Kötődő nevelés! Már a csapból is ez folyik..... (beszélgetős fórum)

Köszi, hogy ezt leírtad.

Hú, hát valahogy én is átrágtam ezt a témát. Ha menni kell munkába, akkor nyilván a gyerekeket is fel kell készíteni dolgokra. Hogy reggel készülődés van - és nyilván időben elkezdve - és cserébe délután vagy este meg mehet a játék. Tehát szerintem lehet terelgetni a kicsiket, na meg időben bejelenteni egy nagyobb játék közepén is, hogy később program van. Lehet a gyerekek is nyugodtabban be tudják fejezni a játékot. De persze tuti nem előtte 10 perccel kell szólni, hogy indulás. :)

Hú, én is Vele tudom megélni leginkább ezt a Carpe Diem dolgot. Nagy tanítók ezek a gyerekek. :)

Igen, azt mondják, hogy az a baj, ha kimarad a dackorszak.

Szerintem nem minden hiszti érzelmi manipuláció, van olyan is, ami tényleg abból fakad - ahogy itt írta már valaki - hogy az agyuk nem elég érett még ahhoz, hogy a túláradó érzelmeket kordában tartsa, és így tör ki belőle. Van persze manipulatív is, a kettőt viszont nem szabad(na) egy kalap alá venni, és ugyanúgy reagálni rá.

Az utcás témában meg elhiszem, hogy egy játszani akaró ötéves fiút nem lehet könnyű kordában tartani, de nem érdemes sem a különböző korú gyerekeket, sem a szituációkat összehasonlítani. A konkrét példát azért írtam, mert egy kétévesnek, legalábbis az enyémnek önmagához képest nagy fejlődés, és bizony nagy szó, hogy ezt megteszi önként és dalolva, és mondjuk nem rohan el, mint tette akár pár hónappal korábban. Azt hiszem megértette, hogy nem jó az úttesten lenni (nekem is szokott szólni, ha jön egy autó, hogy szálljak be a kocsiba, meg lépjek a járdára, tehát nem vak engedelmességről van szó), és ezt sikernek könyvelem el.

Mennyir igazad van, az elképzelések és a konkrét esetek nagyon nem egyeznek :DDD

Nekem ráadásul fiam van. Meggyőződésem, hogy anya-fia kapcsolat teljese más, mint egy anya-lánya. Nem jobb vagy rosszabb, de nagyon különböző.

Az biztos, hogy gyerek előtt én is teljesen biztos voltam, hogy nekem aztán nem lesz ilyen vagy olyan gyerekem, mert én azt nem engedem meg :DDD

Én nem látok ebben akkora tragédiát. Sőt, lehet ennek a módszernek 2 év múlva nagyobb eredménye lesz, mint bárminek.

Jómagam is effajta elveket vallok, próbálok türelmes maradni a végsőkig. Hozzáteszem elég határozott nő vagyok és a lányunk is az. Nem szeretném megtörni a jellemét, inkább észérvekkel próbálom megygőzni. Voltak másfajta próbálkozásaim is, de nem vezettek eredményre.

Elméletben én is másként képzeltem el a gyereknevelést...de a gyakorlat az más... egész más...

Hisztiről jut eszembe, amikor sokkal nehezebb kezelni, utólag mindig kiderül, hogy nőtt pár centit. Most is volt egy ilyen időszak. Azt hittem, hogy sokáig volt itthon a nyáron és az ovi "hülyítette" meg.

Közben szeptember eleje óta kb. 3 centit nőtt, ami 5 évesen nem kevés 4 hónap alatt.

Szóval nem csak a környezet befolyásolja őket, hisz a testük fejlődése is zavart okozhat az "áramkörökben" :)

Nem tudom, hogy a lányod vérmérséklete milyen. Meg nem is sok értelme van hasonlítgatni a gyerekeket.

