Egy kis romantika.../szerelmes dalok, versek, regények/ (fórumjáték)
A szeretet célja nem önmagunk, hanem mások boldogsága.
Ralph Connor
A vágy a maga hevességét mindig az örökkévalóság jelének véli.
Étienne Rey
A szavam elakad, s csak a vérem szól hozzád ereimből.
William Shakespeare
A szerelem mindenkit elkábít, zavarba ejt, a szerelem bora mindenkit megrészegít.
Faríd-ad-Dín Attár
Kosztolányi Dezső: Ilona
Lenge lány,
aki sző,
holdvilág
mosolya,
ezt mondja
a neved
Ilona,
Ilona.
Lelkemben
hallgatag
dalolom,
lallala,
dajkálom
a neved
lallázva
Ilona.
Minthogyha
a fülem
szellőket
hallana,
sellőket
lelkeket
lengeni,
Ilona.
Müezzin
zümmög így
"La illah
il Allah",
mint ahogy
zengem én,
Ilona,
Ilona.
Arra, hol
feltün és
eltün a
fény hona,
fény felé,
éj felé,
Ilona,
Ilona.
Balgatag
álmaim
elzilált
limloma,
távoli,
szellemi
lant-zene
Ilona.
Csupa l,
csupa i,
csupa ó,
csupa a.
Csupa tej,
csupa kéj,
csupa jaj,
Ilona.
És nekem
szín is ez
halovány
kék-lila,
halovány
anilin,
ibolya.
Ilona.
Vigasság,
fájdalom,
nem múlik
el soha
s balzsam is
mennyei
lanolin.
Ilona.
Elmúló
életem
hajnala,
alkonya,
halkuló
nem múló
hallali.
Ilona.
Lankatag
angyalok
aléló
sikolya,
Ilona,
Ilona,
Ilona,
Ilona.
írta: jazsoli5, 2008. okt. 11. 11:14 - címkék: vers és kategóriák: Kedvenc verseim - még nincsenek kommentek
Még nincsenek kommentek. ()
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Név:
Email cím:
Honlap:
Milyen nap van ma?
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Magamhoz
Bátran viseld magányodat,
én számon tartlak téged,
ne hagyd a sorsod csillagokra,
benned érjen a végzet.
Vállad két éber sarka közt
ha sisteregve átcsap,
tudom, több vagy mindannyiunknál,
benned vakít a bánat.
Légy hát, akár az állatok,
oly nyersen szép és tiszta,
bátran figyelj, mint ők figyelnek
kegyetlen titkaikra.
S egy éjjel, magad sem tudod,
mint égig érő ének,
feljönnek benned napjaid,
a halhatatlan évek:
az este nem lel senki rád,
az este sírva, késve
hiába járják pitvarod:
csak én látlak. Vagy én se.
JÚLIÁHOZ
Piros orca, piros ajkak,
Barna fürtök, barna szem,
És ez arcon és e szemben
Mennyi lélek, istenem!
Óh, ha birhatnám e lelket,
Ezt a lelkes kisleányt!
Szólj, leányka, mondd, hogy téged
A szerelem még nem bánt.
Nem, nem! Azt mondd, hogy szeretsz már.
Mondd, hogy engemet szeretsz,
És ez a szó életemnek
Egy új teremtője lesz.
Én szeretlek, és szerelmem,
E végtelen áradat,
Mint a földet az özönvíz,
Eltemette multamat.
Nem tudom, mi voltam eddig,
Ámde azt sem, mi leszek;
Tőled függ, hogy sötét árnyék
Vagy fényes sugár legyek.
Mit határzasz?... Már látásod
Megépíté mennyemet;
Oh leányka, ezt a mennyet
Nem szabad ledöntened.
Im, letérdelek előtted
S esdve nyujtom föl karom;
Vonj föl engem kebeledre,
Vagy borúlj rám, angyalom
Petőfi
Panasz
Elevenen a csillagok alá,
az éjszakák sarában eltemetve,
hallod a némaságomat?
Mintha egy égbolt madár közeledne.
Így hívogatlak szótalan:
az örök hallgatásból,
idegen egeid alól
valaha is kiásol?
Eljut hozzád a panaszom?
Hiába ostromollak?
Köröskörűl a félelem
zátonyai ragyognak.
Számíthatok rád istenem?
Úgy vágyom közeledre,
dideregve csak hevesebb
a szerelmek szerelme!
Temess a karjaid közé,
ne adj oda a fagynak,
ha elfogy is a levegőm,
hivásom sose lankad.
Légy reszketésem öröme,
mint lombjai a fának:
adj nevet, gyönyörű nevet,
párnát a pusztulásnak.
Pilinszky
Aki teljesen át tudja magát adni az érzésnek, aki szabadnak érzi magát, az szeret igazán. És aki igazán szeret, az szabadnak érzi magát.
Paulo Coelho
Megvoltál bennem már előbb,
mielőtt megismertelek.
A képzelet,
vajon a vágy is csak mélységesebb
emlékezet?
Régóta voltam már veled
a jövő foglya.
Mígnem megismerhettelek,
úgy is, mint a biblia mondja.
Igen, csak fölismertelek.
Minden ragyog;
otthonian, mégis csodásan,
mint mikor fölgyullad a villany
a kéztől, mely tapogatott,
a rég látott vidéki házban.
Benned vagyok.
Illyés Gyula
Mihelyt meglátlak, rögtön megfeledkezem minden kötelességemről, csak a szerelem él bennem! De ez a szó - szerelem - kevés is..
Stendhal
Tavaszt álmodó
Pihekönnyű hóhullásban
Nehéz kő lelkemen
Télnek fagyos lábnyomában
Csak jégvirág terem...
Szívkolompom meg-megkondul
Patakcsobogásra
Vágyik, árkon-bokron is túl
Madárdalolásra...
Fűillatú tavasz - jöjj el!
Hogy beléd harapjak
Világoddal kápráztass el!
Hogy hozzád szaladjak...
Ibolyakehelyben ringok
Méhzsongás a zeném
Langy párával takarózok
Édes álom - s enyém...
Pillámon kikelet pihen
Barkaselymű szellő
Ébresztget hűvös szelíden
Arany Nap felkelő...
A szerelemnek
Egyenlőségre nincs szüksége: megteremti.
Pierre Corneille
Ákos : Hűtlen - dalszöveg
Ment a hűtlen nehéz fejjel,
Visszamenne, de Ő már nem kell,
Érzi, hálátlan lett sorsa,
Keserű könnye arcát mossa.
Arra gondolt, Őt ki szerette,
Ha szerette, el miért engedte,
Vissza nem jön többé soha,
Bárcsak békén hagyták volna...
Minden hajnal Övé marad,
Látja szállni a madarakat,
Hosszú-hosszú ideje vár,
Nem számolja a napokat már,
Amíg él, el nem felejti,
Hogy a múltat ki nem tépheti
Szívéből...
Megállt, egyszer visszanézett,
Nézte, nézte a messzeséget,
Sárga lámpák jelzik útját,
Otthon hagyta minden múltját...
Ment a hűtlen nehéz fejjel,
Tudja jól, hogy Ő már nem kell,
Ég veletek, mást nem mondott,
Szeme túlragyogott minden csillagot...
Minden hajnal Övé marad,
Látja szállni a madarakat,
Hosszú-hosszú ideje vár,
Nem számolja a napokat már,
Amíg él, el nem felejti,
Hogy a múltat ki nem tépheti
Szívéből...
Nem az a fontos, hogy az elsők legyünk, hanem az egyetlenek.
Jules Renard
Nem túlzottan szeretjük annak a barátait, akit szeretünk.
Paul Géraldy
Pilinszky János
Örökkön-örökké
Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrü panaszommal jobb ha hallgatok.
Tűrök és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.
Keserüségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakitottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?
Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!
Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!
Végeérhetetlen zokogok veled,
ahogy szoritásod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb.
HIGYJ MAGADBAN !Szúrja a szög a feneked? Változtatni kéne életed.Szúrja eléggé ahhoz, hogy végre döntést hozz? Nem fáj az annyira,még negyven évig csak kibírja.Ettől sokkal több van benned,VÉGRE EZT NEKED ELKÉNE HINNED!Túl rövid az élet ahhoz,hogy mások álmaiért dolgozz.Most határozd el magad,ideje megélned saját vágyaidat. Te vagy saját szerencséd kovácsa Te,az univerzum kivételes ajándéka !!!!!!
♥♥♥
Aki igazán szeret valakit, szenvedésében nem hagyhatja el, s csak akkor érezzük vonzódásunkat egész nagyságában kedvesünk iránt, midőn annak elvesztésével fenyeget a veszély.
Beniczkyné Bajza Lenke
A szerelem (...) felemel, szárnyat ad, megnemesít, kisimogatja a lélek redőit, világosságot nyújt a szív éjszakájában.
Krúdy Gyula
Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.
Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.
De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.
Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.
József Attila
A vágy a maga hevességét mindig az örökkévalóság jelének véli.
Étienne Rey
:)
Én mondtam hogy szép!
Boldogság?
Boldogság? Milyen régen nem éreztem már,
Annyira kevés is elég,hogy mosolyt varázsoljál.
Kezem a kezedhez ért,hallottam szívem dobbanását,
Nem tudom mit érezhettél,de én lelkem nyugtalanságát.
Ladik Judit
"boldog álmok szép remények
örömet okozhatnak mindenkinek
de álmokban szegény lélek
koldusbotra juthat végleg
hiába vagy gazdag ember
ha a szíved álmodozni nem mer
ha elkergeted a boldogságot
szívedbe engeded a bánatot
hát hallgasd meg a szavam te szegény lélek
tedd boldoggá életed
kerüld el messziről a bánatot
és keresd mindenhol a boldogságot"
"feküdj le egyszer csak úgy egymagad,
nézz fel az égre, s engedd el magad,
hagyd hogy a csillagok messze repítsenek,
hagyd a szíved, hogy amerre akar arra vigyen,
öleled át most azt akit szeretnél,
tedd azt amit amúgy sohasem tehetnél,
mert egyszer lehet csak szabad a szíved igazán,
egyszer egy romantikus, csillagos éjszakán..."
Neked...Édes!