Kötődő nevelés! Már a csapból is ez folyik..... (beszélgetős fórum)

Nagyon tetszett nekem is a cikk.Mikor megszületett a lányom,akkor én voltam képtelen lerakni.De aztán szépen lassan megtanultam,hogy kell a gyereknek is a tér,nemcsak az anyának.Fél éves korában külön költöztettem a saját szobájába.Még sokszor velem alszik,mert hiába alszik el már egyedül is a kiságyban,éjjel mindig történik valami,ami miatt aztán van hogy 2 órát is fent van,és csak akkor alszik el,ha magam mellé veszem.Ennek a férjem látja kárát,mert ilyenkor ágyneműstől költözök a kisszobába.A vicc,hogy sem én,sem a Lányom nem tudunk rendesen aludni,mert ha Ő mocorog én kelek fel,ha én mocorgok,akkor meg Ő kezd el nyöszörögni.De majd alakul...:)

Egy kis sírástól meg még nem dőlt össze a világ sosem.Nekünk pl állataink vannak(tyúk,nyúl stb)és ha a férjem épp úgy dolgozik,akkor bizony nekem kell ellátni őket.És ilyenkor irány a járóka és persze vele együtt jön a sírás is előbb utóbb.De nem tudok mit tenni ez ellen...Neki is meg kell érteni előbb utóbb,hogy vannak dolgok amiket anyának meg kell tennie,még akkor is,ha Ő nem lehet ott.

Nagyon jól, köszönjük a kérdést.

Az intimitás is megmaradt, hiszen Csongort nem a gólya hozta, amikor csak hármasban voltunk, akkor is együttaludtunk.

Hááát, hogy mennyire elterjedt a kötödő nevelés... A mi védőnőnk (inkább támadónő) álladóan a "3 óránként ébreszteni, hogy egyen" dologgal piszkált. Azok az anyukák, akik nem olvasnak utána módszereknek, és a védőnőtől várják a "tutit", követik is ezt a módszert.

Nem kell cimkéket ragasztgatni, a lényeg, hogy "szeretve legyen e gyerek". (Ha eszperente gyereket nevelünk, akkor különösen! :D)

A kötödő nevelés módszeréből csak a szoptatásra kihegyezve a témát:

Ha 3 óránként ébresztve szoptatunk, akkor ahhoz ragaszkodjunk, és akkor nincs pardon, meg kifogás, 3 óránként dolgunk van.

Ha igényszerint szoptatunk, akkor meg ne hagyjuk a gyereket hosszasan könyörögni, ha jelez, akkor minden mást dobjunk el. Akkor is, ha alig 1 órája etettünk is.

Aztán, hogy kinek melyik a szimpatikus, a járható, a bevált módszer, az magánügy.

Így van! A sógornőm,külön szobába altatta a gyerekeit,és nagyon jól érezték így magukat!Mi meg a mi ágyunkban altattuk őket,és kimondottan imádtam,a finom "babaillatra" elaludni,vagy álmomban átölelni:))

NEM! NEM SZEXELTÜNK a gyerek mellett,mielőtt valaki támadást indítana ez ügyben!:DDD

Ezzel én is így vagyok pontosan!:DD

Szerintem,az lenne a jó,ha a védőnő,és a gyerekorvos nem írná elő a "trendet".Ha valakinek úgy harmónikus az élete,hogy külön alszik,hagyja sírni,az az ő dolga.Ez nem feltétlenül jelenti azt,hogy ő rossz anya!

Én nem hagytam sírni soha,és sokáig velem aludtak.És ettől nem érzem magam hiper jó anyunak.Mi ezt szerettük,így éreztük jól magunkat,ennyi.:)

ez így van, igaz, de tény hogy mostanában sokkal elterjedtebb ez a nevelési mód. én spec. nem vagyok kötődő nevelés párti. a hagyományos módszer nekem jobban bevált.

hogy bírtok négyen egy ágyba aludni?

Köszönöm! Valami ilyesmit akartam írni magam is.

Még az én két saját gyerekemnél sem működik ugyanúgy ugyanaz a módszer.

Akkor miért kéne minden anyának, családnak ugyanúgy "működnie".

A kötödő nevelés az igényekről szól. És mindenkinek mások az igényei.

