Egy kis romantika.../szerelmes dalok, versek, regények/ (fórumjáték)
Egyik este lenn ülök a bárban és csak, csak Ő rá vártam
Minden pillanatban őt kerestem, egy itallal kezemben
Eljött hát a perc végre megláttam, rögtön csak Őt akartam
Hozzám bújva annyit szólt, hogy nem kell más, feltört bennem minden vágy
Azt akartam, hogy megfogja a két kezem, azt akartam, hogy örökre velem legyen
Gyere, gyere gyorsan súgd meg halkan, mit akar a szíved csak azt halljam,
Mit üzen a vágy az éjszakában, veled repülni álmaimban.
Gyere, gyere gyorsan súgd meg halkan, mit akar a szíved csak azt halljam,
Mit üzen a vágy az éjszakában, veled repülni álmaimban.
Másnap reggel éreztem, hogy vége már, hiszen üres volt melletem az ágy
Szépen lassan múltak el az évek, és Őt egy bárban láttam meg
Ugyanaz a szem, ugyanaz a száj, ugyanaz a kéz, ugyanaz a pillantás
Hozzám bújva, annyit szólt, hogy nem kell más, feltört bennem minden vágy
Azt akartam, hogy megfogja a két kezem, azt akartam, hogy örökre velem legyen
Gyere, gyere gyorsan súgd meg halkan, mit akar a szíved csak azt halljam,
Mit üzen a vágy az éjszakában, veled repülni álmaimban.
Gyere, gyere gyorsan súgd meg halkan, mit akar a szíved csak azt halljam,
Mit üzen a vágy az éjszakában, veled repülni álmaimban.
Mit akar a vágy? Mit akar a vágy?
Mit akar a vágy? Mit akar a vágy?
Mit akar a vágy? Mit akar a vágy?
Óóóóóóóóóóóóóóhhh.....
Mit akar a vágy? Mit akar a vágy?
Mit akar a vágy? Mit akar a vágy?
Gyere, gyere gyorsan súgd meg halkan, mit akar a szíved csak azt halljam,
Mit üzen a vágy az éjszakában, veled repülni álmaimban.
Gyere, gyere gyorsan súgd meg halkan, mit akar a szíved csak azt halljam,
Mit üzen a vágy az éjszakában, veled repülni álmaimban.
Óóóóóóóóóóóóóóhhh.....
Vallomás
Mint ahogy a kiszáradt sivatag,
szomjazza a vizet,
Mint ahogy, hófúvásban a vándor,
állítja a tüzet,
Úgy óhajtom én mindig,
a Te szíved és a lelked,
Mikor csillagfényes este jő,
kívánom a Tested!
Csillagos fenn az ég,
Lassan látszik már a sápadt Hold,
Bár volna még egy éjszakánk,
Bár érezném mi akkor volt.
Életemben eddig még,
Sosem láttam a világot úgy,
Mint karjaiban, szótlanul,
A gondolata belém bújt.
Csak egy idegen, lelkem szigetén,
Heves vizeken, evez én felém.
Teste sose volt,
Csak a képzeletben él.
Csak egy idegen, nem ront soha rám,
Nem hagy hidegen, fagyos éjszakán.
Néha elhiszem, hogy csak gondolat voltál.
Szemeiben ég a tűz,
És csak néha oltja könnye el,
Ha fáj nagyon a búcsúzás.
Ha a végső percben átölel.
Kezeiben szebb a szép,
S felém nyújtja amit nekem szánt,
Egy könyvet, melyben vigaszt vár,
Ha volna még, mi nagyon bánt.
Csak egy idegen, lelkem szigetén,
Heves vizeken, evez én felém.
Teste sose volt,
Csak a képzeletben él.
Csak egy idegen, nem ront soha rám,
Nem hagy hidegen, fagyos éjszakán.
Néha elhiszem, hogy csak gondolat voltál.
SZERELEM
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
(Juhász Gyula)
Minden út, a sziveden át vezet
Maradnék, de tudom, hogy nem lehet
Egy örök vándor lakik bolond szívemben....
Refr.: Mégegyszer, most ölelj át, s engedj el,
Valami mélyen a szívemben, azt súgja mennem kell
Ölelj át mégegyszer
Ne küldj el, soha ne felejts el, ne felejts el....
Hadd legyek egy szép emlék neked
Egy örök vándor lakik,
Bolond szívemben
Refr.:(2x).....
ölelj át mégegyszer!
