Kötődő nevelés! Már a csapból is ez folyik..... (beszélgetős fórum)

Ügyesen forgatod a szavakat, de akárhogy nézzük, te voltál az, aki rákérdezett erre a szex témára, majd, amikor Mágika a te szavaidat felhasználva konkrétumoktól elzárkózott, tovább erőltetted mintha tényleges részletekre lennél kíváncsi.

Tényleg mit is szeretnél tudni? :)))

Félreérthető voltam ezek szerint, pedig nagyon akartam hangsúlyozni, hogy NEM az érdekel, hogy ezeket a dolgokat ki hogy oldja meg, pláne nem, hogy ki milyen gyakran.

Elhidegülés alatt sem kizárólag a házasélet hiányát értem, sőt.

Ellenkezőleg, én abból indulok ki, hogy az egész napos lótás-futás után a személyes, bensőséges beszélgetésekre nálunk gyakran már csak az ágyban, lefekvés előtt kerül sor, amikor az egész ház csendes, és még csak meg sem született a babánk, tehát el tudom képzelni, hogy azután ez még inkább így lesz. Nekem, nekünk ezekre a csak kettesben töltött percekre nagy szükségünk van, mert én is amondó vagyok, hogy NEM heti hétszeri szex a házasságot összetartó erő, de nekünk pl. a beszélgetés és a gondolataink egymással való megosztása annál inkább. Szerintem ennyi önzés még nem rosszanyaság-rosszapaság, de ez sem ugyanolyan, ha ott vannak köztünk a gyerekek. Ha pedig már kimegyünk a konyhába akár csak egy közös tea vagy pohár bor erejéig éjjel beszélgetni, felolvasni egymásnak, stb., akkor ugyanúgy nem vagyunk együtt a gyerekkel, tehát én csak nem látom azt a hatalmas szakadékot a külön alvás és a meghitt együttlétek (bármit is jelentsen ez egyénenként) másik helyiségben való megoldása között.

Az is lehet, hogy az én környezetemben csak a rossz példákat látom. Azt írod, érettségi napján már nem a szülők között ébred a gyerek, hát ez tényleg biztos. De olyan családot ismerek, ahol a 7 éves még igen. Nem tudom, mikor fogja kérni, hgy nagylányosan már külön aludhasson, de azt a szülőktől tudom, hogy ők eredetileg csak az első 1-2 évre gondoltak, mégis ez lett belőle, mert ők is azt várják, hogy a gyerekben felmerüljön az igány a saját ágyra, hát egyelőre hiába.

Bocs, hogy közbevágok, de nekem az az érzésem, mintha abból indulnátok ki, hogy minden házaspárnál szexparti van napirenden hét estéből hétszer. Holott messze nem így van, ez kiderül, ha csak a statisztikákra gondolunk, amiben simán beleférnek a szépítések (úgyse ellenőrzi senki).

Az igények különbözőek lehetnek akár életszakaszonként még ugyanazon személyél megvizsgálva is.

Ami meg az elhidegülést illeti, szerintem a párok közelsége, nem az ágyon múlik. Az már régen rossz, ha csak ott találják meg egymást. De ez az én véleméyem, biztosan vannak olyanok, akiknek egyfajta bizonyítás a párjuk szexuális közeledése - holott sok oka lehet a lángoló nagy szerelmen kívül. (Most egy ismerősöm jutott az eszembe, aki ezzel bizonygatta magának, hogy a férje szereti, persze a pasi munkatársa is ugyanezt hitte, ugyanebből az okból kifolyólag...)

Az meg, hogy hol aludjon a gyerek, megintcsak helyzetfüggő. Ha a gyerek a szülők közt érzi biztonságban magát, akkor aludjon velük addig, amíg rá nem jön, hogy milyen jó, hogy van külön szobája. Feltehetően érettségi napján nem a szülők között ébred.

Egyébként a kicsiknél ősi ösztön, hogy nem szeretnek külön aludni, csak pár évtizede próbáljuk "civilizálni" őket. Úgyhogy nincs min csodálkozni, egyeseknél erősebben tör fel az ősi ösztön éjjel a társaság=biztonság...

Nekem olyan furcsa, hogy a legalapvetőbb dolgot: ha éhes és enni kér a gyermekünk - vagy amúgy bármelyik családtagunk- akkor adunk neki, külön elnevezéssel kell illetni, mint pl. igény szerinti szoptatás. lehet, hogy ezért gondoltam én azt, hogy ami emögött a kifejezés mögött van, az nem pusztán annyi, hogy egy éhs gyermeket megetetünk órára nézés nélkül, hanem azt, hogy ha és amikor és ahol csak akarja, akkor játszó- éss nyugtatócuminak is hazsnálhatja a mellünket, ha "szopizni" támad kedve. Én ezt az utóbbi dolgot nem igazán tartom szimpatikusnak, illetve újszülöttnél igen, de amikor a barátnőm háromévese, aki már szó szeirnt pacalpörköltet is eszik, társaságban nyúl az anyja melléhez, és csak úgy önmegnyugtatásként cuclizik rajta, az nekem durva.

Szóval szerintem mint minden irányzatban, itt is vannak erős túlzások, és mivel ezek a feltűnőek, nem a szó szerinti értelemben vett igény szerinti szoptatás éldául, ezért nem csoda, ha ezek a - szerintem - túlkapások jutnak eszünkbe a kifejezés hallatán.

Az együttalvás egy érdekes téma. Az én habitusomtól távol áll, annyira, hogy nehéz megértenem, de nem szeretnék ítélkezni. Az ember hall egy-egy, esetleg szintén szélsőséges példát, és hajlamos az alapján elképzelni, hogy jó-e a módszer, vagy nem. Addig azonban, amíg a család minden egyes tagja - a férj is!!! - teljesen elégedett, addig minden rendben van. Sajnos hallottam olyat, ahol az együttalvás a házaspár egymás iránti elhidegüléét volt hivatott szőnyeg alá söpörni és elleplezni, tehát nekik kifejezetten jól jött, hogy nem voltak egyedül, nem KELLETT kettesben maradniuk éjszaka. De mindenki maga tudja, hogy mi az igazán jó neki ebben.

Én legfeljebb azt nem értem, de rosszindulat nélkül, hogy mi a különbség aközött, hogy a gyerekek a mi ágyunkban alszanak, és mi megyünk ki, vagy ha mindenki eleve megszokja és megszereti a saját ágyát, é háborítatlanul alussza végig az éjszakát? Vagyis mitől lesz együttalvás az első verzió, hiszen a gyerkőc bármikor felriadhat a szüleit keresve és akkor ugyanolyan cserbenhagyottnak érzi magát, ha már egyszer ahhoz szokott hozzá, hogy együtt alszik a szüleivel.... és ez nem a magánletben való turkálás, mert becsületszavamra nem az érdekel, hogy ki mit hogyan old meg, hanem csak az, hogy a gyereknek mennyivel jobb ez, mintha szépen aludna a maga ágyában....

szerintem más kérdés az, hogy a dolgokról lehet beszélgetni, hogy ki mit hogyan csinál, erre jók -lennének- a fórumok, és más az, hogy bíráljuk a másikat... természetesen nem kötelező semmiről sem beszélni, ezért akinek valami már magánjellegű annyira, hogy nem osztja meg, azt akkor nem kell leírni, van akit nem zavar, és leírja, ebben sincs semmi...

a fórumok arra lennének valók, hogy eszmét cseréljünk, beszélgessünk, tanácsot kérjünk stb. ítélkezés, bírálat nélkül... persze ez nem csak a netes fórumokra igaz, mert élőben is ugyanez megy, hogy mindenféléért le van az ember hülyézve, meg szar-anyázva stb...

az, hogy minden "magánügy" nem azt jelenti, hogy nem lehet róla beszélni, csak meg kéne lennie a tiszteletnek a másik felé közben...

Ez az egyik legfontosabb hozzászólás itt. Mert a gyümölcséről ismerszik meg a jó fa, vagyis addig nem sok értelme van az elméletekről vitatkozni, amíg nem látjuk, mi lesz az így, vagy az úgy nevelt gyermekből kamaszkorában, 30 évesen, majd 50 körül, amikor a szülei rászorulnak a gondoskodására.

