Kötődő nevelés! Már a csapból is ez folyik..... (beszélgetés)

Reggel és kora délután még nincs sötét-tudtommal.

Nem azt írtam, hogy nem változtak a körülmények, hanem azt, hogy szerintem nem olyan mértékben, amennyire a szülők a gyerekek épségén gyötrődnek.

Én szeretném ebben megtalálni az egészséges egyensúlyt.

Lehet, hogy neked még nem lopták el a dolgaidat BKV-n. Nem állítottak meg a sötétben (nem éjjel) stb.

Ezek manapság már hétköznapi dolgok egy nagyvárosban, sajnos.

Szerintem igenis változtak a körümények, de húsz évvel ezelőtt se volt követendő példa napi szinten egyedül hagyni kisiskolásokat. Más kérdés, hogy sokan így oldották meg.

Az önállóan jár a 10 éves gyerek iskolába, és a gyerekmunka között van némi különbség.

Én nagy városban nőttem fel, 8 éves koromtól egyedül jártam iskolába, és egyedül mentem haza-ha nagyon kellett volna, meg tudták volna oldani a szüleim, hogy vki értem jöjjön, de feleslegesnek tartották.

Természetesen előtte megtanítottak közlekedni, illetve azt, hogy ha baj van milyen formában, és hogy kell segítséget kérni.

Az osztálytársaimmal ugyanez volt a helyzet.

Akkor ez volt a normális-én ne látom, hogy világ olyan mértékben változott volna, mint amennyire a szülők túlféltik a gyerekeiket.

Persze, meg egy másik óra reggel, ha nem több.

De mindegy is. Nem is kellene más gyerekeinek lelkivilágával foglalkoznom, ebben igazat adok neked.

Ez inkább egy kényszer szülte szituáció.

Tulajdonképpen a gyerekmunka is normális volt egy időben, most meg BTKs az is...

:DDDDD

Kivétel erősíti a szabályt? :DDD

az, hogy valaki megtanul gyerekként főzni, vasalni stb, az nagyon is jó, velem is így volt, de ettől még sosem kellett ezt egyedül csinálnom ennyi idősen... a tűzhelynél, vagy a vasalóval szülői felügyelet mellett foglalatoskodtam...

az, hogy valaki hány évesen engedi egyedül menni a a gyerekeit iskolába mondjuk, az sok mindentől függ azért.. a gyerekek is különböznek, van amelyik szertelenebb, nem lehet egyedül elengedni, mert nem olyan figyelmes, van amelyik komolyabb, és megbízhatóan közlekedik ebben a korban... meg baromi sok múlik a helyen, ahol közlekedniük kell... én úgy emlékszem, hogy 9-10 évesen én is mentem már egyedül suliba, bár nem esküszöm meg rá... illetve a tesómmal együtt, de ő csak egy évvel idősebb nálam... egyrészt 20 évvel ezelőtt nem volt még ilyen forgalom, meg ilyen veszélyes az utca egy kisgyereknek, másrészt nem mindegy, hogy mondjuk Budapestről vagy egy kisebb faluról van szó, meg persze a távolság sem mindegy...

szóval azért nem lehet így kategórisztikusan kijelenteni, hogy X éves korban/-tól/-ig valami így vagy úgy van.

De amúgy én sem értek egyet abban, hoyg rendszeresen a gyerekek egymásra vannak utalva, és ahogy az előttem szóló is írta, nem csak a fizikai veszélyhelyzetek miatt, hanem azért mert pszichésen még nem érettek a felelősség ilyen szintű vállalására.. az nagyon helyes, ha tanulják a felelősségvállalást, de hogy rá is vannak kényszerülve a gyakorlására felnőtt módon, az valóban lelkileg elvesz a gyerekkorukból egy nagy részt...

Amennyiben a légutat zárja el valami és nem tudja kiköhögni, akkor elsőre hátbaverem tenyérrel, ha ez nem működik, akkor az öklömet megfogom a gyomorszáj és a rekeszizom magasságában és fölfelé megrántom. Amennyiben szükséges mentőt hívok, egyébként meg beviszem én a kórházba kocsival, hogy megnézzék, hogy minden ok, nem maradt idegen test a tüdejében például. Kisebb gyereknél a kulcsolásnál jobb, ha egyszerűen a lábánál fogva megfordítjuk, mivel a bordát könnyen le lehet törni, ha túl nagyot ránt az ember igyekezetében.

Felnőttnek már kellett segítenem. Sikerült szerencsénkre.

Véleményem szerint egy elsősegély tanfolyamot mindenkinek el kellene végezni és pár évente átismételni. Nem ártana az meg senkinek.

Visszatérve a gyerekekre, amennyiben rövid időre hagyod magukra, az nem minősül bűncselekménynek. Más kérdés, hogy ott kísértene mindig, ha bármi történne a távollétedben.