Egy örök vándor lakik, bolond szívemben,
Mégegyszer, most ölelj át, s engedj el,
Valami mélyen a szívemben, azt súgja mennem kell
Ölelj át mégegyszer
Refr.:(3x)....
Ölelj át mégegyszer!
Mondd meg, ki vagy!
És hány darab?
Reggeltől estig
ragyogjon a Nap!
A csend beszél, hallgass velem,
Szoríts magadhoz,
Szép kedvesem!
Nagy kő zuhan, átrepült a szívemen,
Segíts, hogy szép legyen, ha egyszer földet ér!
Nagy kő zuhan, ez volt az életem.
Ahonnan érkezett, oda egyszer visszatér.
Kard és Kereszt,
Rózsa és Vér.
Az ég dörögjön és fújjon a szél!
Ezüst a hold, vörös az ég,
még egyszer lássam, csak egyszer még!
Nagy Kő Zuhan, átrepült a szívemen,
Segíts, hogy szép legyen, ha egyszer földet ér!
Nagy kő zuhan és egyszer rám talál,
Ó jössz-e már, ó jössz-e már,
Ó jössz-e már?
Nagy Kő Zuhan, átrepült a szívemen,
Segíts, hogy szép legyen, ha egyszer földet ér!
Nagy kő zuhan, ez volt az életem.
Ahonnan érkezett, oda egyszer visszatér.
Nagy Kő Zuhan, átrepült a szívemen,
Segíts, hogy szép legyen, ha egyszer földet ér!
Nagy kő zuhan és egyszer rám talál,
Ó jössz-e már, ó jössz-e már,
Ó jössz-e már?
Kívánom neked
Hanyatló bíborvörös Nap sugara fesse meg arcodat,
Legyek én, és fénye, akik csókoljuk pirosló ajkadat.
A fellegek mögül sóvárgón mosolyogjon reád a Hold,
Ruhád irigyli, amelyet a bíborszínű Nap bemázolt.
És öleljen még, ezernyi csillagsziporkázó sugara.
Dombi László
egy vers tőlem neked
Én mindig gondolok rád,
ha felkel a nap és este,
ha nézem a csillagokat.
Nagyon rossz az, hogy Te nem vagy itt velem,
Soha nem múlik el irántad a Szerelemem!
Én még várok Rád.
Nagyon hiányzik az amikor át ölelsz,
olyan sok az a jó pár kilométer!
Most már inkább lehunyom szemem
és elképzelem,
fogod a két kezem,
Szeretlek éjjel!
Szeretlek nappal!
Szeretlek örökké boldog szerelemmel!
A LEGFŐBB BOLDOGSÁG
A legfőbb boldogság, a legkötőbb,
a legodaadóbb, istenitőbb,
az, amely úgy hív, hogy borzongsz bele,
az, amelyben két világ egy zene,
az, amelyben a szellem szárnyra kél,
az, amely már tán nem is szenvedély,
az, amely fény, súlytalan súlyegyen,
az, amelyben minden jel végtelen
az, amelyben már mozdulni se mersz,
az, amelyben örökbéke a perc,
az, amelyben megszakad a tudat,
az, amelyben kicseréled magad,
az, mely, élvezve, a vég gyönyöre,
s ha ébredsz, a költészet kezdete:
A legfőbb tudás nem a szépeké -
bárkié, ki a tulsó partra jut,
s tovább vinni, a közös menny fölé,
Kué Fi és Kleopátra se tud.
Szabó Lőrinc
SZERELEM EZ?
Őrjöngök Rád, ha néznek,
Szeretne ütni két kemény ököl,
Hogy útálom ízét a sárga méznek,
Agyamban, hogy csak arcod tündököl,
Hogy megvetem szelét az élet-vésznek
S haraggal bámulok az égre föl
S ha sírni kéne, könnyeim is késnek
S belőlem minden jóérzést kiöl.
Szerelem ez? vagy, haj nem is tudom csak,
Csak azt tudom, hogy megbolondulok,
Bronzajkaim, mint gyáva koldusok,
Csókmorzsáért könyörgenek - agyoncsap,
Érzem, szaladj, rohanj kezem elől!
Ihaj! ha egyszer öklöm öldököl,
Ideráncigállak, nézd kevélyen, büszkén
Hogy zúz sebet e gyáva két ököl
S csókolj bolondul holtak füstös üszkén.
Akarom kezeimbe sodorni hajad,
Akarom megízlelni telér ajakad,
De mondd nekem, ki eddig nem is hittem,
Karodban él az ifjú Életisten!