De nem ilyen "egyszerű" manőverre gondoltam, mint amit leírsz, hanem pl. amikor 4-5 éves fiúk játszanak a lakóparkban a házak előtt, mert ugye nem várhatjuk el, hogy vigyázban állva, szótlanul megvárják, míg a szülők pár percig beszélgetnek (sajnos sosincs erre elég idő, pedig kellene). Szóval ilyenkor azért teljesen más figyelni magukra, mint amikor két és fél évesen egyedül ácsorognak és örömet okoznak ezzel anyának :)

Szerintem nem véletlen a mondás, hogy "Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond." :)

Az igaz, hogy egyre több mindent megértenek, ahogy nőnek és könnyebb szóban kommunikálni, de egyre jobban is feszegetik a határokat.

Minden korosztállyal való kommunikációban van különbség. Én a sajátomon eddig úgy tapasztalom, hogy minél nagyobb és értelmesebb, annál könnyebb bármit is megmagyarázni. Ötéves korig még nem jutottunk, csak kettőig, így csak anyám tapasztalatát tudom elmondani, hogy tovább fog egyszerűsödni a dolog, amint egyre jobban lehet hatni a tudatára.

Az autókról csak annyit, hogy Janka most épp autóbiztos, csomószor van, hogy leparkolok a ház előtt, és amíg én kipakolok a kocsiból, ő felmegy a járdára, és ott vár engem (mellékutcában lakunk, nincs sok autó, de akkor is...). De ehhez hozzátartozik, hogy egy éve, amióta járni tud, gyalog jön velem az utcán, és bizony meg kellett dolgoznom keményen ezért az eredményért...

A hisztiről csak annyit, hogy én úgy tudom, ezek a földhöz vágós jellegűek tök természetesek, sőt nagyon fontos idegpályákat építenek ki az agyukban. Meg úgy amúgy a hiszti természetes és fontos "agyépítő" jelenség úgy 2-3 éves kor körül.

Ez a példa tök jó, és nagyon igaz. Az a nagyon durva, hogy vannak anyukák, akik megtehetnék, de mégse alkalmazkodnak a gyerek ritmusához. Pedig jó kis újjászületés lehetne mindenkinek ez a 2-3 otthon töltött év... Én például imádok úgy mászkálni az Állatkertben vagy bárhol, hogy Janka diktálja az ütemet, azt nézzük meg, amit ő akar, ott időzünk sokat, ahol ő szeretne, és nem "kell" eljutnunk, megcsinálnunk, mindenképp látnunk semmit :) Most jöttem csak rá, mennyire értelmetlenül hajtottam, rohantam végig az életemen, és mennyire nem élveztem ki ezelőtt...

Hidd el, már épp elég sokat láttam, mint mondtam, családban van, napi szinten találkozok a dologgal, én is vigyáztam már a gyerkőcre, és mi is jól megvoltunk egész sélelőtt, nem volt hiszti.

Abból a szempontból jó, hogy sokat törődnek vele, sokat beszélnek hozzá, hogy kis okos lett, már beszél, számol, versel, mesét mond...de tudja azt is, hogy az anyja nem híve az erőszaknak semmilyen formában, az agresszív kifejezéséknek sincs helye, mindent szépen, szép szóval, ha kell százszor elmondja, hogy mit csináljon, mit ne, így tudja a gyerek, mint már korábban írtam, hogy fél óráig is cirkuszolhat, akkor sem lesz semmi következménye, max anyuka elmondja neki szép szóval, hogy ejnye-bejnye, aztán minden megy tovább a régi kerékvágásban.

Nem kellene ilyen pejoratív kifejezést használni, hogy összevissza nevelik, és ide-oda cibálják a gyereket. Anyuka dolgozik, és valakinek nevelni kell őt eközben. Egyesek bölcsibe viszik a gyereket, másokra a babysitter vigyáz, megint másra a nagyi. Ez a nagyi nagyon türelmes, fiatalos, intelligens típus, abszolút rábízható a gyerkőc, és mint mondtam, nagyszerűen megvannak együtt.

Nyilván, ha anyukának nem lenne munkahelye, akkor az lenne a baj, hogy minek szült gyereket a nincsre. Vagy ti hogy nevelitek a gyereket, miután visszamentek melózni? A bölcsi sem jobb, ott még annyit sem foglalkoznak velük, mint a nagyszülők.

A kulcsszó ott van, hogy "láttad." Láttál valamit, ami egy rész az egészben. Egy gyerekkel nem csak annyi történik, hogy anyuka mond valamit... mások előtt. Egy gyerekkel ezer más ok is történhet, ami ezt váltja ki belőle.

Én tudok neked hozni egy számomra közeli példát sajnos a rokonságban. Anyuka a gyereket szépen nevelte, türelemmel, tanítgatta, és gyönyörűen, társaihoz képest extrém gyorsan fejlődött. És ott is megjelentek az óriási hisztik, de afféle földhöz vágódós. Én sajnos tudtam mi van a háttérben. Feszültség a szülők kapcsolatában. Még ha a gyerek előtt soha nem veszekedtek, de ők mindent megéreznek. És amíg ő hisztizett, addig rá figyeltek, és nem egymást "utálták". Ez csak egy verzió.

Hiszti/akaratosság van mindenkinél, de a mérték nem mindegy. Az extrémebb esetek mögött nem a szép szó, meg az elmagyarázok mindent dolog áll.

Én amúgy abszolút úgy tekintek a gyerekekre, hogy nagyon intelligensek, és sokkal több mindent megértenek és éreznek, mint amit a felnőttek gondolnak róluk. És raktároznak. Én is szeretek elmagyarázni dolgokat neki, de való igaz, és későbbi hszre válasz, hogy nincs idő mindig válaszra. Ha sietni kell, én is felkapom. Mondjuk pont a múltkor olvastam egy cikket az egyik újságárusoknál is fellelhető baba magazinban. Azt írta a cikkíró, hogy a felnőttek mindig marhára sietnek. Mindig késésben vannak, és sokszor a gyerekeket hibáztatják. És egyszer már indulniuk kellett éppen, de a gyereke még játszott. Odament hozzá, elhúzta a játéktól, de még megkérdezte tőle, hogy miért játszott, mikor indulni kell? Erre a gyerek azt mondta, hogy mert ő ugye elképzelte a játékot, és annak a "menetéből" - á nem tudom olyan precízen megfogalmazni! - még volt hátra, és csak be akarta fejezni. És a nő el kezdett gondolkodni. Hogy való igaz, hogy nekik még fontos a játék, és kevésbé fontos az idő. És ezzel, hogy folyton rángatja az ember őket, a későbbi sietősdire, kapkodásra tanítják meg őket. És az oké, hogy idő, idő, idő, de hogy a felnőttek is lassíthatnának, na meg valahogy jobban kellene az idővel gazdálkodni. És a gyerekek pedig nem gépek, és nyilván még sok minden új nekik a világban, időről időre tanulnak meg mindent, és természetesen a játék is fontos, sőt, kicsiként a legfontosabb. (Persze nem evés, meg alvás helyett. :D)

Na mindegy. Szóval ő ezerszer jobban megfogalmazta, mint én. És engem is elgondolkoztatott a cikk. Nem voltam sosem jó az idővel való gazdálkodásban, de mióta megszületett a Fiam, alakulok. És nem Őt igazítom hozzá, hanem magamat. :)

én teljesen egyetértek veled.. de megvalósítani pl én sem tudom.. még ha tudom is, hogy hogyan kéne, egyszerűen képtelenség, hogy az ember mindig higgadt legyen... mondjuk én nem gyeses vagyok, hanem dolgozom, és egyedül nevelem a gyerekem, így tényleg nem sok lehetőségem van, hanem ha hétköznap van, akkor rohanás az egész... és nem tudok nem ideges lenni, amikor mondjuk még ezer dolgot kéne aznap elintézni...

mondjuk tény, hogy én általában úgy intézem, hogy inkább ellógok a melóból előbb, és bevásárolok gyerek nélkül, és utána megyek a gyerekért... de ugye ezt nem lehet mindig megtenni, meg van egy csomó más helyzet is, amikor ez a probléma alapja, hogy az anya nem tud nyugodtan, lazán viselkedni, és ez váltja ki a gyerekből is a hisztis viselkedést...

én amióta ezzel tisztában vagyok, azóta fogadom el sokkal jobban a többi "szörnyű", és hisztis gyereket is az ilyen helyeken... és sajnálom az anyukákat, amikor mindenki utálkozik, meg megjegyzéseket tesz... :(

nagyon kevés anyának adatik meg, hogy olyan életkörülményei legyenek, ahol képes az ember igazán jó anya lenni...

Nagyon sok dolog miatt alakulhatnak ki ilyen helyzetek és a háttérsztori ismerete nélkül nem is lehet igazából értékelni, maximum kritizálni (az nagyon megy mindenkinek :D).

Nekem is az volt a véleményem, hogy nem kellene gyerekeket bevinni vásárolni, mert nem nekik való. De nagyon sok esetben nincs választása a szülőnek, mert ha nincs kire hagyni és a munkája miatt nem tudja bölcsi/ovi/iskola időben intézni az összes vásárlását, hivalatos ügyét stb. akkor nincs mit tenni, magával viszi a gyerekeket.

Meg ugye az se megoldás, ha eltitkoljuk a gyerek elől, hogy létezik bevásárlóközpont :DDD

Valahol megint az egyensúlyt kell megtalálni, hogy mindenkinek a lehető legelviselhetőbbek legyenek ezek a túrák.

Ilyesmire gondoltam én is, amikor azt írtam, hogy sokszor a magyarázat sem elég :)))

Persze, a nem szaladunk át az autók előtt és hasonló életveszélyes dolog esetében maradunk a magyarázatnál. Nagyobbaknál esetleg be lehet venni más módszert is (pl. találkozik olyan ismerőssel, aki balesetet szendvedett és hajlandó erről beszélgetni). Szóval van, amikor elég, ha más kárán tanul vagy egyszerűen el kell fogadnia a gyereknek a nemet mindenféle tapasztalatszerzés nélkül és kész.

egyébként szerintem itt lehet még az a gond is, hogy a gyereket kétféleképp nevelik.és ez sem tesz túl jót a gyereknek. nincs rendszerhez szokva. össze-vissza cibálják. hol a nagyi neveli, hol az anyja.

a hegyibeszédre sokszor amúgy szükség van.nem egy 1-2 évesnél, de kicsit nagyobb korban a nemet igenis meg kell magyarázni neki, ha felteszi a kérdést, hogy miért?a "mert csak" vagy az "azért mert nem" vagy az "azért mert azt mondtam", vagy "büntetés lesz" az már nem elég.igenis a gyereknek el kell tudni magyarázni a miért okát, mert a gyerek abból tanul.pl ott a gyerekem. fel akar mennis este 8-ig hétköznap a barátnőhöz játszani. ha megtiltom neki, akkor el is kell magyarázni azt hogy a nem, az miért nem.pl azért nem mert reggel korán kell kelni és akkor bizony fáradt lesz, és nem tud odafigyelni a suliban.ha ennek ellenére köti az ebet a karóhoz,akkor van hogy hagyon, tanuljon a saját kéárán. menjen, de akkor ha rossz jegyet hoz az neki lesz rosz. elment,másnap tényleg rossz jegyet hozott.délután odajött hozzám, és beismerte hogy nem kellett volna,többet nem követte el a hibát. ha megtiltom neki, és csak azért sem engedem,akkor nem tanul a hibából.

tehát néha kell engedmény is.de ha enged az ember akkor is meg kell húzni a határt valahol

Azért egy ötéves és egy pelusos közti kommunikációban van különbség és bizony van úgy, hogy kell magyarázni és még az sem elég.

Szerintem időnként helyet, teret kell adni a dühnek, a hisztinek is. Az is az élet része (mindaddig, amíg nem kizárólag hisztiből állnak a napok:)).