Erős a gyanúm, hogy mind a divatos, mind a régimódi nevelési elvek szerint felcseperedettek között vannak és lesznek is mindig szerető szívű, szüleiket gyengéden és szeretve tisztelő, kiegyensúlyozott, boldog emberek, és olyanok is, akik a szüleiknek több bánatot okoznak, mint örömet, feléjük sem néznek felnőttként, maguk pedig érzelmi roncsok.

De ha így van,, akkor nincs is miről bezsélni. Mindneki csinálja úgy, hoyg a saját életstílusához és a család szokásaihoz a legjobban illik. A gyerek elvégre nem egy bálvány, hanem az adott család RÉSZE. Neki is jobb, ha így kezelik, nem pedig félistenként hódolnak a kívánságainak.

"Egy biztos, hogy apát soha nem túrnám ki az ágyból a gyermekemért"

Soha nem mondd, hogy soha!

A felvetésedre meg hirtelen az jutott az eszembe, hogy a gyereked mindig a gyereked marad ... ;-)

Hú, én erre az együttalvásra-meg házasságelbukásra azt tudom mondani, hogy nem az együttalváson bukik el egy kapcsolat. Az elbukott volna anélkül is, csak hát mindig kell valamire fogni.

Nem tudom elhinni, hogy valaki ne legyen kreatív, jó, talán az egy szobás lakásokban lakóknak nem megoldható. De ahol van legalább egy fél szoba, ott nem értem, hogy miért nem mennek át a szülők a gyerek elalvása után. :p

A sírással kapcsolatban egyetértek. Tényleg ez egy fajta kommunikáció.

Egyetértek, hogy az anyáknak is eltérő lehet az igénye ilyen téren, és ez nem is probléma. De nem minden gyerek rugdos, és ha annyira ráfeküdnének az emberek a gyerekükre, és sok lenne az ilyen fajta halál, tuti nem lenne "divat" az együttalvás. Én pár hetes kora óta alszom a kisfiammal, és soha nem feküdtem rá. Most lesz 15 hónapos. Ja a Férjem sem. :D

Nyilván,ha valaki gyógyszerezi magát, alkoholt iszik, nyugtatókon él, ne aludjon együtt a gyerekével, mert olyankor nem működik úgy a kontroll alvás alatt, igaz ébren sem. :D

Az együttalvásnak is vannak előnyei. Elvileg az elme hamarabb reagál a légzéskimaradásra. Én arra is felriadtam, amikor a kisfiam mélyebben aludt, és inkább egy picit felébresztettem.

De persze mindenki attól jó anya, hogy ő azt teszi, ami számára és a gyerekei számára a legjobb. :)

hát ez az.. épp ezt mondom, hogy bármelyik nézetet is képviseli az ember mindig kap negatív kritikát, mert mindig van olyan, aki nem úgy gondolja...

persze, ahhoz, hogy ezt magasról le tudjuk sz*rni, kell egy önbizalom, és magabiztosság.. de a legtöbb emberben, tudatalatt legalábbis, van egy kis félelem, hogy hátha nem jól csinálja, ezért idegesíti minden ilyen negatív kritika...

a védőnőkről ne is beszéljünk.. igazából azok is ugyanolyan emberek mint a többi... olyan értelemben, hogy bizonyára tanult valamit az iskolában, de aztán meg úgyis kialakítja a saját nézőpontját, és azt szajkózza... van köztük kötődő nevelés párti is, meg klasszikusabb nevelés párti is... szerintem egy gondolkodó, értelmes, normális anyánál nem is igazán fontos a védőnő jelenléte, vagy véleménye... azoknál a családoknál van értelme, ahol nagyon alacsony az intelligencia, nagyon rosszak a körülmények, és tényleg azt is meg kell mondania, hogy a gyereket mellből kell szoptatni, vagy tápszerrel etetni, és nem rántott hússal újszülöttként, mert még ezt sem tudják...

szerintem egy értelmesebb védőnő ezt fel is ismeri, és normális családnál csak a kötelező köröket teszi meg, vagy elbeszélget, ha az anyának igénye van rá, vagy kérdése van, majd továbbáll...