"Apró" hazugságok a nevelés szolgálatában? (beszélgetős fórum)

Nem, nem csak a tiédben létezik, amiről írtak az ostobaság, következetlenség. De vannak helyzetek amikor a következetes szülő is kudarcot vall.

És ez nem hit, hanem tény.

Szerintem meg nem közhelyes :)))...majd Te is megtudod x idő múlva.

Ha másképpen gondolod, az a te dolgod, és nem az én problémám.

A véleményemet mondtam el,és finoman kioktattál!!

Azt hittem,hogy valami nagyon okosat fogsz írni,de ezt már én is tudom!

Köszönöm!

Szerintem ezt minden normális ember tudja.

Kérdés hangzott el, én leírtam hogy NÁLUNK az ÉN GYEREKEMNÉL JELENLEG mi az ami működik és bevált.

Igen, vannak elveim amihez igyekszem tartani magamat. Pl. hogy nem ütök meg más embereket, és ez alól a szabály alól a gyerekem sem kivétel. EDDIG tudtam magam ehhez tartani, és ezután is törekedni fogok rá (bár nem kerül különösebb erőfeszítésembe, hiszen nincsen benne a napi rutinomban hogy eljárjon a kezem). És igen, úgy gondolom hogy ahogyan eddig is, ezután is beszélgetni fogok a gyerekkel, remélem ez nem probléma...

EGYELŐRE úgy néz ki, ezekkel a módszerekkel a valóságban is egy teljesen normális, értelmes, klassz, vidám és kiegyensúlyozott gyereket sikerül nevelni. Ha úgy látom hogy módosítani kell a módszereimen akkor nyilván fogok, ahogyan eddig is tettem ha szükségét láttam.

Amúgy meg elég közhelyes dolog azt mondani, hogy majd 20 év múlva derül ki, mert bizony a szülő hibái már jóval hamarabb meglátszanak a gyereken, nem kell ahhoz 20 évet várni...

Ettől még sok családi hiba kijön később a gyerekeken, ez nem képezi vita tárgyát sajna. Azt tartom fontosnak, hogy foglalkozzunk egészséges mértékben ezekkel a dolgokkal, is, és ne legyen szégyen segítséget kérni, ha szükséges.. Nem kellene ezt olyan nagy dolognak tartani, ha valaki fél-egy évig eljár mondjuk pszichológushoz...

De persze ugyanúgy túlzásba vinni se szabad.

Több szem többet lát alapon - gondolom, és bocs, hogy beleszóltam, ez nem az én eszmecserém.

Az azonban kikívánkozik belőlem, hogy a szülő részéről a következetesség (v. a hiánya) mennyit jelent... Ismerek egy családot... A szülők két gyereket neveltek föl, becsületes, jó emberekké. Csak éppen... Arról van szó, hogy Anyuka azzal a kijelentéssel, hogy "akármit is csináltál, mondd el, nem kapsz ki, de ha mástól tudom meg, akkor aztán...!!!" - őszinteségre nevelte (volna) a gyerekeit. Csak éppen, ha "történt" valami, és a gyerekei beszámoltak róla, már el is járt a keze... Mire kamaszkorba kerültek a gyerekek, már megtanultak - hallgatni. ...És ELhallgatni... (Jó anya akart lenni, az is volt, ez az anyuka... Csak éppen...)

Szia Trapiti!

Az embernek ilyenkor még vannak szép elképzelései, hasonlóan gondolkodtam én is. Majd, ha nekem gyerekem lesz, ezt vagy azt nem fogok etetni vele, soha nem fogok neki hazudni, nem emelem a kezem a büdös életbe rájuk, maximálisan egészségesen nevelem őket, mint mentálisan, mint fizikálisan. Ez megy is egy darabig, de nem lehet üvegkalitkába zárni a gyereket, eljön az az idő amikor már a környezeti hatásoktól az ember nem tudja megvédeni. És ha hiszed, ha nem én nem ismerek olyan gyereket aki ne hazudott, füllentett volna a szüleinek.Ki csak úgy, mert könnyebb hazudni neki. ki azért, mert pont a szülei elvárásainak szeretne megfelelni, és nem akar csalódást okozni nekik. Én úgy gondolom minden szülő ( felelősségtudatos) szülő a legjobbat szeretné adni a gyerekeinek, vagy a legjobbat szeretné kihozni a gyerekből, de ez nem mindig sikerül. Nem, nem azért, mert rosszul csinál valamit, hanem hiába vagyunk valakinek a gyermekei, hiába élünk egy családban, nem biztos, hogy mi gyerekek egyetértünk a szüleink módszereivel. Amikor egy családon belül nem csupán egyke van, hanem van egy, vagy több testvér, akkor látszik, hogy egy ugyanazon szülőpárnak ugyanazon nevelési módszerével, mennyire más és más mentalitású gyerekei lesznek.

Kellenek a szép elhatározások, tervek, de bizony nagyon sok szépreményű terv fulladt már kudarcba.

Kívánom, hogy a Tiéd és másoké is valósuljon meg, de az a baj, ez nem kívánság műsor. Tényleg igaz az a mondás."Ember tervez...Isten végez"

Nekem az a véleményem mindenki akinek most van pici gyermeke, majd 15,20, 30 év múlva tudja elkönyvelni, neki jól, vagy rosszul sikerült embert faragni a gyermekéből a maximális jóravaló törekvése mellett.

Kérdeztél, válaszoltam, azt nem írtad hogy csak az válaszoljon akinek már felnőtt gyereke van.

Azt sem írtam, hogy én mit csináltam vagy fogok csinálni egy kamasszal, mert nincs kamasz gyerekem. Csak annyit hogy sokszor a szülők hiába tiltanak, a kamaszok úgyis hazudnak nekik.

Aha!

Értem!Elmondhatom,hogy ezek az elvek,valóságban is jól működnek,és én is tudok bocsánatot kérni!Ahogy nézem,neked egy gyönyörű kislányod van,aki kb.5-7 éves!Tehát,gondolom,amit leírál,"kamasz kort",ez majd lesz!Férjhez adtam,egyik lányomat,akiknél unokák vannak,2 kamasz fiú már kirepült,most van 1 kamaszlányom,akivel,most éljük meg a kamaszok csatározásait,és 3 kissebb.Tehát,tudom,hogy miről beszélek!Ja,és ebből 1,a férjem előzőházasságából való,akivel,olyan a kapcsolatom,hogy senki sem hiszi,hogy nem a saját gyermekem,pedig már majd 40 éves!Tehát,amit csinálok,nem valószínű,hogy rossz!Ezért írtam,hogy gyümölcséről a fát!Nekem már Ők a gyümölcsök,akik nagyon jól "működnek"!

Kívánom nektek,hogy legalább ilyen gyerekeitek legyenek,vagy ennél még jobbak!

Anyukám azt mondta,aki innen van az árkon,az nem beszélhet,hogy áttudom ugrani,mert lehet,hogy bele esik a közepébe,és győzhet kimászni!

Van benne igazság!Sok sikert a gyerek neveléshez!Szívemből kívánom,de kell tudni kompromisszumot is kötni!

Szerintem egy szülőnek meg kell tudni különbözteteni a hazugságot a fantáziától. A valódi hazugság megelőzésében a legfontosabb a szülő és a gyerek közötti erős, bizalmon alapuló kapcsolat. Ebbe bele tartozik az is, hogy természetesen sokat kell beszélgetni pl. arról is, hogy miért nem jó hazudni, milyen következményei vannak stb. (És éppen azért kell ezeket elmondani mert a gyerekek nem hülyék.)

Emellett szerintem a legfontosabb hogy a szülő ne hozza a gyerekét olyan helyzetbe amiből csak a hazugságot látja kivezető útnak. Kamasz korban elég gyakori jelenség, a szülő tilt, aztán ha kiderült valami turpisság akkor büntet. Ez nyilvánvalóan nem járható út, mert egyértelműen hazudozáshoz vezet.

