alszik. Nem is értem, miért kell a szülők között aludnia. A Hoxán hallottam először ezt a "szokást". Nekem meg ez volt fura.
Kicsit most megnyugodtam, hogy másoknak is hasonló a véleményük. Amúgy tudom, hogy mi a kötődő nevelés lényege, és sok dologgal egyet is értek, de szerintem egy anya, aki szereti a gyerekét és a legjobban akarja neki, teljes szívét-lelkét odaadja - márpedig a legtöbb anya ilyen -, szoros, stabil szeretet-teljes kapcsolatot fog kialakítani gyerekével függetlenül attól, hogy most kiságyban altatta vagy sem. Igazából az nem tetszik, annyira erőltetik a dolgot (hordozás, együttalvás a babával), hogy aki nem így csinálja, az rossz anyának érzi magát. Járok egy szoptatós csoportba, ahol egyszer már eléggé furin néztek rám amikor kiderült, hogy a gyerekeim kiságyban alszanak.
Szerintem is jó a cikk. Ha szó szerint értelmezzük ezt a kötődő nevelés dolgot, akkor gyakorlatilag nem csinálunk semmit azon kívül, hogy a gyereket gyöngyörgetjük egész nap, ha kell, ha nem. Bár az én kislányom velünk alszik egy az ágyunkhoz tolt heverőn, egyáltalán nem tartom rossznak a kiságyat. A babakocsi meg szupi találmány és nagyon praktikus az alsó rakodó kosár. Ha boltba megyünk kisebb bevásárlásra, kifejezetten élvezem, hogy a megvett cuccokat is tolhatom a gyerekkel együtt, nem kézben cipelem. Arról nem is beszélve, hogy pár hónapos korában jókat aludt a délutáni babakocsizás alatt, én meg mozogtam kicsit anélkül, hogy beszakadt volna a hátam. Én sose hordoztam hordozóban, ha sírt, akkor ölben igen, de nem órákig. Sokat volt játszószőnyegen, járókában, ágyon játszottunk, míg pici volt, most már, hogy jár, futkoz körülöttem, miközben főzök-mosok-porszívózok, stb. Nem mellesleg semmi baja nem lesz a gyereknek, ha pár percet sír.
Egyetértünk, én sem vagyok egy ősanya. A sírást nem bírom elviselni, megszakad a szívem tőle, de szintén hordozós + babakocsis és kiságyas "szörrrnyű" anya vagyok :D
Csak akkor alszik velünk, ha nagyon nyűgös, de akkor én nem alszom, mert egyrészt féltem, másrészt izeg-mozog.
De a kötődő nevelésnek azért (remélem) nem az a lényege, hogy spaklival se lehessen rólunk levakarni a gyereket :D
Túl van ez az egész terhesség meg gyereknevelés spirázva.
Jó időben, indokoltam még egy pofon is jó lehet.
Már annyira csak a gyerek számít, hogy ezért szemtelenebb egyre a mai fiatalság.
Az anyukák szerintem sokszor magukat akarják kímélni, amikor az ordító gyereket állandóan azonnal fölkapják, mert nem bírják hallgatni, meg mások elvárásainak megfelelni. Miért féltene valaki egy egészséges csecsemőt 5-10 perc ordítástól?
Nagyon tetszett a cikked, bár még nincs gyermekem, de én is ezt az irányvonalat szeretném követni.
És hozzáteszem: nem azért, mert nem imádom, mert de..mérhetetlenül..viszont sosem tudtam csak anyuka lenni, sosem tudtam teljesen föláldozni vagy átadni magam CSAK az anyaságnak.
Hát én bizony etetni sem igény szerint etettem, és nem is hordoztam soha. Velünk sem aludt soha, 3 hetes korától végigaludta az éjjeleket is. Nem válogatós, önálló a 6 és fél éves fiam, aki nagy örömmel várja a napokon/heteken belül érkező kistesót.
