Pánikbetegség - Tapasztalatok. Kinek mi segített? (beszélgetés)

hello

ha valakit netán érdekel megmaradt gyógyszerek akkor irjon.

nem találtam más forumot ahol megmaradt gyógyszereket árulnak .

Sziasztok!

Pánikbeteg fiatalokat keresek barátkozás ismerkedés céljából Fejér megyéből, azért onnan mert én is ott lakom, és szeretnék minél nagyobb baráti kört létrehozni és találkozókat szervezni, egymásnak segíteni legyőznénk együtt félelmeket stb pl járművek ilyenek, meg igaz lelki társakká válnánk egymásnak. Írjatok. Történetem az adatlapomon megtaláljátok. Sziasztok

Üdvözlettel: Steve

helló!

krisztiánnak hívnak,22 éves vagyok!én is a pánikbetegségben szenvedek már kb 3 éve!2 szer kezdtem el a gyógyszeres kezelést de mind a kétszer kb 1 hónap után abba hagytam mert azt hittem már jól vagyok!plusz az a tudat hogy fiatalon nyugtatókat tömni magamba nem túl jó dolog!de azóta se múlik!szinte úgy fekszem és úgy ébredek hogy másra se tudok gondolni csak a testi tünetekre és a pánikrohamokra!a testi tünetek(szédülés,gyengeség érzet,fejfájás,heves szívverés,remegés,izzadás,súlyos betegségtől való félelem,zsibadás)egész nap kísértenek!persze vannak olyan napok hogy semmi baj,de azok nagyon ritkán!ezért azt szeretném kérdezni hogy gyógyszeres kezelés nélkül leküzdhető-e és ha igen akkor hogyan????mert nem akarom így leélni az életem!igazolt futsal játékos vagyok és néha már a teljesítményemen is meglátszik hogy valami nincs rendben velem mert már ott se tudok a játékra koncentrálni a testi tünetek miatt!pedig az orvosom azt mondta hogy mozogjak minnél többet az jót tesz erre a betegségre mert eltereli a gondolataimat!amióta pánikbeteg vagyok nem tudok utazni ,félek a magasságtól,ha már valami olyat kellene csinálni ami egy kicsit nagyobb oda figyelést igényel félek bele vágni mert már a veszéllyén jár az eszem hogy mi lesz ha......?!tömeget se bírom, koncertekre azóta nem járok!és lássuk be bele estem abban hogy 22 éves koromra mindent megvonok magamtól!mert nem merek semmit csinálni!ezért kérek mindenkit segítsen aki tud! üdvözlettel: krisztián!

helóbeló mindenkinek !

rég jártam itt...

frontinról kellene info hogy leszokás mellékhatások stb...

Sziasztok!!!!

A történetem, 2008. márciusában kezdődött.

Nem, a" szokványos pánik-történetet" fogjátok most olvasni, hasonló, de mégsem az, de szépen benne van annak a szörnynek is a keze.

Tavasszal kezdtem érezni, hogy valami nem stimmel velem. Nyugtalan, feszült voltam egész nap folyamán, minden nap. Majd észrevetem, hogy kezd idegesíteni minden: emberek, hétköznapi dolgok, barátaim, sőt még az evés is...mindennek a gondolatta felbosszantott ha meg kellet mozdulnom, jobban szerettem egyedül ülni, nem csinálva semmit. Hozzá teszem az előtt 5 évvel egy nagy családi trauma/apukám elhunyt/, anyám 4 éves koromban elhagyott, 7 éves koromvab halt meg után volt egy súlyos depressziós epizódom, amire nyugatatót szedtem, és antidepresszánst, amit később elhagytam, csak a nyugató maradt. Még a nyugtató szedése mellett is egyre jobban sulyosbodott az állapotom. Szó szerint az otthoni tevékenységektől is idegbajt kaptam, úgy szintén a férjemtől, a barátaimtól, mindentől. Egész nap szorongtam, remegtem, nem tudtam magam semmivel elfoglalni, a korábbi tevékenységek sem érdekeltek. Egyre szürkébbek lettek a napok, állandó feszültségben és az élet sötét oldalát megélve tegngettem napjaimat. Nem voltak színek illatok, egy fátyolon keresztül láttam, elhanyagoltam magam, a testem, a környezetem. Felkerestem a Városi Pszichiátriai Gondozót, ahol azt mondta az Orvos, hogy vissza kell vennem az antidepresszánst, és javulni fog az állapotom. 1,5 hónap alatt 3 fajta antidepit próbáltak ki rajtam, és elvették a nyugatómat, lecserélve másikra. No itt kezdődött az igazi pokol. Egy falatot nem tudtam enni, aludni egy percet sem. A pulzusom folyamatosan az egekben volt, fel kelni sem nagyon volt már erőm. Majd nem 2 hónap alatt 15kg-ot fogytam, állandó fejfájás is társult a tüneteim mellé. Irány a Neurológus, fejfájás szakrendelés, ct, mri, semmi szervi bajt nem talátak.Természetesen, már mindenre gondolva, így a testi bajokra is, bebeszéltem magamnak agyadaganattól kezdve minden betegséget,ami szintén őrület volt, hogy csak ez foglalkozatott. A Neurológus kiírt egy szorongás oldót a többi gyógyszerem mellé, amitől enyhült a fejfájásom, de koránt sem éreztem magam jól...sőt még a közelében sem jártam a jól-létnek! Gézával felvettem a kapcsolatot, nagyjából követve az utasitásait/mivel erőm nem volt edzeni, ezért csak nagyjából/ próbálkoztam. Drága Gézám nap mint nap hívott telefonon, interneten tartottuk a kapcsolatot a www.neuroptim.hu fórumon , segítve engem, mindent megpróbált, órákig beszéltünk, ami után kissé megnyugodtam, de jobban semmitől nem lettem. Közben a férjem hordozgatott egy Hypnoterapeutához, aki szinte megesküdött, hogy ki fog hozni ebből a pokolból, viszont nem tudtunk együtt működni,mivel annyira nagy fokú volt a szorongásom, hogy ellazulásra képtelen voltam, főleg nem leérni alfába, így csak beszélgettünk. 2hónapig 2 naponta jártam hozzá nem kevés összegért...de ugye az ember egészsége érdekében minden követ meg mozgat, és bármennyit képes fizetni. Sajna feladta a Terapeuta velem, azt mondta nem tud velem mit kezdeni, én is érzetem, hogy ez sem megy. Géza továbbra is próbálta fogni a kezem, és segíteni, szintén, imételten ererdménytelenül. Nem tudott sem Ő sem az Orvosok sem a Terapeuta mit mondani, mindenki lemondott rólam.

Kellemes érzés volt... Útálva gyűlölettel éltem napjaim tovább, várva hogy mikor lesz már vége, nem akartam öngyilkos lenni, de már nem bírtam ezt a lelki szenvedést, hogy nem eszek, nem alszok a fejem fáj, remegek, feszült vagyok...így élni nem lehet.Nagyon jól tudtam, hogy sokáig már nem húzom így. Minden napot úgy kezdetem: "jajj, már megint egy nap, amit meg/át kell élni szenvedéssel tele minden percben"

Május elseje éjjel bevitt a párom a Psziciátriai ügyeletre, mert annyira rosszul voltam, hogy elmondani nem lehet..öklenedztem, amit éppen nagy nehezen le tudtam gyömöszölni a torkomon már fordult is vissza, pépéeset ettem, de az is kifelé vándorolt. Ott adtak 2ampulla Rivotrilt, ami előző gyógyszerem volt, amit lecseréletek, igaz helyette xanax volt napi 6 mg, és még is így érezetem magam. Mikor vénásan beadták, 2 perc múlva visszakaptam kiscsit a nyugalmam, nevettem az Orvosokkal. Hazamentünk a párommal, enni is tudtam, reménykedtem, hogy mostmár vége pokolnak, megint a régi gyógyszerem szedem, hátha jó lesz. Nem lett.... júniusban már önszántamból kértem a Pszichiátriai Osztályt, hogy be szeretnék feküdni, mert ambulánsan nem sikerül joban lennem. Követekező héten összepakoltam, befeküdtem. A felvételis Orvos azt mondta mindent elkövetnek, hogy jobban legyek, bár már az összes reményem veszve volt, de igérte itt pszichológusok csoportos fogalalkozások lesznek, javulni fogok, gyógyszercsere is lesz./3 hónap alatt a negyedik/. Maga a pokol volt ott lenni egy éjszakát, ugyanis is másnap saját felelősségemre kijöttem, mivel szó szeriont őrültekkel voltam körül véve, és még roszabbul éreztem magam. Otthon szedtem az ott felirt gógyszert, amitől olyan élményeim voltak, hogy pl. néztem a tv-t benne az asztalról lelesett egy pohár, és én, mint tv néző akartam elkapni, nyúltam utána, valamint rettenetesen szédültem. ez sem jött be... Már fel sem keltem semmiért csak kifeküdve vártam a véget... Nem volt éjjelem-nappalom, életem!!! Üres voltam, kiégett, érzeések nélkül. Annyit még fel birtam fogni, hogy nem soká jön a vég és nem tudok mit tenni senki nem tud segíteni rajtam..higyjétek el, a legerettenetesebb érzés a halál küszöbén toporogni! Jöttek a rosszabbnál rosszabb gondolatok, hogy vágjam a kést bele a páromba, nagypapámnak a fejét törjem be, a csuklómat húzzam végig a törött tükör sarkán ...ilyen kényszergondolatim voltak, aminek nagyon nehéz volt ellenállni, hangokat nem hallottam, de ezek a késztetések vezéreltek. Hajamat téptem, toporzékoltam, hogy nem bírom tovább, nem nem ez így nem megy!