Nálunk az a "szabály" hogy bármit elmondhat, akármilyen disznóságot is csinált, addig nincs érte büntetés amíg őszintén elmondja. Eddig ez nagyon bevált, ha valami disznóságot csinál, sosem kezd hazudozni, megmondja nyíltan hogy mi történt. Igaz, kell a szülőnek is annyi önuralma legyen, hogy betartja a szavát, akármekkora bajt is csinált a gyerek, vagyis valóban nem büntet, nem kiabál, nem üti meg stb stb stb. Ha a gyerekemben van annyi erő hogy elém álljon és bevalljon dolgokat akkor bennem is legyen annyi hogy uralkkodom az indulataimon. Ha ilyen történik nálunk, és bevallja, általában szép nyugodtan megbeszéljük a dolgokat (nemcsak én prédikálok, hanem valóban beszélgetünk, elmondja ő is hogy mit gondol a dologról) Általában ő maga is átérzi és utólag pontosan tudja miért nem kellett volna azt csinálni amit, így már nincs szükség büntetésre sem. Nekem jó mert őszinte, neki jó mert érzi hogy biztonságban van és nem kell büntetni, kiabálni, verekedni stb. ami úgyis hasztalan. És nem mellesleg meg szoktam köszönni hogy őszinte hozzám és el is szoktam mondani hogy ez nekem mennyire fontos és mennyire jól esik.

Én is így gondolom,ha fél,akkor,valami van a háttérben!Sokszor szoktam mondani,aki nem mond igazat,annak piros a tenyere!Mosolygok,ahogy lova bele les,hogy piros-e?Annál a gyereknél,ahol félelem van,nincs nevetés,boldogság!

Meg kérdeznélek bennőtöket,hogy Ti,hogy reagáljátok le,ha gyereked hazudik?Tudományos okfejtéssel,elmagyarázod,hogy nem helyes?Mivel,mindenki tudja,hogy a gyerekek nem hülyék,olyan szépen kijátszik,hogy csak akkor lehet rájönni,ha nagy a baj,de akkor már,nem csak hazudik,hanem mást is csinál!Örülnék,ha kapnék tippeket,hogy a "helytelen" nevelésemen változtassak!Nem jó?Ok!Akkor hogy oldod meg ,Te..?Nyitott vagyok rá!Jó dolgokat beépítek a nevelésbe,de okoskodásoktól kíméljetek!

Szerintem,ez ezer példával magyarázható..Egyik sem ugyan az!Most akkor mondhatnám,hogy erre a te gyerekednek szüksége van,ezek szerint az enyém zseni,mert magától rájön,hogy nem nő meg az orra ha hazudik,és nem tudják hátra kötni a sarkát.

NEM! Nem azt állítottam,hogy a gyereked buta,ne érts félre,csak a példa kedvéért mondtam.EZEKTŐL egy gyerek,egyszerűen nem fél! Ha fél,akkor annál a gyereknél már más baj is van!

:) Szerintem sok esetben bolhából csinálunk elefántot. Töröljük el az április elsejei bolondozást is már??? Régen megviccelték az ifjakat, elküldték őket szúnyogzsírért stb. Ez csak egy móka. Az hogy nem szabad hazudni, mert megnő az ember orra, nem hiszem hogy olyan hatalmas hazugság lenne, hogy a gyerek bizalma megrendüljön. Ugyan már. Na és a mikulás és a húsvéti nyúl. Imádtam gyerekként, hamar rájöttem a valóságra, mert kilestem a szüleimet, de ettől nem gondoltam hazudósnak a felnőtteket. Azt pedig gyerekként sem gondoltam komolyan hogy a nyúl tojja a tojást, attól hogy a húsvéti tojást, azt a húsvéti nyúl tojja.

Nekem régen azt mondták, hogy ha sok répát eszek, megtanulok fütyülni. Ezeket nem hazugságként kell felfogni, hanem apró bolondozásoknak, amik nem okoznak kárt.