Szerintem a gyereknevelésben a lényeg: a feltétlen szeretet és a következetesség.

Azt nem kérdőjelezzük meg, hogy minden anyuka szereti - sőt imádja - a gyermekét és szeretetre neveli.

A "hogyan" pedig.... saját mentalitásunk, világnézetünk, beállítottságunk, neveltetésünk, tapasztalatunk, ösztönünk szerint más és más. Kövessük azt, ami szerintünk a legjobb nekünk - következetesen kitartva mellette, függetlenül anyánk, a védőnő, a szomszéd, a barátnő, stb véleményétől.

Nekünk pl. az a jó, ha négyen egy ágyban alszunk.

Mind a négyen így akarjuk. Miért kéne másképp?

én akkor cudar anya vagyok:D

a gyerekeimet majdnem 3 éves korukig szoptattam:) velünk alszanak:)

nem értem miért vagytok felháborodva,hogy ki hogyan neveli a gyerekét...szerintem mindenkinek a maga dolga!!

jót nevettem az írásokon:)))miért baj az ha a mai anyukák úgymond beszűkültek?és ha nekik az a jó?nem robotok az anyák,hogy mindenki ugyan azt csinálja:)jól néznénk ki:D

Nekem is tele a hócipőm azokkal az anyukákkal akik állandóan ezzel a kötődő neveléssel jönnek.Ez most egy újabb divat,meg nagyon jól hangzik,de igaz,hogy a babának is kell alkalmazkodnia,mert hogy egy nő anya lett az csak egy dolog.Ismerek olyat ahol apuka 2 éve a kanapén alszik,mert a gyerek foglalta el a helyét...

Mindezek mellett én elfogadom ha valaki így neveli a gyerekét,van is barátnőm,de náluk tök jól működik az egész,és nem tolja a másik orra alá,hogy csak ez a jó.

Engem ez az egész nem érdekel,nem tudtam szoptatni,nem hordoztam (amúgy jó dolognak tartom) a lányom nem hagytam magára sose,és a kiságyában alszik,és nem sok nála kiegyensúlyozottabb,boldogabb 1,5 évest ismerek.Mert a lelki fejlődés nem ettől függ...

Egyébként a szoptatást kihagytad.A kötődőn nevelő anyukák között már találkoztam olyannal aki szerint tök elfogadható ha egy 4-5 éves gyerek még szopik...szerintem nem...

Ezzel annyira egyetértek! :) Azt gondolom, hogy a mai anyukák annyira beszűkülnek, hogy semmi mást nem látnak a gyereken kívül, és semmi mással nem is foglalkoznak. És szerintem ez nem jó.

Imádom a fiamat, de közben foglalkozom mással is. És igenis mindenki jól érzi magát! :)

Jaj, de jó, hogy felvetődött ez a téma - komolyan mondom (írom), már az őrület kerülget, mert egyes emberek szerint én vagyok a világ legszarabb anyukája, mert hangosak a gyerekeim!! :S :D

Számszerint 3 is van belőlük (majdnem 8 éves lányka, 5 és fél éves fiú, és 2 éves múlt fiú), kiságyban aludtak idővel, van amelyik rövidebb időn belül, van amelyik 2 évet is várt vele. Annyira vágytunk már gyerekre a férjemmel 24-25 évesen, hogy elkezdtük mi is ezt a "mindent a gyerekért" nevelést. Az első gyerek 2 éves koráig az lemben aludt el minden este, úgy raktuk be a kiságyba éjszakára. Imádtam egyébként. :) A hordozókat, mei taiokat nem bírtam, a gyerekeimnek sem igazán tetszett, viszont mindenki rajgongott a babakocsiért. ;) Mondjuk az ágyunkba nem nagyon szoktattuk egyiket sem, merthát az csak a miénk, a férjemé és az enyém, inkább ugráltunk éjszakánként a gyerekekhez, ha valami probléma volt (fogzás, rossz álom, fájó poci, betegség, stb.). És kb .olyan szinten elvadultak már a gyerekeink, hogy az eszméletlen!!! Bárki, akinek van egy csepp esze, nem csinálja utánunk a hülyeségeket, a kötődéses nevelés túlmisztifikálását! :D Le sem tudom magamról vakarni egyik gyerekemet sem, az ismerőseink azon csodálkoznak, ha gyerek(ek) nélkül lépünk ki az utcára. ;)

Most meg, hogy nőnek, és itt van vendégségben a hisztikorszak, és egész nap csak nyígva tudnak létezni, hirtelen szar anya lettem, mert vagy hagyom a gyerekemet nyígni, miért hagyom, miért nem elégytem ki rögtön a kivánságát, vagy azért, mert miért kényeztettem el ennyire azt a szerencsétlen gyereket, én vagyok szegény gyerek megrontója - tiszta őrület! :S De hát csak nem engedek a gyereknek, mindig és mindenben, szerintem minden normális anya így gondolja, így maradok szar anya hisztis gyerekekkel....:D

igen, mondjuk ez a része tényleg nagyon szörnyű.. hogy még jogilag is felléphetnek...

igazából azt figyeltem meg, hogy minden modern felfogás, akár legyen szó gyereknevelésről, akár más életmód dologról tulajdonképpen csak azok számára valósítható egy normálisan, akik rohadt gazdagok... hogy mondjuk, nem társasházban laknak, hanem családiban, ahol azért a szomszédok távolabb vannak, egészségesebbek a személyes terek méretei... ahol az anya nincs rákényszerítve valami stresszes melóra a háztartás és gyereknevelés mellett, hanem úgy osztja be az idejét, hogy marad magára is, meg dolgozhat is annyit amennyit szeretne, de nem kényszer.. így jut ideje a gyerekekre is több... kipihentebb is lehet... kiegyensúlyozottabb is lehet... ahol megtehetik, hogy nem döcögnek a bkv-n a tömegben, vagy orvosi várókban órákig ücsörögnek, vagy a tescóban nyomorognak a sorban a gyerekekkel, akik órák óta a bevásárlókocsiban "unatkoznak".. akiknek nem az a minőségi együtt töltött ideje a gyerekkel, hogy elviszi magával ügyeket intézni, mert máskor nincs rá egy perce sem.... hanem bepattan az autójába, elmegy a magándokihoz, vagy elküldi a házvezetőnőt bevásárolni, ügyet intézni stb...

persze, ettől még aki gazdag, az nem feltétlenül csinálja jót, a pénzzel nem osztják együtt azt észt is, de azért sok olyan dolog van, amit pl tudom, hogy csak akkor tudnék "tényleg jól" csinálni, ha anyagilag lenne nagyobb mozgásterem... ettől még sok mindent ugyanígy csinálnék, az sem jó, ha a gyerek burokban nő fel...

de azért álljon már meg a menet, hogy a szomszédok még fel is jelenthetnének amiatt, mert a gyerek hangos... de azért is feljelenthet, ha rácsapsz a szájára... :D

igazából senkinek semmi köze hozzá.. ezért nem egészséges ez a városi népsűrűség...

:(

Hordozni én sem tudtam igazán, mert én is szédülős vagyok, alacsony a vérnyomásom. Nem csináltam ebből problémát. Csak nem fogom veszélynek kitenni a kicsit, hogy mondjuk egy bkv buszon esek össze alatta. A babakocsival meg megcsináltuk az összes nagy bevásárlást, mindent hazacipeltünk, sokszor még a kormányról is lógott a cucc.

Együttalvás nálunk úgy alakult, hogy köztünk alszik, de mi szeretjük, mert napi 2-3 órát vagyunk csak együtt a munka miatt, este már csak vacsi-fürdés-fektetés. Jó, hogy legalább éjszaka ott szuszog. Házaséletet megoldjuk máskor.

Szerintem mindenkinek az a jó, ami tényleg jó neki, meg a családnak - a megfelelési kényszert el kell felejteni. Bár néha nekem is nehéz. Amikor pl. "kedves" ismerősöm vallat, hogy meddig szopott, kizárólag szopott-e (nem kizárólag), van-e otthon járóka (igen van) stb.

Én is reménykedem, hogy nem találnak olyan hatóságot, amelyik komolyan foglalkozna ilyen panasszal - ha egyébként nincs más baj a családdal, és kitűnő tanulók a gyerekek. Ha meg mégis per lesz belőle, akkor azért megvan nekem is a védelmi rendszerem, nem kell félteni..

De az a baj, hogy ilyenekkel kell foglalkozni..

És mivel egyre több a gyerektelen (öreg és fiatal egyaránt), egy házon belül is ők vannak többen, és nekem kell bizonygatni az élethez való jogot, és azt, hogy ha megfeszülök se tudunk csendesebbek lenni, és hogy ebben semmi szándékosság nincs..

Egyébként meg nyilván le vannak..

Csak a cikk is éppen arról szólt, hogy mégiscsak flusztrálóak az irreális elvárások..

:)

ha ez megnyugtat, az enyém is folyton üvölt.. mondjuk szerencsére a házban még nem szólt senki (csak a kutya miatt, aki szintén rohadt hangosan ugat, és azt sajnos nem tudom még úgy sem leszoktatni, mint a gyereket.. annak nem hisztikorszaka van, csak szimplán bolond)

gyereknél szintén hisztikorszak közepe amúgy nálunk is.. és én nem engedek neki, SOHA...

sokáig totál idegbajos voltam emiatt én magam is, hogy hogyan szoktassam le, és mindenki úgy néz rám, mint a véres rongyra, és egyébként is mi baj van a gyerekemmel, vagy velem stb...

mostanra szerencsére eljutottam oda, hogy semmi bajunk... egy ekkora gyerek hisztis.. egyik hangosabban, másik kevésbé, de mindegyik hisztis... az enyém egy naposan a kórházban is olyan hangon üvöltött, hogy a csecsemősök elnevezték szirénalánynak, szóval ő alap temperamentumra ilyen, nem én rontottam el...:)

sajnos a mai rohanó világban, városi tömegben mindenkit zavarnak a többiek... alapelv, hogy éljünk úgy, hogy ne zavarjuk egymást, de könyörgöm, egy társasházban, ahol áthallatszanak a dolgok, nem lehet úgy élni, mert evolúciósan nem ilyenre vagyunk "kialakítva".. a gyerek ordít, és nem csaphatod le mint a taxiórát, hanem évek kellenek mire megtanulja kezelni normálisan az indulatait... ha megkapja amit akar, akkor azzal nagyon elrontod, de ha teljesen lenémítod, akkor meg nem tanulja meg kifejezni az érzelmeit...

a mi korosztályunkban pl nagyon sokan szenvednek ettől... engem is egyszerűen mindig felpofoztak, ha hisztiztem, szépen meg is tanultam, hogy sose álljak ki a véleményemért, sose mondjam el mit érzek, mit szeretnék... egy év pszichológushoz járás kellett hogy helyrerázódjak!

(persze ezt sem kell félreérteni, nem vagyok a híve annak, hogy a gyerek mindent csináljon, amit akar...ebben is arany középút kell, hogy legyen irányítva, legyenek korlátai, de ne elnyomjuk, mint egy cigicsikket, hanem tanulja meg, hogy hogyan kell a dolgokat kifejezni, elérni, megcsinálni stb)

a mai társadalom azt várná, hogy mindegy hogyan, de dugítsd el a gyereket.. ha megteszed, akkor meg szar anya vagy, mert nem hagyod érvényesülni... jól úgysem csinálhatod.. akkor meg végülis minek akarunk megfelelni, ha semmi nem jó? :D feleljünk meg csak magunknak... :D

Ez az..

Ugyanez megy a szomszédokkal...

Mert én üvölttetem a gyerket. Rosszul nevelem, mert üvölt. Arra nem gondol senki, hogy netán azért üvölt, mert nem kap meg valamit, vagy nem engedek meg valamit az amúgy a hisztikorszaka közepén levő gyereknek.. Talán pont azért zajos, mert jól nevelem.

Ez márpedig ezzel jár.

Ezzel együtt mégis sokszor a csend kedvéért engedek (mert komoly konfliktusok vannak a házban, sokat piszkálnak) és látszik is a gyereken, mert bizony visszaél vele, és még hisztisebb..

Amennyire lehet tényleg nem kellene mással foglalkozni, de sokszor mégis kénytelenek vagyunk. Itt Pesten a belvárosban a fizikai közelség miatt, vidéken meg talán a szorosabb emberi ismeretségek, kapcsolatok miatt... Én sokat szomorkodom emiatt, hogy haragszanak rám, meg utálnak, rossz anyának mondanak, mert hangosak a gyerekeim. De hát valami bajnak mindig kell lennie, hogy ne unatkozzunk..

Sziasztok!tetszik a cikk.. én mondjuk minden dologról úgy vélem, hogy meg kell találni a középutat... nagyon nem tetszik a "könyvből nevelés", se akkor ha a klasszikus Spock féle verzióról beszélünk, se akkor ha a modern kötődő nevelésről... vannak alapelvek, ami lehet jó... ezen felül viszont mindannyian mások vagyunk, mind az anyukák, mind a gyerekek... oda kell figyelni, és nem a könyv szerint csinálni, hanem ráhangolódva.... a gyereknek sem az a jó, ha minden igénye ki van elégítve, sokkal fontosabb neki a szerető és kiegyensúlyozott anyuka, aki képes rá figyelni... egy kialvatlan, szarrá nyúzott anyuka lehet hogy próbál a könyv szerint viselkedni, de úgysem fog menni szívből lélekből, ha saját magára nem jut annyi ideje, hogy feltöltődjön néha...

én úgy gondolom, hogy az újszülöttnek tényleg nagyon sok szüksége van az anyjára, és ahogy nő úgy lehet egyre nagyobb önállóságot adni... én pl az első hónapokban sokszor a saját ágyamban altattam a gyereket, de azért mert NEKEM volt így kényelmesebb, mint mindig kivenni, betenni, és emiatt felkelni.. mivel az enyém 2 óránként enni kért hónapokon át... nem érzem, hogy elrontottam volna, kb 6 hónaposan már ő is simán a kiságyában aludt, nem szokott rá a nagyágyra, az átszoktatáshoz sem kellett sírni hagyni... (hozzáteszem, egyedül nevelem, ha lenne férjem, lehet, hogy akkor nem aludtam volna a gyerekkel egy ágyban, hacsak a pasi szintén nem úgy gondolja)

eleinte igény szerint szoptattam, majd amikor marhára nem akart enni, akkor hosszas gyötrődés után áttértem a 3-4 óránkénti etetésre, és lám -nem sokat- de elkezdett enni...

volt mei tai-unk is, egy darabig használtuk, de aztán már nem szeretett benne lenni, mert baromi mozgékony gyerek... mondjuk én akkor is használtam közben babakocsit is, mert vásárolni mondjuk tényleg iszonyatos úgy, ha cipeled a gyereket is, meg a szatyrokat is...

én mondjuk vallom azt továbbra is, hogy 6-8 hónapos koráig nem szabad sírni hagyni a gyereket, de szerintem ezt is sokan félreértik... szerintem ez nem azt jelenti, hogy 1-2 percet nem sírhat, végülis lehet hogy wc-n vagyunk, lehetnek tesók stb akármi... szerintem ezt úgy kell érteni, hogy azért hagyjuk sírni, mert "hiszti", és nem akarunk rá reagálni, vagy hogy "tanulja meg" stb, és addig hagyjuk, amíg abba nem hagyja... mert akkor még kicsi ehhez... szerintem ezt jelenti, hogy nem szabad sírni hagyni, hogy ilyen módon nem szabad.. de 1-2 perc az nem sírni hagyás.....

szóval összességében én úgy gondolom, hogy az alapelve jó a kötődő nevelésnek, csak ez is azért fajult el ennyire, mert az emberek nagy része félreérti, és végletesen kezel mindent... ha meg valaki hülye, és szar anyának gondol amiatt, mert én nem úgy csinálom, ahogy ő, akkor azt leszaroooooom :D ;( (és mindenkinek le kéne szarnia ;) )

És kizárólag így múlik el. Bolond lenne a gyerek lemondani egy kitűnő taktikáról, amivel BÁRMIT megkaphat.

Ez iszonyú nehéz, mert egy anyukát, aki a boltban hisztiző gyerekével van, így is, úgy is csúnyán néznek, még sokszor más anyukák is. Ha enged, akkor azért rossz anya, ha "kegyetlenül" hagyja hisztizni, akkor azért.