Pánikbetegség - Tapasztalatok. Kinek mi segített? (beszélgetés)

Sziasztok! Én is pánikos vagyok. Nekem az un. hasi pánikom van (szerintem Kitchii Kriszti-nek is ez van). Amúgy vegyítem egy kis agórafóbiával... Most egyre rosszabb.

Nem feltétlen kell traumának lennie. A pánikbetegség azért lehet alattomos, mert sima hormonváltozás - szerotonin csökkenés - miatt is kialakulhat. (Persze vannak, akiknél megelőzi vm ok)

Kb. egy éve vannak ilyen gondjaim, és egyre rosszabb.

Egyébként trauma nem ért.

Szia mindenkinek!

Az, hogy fulladásérzetem van néha és rám tör a félelem a haláltól (néha már annyira, hogy sírok is) az pánikbetegségnek számít vagy nem?

Szia mindneki!

Most találtam rá erre a fórumra, és igazából tapasztalatcsere és (bármilyen ciki is)panaszkodás céljából írok. Először 12 éves voltam, mikor egy igen komoly vírusos betegség teljesen legyengítette az immunrendszeremet, kórosan lefogytam és ágynak dőltem. Ez tartott kb. fél évig, majd talpra álltam, jártam rendesen suliba, minden oké volt. Igaz, kerültem a nagyobb bevásárlóközpontokat, mert féltem, hogy hányingerem lesz. (Az a bizonyos betegség elég sok hányással járt...)Már akkor gondoltam arra, hogy pánikbeteg vagyok, de mivel tudtam kezelni a dolgokat és viszonylag minden rendben ment minden, nem foglalkoztam vele. Azt azért tudniillik rólam, hogy az életem sosem volt könnyű, az utóbbi 1-1,5 év maga volt a pokol. Anya, aki már idősebb nemrég kapott egy szívinfarktust, amihez nekem kellett mentőt hívnom, nagyon megviselt a dolog. A látása is 30%-nyi már egy félrediagnosztizált zöld hályog miatt.(Sokat kell neki segíteni.) Egyéb családi problémák is felmerültek (szívesen elmesélem, ha valaki kérdezi), az jegyeim leromlottak, szerelmi bánatom volt. Valószínűleg ezek miatt tavaly tanév végén reggel a buszon, suliba menet jött rám a rosszullét. Hányingerem volt, utáltam a tudatot, hogy nem tudok kiszállni, féltem, hogy nem fogom tudni kontrollálni önmagamat. Aztán így ment ez kb. egy hétig, és mivel már nem volt sok hátra a suliból (1 hét), nem is mentem be többé... (Már tudom, hiba volt.) A nyaram felemásan telt, ha el is hagytam a házat, nem éreztem magam jól, szinte folyamatos volt a rosszullét. Aztán el kellett volna mennem a suliba, évnyitóra, de nem jött össze... Agorafóia alakult ki nálam. A házat sem mertem elhagyni, sőt, a szobámból kimeni is nehezemre esett. Orvoshoz kb. egy hónapig anyáék könyörgésére sem voltam képes elmenni, ez pedig tovább feszítette a húrt. (Túl sok igazolatlan hiányzás, stb.) Nem bírtam idegekkel a dolgokat az osztálytársaimnak hazudtam, nem mertem megmondani, mi az igazi bajom. Úgy éreztem, nem mehet ez így tovább, nem fogok meggyógyulni. Az öngyilkosság mint olyan, nem egyszer szöget ütött a fejemben, de mégsem tettem meg, habár nem értem mit veszíthetnék? Másokért érni szép dolog, de nem kifizetődő. Végül eljutottam a háziorvoshoz, majd beutalóval a pszichológushoz. Napi 3X0,5 25mg-os Atarax-ot kéne innom, amit mostanra lecsökkentettem 0X0,5re és a közérzetem megint rohamosan romlik... Félek, hogy nem fogok meggyógyulni, nem akarok viszont ilyen fiatalon (17 éves vagyok) gyógyszereken élni. Mostanra a könyzetem tudja mi a bajom, de nem értik meg és nem fogadják el. A családom kedves, de nem betegségnek fogják ezt fel, csak iskolakerülésnek, vagy túlzott stressznek, amit meg lehet oldani, egy "Rázd már meg magad kislányom!"-mal. Nem tudom miféle életem lesz így, hogy leszek képes normális párkapcsolat kialakítására, mikor jutok cégre el egy buliba, hogy fogok így dolgozni, lesz-e családom stb. Őszintén szólva nagyon odavagyok. Terápiám alkalmával minden nap kétszer pér utcányit ki kéne mozdulnom, de nem csinálom rendesen, pedig az már megy. Letargikusnak nevezném, amilyen most vagyok, pedig annó egy kedves, okos lánynak indultam, aki majd orvos lesz vagy ügyvéd. Most örülök, ha befejezem a gimit. ha vannak hasonszőrűek, akik megosztanák velem a tapasztalatikat (plána ha fiatalok), akkor kérem szépen vegyenek fel msn-re: kriszta9216@freemail.hu.

Mindenkinek jobbulást!!

Szia! A pánikbetegségből ki lehet gyógyulni, de mivel depresszióval együtt járhat, így már nehezebb. A környezettől sok minden függ, ki, hogyan érti meg, hogy ez komoly betegség, és hajlandó-e segíteni a másiknak.

Kívánok neked mielőbbi gyógyulást.

Nagyon ritkán és nehezen:-((((((

de ez csak az Én véleményem............

Hello mindenki!!!

Én is pánikbeteg ,tizen akárhány éve, nagyon ragaszkodik ez a sz.. betegség hozzám!

Szeressem magam :))jóóó,és az mire lesz elég?

Üdv . nala

Szia

Én rivót szedek, és pont úgy érzem magam ahogy te is. Itthon minden rendben van velem, de munkahelyen stb. pánikolok és nagyon nagy a feszültség amit érzek.Én is nagyon szeretnék kisbabát, de nem tudom mi lesz majd belőle.

[link]

Segítsetek nekem valami ötlettel...

Nagy valószínűséggel garatnyálkahártya-gyulladásod van.

Fizikai szinten kerüld a cigarettát, a cigarettafüstöt, az alkoholt, a rossz levegőt, a csípős, forró és nagyon hideg ételeket.

Ha tudsz, gargalizálj meleg szóda-bikarbónás vízzel.

Szedjél vitaminokat és nyomelemeket. A-vitamin, C és vas nagyon fontos lenne.

Én ezt szedem:

[link]

Lelki szinten pedig adj hangot a véleményednek és az érzéseidnek akár boldog vagy, akár dühös.

Vállald fel önmagad és a véleményedet.

Sokan nem tudják de a lélek betegíti meg a testet.

Ezt nevezik pszichoszomatikának. Az elfojtásod okozta a problémát.

SZÓVAL VÁLLALD FEL ÖNMAGAD ÉS AZ ÉRZÉSEIDET!!!

Sziasztok!

Szeretném a segítségeteket kérni. Nem tudom, hogy pánikbetegségem van-e, vagy van egyáltalán valami bajom?!

Először is a bevezető:3 éve vagyok együtt a barátommal, nagyon szeretem, de csak hétvégén tudunk együtt lenni, így nem vagyok vele a hétköznapjaiban.

Egyszer régebben gondolkoztam a jövőnkről és hirtelen eszembe jutott, hogy mi lesz akkor ha meghal. Elkezdtem nagyon sírni és folyamatosan arra gondoltam, hogy nem akarom így elveszíteni. Ez az érzés máskor is előjött, éreztem, hogy nem tudok figyelni csak arra gondolok, hogy meghalt, és a könnyeimmel küszködtem. Nagyon féltem, és nem tudom hogy ez a betegség jele, vagy csak én aggodalmaskodom túl.

Kérlek valaki írjon választ.Köszönöm: Orsi

Köszi!

Bár írni ugyse nagyon tudnék többet, azokat már túl személyes dolgonak tartom.

Lehet picit gusztustalan dolog, de egyszerüen jó látni, hogy nem egyedül vagyok a szarban. Ezért már az is segít ha csak olvasgatok.:)

Sziasztok!

Tegnap voltam kineziológusnál.Nem tudom próbálta e már itt közületek valaki,de mivel nekem azt mondta a kineziológus hogy 10-ből 8-an pánikbetegséggel keresik fel,így talán érdemes lenne kipróbálni annak aki még nem tette.A naplómban elolvashatjátok milyen is egy ilyen kezelés.

Szia ajánlom Neked a Pánik beteg vagyok fórumot itt a Hoxán ott sokkal többen vannak és minden nap tudsz valakitől tanácsot kérni, mert azt rendszeresen látogatják.

Üdv: Györgyi