Egy kis romantika.../szerelmes dalok, versek, regények/ (fórumjáték)

Ez a szerelem nem hátrál meg gyáván az akadályok elől; ellenkezőleg - a legnagyobbra vállalkozik!

Stendhal

Örömmel, bánattal teljesen gondolatokba merülve aggódni,

kínok közt lebegni, majd égig ujjongani,

majd halálra szomorkodni:

csak az a lélek boldog, amely szeret.

(Goethe)

Vörösmarty Mihály

A merengőhöz

Hová merűlt el szép szemed világa?

Mi az, mit kétes távolban keres?

Talán a múlt idők setét virága,

Min a csalódás könnye rengedez?

Tán a jövőnek holdas fátyolában

Ijesztő képek réme jár feléd,

S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,

Mert egyszer azt csalúton kereséd?

Nézd a világot: annyi milliója,

S köztük valódi boldog oly kevés.

Ábrándozás az élet megrontója,

Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.

Mi az, mi embert boldoggá tehetne?

Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,

A telhetetlen elmerülhet benne,

S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.

Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;

A látni vágyó napba nem tekint;

Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:

Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.

Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,

Ki életszomját el nem égeté,

Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,

Földön honát csak olyan lelheté.

Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:

Egész világ nem a mi birtokunk;

Amennyit a szív felfoghat magába,

Sajátunknak csak annyit mondhatunk.

Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,

Megférhetetlen oly kicsin tanyán;

Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,

Zajától felréműl a szívmagány.

Ha van mihez bizhatnod a jelenben,

Ha van mit érezz, gondolj és szeress,

Maradj az élvvel kínáló közelben,

S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,

A birhatót ne add el álompénzen,

Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:

Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,

Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.

Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;

Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,

Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,

Egész erdő viránya csalja bár.

Maradj közöttünk ifju szemeiddel,

Barátod arcán hozd fel a derűt:

Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,

Ne adj helyette bánatot, könyűt.

A szerelem, ha viszonozva van, nem maradhat titokban.

Fanghné Gyujtó Izabella

REMÉNYTELENÜL

Lassan, tünődve

Az ember végül homokos,

szomorú, vizes síkra ér,

szétnéz merengve és okos

fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás

nélkül szétnézni könnyedén.

Ezüstös fejszesuhanás

játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,

kis teste hangtalan vacog,

köréje gyűlnek szeliden

s nézik, nézik a csillagok.

Vas-színű égboltban...

Vas-színű égboltban forog

a lakkos, hűvös dinamó.

Óh, zajtalan csillagzatok!

Szikrát vet fogam közt a szó - -

Bennem a mult hull, mint a kő

az űrön által hangtalan.

Elleng a néma, kék idő.

Kard éle csillan: a hajam - -

Bajszom mint telt hernyó terül

elillant ízű számra szét.

Fáj a szívem, a szó kihül.

Dehát kinek is szólanék - -

KINEK CSAK ÁLMA BOLDOG

Petrarca

Kinek csak álma boldog és szeretne

ölelni árnyat, széllel víni harcot,

mély tengeren úszom, nem érve partot,

homokra építek s irok szelekbe.

A Napba álmélkodtam, s tönkretette

látásomat, ragyogva míg kavargott;

menekvő szarvasnak nyomán csavargok

egy sánta, rossz ökrön lomhán követve.

Mindenre vak vagyok, mindenre fáradt,

csak gyötrelmem hajszolnám nappal-éjjel,

s csak Ámort hínám, s a Halált, s Szerelmem.

Húsz éve már (hosszú s nehéz e bánat)

kereskedem sóhajjal s szenvedéssel:

rossz csillag járt, mikor csapdába estem.

A földön csodaszámba megy az, ha valaki biztosan rátalál a párjára. Az igazira, akivel lelkében és testében ugyanegy, akiket, a példaszó szerint, egymásnak teremtett a nagy természet. Ezért olyan kevés a boldog házasság. Ezért jár az emberek legnagyobb része szerelem nélkül végig a világon.

Krúdy Gyula

Tudom, hogy nincs jogom remélni

S mégis:

Téged szeretni, vagy nem élni!

Szász Béla

a búcsú perceit számolom

akit úgy kerestem

sehol nem találom

megtalálom egy szép napon

túl felhőn s csillagokon

a nap túlsó oldalán

tárt karokkal jön majd felém

azontúl már csak az enyém

szép arca csupa mosoly

barátaim ne sírjatok

mert ma mindenkit elhagyok

máshol vár a fény rám

mosolyogj hát énrám

A szerelem beszélgetett velem: "Én vagyok a minden és a semmi. Olyan vagyok, mint a szél: zárt ablakokon és ajtókon nem tudok bemenni."

Paulo Coelho

Szerelem?

Szerelem az, ha mindig hiányzol?

Ha folyton kereslek, és nem vagy sehol?

Ha feldobban a szívem, mikor meglátlak?

És ha kérdeznek folyton késem a válasszal?

Szerelem az, ha mindig ölelni, csókolni akarlak?

Ha bármerre járok titkon téged várlak?

Ha azt remélem, megjelensz valahol?

És meleg kezed megfog, átkarol?

Szerelem az, ha mindig vidám vagyok,

S ha velem vagy mindig annyit mosolygok?

Szerelem az, ha imádom, ahogyan átölelsz?

Ha imádom, mikor azt mondod, szeretsz?

Szerelem az, ha örökké veled akarok lenni?

S minden időmet melletted vágyom tölteni?

Ha melegem lesz akárhányszor megcsókolsz?

S nincsen rajtunk kívül más mikor hozzám szólsz?

Szeretem, ahogy kimondod a nevem.

Szeretem, ahogy becézel, édesem.

Szeretem, ahogy szagolod a hajam,

Majd azt mondod, jó illatod van.

Szeretem két szép barna szemed

Szeretlek. Senki mást, csak téged.

Szerelem?

Szerelem...

A virágnak megtiltani nem lehet,

Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;

Kikelet a lyány, virág a szerelem,

Kikeletre virítani kénytelen.

Kedves babám, megláttalak, szeretlek!

Szeretôje lettem én szép lelkednek -

Szép lelekednek, mely mosolyog szelíden

Szemeidnek bűvös-bájos tükrében.

Titkos kérdés keletkezik szívemben:

Mást szeretsz-e, gyöngyvirágom, vagy engem?

Egymást űzi bennem e két gondolat,

Mint ôsszel a felhô a napsugarat.

Jaj ha tudnám, hogy másnak vár csókjára

Tündér orcád tejben úszó rózsája:

Bujdosója lennék a nagyvilágnak,

Vagy odáadnám magamat a halálnak.

Ragyogj reám, boldogságom csillaga!

Hogy ne legyen életem bús éjszaka;

Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet,

Hogy az isten áldja meg a lekedet.

Minden eskü szalmaláng

A vér tüzének.

William Shakespeare

Dévényi Erika: Tied a nap

Nem tudom Neked adni a Napot

De tudok adni egy pillanatot,

Mikor megállíthatod a rohanó időt,

Kiszakítva belőle minden erőt.

Nem tudom a Napot Neked adni,

Sugarával meleget árasztani,

De elküldöm neked szívem melegét,

Áldásként küldöm, legyen a Tiéd.

Nem tudom a Napot adni Neked,

De adom a szeretetem,

Ha fontos Neked, kezedbe veheted,

Ha megérintett, magaddal viheted.

A Napot Neked adni nem tudom,

Hiszen nincs is saját napom,

De van egy kis lángom, csak Neked,

Amely szeretetedért tőlem egy köszönet.

MESE ARRÓL, KI HOGYAN SZERET

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,

hisz szeretik.

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,

hiszen szeret.

Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia

kell, éppen mert szeret.

Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia

kell, éppen mert szeretik.

Van, akinek számára a szerelem

határos a gyűlölettel.

Van, akinek számára a szerelem

határos a szeretettel.

De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti

a szeretettel,

s nem érti, hogy mások feleletül a

gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.

Van, aki úgy szeret, mint az országútra

tévedt nyúl,

amely a fénycsóvák csapdájába esett.

Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi

azt, amit szeret.

Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost,

amelyre bombáit ledobja.

Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők

útját vezeti a levegőben.

Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja,

hogy megszopja az éhező kisgyerek.

Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába

nyelő amőba.

Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke

a lángot.

Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.

Van, aki önmagát szereti másban,

s van, aki önmagában azt a másikat,

akivé maga is válik általa.

(Somlyó György)

Nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messze,

A 67-es úton várhatsz rám dideregve,

Nyári éjszakán, ha nem jövök, esik az eső és mennydörög,

A csillagokkal, ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám.

Csillagok, csillagok mondjátok el nekem,

Merre jár, hol lehet most a kedvesem,

Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok,

Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok.

Nagy esők jönnek és itt maradok, itt maradok örökre,

A 67-es út mellett, az árokparton ülve

Nyári éjszakán, ha nem jövök, esik az eső és mennydörög,

A csillagokkal, ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám.

Csillagok, csillagok mondjátok el nekem,

Merre jár, hol lehet most a kedvesem,

Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok,

Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok.

Valami úgy ég idebenn,

Tavaszi láng gyúlt szívemen,

Szememben lázas fények

Lángolva égnek.

Sodor az ár, ideje már,

Boldogság nekem is jár!

Valaki kell nekem is, aki csak az enyém,

Aki társ egy hosszú életen át.

Értem bármire kész, és ha bárhova néz,

Mindig és mindenhol csak engem lát.

Valaki kell nekem is, aki mellettem áll,

Aki jóban, rosszban mindig enyém,

Kinek hangulatát, minden titkos gondolatát

Már a két szemébe nézve értem én.

Aki úgy, ahogy én, sokat élt egyedül,

Aki mindig magányos úton járt.

Aki úgy, ahogy én, olyan végtelenül

Egész életében társra várt.

Valaki kell nekem is, aki hozzám való,

Kit a sors is nékem rendelt talán,

És ha él valahol, addig járok, s kutatom én,

Míg a szívem egyszer majd csak rátalál.

Aki úgy, ahogy én, sokat élt egyedül,...

[link]

Eltörött a hegedűm, nem akar szólani,

Rózsi, Rózsi mi bajod? Mért nem akarsz szólani.

A hegedűm majd meg reperálom...

Szólalj meg hát, rubintos virágom.

A hegedűm majd meg reperálom...

Szólalj meg hát, rubintos virágom.

Hozok mosdó vizet is gyöngypatak vizéből,

Hozok törülközőt is rózsa levelétől.

Te leszel a legszebb a világon,

Szólalj meg hát, rubintos virágom.

Te leszel a legszebb a világon,

Szólalj meg hát, rubintos virágom.

Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat.

(József Attila)

Mondd meg, ki vagy!

És hány darab?

Reggeltől estig

ragyogjon a Nap!

A csend beszél, hallgass velem,

Szoríts magadhoz,

Szép kedvesem!

Nagy kő zuhan, átrepült a szívemen,

Segíts, hogy szép legyen, ha egyszer földet ér!

Nagy kő zuhan, ez volt az életem.

Ahonnan érkezett, oda egyszer visszatér.

Kard és Kereszt,

Rózsa és Vér.

Az ég dörögjön és fújjon a szél!

Ezüst a hold, vörös az ég,

még egyszer lássam, csak egyszer még!

Nagy Kő Zuhan, átrepült a szívemen,

Segíts, hogy szép legyen, ha egyszer földet ér!

Nagy kő zuhan és egyszer rám talál,

Ó jössz-e már, ó jössz-e már,

Ó jössz-e már?

Nagy Kő Zuhan, átrepült a szívemen,

Segíts, hogy szép legyen, ha egyszer földet ér!

Nagy kő zuhan, ez volt az életem.

Ahonnan érkezett, oda egyszer visszatér.

Nagy Kő Zuhan, átrepült a szívemen,

Segíts, hogy szép legyen, ha egyszer földet ér!

Nagy kő zuhan és egyszer rám talál,

Ó jössz-e már, ó jössz-e már,

Ó jössz-e már?

Nagy Kő Zuhan...(4x)

[link]

1. Nehezen találtam rád,

Csavarogtam hosszú éveken át.

Valahol mindig várt

Egy szerelem, s egy forró ágy.

2. Sosem kellett több ennél,

Nem akartam jobbat, mint ami jár.

De a te lelkednél

Megpihennék már.

R. Hidd el, ha kell, elmondom százszor:

Köszönöm, hogy vagy nekem.

A legszebb dal sem szólhat másról:

Köszönöm, hogy vagy nekem.

3. Veled minden percem szép,

S tudom azt, hogy végleg itt maradok.

Ami volt elmúlt rég.

Köszönöm most jól vagyok.

4. Nehezen találtam rád,

De most végre nálad ébredek fel.

Nagyon sok éven át

Nem engedlek el.

R. Hidd el, ha kell, elmondom százszor:

Köszönöm, hogy vagy nekem.

A legszebb dal sem szólhat másról.

A legszebb dal is rólad szól.

Veled maradok még, nekem ennyi elég.

Neked érezned kell, soha nem hagylak el.

[link]

Ha valaha kell majd neked az életem, csak gyere érte és vidd.

Anton Pavlovics Csehov

Laner Dorr- Lennék...

Lennék Napod, ha nappal lenne,

fényessé tenném hajnalod,

bíborral festeném este a felhőt,

hogy gyönyörködj, ha akarod.

Felhő lennék, ha őszidő lenne,

langy esőt sírnék, mert messze vagy,

aztán esőcsepp lennék, rád esnék,

s gördülve csókolnám arcodat.

Köd lennék, ha hűvös lenne,

fehér, vidám, mi nem ragad,

ködkarjaimmal ölelném tested

s megnyitnám előtted utadat.

Hópihe lennék, ha tél hava lenne,

mit egyetlen céllal repít a szél,

elolvadni gyönge kezedben,

s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz.

Szél lennék, ha új tavasz lenne,

elfújnám messze a tél hidegét,

hajadba bújnék tincseiddel játszva,

míg nevetve mondanád: most már elég.

S mi lennék, ha itt lennél velem?

Mindenség lennék, hol nincsenek napok,

égbolt lennék éjfekete éggel,

hol nem ragyog más, csak a Te csillagod

A mindenség rejtély, titkát kedvesünk csókja fejti meg.

Victor Hugo

A kígyóméreg is jobb a féltékenységnél.

Szomáli mondás