De nyilván nem védhetjük meg mindentől a gyerekeinket, millió veszély leselkedik rájuk. A gyerekkorukat viszont nekünk kell biztosítanunk, az nem pótolható utólag. :(

Jah, pont a karácsonyi forgatagban volt egy ilyen "élményem". Négyéves hisztizett, én meg hagytam és nem engedtem neki. Egy ötvenes nőci persze morgott... párom elmondta neki, hogy hol van a patika, ahol kap füldugót.

Ezt a kötődő nevelést én sem értem. Eleve ... én egy ún "bababarát" kórházban szültem. Akkor morcosan néztek rám, ha 10 percre elvittem a gyereket a nővérekhez, hogy lezuhanyozom. Tej az semmi (császár), gyerek éhes, persze, hogy sír. Ahogy lett tej (otthon), naná, hogy nem sírt. Viszont az 1. naptól a saját ágyikójában aludt. A saját szobájában, ahol volt egy plusz ágy, és ott aludtam, amíg éjjel is szopott. Talán egyszer aludt el mellettem egész kicsi korában... leizzadva, pánikban ébredtem, hogy biztos agyonnyomtam a gyereket. Ettől féltem mindig. Más meg nem... mások vagyunk, a gyerekek is mások. Vajon miért kell egy-egy nézetet időről időre isteníteni? Nem is értem.

Ez nem így van! És nem csak a fizikai részére kell gondolni. Ez a gyerekkor csonkolása, ne szépítsük.

Egy 10 éves lánynak nem azon kellene járnia az eszének, hogy mit eszik a testvére, hanem azon, hogy mit játszon a barátaival a lecke megírása után!

Egyébként meg mi a bánatos francot csinál, ha teszem azt, félrenyel a kisöccse és fuldokolni kezd? Vagy fordítva, a 8 éves kisfiú mit csinálna, ha a nővére leforrázná magát ételmelegítés közben a forró levessel?

És még el se indult a fantáziám.

Örülök, hogy veletek sose történt semmi ilyen horror sztori, de a gyerekek gyerekkora azért van, hogy a felnőttek azt biztosítsák nekik.

A te felfogásod valószínűleg azért más, mert ugyanebben nőttél fel, hozzá vagy szokva, mert muszáj volt. De hidd el, hogy nem természetes és nem is jó!

Remélem, hamarosan jobban meg tudjátok oldani ezt a kérdést! :)

Már értem a nick-edet :(

Tényleg sajnálom a kicsiket és ezt nem bántásból mondom, mert ha tudnád biztosan máshogy csinálnád, mivel első kézből tudod, hogy az nem a gyerekkor része, hogy egy kisiskolás anyapótló a pár évvel fiatalabb tesójának. Lehet ezt szépíteni, meg biztosan van némi haszna, de messze nem annyi, mint amennyi veszélyt hordoz magában.

Ha bármi pici esélyt látsz, hogy ezen változtassatok, akkor ragadd meg miattuk, miattatok! Kívánom, hogy így legyen minél hamarabb!

Magyarországon 14 éves kor alatt gyereket felnőtt felügyelet nélkül hagyni tudtommal szankciót von maga után.

8-10 éves gyerekek nem tudják uralni a helyzetet veszély esetén. Simán kigyújthatják a konyhát ételmelegítés közben, amikor egy kis barát telefonál és elfelejtik, hogy mit csinálnak. Ilyen felnőttel is előrfordul, de mások a reakciók (ideális esetben). Ráadásul a fizikumuk miatt sem tudnak ugyanúgy cselekedni.

De millió példát lehet felhozni, amiért nem szabad kisgyerekeket egyedül hagyni és ez nem babaság, meg érettség kérdése. Egyszerűen ilyen korú gyerekek nem döntőképesek és nem is szabad ezzel a felelősséggel terhelni őket. Egy 10 éves lányka nem lehet a 8 éves öccsének a felügyelője vagy szülőpótlója.

Sajnálom, hogy ezt nem tudjátok máshogy megoldani, biztosan tudod te is, hogy ez azontúl, hogy nem ideális, nagyon veszélyes lehet.

Hiszti.

A közel 3 éves fiam bajnok benne.

Amúgy is makacs és akaratos egy fiú, és gyakran "csapunk " össze.

Én tudatosan nem engedek a hisztinek, felőlem akár fé órán át is üvölthet, nem ér el vele semmi. Direkt alakítottam így, nem akartam, hogy az rögzüljön benne, hogy hisztivel eléri a célját.

Ami még érdekes:a bölcsiben mintagyerek, szót fogad, nem bánt senkit, (még ha bántják sem adja vissza) nem hisztizik.

Nem akarják elhinni a gondozónénik, hogy otthon néha bizony fetrengős hisztit csap és sajnos néha bántja a 86 éves dédit:((

Ő, aki a bölcsiben ennek szöges ellentéteként viselkedik.

Érdekességképpen: a mamákkal semmi gond (hiszti ott is van) de ha megjelenünk (apja és én) akkor "megkergül"

Sajnos kevés időt töltünk együtt, hétköznapokon szinte csak reggel és késő délutántól, de ilyen világot élünk:(