Egy kis romantika.../szerelmes dalok, versek, regények/ (fórumjáték)
Szeretlek, s nem mondtam el jól sosem
Szeretlek, s úgy tűnt néhanap, hogy nem
Szeretlek másban is
Szeretlek végleg s ártatlanul
Szeretlek annyi szerelmen túl
Szeretlek akkor is, ha mást hiszek
Szeretlek akkor is, ha más szeret
Szeretlek szótlanul
Ahogy a béke hozzám simul
S mikor a reggel a szívembe szúr
Szeretlek, bárhogy nem lehet
Szeretlek önmagam helyett
Örökös változásban is
Örökös halkulásban is
Örökös távolságban is
Szeretlek, már csak ezt adom, kevés
Szeretlek, s várok rád nagyon, ne késs
Ha másképp nem lehet
Az álmok festenek új mosolyt
Ami néha nekem szólt
Szeretlek, bárhogy nem lehet
Szeretlek önmagam helyett
Szeretlek változóban is
Szeretlek halkulóban is
Szeretlek búcsúzóban is
"Csillagokat nézel szép csillagom,
Ég ha lehetnék,
két szemedet nézném csillagom ezreivel."
Platón
"Álmodtunk egy tájról
ketten,csak mi ketten
Gyújtottunk egy gyertyát
a sötétben csendben.
Ez a láng lesz minden..."
Nyakó Zita
Vágyom rád
Úgy vágyom rád
mind még soha,
becsukom szemem
s rád gondolok.
Olyan intenzíven,
érezlek mintha itt lenél velem
érzem az illatod.
Szinte meg tudnálak érinteni
de nem teszem, mert
tudom nem vagy itt.
De jó ez a képzelgés nagyon!
Fel elevenedik minden mit akarok,
hogy átölelsz s közben csókolsz,
s fülembe suttogod, hogy szeretsz s kívánsz,
mindez csak képzelet de jó nagyon .
"Látod,elszállnak a fecskék,
remegnek a levelek még,
a szőlőre dér szitálgat-miért nem jössz?-én egyre várlak..."
Hajdú Levente
Szenvedély
Mikor két szív egymásért dobog
Még soha nem volt ennyire boldog.
Minden pillanat a szerelemről szól,
Egy érintés, egy hang, egy mosoly.
Mikor testem testedhez ér,
Magával ragad a szenvedély.
Röpít bennünket a végtelenbe
A világ megszűnik, csak Én vagyok s Te.
Forró leheleted szellője suhan át testemen
Simogató kezed becézi minden rejtekem.
Szorosan tapadunk, majd ütemet váltunk,
Eggyé forr a vérünk, a gyönyörig meg sem állunk.
Lecsitul légzésünk, ernyednek izmaink
Meg sem mozdulunk, olyan jó így.
A szenvedély, mi magával ragadott,
Meghozta mindkettőnknek a várva várt boldogságot.
"Megmutatjuk hogyan épül
téglánként a boldogság,ha
megszenvedetten,méltón
felkészülve várunk rá,mint
karácsonyfára,nagy szemű gyerek.
Többé soha nem engedem el
a kezed,ha te is
engeded."
Thao
nem akarok mást csak, hogy boldog legyek.
megtaláltam a szerelmet mi rég elveszt.
Úgy szeretnélek
Úgy szeretnélek mint még soha senki
A sötét néma csendben a hangod újra hallani
A Duna parton kéz a kézben andalogni
Szeretnélek szorosan magamhoz ölelni
S magamtól már soha többé el nem engedni
Szeretném gyertyafénynél ragyogó szemeidet látni
Úgy szeretnélek újra és újra átölelni
Veled alszom s veled ébredek,de csak gondolatban
Hisz messze távol vagy a nagyvilágban tőlem
Várom,hogy a nap felkeljen üzenet jöjjön felőled
Érzem közel az idő hogy itt állj szemtől szembe velem,hogy megint magamhoz öleljelek s többé ne engedjelek el.
Úgy szeretnélek az idők végeztéig boldoggá tenni
"Ha elhagynál engemet-jobban
mi fájna?
hiányod vagy a szív megdobbant
magánya?
A csalódás kínjától félek,vagy féltlek?
Szerelmünket szeretem jobban,vagy Téged?"
Váci Mihály:Ha elhagynál
A sziget . . .
Van egy sziget mely itt van belül
itt érzem ahogy a szív rezdül
messze vagy nagyon messze
de szívem érzi közelségedet.
Amikor látlak úgy érzem itt vagy
pedig csak kép, a technika varázsa
hogy láthatsz, és hogy láthatlak
van egy sziget ezen itt vagy.