Még az alvásra szoktatásról annyit, hogy a két nagyobbat bizony hagytam néha sírni, de nem hagytam, hogy közénk szokjon.. Most a harmadikat a szomszédok miatt nem hagyhatom üvölteni (este kicsit se merem, mert így is balhék vannak).. Már a 3. évében van, és bizony egyre terhesebb, hogy sokszor éjszaka is ott van, se magánéletem a férjemmel, se aludni nem tudok, mert én se tudok így.. Nekem ez bizony nem jó, és nem látom a végét.
Nagyon egyetértek!!
És ez igaz mindenre a világon manapság, úgy a gyerekekkel kapcsolatos dolgokra, mint minden egyéb területére is az életünknek..
A kötődő nevelésről: a lényegét értsük meg, nyilván az alapja igaz, és erre figyelni kell..
Én viszont már így a 3. gyerekem után azt tapasztaltam, hogy a nagy (jó)akarásban az első 2-3 évben elfogy a szusz, belefáradnak az anyukák, utána meg nagycsoportra még sokszor a tényleg szeretett gyerekek is gép előtt ülő, csúnyán beszélő, csokifalók lesznek. (Persze ez kicsit szélsőséges így, de remélem érthető.)
Én erről azt gondolom, hogy hosszútávú verseny ez, pár év múlva munka mellett is bírni kell, a többedik gyereknél is bírni kell. És bizony a gyereknek is alkalmazkodni kell, mert hiába lesz neki minden igénye a nagykönyv szerint kielégítve, ha közben apuka lepattan, mert ők kicsit másként vannak kalibrálva, vagy éppen anyagilag meg tönkre a család..
Szóval csak annyit bevállalni, amennyit hosszú távon is tartani tudunk, nem lóverseny ez... Én egyszer próbáltam meg hordozni a gyereket, el is ájultam a 7kg-ja alatt, úgy szedtek fel a boltban... Azóta élvezem a babakocsi alsó rakodófelületét...
Már nyugdíjaskorú vagyok, de még sosem hallottam ezt a kifejezést.
Én is hordozom, velem is alszik, de nem érzem magam ettől jobbnak, mint aki babakocsiztatja. Én is szívesen tolnám, legalább sétálni (boltba, buszon egyszerűbb a kendő), de nem marad meg a babakocsiban, ha kell, félórát is üvölt.
Szerintem inkább azt kéne promótálni, hogy midnenki csinálja úgy, ahogy az ösztönei diktálják, ne hallgasson másra, főleg ne interneten ismeretlen ki tudja milyen tudással rendelkező embereket kérdezgessen.
Minden szavaddal egyetértek, remek cikk amúgy :)) öt hónapos a lányom, de mi direkt beszoktattuk a kiságyba, a mai napig ott alszik. Napközben nem, akkor az ágyon, de este fürdés, evés és utána fél ájultan betesszük a kiságyba. Én imádom a lányomat, de néha én hagyom sírni, igaz..sokszor kétségbeesésemben mert nem tudom mi a baja, és az idő alatt kiporszívózok, mert máskülönben nem tudnék haladni.
fura cikkeket olvashattál ha azt vontad le hogy ilyen szélsőségesen kellene csinálni ezt az egész kötődő dolgot :(
Én is hordozom és velem alszik, de tökéletesen egyet értek veled.. :)
Sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a cikket, mert bizonyára lesznek, akiknek nem fog tetszeni. Úgy érzem, hogy mostanában mintha kicsit átestünk volna a ló túloldalára, már ami a kötődő nevelést illeti. Néha égnek áll a hajam, amikor olyasmit olvasok, hogy például az a jó, ha már azelőtt kielégítjük a baba igényeit, mielőtt elkezdene sírni, nehogy egyetlen percre is sírni hagyjuk szegénykét, mert akkor máris sérül az anya-gyermek kapcsolat. A kiságy meg egyenesen a fűmumus. Éjjelre ott a nagy családi ágy, nappal meg lehetőleg állandóan hordozzuk a babát, hiszen úgy házimunkázni is tudunk. A babakocsit is elfelejthetjük, legyen állandóan testközelben a baba.
Ugrás a teljes írásra:
Kötődő nevelés! Már a csapból is ez folyik.....
További ajánlott fórumok: