Kötődő nevelés! Már a csapból is ez folyik..... (beszélgetős fórum)

szia. egyébként az a fura hogy sokan nagyon kiélezik ezt a témát a gyerekkel való együtt alvásra.

egyébként meg nem lehet tudni hogy ki miért dönt amellett hogy együtt aludjanak.van aki azért teszi mert pl hasfájós a gyerek, sokat sír, és így egyszerűbbneki, mint állandóan a kiságy mellett kuksolni. van aki azért mert mindig így tervezte. van aki praktikussági okokból. sőt van olyan is akinek csak pl egy szobája van, ahol amúgy is egy helyiségben aludnának, .és akkor miért ne?vagy nem marad meg a gyerek a kiságyba.mindenkinek más az ok.ez vonatkozik ugyanúgy a szoptatásra, a hordozásra.

én pl mikor kisbabák voltak, rengeteget vittem kenguruba őket, mikor mentem vásárolni, vagy ügyet intézni. jobb volt, mint cipelni a buszon, villamoson a babakocsit, vagy cibálni a boltba.de otthon pl sosem hordoztam őket.

Nyakunkon a karácsony, sok családi ebéden, vacsin vettem részt az elmúlt pár napban. Láttam ezt-azt rokongyerekeknél, két-hároméveseknél. Anyuka óvónő, vagy szimplán csak mindent nagyon jól akar csinálni. Mindent meg akar beszélni a gyerekkel, el akarja neki magyarázni, mi miért történik, következetes akar lenni, hiteles akar lenni, be akarja tartani a szavát, meggebed a gyereknevelésben, hogy jó anya legyen. Ennek következménye: a gyerek nem akar enni, végighisztizi az egész vacsorát, nyafog, verekszik, az egész családot dróton rángatja.

Kérdem én, ha annyira nagyon jó ez a gyerekközpontú nevelés, ez a "mindent csak szép szóval", nyaljuk ki a gyerek valagát, ha kell, akkor miért lesz az ilyen szülők gyerekéből egy elkényeztetett hisztigép mégis? Miért viselkednek így??? Egy ilyen nevelési elvtől többet várnék lecsapódva a gyereken. :S

Sziasztok!

Én sokáig nem aludtam együtt a gyermekemmel, de sajnos az életemben olyan nehézségekkel kell szembenéznem, hogy nagyon megnyugtat, ha itt van mellettem. Természetesen ez nem minden nap történik meg. Bár az is igaz, hogy nem vagyok reggel olyan kipihent ha velem alszik, de jó reggel a arcát látni mikor kinyitom a szememet.

Kedves Latina!

Ha nem érted, te miért bírálsz?

"Az ő baja, gondolom:)"

Ha annyira baj lenne az együttalvás, tán nem művelnék oly sokan. ;) Kár, hogy így tekintesz rá, hogy másoknak ez nyűg, és kínszenvedéssel csinálják végig. :D

Ezt most nem személyesen neked írom, de sokszor az a baj az emberekkel, hogy elképzelik, hogy mások mit gondolhatnak róluk, és azt gondolják, hogy mások tényleg ezt gondolják róluk, és ezért nem is keresik mások társaságát, pedig lehet, hogy totálisan nem azt gondolják. Én már találkoztam ilyennel. Tetszett, amikor azt mondta, hogy "én azt hittem, hogy te azt gondolod rólam, hogy..." :) Szóval én a helyedben mennék, és ha úgy gondolod, és el is hiszed, sőt tudod, hogy jó, amit csinálsz, mit számít, hogy mások mit gondolnak. :) Nem hiszem, hogy ki lennél közösítve. Egy baba-mama klub nem arról szól, hogy mindenki egyforma. :)

A cikk egybevág a véleményemmel,én elfogadom ha valaki szeret egy ágyban aludni a gyerekével. Az ő baja, gondolom:) mivel én képtelen vagyok úgy aludni, már próbáltam többször, de nem ment, és úgy döntöttem jobb a kölkömnek, ha kipihent vagyok....

A helyi baba-mama klubba azért nem járok már a kisebbikkel, mert egész egyszerűen lenéztek-kinéztek az anyukák, hogy én milyen rideg nő vagyok, hogy a gyerekem (akkor még egy bébim volt és terhes voltam a kicsivel) másik szobában alszik!

Ennyit az elfogadásról.....

A kislányom imádja a kis kuckóját, minden este van mese, és amikor beteg sem hajlandó velünk aludni. A fiam meg szintén barnamedve. Ha éjjel felsír, átmegyek megsimizem és minden ok.Nem értem mások ezt hogyan képesek bírálni...

Igen én is így gondolom,csak szeretni kell őket nagyon és akkor minden rendben :) a többit meg kitapasztalja az ember.

Az alvásról még annyit,hogy lehet azért alszik nyugodtan mert ott vagy.Nekem ha felsír,én is rögtön ott termek,igaz nekem nehezebb,de kb 2mp alatt átfutok ha van valami :)

Én azért sem hagytam soha sírni,mert abban nagyon hiszek,hogy ilyenkor sérül a bizalom,és sok probléma is abból ered,hogy belerögzül valami nem kívánatos a gyerekbe...

Köszi! ;) Nekem meg az tetszik, hogy a lánykád olyan önálló, és olyan ügyesen elalszik a kiságyban, tetszik, hogy tényleg az a szoba a kis kuckója. És egyáltalán nem olyan, mint aki be van zárva, ahogy egyesek gondolják. :( Én sem gondolok a kiságyra, mint börtönre, de nekünk tényleg már a várandósság alatt jött, hogy szeretnénk együtt aludni. Ha nem működött volna, tuti nem erőltetem. Te is írtad, és az egyik barátnőm pici babája is jó példa, egyszerűen nem tudott aludni nyugodtan, ha maguk közé vették az első hónapokban. És a kiságyban meg nagyon kis nyugodtan alszik. Szóval tényleg, ahogy írod, a babák simán el tudják dönteni, hogy nekik mi a jó.

Egy időben arra fogtam, hogy tuti azért nyugodt a gyerekem, mert velünk alszik. De persze ezt csak úgy magamnak mondtam, nem hirdettem mindenkinek. Aztán láttam a lánykádat, és rájöttem, hogy nem ettől függ. Ez is babafüggő. :) Mégpedig leginkább attól függ, hogy mennyire figyelünk az "egyéni igényekre", amit írtál. :)

És a legjobb, hogy tényleg bármiről tudunk beszélgetni, és tök mindegy, hogy ki hogy csinálja. Szerintem a többi anyukának is így kellene. Hiszen mindenki attól jó anya, hogy a legjobbat akarja a gyerekének, és saját magának is.

Egy eszme nem felelős a követőiért. Lehet valaki szélsőségesen csinálja, ez az ő dolga, de kétlem, hogy mindenki ilyen lenne, vagy ezt várná el, vagy teljesen félreértelmezte a kötődés fogalmát(a biztonságos kötődés elérése).

(Plusz ugye semelyik csecsemőnek nem tökéletes, csak elég-jó anya kell.)

Én is úgy gondolom,hogy vannak egyéni igények,és bármennyire is tetszik esetleg egy irányzat,nem biztos,hogy a gyereknek is az lesz a jó.

Én pl.most már így visszagondolva sajnálom,hogy nem hordoztam,mert tökre megkönnyített volna egy csomó dolgot,viszont amellett kitartok,hogy kiságy.Nálunk legalábbis!

De egyébként téged annyira nem tudlak egy kalap alá venni a többiekkel,lehet azért mert téged jól ismerlek,személyesen is,és látom mennyire jól működik nálatok ez a dolog,bár azt is hozzá teszem,hogy ti tudatosan készültetek az együtt alvásra,sokak közé csak odaszokott a gyerek,pedig nem így tervezték és azért ez is különbség.

És ami még nagyon lényeges,hogy mennyi mindent másképp csinálunk,de tőled még sose kaptam meg,hogy hát az nem kötődő,vagy nem helyes,és ez ritka!

Szerintem nem lehet általánosítani. Vannak, akik nagyon elszálltan gondolkodnak, talán azért is született a cikk is. De akiket én ismerek, és ilyen vagy olyan elveket vallanak, leginkább nem verik nagy dobra.

Igazad van, vannak babák, akiknek a kiságy a saját kis kuckójuk, és a kezdetektől nyugodtan alszanak a saját szobájukban. Te nagyon is figyeltél a gyermekedre, mert észre vetted a jeleket, azt, hogy neki mi az igénye, és pl. az, hogy egyedül szeretne aludni. Szerintem ez is kötődő nevelés, hogy a gyermeket élni hagyjuk, ahogy jelzi felénk.

Bár ezt sokan úgy fogalmazták meg, hogy baba-függő. :)

Na itt kb. minden igaz ránk is. :D Az én Férjem is ilyen megoldásokat talált a születése előtt a babánknak. Szintén ez a felosztás nálunk, és a sorozatot ő is nézte egy időben. :D

Ja a gyerkőc este fél 9 körül alszik el, és reggel 9-10-ig.

Húúú, szívemből szóltál. :D

Haha, mi moshatózunk, de nem azért, hogy szupercsalád legyünk. Hanem mert nekünk kényelmesebb, anyagilag jól jövünk ki, elvileg környezetbarátabb is (mosószódával+ecettel mosva). És a gyermekünk sem reklamál ellene. :)

Én a saját dolgainkról tudok nyilatkozni. Mi szeretünk Vele aludni. Olyan édesen be tud kucorodni kis kifliben hozzánk, imádok arra ébredni, hogy "Anya". Van, hogy puszit osztogat ébredés után, van, hogy megszeretget bennünket. Mi nem éljük meg bújkálásként a másik szobát. :)

Nekem a szoptatás miatt is jobb volt már a kezdeti velünk alvás is. Az elején 3 óránként evett magától, és éjszaka fáradtan mindig féltem visszaemelni a kiságyba, nehogy megszédüljek, vagy elejtsem. Császáros voltam, a hegem miatt is könnyebbség volt, ha nem kellett felállnom legalább éjjel. Aztán nem olyan régóta alussza át az éjszakákat. (14. hónapos) Viszont amíg szopizott éjjel, nekem könnyebb volt, hogy megkerestem a gyereket, és már aludtunk is tovább. Így soha nem éreztem magamat kialvatlannak, csak az első kb. 3 hétben, amíg a kiságyban aludt. Nem is voltam akkor nyugodt. De mondom, ez az én tapasztalatom, nem kell velem egyetérteni. ;)

Bocs, de én megpróbáltam tegnap kb. ugyanilyenkor, olvass vissza :) Épp azzal kezdtem, hogy nem attól lesz kötődően nevelő valaki, hogy egy ágyban alszik, hordoz, stb...

Ja, és ha már ágy. Hadd oszlassam el a homályt pár dologban. Aki az együtt alvást választja, az minden más szempont mellett azért is teszi, mert ez egy megoldás arra (kiemelem, nem az egyetlen!), hogy a gyerek nyugodtan aludjon. A gyerek ugyanis minimum 2 éves koráig többször felébred éjjel, még az is, aki a szülei szerint átalussza az éjszakát. Ősi ösztön, vagy program ez, ami még az állat-mivoltunkból maradt meg, kinevelni belőle nem lehet, csak megszoktatni, hogy ilyenkor ne szóljon, hanem próbáljon visszaaludni. Vagy nem tudom mit csinálnak más gyerekek, mert az enyém ugye mellettem alszik. Bár hozzáteszem elég sok gyereket ismerek, akik az éjjeli ébredéskor hívják a szülőket még 2-3-4 évesen is...

Na, az enyém nem hív, ha felriad, akkor konstatálja, hogy ott vagyok mellette, esetleg álmomban megkeresem a cumiját (ez komoly, állítólag csinálom rendszeresen, és nem ébredek fel rá), és alapvetően reggel 8-kor kelt, hogy csináljam meg neki a reggelit. Tehát nem csak az a lényeg, hogy együtt aludjunk el, hanem az is, hogy éjjel mellettünk legyen.

A gyakorlatban meg ez úgy működik, hogy Janka 8-9 körül elalszik úgy, hogy én mellette fekszem és fogom a kezét, majd utána kijövök a hálóból, és magánéletet élek. Én olyan 11-12 körül dőlök ki, a férjem általában ilyenkor ér haza, megvárom, váltunk pár szót, és megyek aludni, hogy ne mosott rongy legyek másnap. A férjem meg még "levezeti" magát, tévézik, netezik, és 1-2 körül jön utánunk. Amikor nem dolgozik, az egész este a miénk. Van, hogy a gyerek felriad abban a pár órában, amíg nem fekszünk mellé, ilyenkor be kell menni hozzá, és visszaadni a cumiját (általában ez a gond :D).

Délután szintén egyedül van/volt az ágyban (kivéve, ha kidőlök én is :D), amikor felébredt, akkor egyszerűen kisétált a nappaliba.

Nem hinném, hogy nagyon másként van ez nálunk, mint bárki másnál.

Leesés ellen takaró, párna, az ágy mellé meg ülőpárna - de így is esett párszor, 2 év alatt kb 3-szor álmában (ébren meg 2-szer). De mondjuk ez kb olyan durva, mint a kiságyból fejjel lefelé kimászó akrobaták...

persze... sokszor én is "csak" netezek, amíg alszik, mert ilyenkor lazítok... de aközben is szoktam tenni venni itt-ott a lakásban... máskor viszont végig pörgök, hogy kész legyek dolgokkal, amiket nem tudok megcsinálni, ha ébren van...

de ugye maga az érzés, hogy ezt muszáj csinálni, az borzalmas lenne...

mondjuk tény, ha az ember párban nevel gyereket, akkor elvileg vannak olyan időszakok, amikor a párja van a gyerekkel, így végülis ébrenléti idő alatt is lehet néha kikapcsolódni, vagy olyasmit csinálni, amiben a gyerek zavaró lenne... már, ha az apuka tényleg aktívan részt vesz... lehet, hogy akkor én sem érezném ezt olyan szörnyűnek... nekem így tényleg az alvásidők az egyetlen olyan idők, amikor valamelyest szabad vagyok... kimenni persze nem tudok, de legalább a lakáson belül mozoghatok :D

Tök logikus...sokkal egyszerűbb körbepárnázni, paplanozni a gyereket, mint berakni a kiságyba, ami tulajdonképpen a börtön kicsinyített mása, ezt jelképezik a rácsok is rajta-rejtett metafora.

Hova tart a világ?