Egy kis romantika.../szerelmes dalok, versek, regények/ (fórumjáték)
Az asszonyoknál minden csupa szív, még a fej is.
Jean Paul
Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert,
akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait,
akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát,
akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.
(Hemingway)
Letéptem ezt a hangaszálat,
Már tudhatod,az ősz halott,
E földön többé sose látlak,
Ó idő szaga,hangaszálak,
És várlak téged,tudhatod.
Apollinaire
Neked szívből tőlem!!! :D
Szívből szeretni híven ! Nincs szebb égni e tűzben!
És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen!
Szívből szeretni annyi, érte mindent föladni !
És szállni, fent sólyom szárnyon szállni, áldást találni!
Égig emeld a szíved ! Száguldj, szerelmünk hirdesd!
És így nyer értelmet végleg álom, boldoság, élet!
Szívből szeretni híven ! Nincs szebb, égni e tűzben !
És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen!
Szívből szeretni mámor, elvész közel s a távol!
És érezd, a szíved lángol, eltűnt a múlt a mából.
Szívből szeretni annyi (szetni szívből), érte mindent föladni
(szállni, csak szállni)! És szállni fent sólyom szárnyon szállni,
áldást találni ( áldást találni )!
Szívből szeretni híven (szívből szeretni)! Nincs szebb, égni e tűzben (égjünk e tűzben)! És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen! Szerelem
Oly szenvedélyesen szeretlek, hogy szerelmem nagy részét
elrejtem, nehogy rád nehezedjen a súlya.
Szeretlek:D
Ha meglátlak, remegni kezd a lábam, elszorul a szívem
És remegni kezd a hangom! Szeretlek, de ezt sose fogom
Tudni elmondani a fenti okok miatt!
Reményhez
Már épp fogyóban a vén Hold,
Mikor betoppan a remény.
Mosolygó arcán a csillagok
Fényében játszik a tünemény.
Szívembe karol lágyan,
Harmatcsepp hull reám,
Életre kel a szunnyadó lét,
Gyémántléptei nyomán.
Ragyogó sziluettje szemeim
Igézve magához vonzza,
Bimbózó szívem szirmait
Finoman simítja, bontja.
Ködbe burkolózik a magány,
Önnön mérge pusztítja,
Ellenem a szomorúságot
Már hiába uszítja, szítja.
Szebb lett a vén Hold is,
Remény az én kedvesem,
Ki örök boldogságra lelt,
Ürességtől kongó lelkemen.
Pajor Zsolt
poet.hu
“Jó érezni, hogy szeretlek.
Nagyon és egyre jobban.
Ott bujkálni két szemedben,
Rejtőzködni mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már
szemeimben élnek és néznek,
S érezni azt, ha szép, veled szép
És csak veled teljes az élet.”
(Juhász Gyula)
Csillagokat nézel, szép csillagom.
Ég ha lehetnék, két szemedet nézném, csillagom ezreivel.
(Platon)
MEGHALOK ÉRTED
Boldog legény, istenek párja,
Szemben ki ülhet szép szemeddel,
Édes kacajos közeleddel.
Kacajoddal, mely szíven-vágva
Fogja a mellem.
Hacsak már látlak, elalélok,
Torkomon a szavak elfúlnak,
Bőrömre zápor-szikrák hullnak,
Szememben sötét, vad árnyékok
S lárma fülemben.
Hideg verejték veri testem,
Remegően, félve halóan,
Az őszi fűszálnál fakóbban
Állok és már érzem a vesztem,
Meghalok érted.
(Sappho)
Refrén:
Oda ma elmegyek, veled vagy nélküled.
De repít a képzelet,a jó szó nem kell már.
Ma tudom, hogy rossz vagyok,
a fájdalom átkarol,és el nem fárad.
Újra és újra, a szerelem húrja
csak nekem dalol ma.
Csak övé lesz mindenem.
A gyönyör ma átkarol,nem baj, ha fáj nagyon, csak álmodj rólam!
Szeress, minden percben,
Ölelj,hidd el, jó lesz.
Még jár nekünk a jó.
Minden érzés, minden csók.
Aki hallja, hogy mit akar a szív.
Aki érzi, hogy mit akar a vágy.
Az nekem olyan más.
Mert kell, hogy öleljen át,
a magasba szálljon a vágy.
Refrén: 1x
Nem tudnám nem szeretni,
azt ki mindig várna rám.
Őszinte érzéssel élni,
Ki soha nem bánt.
Csak ennyit kérek én!
Aki hallja, hogy mit akar a szív...
Gyere velem!
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen
.Juhász Gyula:Anna örök
Amikor tudod,hogy nem jön,
de mégis várod,
Amikor tudod,hogy kár volt az egész
mégsem bánod,
Amikor meglátod és hevesebben
dobog a szíved,
Amikor érzed,hogy érte remeg
két kezed,
Amikor várod hogy újra eljöjjön
a pillanat,
Amikor várod,hogy ismét odaadhasd
magad neki.
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor naponta felidézed magadban
az együtt töltött órák emlékeit,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor vágysz arra hogy megint
feléd nyújtsa két kezét,
Amikor nem bírod már,
hiszen kavarognak benned a szavak,
Amikor közeledben van és
alig bírod türtöztetni magad,
Amikor elhiszed hogy erre
volt szükséged,
Amikor elhiszed,hogy míg együtt
voltatok ő is megőrült érted,
Amikor megijedsz,mert rossz
lenne nélküle,
Amikor újra aludnál és ébrednél mellette,
Amikor jó lenne ha újra veled lenne,
Amikor már önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájösz,hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor döntesz,hogy miért is ne,
hiszen egyszer élsz,
Amikor világossá válik,hogy
bármily rossz,ez mégis jó neked,
Amikor tudod,hogy tilos,
de mégis újra és újra megteszed,
Akkor vedd tudomásul,hiába tagadod,
igenis szereted!!!
Szeretem mikor hozzád bújhatok,
Szeretem mikor ajkadra csókot adhatok,
Szeretem ha melletted fekhetek,
Szeretem ha kezemet kezedbe tehetem,
Szeretem mikor édesen nézel rám,
Szeretem mikor azt mondod: "Szeretlek cicám!"
Szeretem minden egyes porcikád,
Szeretem, hogy szerethetlek csak Téged és senki mást!
Szívem titkát írom
E kis versbe neked,
Rád gondolok,
Ezt sose feledd,
S hogy szívem mit kíván
Soraim betűiben keresd!
Váci Mihály: Aztán
Emlékszel? Aztán milyen jó volt
hozzád fordulni - és Te édes! -
hogy doromboltál hogyha csókot
súgtam égő füled tövéhez.
S alvás előtt egymás ölében
még fészkelődni, s megfordulva
fel-felkérdezni, félig ébren:
"Szeretsz?" "Szeretsz még?" - újra, újra.
Emlékszel? Engem elfeledhetsz.
De a percekre emlékezzél,
mikor odabújtál szívemhez
és magadról megfeledkeztél.
Jatzkó Béla: Újjászületés
Csak te tudod, milyen vagyok,
csak én tudom, milyen vagy,
mikor a lázunk fellobog
s a józanságunk elhagy;
engem nem látott senkisem
s téged sem láthatott még
olyannak, mint mikor kiver
a kéjtől a verejték;
ki is sejthetné azt, amit
eddig magunk se tudtunk,
vágyunk új vallomásait,
sok gyönyörűszép titkunk?
Újjászületünk, éjre nap:
te általam, én általad.
Parujr Szevak: A szerelem
Utadba jön - nem is kerested.
Útjára megy - hiába nem ereszted.
Mindegy - csak tűrd szótlan panasszal!
Mindegy - üvölts, ha az vigasztal!
Mindegy - harapd némán a nyelved!
Mindegy - párnád ököllel verjed,
vagy görcsösen szorítsd a szádra!
Hiszel? - most istent káromolhatsz!
Hitetlen vagy? - hitet tanulhatsz!
Legyintenél - az is hiába.
s hiába vágyol a halálra.
Hát élj, s tanuld meg elfogadni,
hogy nem tud ennél többet adni:
utadba jön - nem is kerested,
útjára megy - hiába nem ereszted.
Ha szeretnéd, hogy szeresselek,
S a titkaim bevalljam neked,
Akkor engedd, hogy szabad legyek!
Ha társad vagyok, s nem a birtokod,
És nem mindegy, hogy mit akarok,
Akkor engedd, hogy szabad legyek!
Mert szeretni csak úgy lehet,
És remélem, elhiszed,
Ha kikényszeríted a vallomást,
Abban nem lesz köszönet.
Mert szeretni csak úgy lehet,
Ha szabadon szerethetek,
És hidd el, neked is jobb lesz úgy,
Hát engedd, engedd, engedd, hogy szabad legyek!
Ha azt akarod, hogy higgyek neked,
És tiszta szívvel becsüljelek,
Akkor engedd, hogy szabad legyek!
Ha kíváncsi vagy, hogy milyen vagyok,
És nem félsz tőle, ha megtudod,
Akkor engedd, hogy szabad legyek!
Mert szeretni csak úgy lehet,
És remélem, elhiszed,
Ha kikényszeríted a vallomást,
Abban nem lesz köszönet.
Mert szeretni csak úgy lehet,
Ha szabadon szerethetek,
És hidd el, neked is jobb lesz úgy,
Hát engedd, engedd, engedd, hogy szabad legyek!
(Bródy János)
Szerelem
Buzgón csókolnám szádat,
Te is csókold hát számat,
Szeretlek egyetlenem,
Szeress hát te is engem.
Ady Endre
Árnyékok nélkül mit ér a fény
Mit ér a holnap, ha nem melletted ér
Új álmok nélkül nincs már remény
Egy utolsó percre még légy enyém
Elmékek nélkül, mit érek én
Nem hittem volna, mindez véget ér
Ábrándok nélkül lelt rám az éj
Egyetlen percig még légy enyém
Most úgy ölelj, mint senki más
Ahogy a karjaidba zársz, a legszebb vallomás
Hát úgy ölelj, mint senki más
Két szívnek most a föld megállt és nem forog tovább
Hát úgy ölelj
Forróság nélkül mit ér a szél
Lágy hangod nélkül nincs, mi elkísér
S ha nem lesz több holnap, nem bánom én
Csak egyetlen percig még légy enyém
Most úgy ölelj, mint senki más...
Ha múltban élsz, ott nem lel rád a holnap
És nincs jövő, mi biztos csak rád vár
Most van itt a perc, mi könnyen múlhat
Hát érezd át, érezd át
Most úgy ölelj...
Most úgy ölelj...
Szél hoz egy bús dalt
Messze a tengerrôl
Tán egy emlékbôl tér vissza
S hív a nagy útra
Képzelet szárnyán
Úgy, mint egy álom
Bárhol jársz, én várok rád
Itt megtalálsz
Most, hogy szabad légy
Menj és száguldj
Várok rád, itt megtalálsz
És ha szeretsz még
Nem lesz más út
Céltalan kószálsz
Elveszett árnyék
Álmaid földjén
Nem lelsz társra
Túl sok a kérdés
Nem találsz választ
Semmi nincs úgy, mint rég
Én mégis várok rád
Itt megtalálsz
Most, hogy szabad légy
Menj és száguldj
Várok rád, itt megtalálsz
És ha szeretsz még
Nem lesz más út
Érezlek, látlak
Bármerre járhatsz
Így ôrzöm képed
Várlak, míg élek
Várok rád, itt megtalálsz
Most, hogy szabad légy
Menj és száguldj
Várok rád, itt megtalálsz
És ha szeretsz még
Nem lesz más út
Érezlek, látlak
Bármerre járhatsz
Így ôrzöm képed
Várlak, míg élek
Várok rád, itt megtalálsz
Most, hogy szabad légy
Menj és száguldj
Várok rád, itt megtalálsz
És ha szeretsz még
Nem lesz más út
Várok rád, itt megtalálsz
Várok rád, itt
Várok rád, itt megtalálsz
Várok rád, itt
Várok rád, itt megtalálsz
Lepketánc
Két kicsi lepke,
szél szárnyán repülve,
egy virágra száll.
Szelíd, apró szívük,
bár rövid az életük,
de egymásra talál.
Együtt szállnak tova,
nappal és éjszaka
csók nélkül nem múlhat.
Szerelmük nem érhet véget,
kéz a kézben addig repülnek,
míg szárnyaik porba nem hullnak.
Montlika Vivien
Gondtalan, az az élet melyben társra várok
Súlytalan, nincs mi megzavar, ha nem vigyázok
Nem gyötör kín és vágy
Ez könnyű út, te álmos világ
Hirtelen, jön egy változás, és szívem máris védtelen
Nagy a félelem, hisz elvehetnéd mindenem
S ha ez vár ránk,
Mi most vagyok azt el nem dobnám.
Refr.:
Dér, voltam csak téli éjszakán,
Tőled ez a csepp ma óceán,
Voltam én a Föld, ma szárnyalok,
Jobb az, aki általad vagyok,
Ez bármit megér.
Végtelen, ami bennem él,
S ki így szeret, az nincstelen,
Soha nem lehet, hisz elvihetnéd mindenem,
Ha elmennél, mi lettem én, az több mindennél.
Refr.
Dér, voltam csak téli éjszakán,
Tőled ez a csepp ma óceán,
Voltam én a Föld, ma szárnyalok,
Jobb az, aki általad vagyok,
Ez bármit megér.
Hiba volt,
És ami fájt,
Ami voltunk régen égett.
Még sose volt,
És sose várt nagyobb tűz,
Mi tőled éltet,
Így kell láss,
Hogy minden percem tőled más
hm .hm. hm.hm............
Refr.
Dér, voltam csak téli éjszakán,
És Tőled ez a csepp ma óceán,
Voltam én a jég, ha lángolok,
Százszor jobb, mi általad vagyok
Ez bármit megér.
Úgy tetszel szememnek...
Úgy tetszel szememnek,
hogy nem is lát mást
Csak téged szeretnek,
látnád ezt a ragyogást!
Kezem kezed kéri,
de távolból el nem éri
Szomorú is ezért,
és a szívem egyetért!
Biztatom mindenem,
mert érzünk mi még téged
és együtt leszel velem,
de csak ha te is kéred!
Lakatos Tibor
Amikor a vállamon ül a csend
Keresem az utat, hogy merre ment
Az a buta nagy szerelem,
Mi éjjel az egekig repít
Tudom, hogy a pillanat mitől szép
Az örömünkben ott van az öröklét
Az a buja vad lobogás
Mi téged és engem is hevít
Csak ölelj át, mint féltett fészküket a fák
S ha újra hív a vágy, majd én bújok hozzád
Csak fogj úgy át, hogy tudjam, mindig itt leszel
S hogy mellettem ébredsz fel
Csak ölelj át, mint féltett fészküket a fák
S ha újra hív a vágy, majd én bújok hozzád
Csak fogj úgy át, hogy tudjam, mindig itt maradsz
S hogy véget ért a harc.
Amikor az álmod is nehéz lesz
Simogatlak majd, amíg felébredsz
Vigyázom az álmaidat
És én leszek, aki rád nevet
Akarom, hogy holnap is szeress még
Akarom, hogy nekem Te maradj szép
S ha csillagokon átrepülünk
Én akkor is repülök veled
Csak ölelj át, mint féltett fészküket a fák
S ha újra hív a vágy, majd én bújok hozzád
Csak fogj úgy át, hogy tudjam, mindig itt leszel
S hogy mellettem ébredsz fel
Csak ölelj át, mint féltett fészküket a fák
S ha újra hív a vágy, majd én bújok hozzád
Csak fogj úgy át, hogy tudjam, mindig itt maradsz
S hogy véget ért a harc.
Ölelj most újra, kérlek, ölelj most újra át
Ölelj most újra, kérlek, ölelj most újra át
Férfi és nő sohasem értetik meg egymást,
mert mindegyik mást akar.
A nő a férfit, a férfi a nőt.
(Karinthy Frigyes)