Hogyan győzhető le az alkoholizmus? (beszélgetés)

tudjátok én sem voltam tisztában ezekkel a dolgokkal, csak mióta itt olvasgatok, és látom, hogy egyformán működik ez mindenkinél, tehát nincs remény....

Pista teljesen igazad van, senki nem állatot akar társául....

csak ugye társat akar az ember és már van, és reménykedik a végsőkig...

hányszor döntöttem el határozottan, hogy megyek, lépek, és határidőket adtam, leginkább magamnak, azt hiszem, nálunk van gyerek, és annyira szeretem a családot, ha együtt van, nálam elváltak a szülők, nagyon rossz volt az új "apukákat" megszokni, mert volt bőven, anyám eggyel sem jött ki, az apu részéről az új feleség csodálatos asszony volt, de volt egy fia, és ott is mellőzötnek éreztem magam....

amiket írsz,akárcsak én írtam volna.

Úgy tűnik az alkoholizálásnak megvannak a maga állomásai és mi hozzátartozók is elkövetjük ugyanazokat a hibákat.

igen, ezek miatt döntöttem úgy, hogy legyen vége.

ha le akarna állni, akkor leállt volna. én szégyellem ezt az egészet, a baráti kör sem tudja, két barátnőm és anyukám tudja a sztorit. ezért mindent megteszek hogy úgy alakuljanak a dolgok, hogy ne derüljön ki, szóval minden hibát elkövettem amit a hozzátartozók szoktak (együtt ivás, elbagatellizálás, falazás, kiöntögetés, jelölés...). hiába beszélgetek vele erről szeretettel, nem ismeri be. lehet ha egyedül marad elgondolkozik, de hiába vagyok a királynője és hordoz a tenyerén én csak második vagyok ... és sosem leszek olyan bátorító mint egy korty vodka.

Szia!

Nagyon átérzem amit írsz. Én is úgy vagyok a párommal, hogy ha nem issza magát totálra akkor jó vele, de mikor sokat iszik akkor kiábrándító és persze hétvégeken teszi, így bealszok legtöbbször és olyan mintha egyedül lennék. Sajnos már neki is reszket a keze, ha nem tud eleget inni. Hétközben csak 2-3 sört iszik (talán), többet nem lehet, mert buszsofőr és minden reggel szondáztatva vannak. Igaziból nem tudom pontosan a sör mennyiségét, mert munka után egy jó félórával később jön haza kb. 2-3 hete rendszeresen, mert elsők a piás haverok, majd utánna jövök én.

Az kapcsolatunk elején gondoltam egy közös gerekre, de jobb hogy nem lett. Pont ma fordult meg a fejemben, hogy egy gyereket el se tudnánk tartani rendesen.

Sajnálom, hogy így tönkreteszi magát, de én tehetetlen vagyok.

:) szerintem nincs kicsit alkoholista vagy nagyon.

most még nagyon jól bírja a munkát, mind a munkahelyén, mind otthon, sőt azt veszem észre hogy keményebben dolgozik és úgy érzem, hogy ezzel kompenzál is.

nincs azzal gond, hogy valaki naponta felesezik???

az én értékrendem szerint van.

én még szeretem és tisztelem őt, de sorstársaimat elnézve ezt a Beteg lerombolja az idők során. és hiába fáj, be kell lássam nem tudok rajta segíteni, mert azt mondja nem beteg és nincsenek problémái, de már nem szólok az eldugott üveg miatt így abban a hitben iszik, hogy megtéveszt. én családot szeretnék alapítani, de

nem merem rábízni magam egy gyerekkel és fél év után sem akarok visszajönni dolgozni. szeretném kiélvezni az anyaságot és ebben nem bízom, hogy partnerré tud válni. ha meg vele nem merek belevágni a családalapításba, tudom, hogy meg fogok keseredni és még inkább őt fogom vádolni, hogy miért nem élhettem át... ettől mindketten keserűek leszünk.

tegnap józan volt, nagyon jól éreztem vele magam,

de abban nem vagyok biztos hogy nem ivott. ha tényleg nem iszik, akkor reszket a keze....

neki sem jó, hogy iszik és annak ellenére teszi, hogy látja, hogy szomorú vagyok és bántja, de beteg és nem tud ellene tenni.

attól tartok velünk is van probléma, akik évekig tűrjük. társfüggőség, kicsi önbizalom bármi. de az utóbbi hónapokban csak azt vettem észre, hogy napi 10 órákat alszom és csak fekszem és szorongok. az ő betegsége miatt. nekem a saját problémáimat kell megoldanom, rájönnöm és boldogulni,

sajnálom, hogy nem tudok rajta segíteni, de mellettem nem lenne lehetősége megtapasztalni milyen mélyre lehet csúszni (vagy azt nem volt türelmem kivárni)mert rángatom a szerintem jó irányba. igazából ultimátumot adtam, azok után hogy megtaláltam az üvegeit, hogy vagy teljesen leáll, nincs hétvégi sör, semmi vagy költözzön.

annyit mondott ő szereti a sör ízét és nem akar lemondani az egy két üvegről

kezdjetek el magatokkal foglalkozni, az sokat segít. azt vettem észre, hogy az ő betegsége lett az én függőségem is...kutatni üvegek után, csekkolni a bankszámlát, kutatni a táskájában, belenézni a telójába....na ez volt az a pont, ahol tudtam, hogy ez már nem bizalom és nem is fogok tudni bízni benne többet (ez évek alatt omlott össze...)

jól mondod judith. csak nem értem, ha ilyen tisztán látod, tudod és még van is hova menned, min gondolkodsz?