József Attila
Futok egy érzés elől
Ha utolér, megöl
Pedig még élni volna jó
Szűzek és víg özvegyek
Ha kell én házhoz megyek
Tudom, hogy melyiknek mi való
Az egyik vígasztal
A másik marasztal
Nem bírok magammal
Szívem szétszakad
Szabad csak így marad
Hazudtak nekem is százszor
Azt mondták: hajós és vándor
le kéne végre higgadni már
Mert szép a nyugalmas élet
Révbe érhet a lélek
De már a hajnal talpon talál
Az egyik felzokog
A másik félredob
Otthon sehol nem vagyok
Vén szívem elragad
Szabad csak így marad
Mennyi könnybe lábadt szem
Minden percre emlékszem
Örvénylő-mély keserű kéj
Vagy fájó, tiszta szenvedély
Mennyi könnybe lábadt szem
Minden percre emlékszem
Örvénylő-mély keserű kéj
Fájdalmas, tiszta szenvedély
Otthon sehol nem vagyok...
Buda Ferenc
Ne rejtőzz el...
Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
Rádcsukom a szempillámat.
Benn zörömbölsz a szívemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvizen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek!
ÓH, NAGYSZERŰ SZERELEM
Oh, lyányok észre nem vett csapatja,
Kihagyott asszonyok,
Meg nem vásárolt drága hetérák,
Óh, minden rendű némberek tömegje,
De nagyon szomoru vagyok,
De nagyon szerelmes.
Mások gyűrölték nyoszolyátokat,
Mások pecsételték le szájatok
S boldog igát
Testetekre mások erőszakoltak,
Mások, mások, nem én.
Óh, induló nők,
Szerelmetes gyanakvók,
Rövid szoknyákban s iskolás könyvekkel,
Kik megálmodjátok
Gyönyörűségét a szabadulásnak,
A Mindennek, Egynek és Egyetlennek
S kik itt nőttök vén szemem előtt
Adó, nagy nőkké,
Kik csak tévedésből lehettek enyéim,
Mert nőnek az ifjú férfiak is
S aki kóstol belétek,
Mások, mások, nem én.
Óh, nagyszerű Szerelem,
Minden nőnek szerelme,
Borzasztó Lehetetlen,
Bolond álom-beszéd,
Nő, minden nő:
Szemem s derekam fázik,
Ha rátok gondolok
S kis uccákon párosan
Járnak a szerelmesek:
Egy nővel minden betelik
S az okos hímek olyan boldogak,
Mások, mások, nem
Ady
KÉRDÉS KÉK SZEMEKHÖZ
Édes kislyányom, nyisd ki a szemed,
Tágas, egyetlen kékjét a világnak,
Mert az én vak szemeim ezután
Csak teáltalad látnak.
A vén emlék-gyilkosnak add ide
Varázsát a szent, emlékező méznek
S csettentsd a nyelvem tartón, édesen,
Míg más asszonyra nézek.
Míg az a két apró, barna bogár
Csiklandozván föl s bejárja az arcom,
E más szemekhöz küldd el a tied,
Te várakozott asszony.
Szerelmeket parancsolj most reám,
Úgy kellenek élethez a szerelmek,
Úgy kellenek a te kék szemeid,
Bár barnán feleselnek.
Úgy kellenek a meghagyásaid,
Mert megint bűnbe estem
S kérdem: szeretek, ím, egy új leányt,
Szeressem, ne szeressem?
Ady
1. Bármily messze jársz tőlem,
Tudom,
Velem vagy, ha a szemem
Lehunyom!
Ugyanúgy érezlek!
Ugyanúgy látlak!
Ugyanúgy kívánlak!
Siess Vissza! Várom, hogy újra láss!
Rajtad kívűl nekem nincs senki más!
Refr. Rólad álmodom,
Mégis hiányzol nagyon!
Tudom messze még a perc,
Amikor kezed foghatom!
Rólad álmodom!
Tőled szebb minden napom
Ha rólad álmodom!
2. Szívemben él minden
Pillanat,
Ami tőled bennem megmaradt!
Ugyanúgy érezlek!
Ugyanúgy látlak!
Ugyanúgy kívánlak!
Siess vissza! Várom, hogy újra láss!
Rajtad kívül nekem nincs senki más!
Extra:
Eddig nem tudtam mit jelent, ha egyedül hagysz!
Eddig nem tudtam, milyen búcsúcsókot adsz!
Azt hittem könnyű várni, kit nagyon szeretsz!
Ha elmegy, csak rá nevetsz!
Reggel, ha felébredsz
Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni,
kicsike szobádból nem hiányzik semmi.
De hogy én ott jártam, megtudod könnyen,
hófehér párnádon ott csillog a könnyem.
Ismeretlen szerző
Veled...
Mikor az ég a Földdel egybeforrott,
Karjaidban elfeledtem minden bánatot...
Véget ér a kezdet egy perc alatt,
Ha szívemben újra hajnal hasad.
Te legyél velem, ha rám süt majd a nap
Két kezed érintsen, ha eljön a holnap.
Forró csókod égesse majd a számat,
Ha a szívem újra téged választ.
Soha nem kell más az életben.
és érzem, ez nem egy kósza véletlen,
Rózsaszín felhők takarják a napot,
Ne engedj többé el, mert a Tied vagyok!
Goldner Adrienn
Tudom hogy térdre hullni szégyen
De hol van már a büszkeségem
Könyörgöm térden állva szépen
Csak egyszer légy az enyém!
Hajadnak gyöngye hogyha villan
Szememben könnyek könnye csillan
Én meghalnék a karjaidban
Csak egyszer légy az enyém!
Én tudom hogy méreg, hogy szeretlek Téged
De oly gyilkos a vágy
Lángol az ajkam, mért nevetsz Te rajtam
Ez nem megy így tovább
A szenvedély bolondja lettem
A romlás füstje száll felettem
Könyörgöm mégis önfeledten
Csak egyszer légy az enyém!
/Jó lenne.... vannak ilyen érzelmek egyáltalán/
Ha most ott lehetnék melletted,
gyertyalángból fonnék köréd meleget,
bús homlokodra simítanám kezem,
ahogy holdas árny az ágakon terem.
Ha most ott lehetnék melletted,
sóhajomra hajthatnád le fejed,
mint az est, ha a csöndre szivárog
puha fészkébe temetve a világot.
Ha most ott lehetnék melletted
összefércelném ereimmel szíved,
beléd fogózva, téged magammal,
bezárnálak örökké a szavakkal.
Lender Meryenn
Még magamon tartom kicsit a ruhát
még nyújtsuk a percet
hadd várjak, hogy várd.
Még nyújtod a percet
még nyújtod a szót
még semmi sem teljes
még magam vagyok.
Egy semmiséget mondj még nekem
azután bármi lehet, legyen!
Egy semmiséget mondj még nekem
és jöhet bármi, lehet, legyen.
Még valami kell egy semmiség csak, mitől megváltozunk.
Mondj nekem valamit, hogy attól legyen, legyen!
Egy semmiség, lehet mozdulat is, mitől megváltozik valami,
valami, és aztán legyen, legyen.
Még magamon tartom addig a ruhát,
míg valami nem visz
egy határon át.
Még beszéljünk félre, nyújtsuk csak el
egy kicsikét várj még
még valami kell.
Egy semmiséget, mondj még nekem,
Azután bármi, legyen, legyen!
Egy semmiséget, mondj még nekem,
És jöhet bármi, legyen, legyen!
Még semmi sem teljes,
még valami kell,
már magam sem értem,
hol döntöttem el.
Úgy kellett még volna
egy semmiség,
úgy kellett még volna
egy valami még.
Nem nyújtom a percet,
nem nyújtom a szót,
már semmi sem teljes
és magam vagyok.
Már semmi sem teljes
és magam vagyok,
és magam vagyok,
és magam vagyok...
Ébred a fény, szunnyad az álom.
Ébred a szívem, két szemed újra látom.
Bennem élsz, benned élek...
Éjjel mégsem fázom, ha hideg ágyamhoz érek...
Fúj a szél...Most hol lehetsz?
Hallom lépteid hangját. Egyszer talán megérkezel.
Múló pillanat, ha átölelsz.
Ne engedj el még!
Bár merre jársz, Bár merre mész!
Ne siess úgy! Én maradok még...
Tudod, hogy vár valaki még...
Mikor jössz el, hogy elvigyél?
Tudom a szíved visszavár.
Olyan jó gondolni rá...
Bennem élsz, még benned élek.
Éjjel mégse fázom, ha hideg ágyamhoz érek...
Múló pillanat, ha átölelsz...
Ne engedj el még!
Bár merre jársz, Bár merre mész!
Ne siess úgy! Én maradok még...
Tudod, hogy vár valaki még...
Mikor jössz el, hogy elvigyél?
Tudom, a szíved visszavár...
Nem kell más!
TUdom a szíved visszavár...
Olyan jó gondolni rá...
Bár merre jársz, Bár merre mész!
Ne siess úgy! Én maradok még...
Tudod, hogy vár valaki még...
Mikor jössz el, hogy elvigyél?
Bár merre jársz, Bár merre mész!
Ne siess úgy! Én maradok még...
Tudod, hogy vár valaki még...
Mikor jössz el, hogy elvigyél?
Hűség aranyos kora
Most már megjött az áhitatnak
S hűségnek aranyos kora.
Hivőn s hitetőn borulok le
Előtted,
Jövőmnek kikedvelt asszonya.
Szerelmemnek frigy-követsége
Hűséget, békét visz eléd,
Arany-pirját nyárvégi napnak
S lelkemnek
Forrott nektárját, nyugodt hevét.
Hadd nevezlek téged Adának,
Nevem olvasztván és neved,
E titkos, drága asszony-névvel
Ne tudják
Soha, hogy én kit keresztelek.
Szemednek jó intését hozza
Hozzám már minden alkonyat
S már indulunk lassan egymáshoz,
Álmodva,
Mint nyugodtak, bölcsek, boldogak.
Robajos viharok elültek,
Csöndes, tiszta, derűs az ég
S szemeink bátrak és vidámak,
Nem önti
Könnyel el csókos keserűség.
Vár bennünket minden boldogság,
De őrjöngőn nem rohanunk.
Biztos, hogy megtaláljuk egymást
S kinyujtva
Már távolról ölel a karunk.
Óh, nagyszerű közeledésünk,
Béke és boldog áhitat,
Nagy virág-szemei Adának,
Melyekből
Szent mézzel és halk tűzzel itat.
Ady Endre
Ez a Való Világ....:)
Nekem is tetszik és "életszagú"...
Bocs, ez lehet nem volt túl romantikus! :)
De azért tetszik! :)))
Én őszinte voltam,
Én nem hazudtam,
Én mindig mindent elmondtam,
De most jól átgondoltam,
Te hazudtál,
Nagyon nagy fájdalmat okoztál,
Baby késő már,
Miért nem előbb gondolkodtál?
Refrén:
Tűnj el az életemből,
Kiszakítottál egy darabot a szívemből,
Nem érdekel engem ez a sok hazugság,
Tartsd meg inkább azoknak kik a talpadat nyalják.
Ne várd el, hogy majd én kereslek,
Az én számból többé nem hallod, hogy szeretlek,
Én nem leszek olyan, kit palira vesznek,
Inkább leszek olyan kit a csajok/pasik megesznek!
Már nem is tudom mit írjak,
Nevessek-e vagy sírjak?
Már könnyeket sem érdemelsz,
Engem már nem érdekelsz.
Te hazudtál,
Nagyon nagy fájdalmat okoztál,
Baby késő már,
Miért nem előbb gondolkodtál?
Refrén 2x
Ne várd el,hogy majd én kereslek,
Az én számból többé nem hallod,hogy szeretlek,
Én nem leszek olyan, kit palira vesznek,
Hiába szeretlek, inkább elengedlek.
Egyszer már voltam
Egyszer volt, hogy nem
Csak megyek a sorban
Csodákban lépkedem
Sétálok az utcán
Egy sarkon befordulok
Ott vár a szerelmem
Szemében a csillagok
Akarom, hogy mindig így legyen.
Igen.
Mondd ki a nevem
Tőled csak ezt várom
Most mégis mondd ki
Ne jöjjön most már senki
Egyszer már voltam
Egyszer volt, hogy nem
Álmodban jártam
Szerelmünk végtelen
Egyszer már voltam
Szerelmünk végtelen ...
Örökké
Szeretni akarlak, megtartani mindörökre
Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom
Melyet vissza soha nem kérek
Szeress egy életen át, úgy, mint én Téged
Akkor is ha megöregszünk
És akkor is, ha már nem élek.
Ismeretlen szerző
Várni...
Várni a percet...
Órákig, napokig várni a drága percet,
Ami ha kell:szívet melenget,
Ha kell rózsaszínű szirmot
Hullajtgat szemedre, szádra,
Ebben a megkövült, csupa durvaság,
Idegenség vad-világba'...
Kedves szellőt idézget,
Veszekedett viharban-
A jót, a kedveset meséli, mikor
Körötted mindenhol csak baj van...
Örök boldogságot ígér,
Csak várjad, várd míg eljő:
Mint tikkadt táj, ha megjelenik
A kék égen
Az esőt adó felhő...
:)