Minden nap várom hogy lássalak
hogy mondhassam
te vagy kit eddig vártam
van egy sziget és ez te vagy.
Várom a percet azt mikor jössz
hogy az eddigi álmok onnanntól közös
hogy érezzem azt amit eddig csak láttam
hogy megkapjam amire vágytam.
Te vagy a sziget az én szigetem
mikor beszélünk a szívem egyre hevesebben ver
mikor látlak csak arra vágyom
hogy itt légy és karom össze zárjon.
Te vagy a sziget az álmom szigete
szerelmes álmom gyönyörű ligete
várlak mert szeretlek
és veled szeretném boldoggá tenni e szigete
"Az vagy nekem mint testnek a kenyér
s tavaszi zápr fűszere a földnek:
lelkem miattad harcban él
mint fösvény,kit pénze gondja öl meg
csupa fény és boldogság büszke elmém
majd fél,az idő ellop,eltemet"
Shakespeare
Egy csók nem nagy eset
Kettő már veszélyesebb
Háromnál a szemem ragyog
Négy után a tied vagyok.
Fehér A.
Nem elég
Rád nézek, az idő megáll,
Hozzám érsz, megszűnik a világ.
Eshet eső vagy fújhat a szél,
Csókod lángja bennem örökké ég,
Mámor lázában él a szenvedély,
S azt üvöltöm: ez még nem elég!
Naményi János
Simogató
Simítsd rám a szót, simítsd rám, kedves!
Ne hangosan, inkább leheld lágyan, csendben!
Olyan megnyugtató, mikor rám hajol halkan,
- cirógató fényben - becézget, mint hajnal.
Legalább ma mondd ki, de ne is mondd, csak súgjad!
Simítsd rám a szót, simítsd rám a múltat!
Látod, kigyúlt a fény is, bizsergeti testem,
hiába táncolnak rajt' fázós esőcseppek...
Mindent felszárít egy szó, ha rám simul:
szeretlek!
Ajándék
Te vagy nekem az élet, a fény,
Fogom kezed, hogy már sose félj,
Ez a nap a te ünneped már,
S egy ajándék, ami vele jár.
(vszk.)
Boldogság,
Tőled bármit kapni, boldogság,
Elég egy apró tárgy,
Tudom, hogy ott lesz benne minden vágy.
Add hát, ne várj!
(Refrén:)
Én kincseket nem adhatok,
Csak szívemet, mint a legszebb darabot,
Nem óra ő, sem drágakő,
De bármi volt, csakis érted zakatolt.
Csak érted zakatolt, érted zakatolt.
Lehet arany, meg, ékszer, meg kincsDe olyan igazi, mint te vagy, nincs,
Mit is adhatok én neked még,
Egy szó, egy könyv ide nem elég.
(vszk.)
Add hát, ne várj!
(Refrén:)
Ha tudnád, a kincsekből,
Mennyire várt rád, a kincsekből,
Jöjj vedd hát, a kincsekből,
A legszebb darabot.
Még nem volt, már kezdettől,
Föld meg a vén Hold, már kezdettől,
Már akkor, már kezdettől,
Csakis érted zakatolt.
Mi összetart az éveket, még egy jégzivatar sem törheti szét,
Te vagy nekem, aki fényével vonja be rég az élet színét.
Nem akarok mást, csak te is, hogy lásd,
Hagyd a csomagolást,S add a legszebb darabot!
Vedd hát féltett kincsem, a legszebb darabot,
Téged éltet itt benn, érted zakatolt,
Őrizd hozzánk híven, a legszebb darabot
Ez a szív, most tőlem minden, érted zakatolt.
(Refrén:)
Lehet ékszer, vagy kincs,
De olyan igazi, mint te, tényleg nincs,
Mit is adhatok én neked még,
Hisz a szó nem elég, a szívemből a legszebb darabot.
Őrizd hozzánk híven, vedd hát féltett kincsem, a legszebb darabot,
Téged éltet itt benn, mint a Hold, érted zakatolt, régen bárhogy is volt,
Őrizd hozzánk híven, a legszebb darabot,
Ez a szív, most tőlem minden, érted zakatolt.
(Refrén:)
Szerintem is.
Victor Hugó:A párizsi Notre Dame
Egyik ember szerelme a másik irányában nem jelenthet mást, mint két magányos lélek közeledését, akik felismerik, védelmezik és vigasztalják egymást.
Han Suyin
"Oh,mennyire szeretlek téged
ki szóra bírtad egyaránt
a szív legmélyebb üregeiben
cseleit szövő fondor magányt,
s a mindenséget."
József A.-Óda
Csak egy csók volt...
De soha ne feledd:
Neked adtam benne a lelkemet.
(Gárdonyi Géza)