én hezitáltam egy évig - sajnos sok-sok tájékozódás után arra jutottam, hogy csak akkor

van kiút, megoldás, ha a beteg akarja. ő nem ismeri be hogy gond van. eleinte a kedvemért rábólintott, ha én mondtam, de sose mondta ki, hiszen csak a kedvemért helyeselt.

Messze nincs vége, mert albérletet kell keresnie, nekem segíteni kell. szóval el nem költözött, de legalább már nem áltatjuk magunkat, sem én, hogy tudom kontrollálni (akár az ivási szokásait, akár a pénzügyeit) - nem lehet;

sem ő azzal hogy nem iszik. legalábbis nekem ezt mondja, illetve előttem csak a megbeszélt pár sört

issza meg. közben meg ki tudja (tudom, mert ügyetlen benne és mindig megtalálom :) ) mit rejteget a kocsiban, a szekrény mögött és sorolhatnám...bűzlik az alkoholtól, mire hazaérek alszik. (és azt hiszi ha elrejti az üveget, nem veszem észre. dehogynem. )

sziasztok, sajnos én is hasonló helyzetbe kerültem mint Ti itt sokan, hasonló problémákkal küzdünk, küzdök. mi 2 hónap híján 4 éve vagyunk együtt, de vasárnap vettem a bátorságot és azt mondtam neki, hogy menjen el. az én lakásomban élünk, én fizetem a hitelt a rezsit és anyagilag nem vagyok rászorulva,hogy vele maradjak. nálunk is minden tökéletes lenne, ha nem lenne a pia, de van.

hiába karoltam fel anno mikor találkoztunk, hoztam ki a gödörből anyagilag, érzelmileg és úgy tűnt, hogy tünetmentes (nálunk is volt sok játszma...)

mindig visszaesik és belefáradtam , hogy dugdossa az üvegeket, hazudozik, hogy mennyit iszik. 1 éve folyamatosan őrlődök, hogy kiadjam e az útját vagy sem (mert hozzátartozik, a lakásomat ő újította fel kemény kétkezi munkával munka mellett, majdnem az összes bútor az övé -) de odáig jutottunk hogy én kerültem mély pontra az ő piálása miatt. és akkor nálunk még nincsenek anyagi gondok. (persze volna jobb helye is a havi ki tudja mennyinek amennyit eliszik) de még így is telt nyaralásra (mert külön kezelem a pénzünket és mindig meghúztam a gatyaszíjat, de minek, ha kiönti a másik oldalon... azaz beönti.

nálam elszakadt a cérna, nagy szerelem volt, végig jókat nevettünk, kívülről boldognak tűntünk, de

engem és a kapcsolatunkat annyira meggyötört a pia, hogy elszakadt a cérna.

nekem segítettek a döntés meghozatalánál a Ti hozzászólásaitok, lehet valaki majd ebből is erőt merít.

Szia!

Bocsi, véletlen küldtem azt a jelet neked, nem azt akartam! :(

ez nem igaz. az ital a rabságuk és nem a szabadságuk. az alkoholisták nem azért isznak mert jól esik egy laza fröccs munka után mondjuk, hanem ez a függőségük, a szenvedélybetegségük. nem tudnak csak egy pohárnál megállni, ők addig isznak amíg pénzük van, vagy akad valaki aki meghívja őket egy italra, illetve ameddig a kezét ki tudja nyújtani a pohárért. nincs olyan hogy kicsit alkoholista valaki, mert néha vannak ivós periódusai. ez is egy fajta alkoholizmus. viszont az nem alkoholizmus, ha évi néhány (2-3) alkalommal leissza magát, vagy szökőévente egyszer. ajánlom e tekintetben az al-anon és AA irodalmat, nagyon tanulságos

kati

Azt hiszem, hogy az aki iszik azért teszi, mert ez jelenti neki a szabadságot!

Mit szóltok ehhez?

Szia!

Jó reggelt!

Nekem is azért nehéz ez az egész, mert az én páromnak is vannak jó tulajdonságai: hétvégeken együtt főzünk, mosogatunk felváltva, stb.,ha megkérem akkor hoz a boltból amit kérek. Lehet vele hülyéskedni, mókázni. Viszont az ital az mindig közénk áll.