Egy kis romantika.../szerelmes dalok, versek, regények/ (fórumjáték)
Laren Dorr - Lennék..
Lennék Napod, ha nappal lenne,
fényessé tenném hajnalod,
bíborral festeném este a felhőt,
hogy gyönyörködj, ha akarod.
Felhő lennék, ha őszidő lenne,
langy esőt sírnék, mert messze vagy,
aztán esőcsepp lennék, rád esnék,
s gördülve csókolnám arcodat.
Köd lennék, ha hűvös lenne,
fehér, vidám, mi nem ragad,
ködkarjaimmal ölelném tested
s megnyitnám előtted utadat.
Hópihe lennék, ha tél hava lenne,
mit egyetlen céllal repít a szél,
elolvadni gyönge kezedben,
s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz.
Szél lennék, ha új tavasz lenne,
elfújnám messze a tél hidegét,
hajadba bújnék tincseiddel játszva,
míg nevetve mondanád: most már elég.
S mi lennék, ha itt lennél velem?
Mindenség lennék, hol nincsenek napok,
égbolt lennék éjfekete éggel,
hol nem ragyog más, csak a Te csillagod!
Domján Edit : Köszönet mindenért - dalszöveg
Köszönet mindenért,amihez kezed ért
mert minden ami tőled érkezik,rólad beszél
és titokban szívemhez ér.
Minden ajándék,minden levél és minden csokor,
te hozzád kapcsol,te rólad suttog és feléd sodor.
Hogy fülemben zsibong a vér,hogy fülemben zsibong a vér.
Megsúgom mindazért,ami bánt,ami sért
én réges-régen megbocsájtanék,hogy rám találj
és örökre szívedbe zárj!
Akárhogy űzlek,akármit mondok ne higyj nekem!
Bolondul verdes, vakon szerelmes az én szívem.
És két karom kitárva vár!
És két karom kitárva vár!
/Nagyon Szép.../
Szerenád
Tudod, megtennék én bármit
Ha érted teszem
S te egy szerenádod kértél
Hát jól van, legyen
Talán szebb lenne egy ékszer
Egy szál virág
De nem kell más, csak szerenád
Persze jól jönne egy álarc
S egy szép nagy kalap
Jobb, ha nem ismer meg senki
S ez köztünk marad
S te a függöny mögül nézhetsz
Mintha nem is tudnád
Hogy hozzád szól a szerenád
Hát nyíljon már az ablak
Itt várok rád
Most már lebbenjen a függöny
S a gyertyaláng, hm...
És ha elég szépen játszom
A dél dallamát
Talán kapok majd egy csókot
S egy forró teát
Aztán visszabújok melléd
S te nevetsz tovább
Még mindig szól a szerenád
Nem kell…
Nem kell csillag az égről,
Korty az életvizéből,
Nem kell, hogy megvédj Mindentől
amitől félek csak szeress
Erre kérlek!!
Jéghideg ágyban ébredek, tudod
Fény mossa az éjszaka ráncait.
Tudom és érzem, hogy merre jársz,
Hiába hiszed, hogy nem vagy itt.
(Nem vagy itt)
Most sokáig nem látlak, tudod,
Pedig nem vehetem le rólad a szemem.
Lepedőm markolja sóhajod,
Csak te mondod így ki a nevem.
Az illatodban ülve várok egész nap,
Hogy szádban hozd el éltető vizemet.
Itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort,
Ahogy szemedhez ér:
én ott vagyok veled.
(Ott vagyok veled.)
Refr.
Többet nem tudok,
Csak neked dúdolni halkan.
Néznek a csillagok,
Bennem most is béke van.
Álom-szakadék mélye vár,
Onnan is visszahív egy szó.
Dalt szül a súlyos félhomály,
Érzem, hogy sírni volna most jó.
Reszket a föld, ha hozzám ér
Egy-egy békés gondolat,
Amit nekem küldesz el,
Amiben magad is benne vagy
(benne vagy.)
Többet nem tudok,
Csak neked dúdolni halkan.
Néznek a csillagok.
Bennem most is béke van.
Többet nem tudok,
Csak neked dúdolni halkan.
Néznek a csillagok,
Bennem most is béke van.
Rád gondolok, ha alkony tüze vérzik
a tengeren,
Rád gondolok, ha hold ezüstje fénylik
a csermelyen.
Arcod látom, ha szél kavarja messze
Az út porát,
vagy késő vándor ballag mélán este
fahídon át.
Hangod hallom, ha hullám mossa lágyan
a szirteket,
s léptem neszét hallgatja hűs magányban
a kis berek.
Veled vagyok. Még akkor is, ha lépted
távolba vitt.
Lement a nap. Gyúlnak a csillagfények.
Mért nem vagy itt?
Johann Wolfgang Von Goethe
szerelmes versét
Egy szó…
Ha egy szót megengedsz nekem,
Elmesélem kis történetem.
Elmesélem mi jó nekem,
S hogy mért légy velem!
Pici könyvem kinyitom,
A ceruzámmal leírom,
Leírom hogy mért szeretlek,
Leírom hogy mért kedvellek.
Szeretem a két szép szemed,
Szeretem a két erős kezed,
Szeretem a derűs kedved,
Szeretem a morcos fejed…
Ha haragszol rám nem érdekel,
Mert a szerelemben mindent állni kell.
Állni kell mint erős szikla,
Melyet a vihar sem dönt romba!
Az én szívem már romba dőlt,
De amikor te megjöttél, nyomban összenőtt.
A vihar helyet nap sütés maradt,
Az életem tovább haladt.
Megváltozott ég és föld,
Jobb volt mint az előtt.
"Piros kabátkád,lila párna,szőnyeg..
mint ablakon túl kinyílt tűzbokor
Elvarázsolt bokor az,csipkerózsa:
oh,szerető,váltsd meg ha szereted!
Micsoda csókra vár,micsoda szókra,
szétvetni a keveretet."
Babits:A kedves arcképe
részlet
Mikor Rád gondolok megremeg a lelkem.
Ilyenkor úgy érzem bilincsben a testem.
Mindig itt vagy velem, mégis oly távol.
Én tudom egyedül mennyire hiányzol!
Burns-A bércek lánya
...
Tied szívem,tied kezem,
hűségem és becsületem,
mit leterít gyilkos golyó,
csak néked élek,lányka,ó"
.....
Én lennék...
Egy fának szirma lennék,
Az égnek egy csillaga,
Lennék költőnek tolla,
S lennék egy ölelés mely boldogságot ad.
Lennék egy könnycsepp mely arcodon folyik,
S lennék egy sóhaj mely szívedből fakad,
Lennék az élet mely életet ad
Én lennék néked a minden
S lennék benned az öröm s mindaz mi a minden.
Drolys
"úgy szeress hát,ahogy nekem kell!
Dönts,hogy velem vagy ellenem!"
Szabó Lőrinc:Házasság
Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok
Néma barátod, rabszolgád vagyok,
Alázatos és bizalmas barát,
Aki nem kér semmit, csak néz és imád,
És nem akar lenni, csak általad,
Csak árnyéka annak, ami vagy.
Szabó Lőrinc
Konsztantyin Szimonov - Várj reám
Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
őszi búja nyom;
várj, ha havat hord a szél,
várj, ha tűz a nap,
várj, ha nem is jön levél
innen néhanap;
várj, ha nem vár senkit ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.
Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el,
ha álltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell...
ha lemondtak rólam már
apám s lányom is,
s jóbarát már egy se vár--
...szinte látom is:
borral búsul a pohár,
s könnyet ejt szemük,
rám gondolva. De te várj
s ne igyál velük.
Várj reám! Ó átkelek
minden vészen én.
Aki nem várt, rám nevet:
"Szerencsés legény".
Nem tudhatja senki sem,
te meg én csupán,
hogy te jártál ott velem
öldöklő csatán,
s te mentettél meg, de hogy ?
Egyszerű titok:
várni tudtál rám, ahogy
senki sem tudott.
"Zimankós szívem megpendül,
mint éle jó,kevert acélnak,-
Sok ránc lesz majd a szőnyegen,
s a bársonyszékek elalélnak.
És átkozol majd és gyűlölsz
s a csókjaidat megtetézed...
A sárkányfejű szigonyos kályha ropog.
Várlak...
és fütyörészek."
Somlyó Zoltán:Várlak
De - tudjátok-e, hogy mi a magány!
Csak egy tányér az ember asztalán,
csak egy pohár, amelyből inni méreg.
(...)
És mindennap így szólni: mégse jő!
És aki jő is: mégse, mégse ő!...
És ébren várni minden virradásra...
/Somlyó Zoltán /
Hanyag vagyok; ezért nem ölt
meg a szerelmi bánat.
Egy év múlt el megint és én
élek, mert arra számítok:
ha élek, viszontlátlak.
/Fudzsivara no Teika/
"Szeretni kell,szeretni.
Erosz szeretni küldött,
de én bolond fejemmel
szavának ellenálltam." /Anakreon
"Csend ékelődött zajos délutánba,
Hallgatag szívbe emléked bezárva,
Üvegburába rejtett a pillanat,
Lelkedhez lelkem ácsol hidakat."
Nagy Zsuzsanna
Karinthy Frigyes: Elôszó
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Próbáltam súgni szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.
A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.
A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,
A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Mert félig már ki is bukott, tudom,
De mindig megrekedt a féluton.
Az egyik forró és piros lett tôle,
Ô is sugni akart: csók lett belôle.
A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.
Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.
De nékem ô égô csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,
Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy ôt higyjem.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Hogy fájt, mikor csúfoltak és kinoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,
Mert álom a bûn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.
Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.
Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él.
Mindenkinek rokona, ismerôse,
Mindenkinek utódja, ôse.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.
Elmondanám az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.
Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.
A csörgôt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.
Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.
Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsôjére, kérlek,
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
Örömhirt, jó hirt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.
Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.
Szeretném...
Szeretném látni, hogy ragyog a szemed,
s érezni, hogy simogat bársonyos kezed.
Szeretném ha íves ajkad szomjas számhoz érne,
mohón innánk a csók borát mely bódítóan édes.
De nekem a csókod nem elég,
szeretném testemen érezni tested melegét,
s érezni bőröd bódító illatát,
a gyönyör kapuját így lépjük át...
Német István
Messze vagy
mikor az ember egyedül marad
s közben arra gondol,
milyen jó is lenne most egy kicsit máshol
érezni egy kis szeretetet,azt hogy törödnek veled
érezni egy illattot,látni a mosolygós arcot
érezni a karját mellyel átfog,
a gondolatok messze szállnak ,
a dalok a fejedben cikáznak
és tudod ő is így érez ,
de mégsem lehet ez a pec a tiétek
te messze vagy ő máshol
és még így is, hogy ilyen távol
ilyen távol vagytunk egymástól
az érzés ugyan az
az ember szeretetre éhesés
és szeretné megkapni azt ,
amire a távolság miatt nem képes
de ne keseregjünk mert eljön a nap
mikor újra a karomban tarthatlak
érezhetem illatod láthatom a mosolyod
s ez majd ismét feltölt, bár nem örökre
de mindig várni kell az ilyen időkre
a te lelked is megnyugszik
és nem lesz háborgó tenger
mert lecsillapítjuk egy kis szeretettel..
Ha most itt lennél,
úgy ölelnélek, ahogy szeretnéd
Ha most itt lennél,
úgy ölelnélek, ahogy szeretnéd.
Szeress úgy te is: ahogy szeretném.
Szeress úgy te is, ahogy szeretném,
Ha most itt lennél,
kezedet kezembe tenném
Csak néznélek és várnék,
hogy szemeimben, mint tükörben magadat lássad
Ne hagyd, hogy árnyékban álljak.
Árnyékod lépd át, ne hagyd, hogy árnyékban álljak.
Ha most itt lennél magamhoz ölelnélek, hogy fájjon.
Arcodon tavasz nyíljon, azt kívánnám...
és ...
És megállna az idő,
Kék halálra többé nem várnál,
megtennék mindent, amit kívánnál.
Ha most itt lennél, egy napomat elmesélném...
hogy egyedül maradj többé nem engedném
De csak szavak jönnek, melyeket te sem hiszel el,
a telefon süketen hallgat senki nem felel.
Ha most itt lennél végighúznám ujjam válladon,
megfeszülne bőröd, lehullna minden rólad,
összekulcsolnám kezed, mintha bilincsre várna
a szerelem börtönében végleg bezárva.
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
Kérném ölelj még
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
Kérném ölelj még
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
Ölelj még
Szeress úgy, ahogy szeretném
Szeress úgy, ahogy én
Szeress úgy, ahogy én
Szeress úgy, ahogy én
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
Kérném ölelj még
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
szeress úgy, ahogy szeretném...
Kérném ölelj még
Ölelj még...