Hogyan győzhető le az alkoholizmus? (beszélgetés)
Sajnos a párom egyre jobban belemerül és ezt látni nekem nagyon rossza hogy tönkreteszi magát és ezáltal a kapcsolatunkat is.
sehogy..aki szeret inni,az nem tudja megállni hogy ne igyon!!
elöb utóbb úgyis a pia lesz a mentsvár:))
Hát...nem egyszerű. Ez a tulajdonság + az ital is.
Sajnos a párom az anyukája tulajdonságait örökölte. Ő nagyon egoista, mindig azt hiszi az úgy jó ahogy ő tesz és más nem számít. Azt veszem észre ahogy öregszik ez egyre inkább így van. 13 év a korkülönbség köztünk az ő javára.
szereto csaladban talan...de nehez eset tipusatol is fugg
Szia!
Muszály vagyok egy kicsit bekeményíteni akármennyire is fáj ez nekem. Tegnap bíztam egy picit abban, hogy hátha hazajön időben, de megint csalódnom kellett, mert ismét a sörözés után jött 7 órakor. Ma én jövök későb haza, mint ő. Elmegyek anyukámékhoz, de neki nem szóltam róla. Nem érdekel mit gondol. Biztos azt hisi majd, hogy valami pasinál vagyok, de nem érdekel, hisz ő hányszor megtette már azt velem, hogy nem is tudtam merre van. Viszont annak lesz látszatja, hogy anyuéktól megyek haza, mert van egy-két dolog amit haza kell vigyek tőlük.
Tudod mennyire fáj, hogy hazajön és szinte nem szól hozzám egy szót se, a piás haverokkal meg jól elvan, jópofáskodik. Ja és persze akkorra már fáradt, kimerült. A munka után meg is érteném, de ehhez még hozzájön a piálás is. Nagyon nagy feszültséget érzek magamban.
Már nagyon várom a holnapi tornát mikor végre azt csinálhatom ami kikapcsol és amit imádok. :D
Egyébként én is tudok másoknak jó tanácsot adni, de a saját problémámat én se tudom megoldani.
Szia!
teljesen megértelek és átérzem a keserűségedet....volna jó tanácsom, de nincs hozzá jogom, hiszen a magam problémáját sem oldottam meg, azt hiszem, ezt mindenkinek magának kell megoldania....már vannak jó ötleteid, hogyan tudod hasznosan eltölteni az időded nélküle, és ez jó....
Szia!
Jó reggelt!
Dühös vagyok, de nagyon!
Tegnap beigazolódott az amit gondoltam, csak rossz volt ezzel szembesülni. Mentem fél 7 után hazafele arra ahol a "párom" szokott munka után iszogatni. Már messziről láttam, hogy adja ott a többieknek a nagyfiút, ő volt a hangadó ahogy láttam. Gondolkodtam, hogy menjek-e oda, vagy sem. Odamentem és rájuk köszöntem, voltak kb. 5-en. A "párom" eléggé zavarba jött, ez volt a célom. Mondta, hogy jön ő is hazafele, de mondtam, hogy nem fontos, maradjon, de én megyek. Jött velem ő is. Rossz volt szembesülni azzal a ténnyel, hogy már fél 7 után otthon lehetne velem, de elsők a pia és a haverok. Én ezt sejtettem, női megérzés volt. Mindig azt mondja mennyire szeret velem lenni, de mostmár semmit se hiszek el amit mond, nem bízom benne. Nagyon elegem lett, de sajnos nem tudok mit tenni, hisz pénz nélkül nem lehet megélnem. Nem tudom, hogy fogok ma vele szemben viszonyulni, ha hazajön. Tegnap undort, csalódottságot és dühöt éreztem iránta, akárcsak ma is.
Én mindig eljövök munkába, hazafele mikor kell bevásárolok (ha van rá pénzem), majd otthon megcsinálom a házimunkát. Soha nem járok el sehova, várom mikor ér haza. Hát...ennek vége. Elfogok járni tornázni és még mikor hogy alakul máshova is. Nem vagyok senki cselédje!!!!
nálam van a kártyája, most szünetet tart, amíg bírja, aztán csak a sóvárgás a nagyobb úr....
Akkor ismét a férjednél lesz a kártyája? Mit jelent,hogy telítődött? Már nem bír annyit inni, mint előtte?
Mi most a visszaadom a kátyát, mert telítődtem korszakot éljük sokadszorra....legalább egy ideig erre nem dobun ki feleslegesen pénzt...
Szia!
Totál igazad van. Én is tudok másnak jótanácsot adni, de magamnak soha. űEzzel szerintem sokan így vagyunk.
van egy barátnőm, na ő egy napot nem élne a férjemmel, az övé, aki élettárs, ugyan nem iszik, de én sem élnék egy napot sem az övével, szóval legalább ezt tudjuk-:)))))
viszont beszéltem valakivel, akinek a harmadik házassága jött be....ő bátor volt...kockáztatott 2 gyerekkel.....
az ember mindig csak azt tudja, mit csinálna a másik helyében, de a magáéban nem olyan talpraesett....
Látod, én is csak ámítom magam már lassan 5 éve és semmi változás, csak rosszabb. Mostmár nem otthon issza meg a napi sörét, hanem mikor jön hazafele akkor. Érzem a lehelletén, hisz a sör büdös. Nem is érdekel. Nem tudok vele szakítani, de sokszor dühöt és haragot érzek, olykor pedig sajnálatot iránta. Lehet, hogy én is társfüggő lettem?
ahogy az alkoholista talál magának okot, úgy az ilyenek, mint én is találnak maguknak magyarázatot az együttmaradásra....
teljesen igazad van, volt, a franc tudja, miért ámítjuk magunkat, a magam fajták, hogy egyszer abbahagyja, nos nálunk a száraz időszakok rosszabbak, mint amikor iszik, mert türelmetlen....én egy hülye vagyok, a sok közül, de érik a döntés, ó már mióta, talán társfüggő lettem...
Eddig nem néztem bele a topikba.Már 13 éve,hogy nem érdekelnek az alkoholisták.Akkor váltam el,a férjem intenzív alkoholizálása miatt.A 19 évből,15 az alkoholról szólt.Soha nem fognak meg változni.Ő is most 55 éves.Higgyétek el, ezt mind végig éltem.Minden munka helyéről kirugták,mert ital nélkül nem tudot dolgozni.Itt voltam két gyerekkel,még jó,hogy volt munkahelyem.És még ő volt,a cinikus,nagy pofájú.Én eljártam dolgozni,ő meg otthon aludt részegségébe.Nem gondolom,hogy nekem kikellet volna várnom azt az időszakot,amikor ő le nyugszik.Addig is kár volt várni a "kijózanodást".Azóta is iszik.Kár egy alkoholistára pazarolni a fiatalságunkat,egészségünket.Megutáltassák magukat.
Akkor egy év van a Te párod és az enyém közt.
Mikor a párommal megismerkedtünk akkor már 3 hónapja nem ivott. Sajnos én ezt nem tudtam. Ott szokott vissza mikor együtt egy üveg bort megittunk. Ha tudtam volna, hogy mi a helyzet akkor inkább vizet iszom. Hát....nem tudtam. Ennek már lassan 5 éve. Náluk az apukája volt az aki italozott. Már most a nyugdíját se kapja meg, mert elinná. Jelenleg 82 éves.
A páromnak sincs semmi oka az ivásra. Azért iszik, mert finom. Ezt vallja. Én viszont stresszelek egyéb más dolgok miatt, ilyen alapon én is mindig ihatnék, de nem teszem. Néha pedig jó lenne. Hétvégeken szoktam én is egy kis félédes vörösbort, mert a párom hoz. Viszont, ha csak annyit inna mint én akkor semmi baj nem lenne.
Csak bízni lehet abban, hogy egyszer túljut a Te férjed is ezen a rossz időszakon és akkor minden jobb lesz.
Legyen szép napod!
ha nagyon belegondolok a gyökerekbe, akkor a baba kornál kezdődik nála, 1 évesen született az öccse, hamar leválasztotta az anyja, majd 6 évesen elváltak a szülei, a nagymamához kerültek, az anyjuk léha életet élt, volt példa, de az ivásra akkor sincs ok, mert különben mindenki inna, sokat harcolt az anyjával az ivás ellen, végül ő is belecsúszott, én senkit nem hibáztatok, aszülei élete így alakult, az apja 82 éves, szokta hívni telefonon, órákig beszélgetnek, annyira aranyosak olyankor, évekig kellett az apját kérnem, hogy beszélgessen a fiával, amikor megismertem, akkor az apja kb. ennyi idős volt, nagyon rossz állapotban lelkileg, nem ivott, de depis volt, aztán átvészelte, és igazi jó nagyapa lett, két házasság, 4 gyerek, ez az apja mérlege.....remélem, az én férjem is túl jut ezen a nehéz időszakon....
55 éves....az igazi belemerülést a változókor hozta, nyáron volt egy szép nyarunk, amikor nálam volt a kártyája, kezdődött a munkám, akkor visszakövetelte a kártyáját, azóta szépen fokozatosan visszacsúszott......igazából, esik-kel, rossz a cukra, a vérnyomása alapból.....
Szia!
Már én is úgy vagyok a párommal mikor iszik, nem szólok egy szót sem, hagyom hagy csinálja amit akar. Én úgy döntöttem csinálom a magam dolgát, élem az életem. Ha sikerül a másodállás az nagyon jó lesz, mert szerintem akkor néha szombaton vagy vasárnap is mennem kell egy pár órahosszára.
Az én párom se fogadja el a segítséget és nem is érti meg, hogy neki problémája van és sgítségre szorul. Ő tudja. Sajnálom, hogy tönkreteszi magát! A Te párod hány éves? Az enyém 54
Legyen szép napod!
nem tudom, most melyik korszakát élem az alkoholista hozzátartozójának, de én már nem akarom megváltoztatni, segíteni neki, eddig csak ezt csináltam, élje a maga életét, nem bosszankodom rajta, ő ezt az utat választotta, néha még visszakacsint a normális mederbe, a segítséget nem fogadja el, az ő élete, ha nagyon megunom, elmegyek.....most még valahogy nem unom, abban biztos vagyok, segíteni csak magán tud, ha nem, ezzel a tempóval nem sokáig él, ezt tudja, ez az ő döntése, az anyukája is ebbe halt bele 51 évesen, most azt hangoztatja, ő túlélte az anyukáját...szegény megtévedt lélek....rendkívül sajnálom ezeket az embereket.....
Mire ezt megissza, meg sem találná a következő üveget.:))
pedig van aki bírja....nekem is hihetetlen....régen 2dl-et vett egész hétvégére, de ez a plafon, annél több már belé sem fér...
Másfél liter pálinkától nem csodálom ha beteg. Nem is gondoltam, hogy ennyit meg lehet inni.
Mindenesetre jól birod. :)
ez napok kérdése, napi másfél liter pálinka, szinte semmit nem eszik, most egy hét kellett hozzá...
Ahhoz nagyon telítődni kell egy alkoholistának, hogy beteg legyen a piától. Tud egyáltalán magáról olyankor mikor így beiszik?
További ajánlott fórumok: