Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Kormányos Sándor :Mégis
Fényesre kopott perceket
őrízgetsz, tűnődsz, hogy lehet:
Elvették már őket százszor,
mégis itt vannak veled...
Csak amit vártál, az nincsen sehol.
Hiába vártad, nem jött el ma sem...
Majd holnap eljön. Eljön a csoda.
Hagyd a világot szélként át- s átfújni
életed lazaszövésű gyolcsán:
mintegy száradni kirakott ing, lobogj, lebegj,
hálásan szélszagusodva, ellenállás nélkül
- - hadd örüljön neked majd, ha ki fölvesz.
Olyan a csend, olyan néma,
hogy fel kell zokognom néha.
Megfordulok,- de merre menjek?
Hiszen Te nem vagy már sehol!
sehol már meg nem lellek, s mindig itt leszel valahol
Van egy nagy kérdés
mindnyájunk szívében...
Tán nem is kérdés,
inkább kiáltás...
Válaszra várva
visszhangzik bennem:
ki szeret engem?!
Nyomaszt a tél...Elfutok
egy ébredő tavaszba,
fuss velem, mert itt maradsz,
itt maradsz magadra.
Menni kell, a szívemet
egy érzés ostorozza:
Változás vár...Fuss velem
az ébredő tavaszba!
Ma várod őt. S olyan üres vagy.
Meredt szemedbe nincs mosoly.
És a szobának szögletében
titokba róla álmodol.
Hasító fájdalom szégyellt sírása késztet,
néha bolond öröm éneke száll szívemből.
S enyhítletetlenül fáj minden tavasz…
Földhözragadt valóság,
röghöz kötött léptek,
minden gyökér fogva tart
és a vágyak körbe érnek.
Néha minden fájni kezd
s nem értem: Mivégre?
Madarakról álmodom,
Ha felnézek az égre...
Olyan vagyok ahogyan az elvetett magból kikeltem
És nem szégyenkezem miatta.
Tudom jól tiszták a kezeim
nyelvem nem árulja el barátaimat
nem felejtem el halottaimat
s hogy ti másnak láttok engem mint aki vagyok
ám legyen
csak arra kérlek benneteket
jó emberek
ne kövezzetek meg ha egyszer rám találtok
nyomasztó emlékeim és nyugtalan vágyaim bozótjában.
Hallottam ma reggel zokogni a fákat,
hozzám hajolva kértek vigasztalást.
Úgy feszült tar testükön a konok bánat,
mint elrongyolódott, ónszürke palást.
A tavasz már a fagy lába előtt térdel,
esdekel, mint holmi betolakodó.
Hiába pörölök mindegyre a téllel,
kacagva hullik a szívemre a hó.
veled haltak a szivárványok
a végtelenbe sírtalak.
Szemed keresi,
ki már csak volt,
majd tétován megfordulsz,
megfogod a kezét a múltnak,
és elindultok ki,
a kapun át,
az élők közé.
Hallottad már csak egyszer,
ahogy a csönd szól?
Amikor sikolt, üvölt, jajgat,
húsodba tép és csak sír, sír...
Hallottad már a csöndet,
ahogy két kézzel simogat, s
lágy dalt dúdol neked,
és láttad már, ahogy bús szemeivel
néz rád kérlelőn, esengve?
Hallottad -e már bánat-dalát,
ahogy zokog ott bent, a szívben?...
De van kiút. Egy idegen,
ki ajtódon kopogtat.
Ez a búcsú a legmélyebb seb,
amit életemben elszenvedtem.
Nélküled már nem állhat össze
többé e széthulló világ
hisz hiányod mély örvényébe
húznak a rám kövült hibák.
Jött egy angyal...
Jobb volt mint én.
Ott állt fehéren,
Én meg néztem feketén,
Mint egy kisgyerek
A csillagtalan égboltot,
mely jövőt nem mutatott.
Elutazott... nélkülem...
Én meg, maradtam nincstelen,
Igen...
Nincstelenségben hitetlen.
Gondoltam, hátha
Ez csak egy csúnya nátha,
De nem javul,
Érzem, hogy bennem
A szerelem a vírus,
Az vág övön alul.
(Tirpunk)
" Amikor megszülettél, sírtál, és mindenki körülötted mosolygott."
"Éld úgy az életed, hogy mikor meghalsz, te legyél az egyetlen, aki mosolyog, és mindenki körülötted sírjon."
Paulo Coelho
" Nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak."
Paulo Coelho
"Mennyivel többször szólal meg az emberismeret úgy: Vigyázz, mert ismerlek! - mint így: Ne félj, hisz ismerlek!" Osvát Ernő
"Minden pillanatban két út van előttünk; ezek közül ki kell választanunk az egyiket, és nem tudjuk, merre vezet a másik. Lehet, hogy a jobbat választottuk, de lehet, hogy sohasem fogjuk megtudni, melyik a jobb." Alexander Fleming
"Kétféle ember létezik: a jó és a rossz. A jó ember jobban alszik, viszont úgy néz ki, a rosszak jobban élvezik az ébrenlétet."
"Igazi arcunk szemmel nem látható. Csak szívvel, néha." Müller Péter
"Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához, akinél ott felejtettem a lelkemet." Szabó Magda
Figyeld meg, ha boldog vagy, hogy repül az idő. "Jé, már este van!" Ha pedig nagyon boldog vagy, akkor az idő nemcsak "repül", de meg is szűnik. Nincs. Egy olyan dimenzióban vagy, ahol nincsenek órák. Nincs holnap. Tegnap sincs. "Most" sincs - mert ha már tudod, hogy "most" van, nyomban félni kezdesz, hogy elmúlik az egész. Müller Péter
Mindig emlékezz arra, hogy a szép szavak nem mindig igazak, s az igaz szavak nem mindig szépek. Jókai Mór
Ne adj igazat. Neked túl sokba kerül; nekem meg épp van. Fodor Ákos
Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem. Paulo Coelho
Az ismeretlentől nem félni kell, hanem megismerni. Félni azután sem késő. Wasco de Gama
Ami nehéz, ahhoz kell egy kis idő, a lehetetlenhez valamivel több Nansen
Rosszkor kopogtatsz az ajtómon, jelenleg nem engedek be senkit sem, távol akarok tartani magamtól most mindent, megsebeztek és úgy érzem, ha most beengedlek én sebeznélek meg téged. S ezt nem akarom, ugye megérted?!
Azzal, hogy falat húzol a szíved köré, nem véded meg magad, csak kizársz másokat, akik fontosak lehetnének.
Valahányszor egy kisgyermek azt mondja, "nem hiszek a tündérekben!", egy kis tündér valahol holtan esik össze.
Nem az a kérdés, hogy miért állsz ott, hanem hogy miért nem bújsz hozzám, ha látod, hogy fázom..?!
Néha csak azért mosolygunk hogy visszatartsuk a könnyeinket...
Nem azért élek a Földön, hogy megfeleljek a Te elvárásaidnak.
Te sem azért jöttél a világra, hogy az elképzeléseim szerint élj.
Ha mégis egymásra találunk, az nagyszerű dolog.