Minden, de minden reményemet vesztve azt mondtam magamnak, egyetlen egy esélyt adok még magamnak, hisz valahol belül élni akartam! Az élet élni akar...Hírtelen átkapcsolt bennem valami...Rájöttem, ha ÉN!!!! nem veszem kezembe a sorsom, a gyógyulásomat, senki az ég világon nem tszi meg helyettem!Orvosokat megpróbáltam, hisziztem sítram a családnak, semmit nem ért...előrébb nem jutottam vele, csak a betegség meleg pocsolyájában fetrengtem. Majdnem elfelejtettem egy lényeges dolgot: a férjem folamatosan azt mondta ilyen betegség nem létezik, nincs pánikbetegség,az az unatkozók, önimádók, hisztije. Már került engem, és azt mondta, ha nem gyógyulok meg elhagy...jól estek a szavami, mondhatom!

Felkerestem egy magán Pszichiátert egyik legnevesebb a városban. Ezt az utat láttam a legjobbank, bár hitem semmi nem volt, de azt mondtam, még ezt meg próbálom. Új antidepresszánst vezetett be, valamint kognitiv trápiát alkalmazott. Elég roszul voltam az új gyógyszertől, de eldöntöttem, ha törik, ha szakad, követem az utasításait, mert énem kell! Nincs is más esélyem,nincs mese! 2hetente jártam hozzá, és kb. 2 hónap múlva csodák csodájára kezdetem jobban lenni. Majd lasan de fokozatosan visszatért az étvágyam, tudtam aludni, el bírtam viselni az életemet. Belemerültem az internetbe, mivel ki nem mertem mozdulni a lakásból, igy tartottam a kapcsolatot az emberekkel, a külvilággal. Egyik barátom elhivott egy internetes rádióba műsorvezetőnek...csak lestem, hisz azt sem tudtam hogy létezik ilyen, és én soha nem vágytam ilyesmire. Mivel , már volt némi életkedvem, elvállaltam, és elég jól bele jöttem, élvezetm amit csináltam! Továbbra is jártam az Orvosmhoz, de már havonta. Köszönhető Neki és a Rádiózásnak, rengeteg barátom lett neten, pozitiv visszajelzéseket kaptam , hogy szép vagyok, jó vagyok, jó amit csinálok. Azt hiszem a nem várt, a soha nem vágyott rádiózásom inditott el a gyógyulás útja felé, no meg az Orvosom, és nem tagadom a gyóygszerek, mert aki annyiora rosszul volt mint én, gyógyszer nélkül, simán terápiával nem tudtam volna jobban lenni! Kiolvastam a Dalai Láma-Boldogság Művészete c. könyvét, Drága Gézám javaslatára. Gyerekek, fergeteges az a könyv, egyszerűen lenyűgözött, magával ragadott, ahogy leírja az életben lévő megpróbáltatásokat, gondokat, Ő hogyan látja hogyan klezeli, hogyan álljon az élethelyzetekhez. Rengeteget tanultam belőle, nem akaratal magolva, hanem mikor szembe találkoztam az életben különböző rossz és egyben jó dolgokkal is, eszembe jutaottak a szavai, urottak befelé sorban, és a szerint kezdtem el gondolkodni, viselkedni! Rengeteg meditációt kipróbáltam, lazultam sokat. Ezekkel a tudásokkal a kerzemben úgy érzetem rátértem az utamra! Újra lendületbe jöttem, igaz pl. a nélkül hogy ne féljek boltba menni, kellet 1 év, de lassan,de bizosan haladtam előre. Teljesen odáig jutottam, hogy eldöntöttem embereken szeretnék segíteni, és beíratkotam ápoló női iskolába. Valamint egy sokkal nagyobb rádióhoz kerültem, amire rég vágytam már. Sajnos ezzel párhusamosan a házasságom egyre jobban kezdett tönkre menni. A párom részéről gyűlölet, megvetés, nem ember számba nézés, testileg nem kívánás.. és még az anyagiak, stb. megrontották a kapsolatunkat..Ő sajna hisztinek látta az elmúlt 1 évet, megútált a betegségem miatt.

A netes barátaim voltak a mentsváram, a hallgatóim, mert a páromtól nem kaptam alázáson kívül semmit! Velük a nap minden szakában jól éreztem magam, és megtanultam újra nevetni!

Majd utazgattam tömegközlejkedéssel kissebb utakon, majd nagyobbakat is megtettem. Első utazásom 2009.06.15-én volt, és idén januárra olyan szintre fejlesztettem magam, hogy bárhová bármivel, félelem nélkül utaztam, sőt, még éleveztem is! Olyan belső motiváció fogott el napról napra, hogy elsem tudom mondani , tele energiával, életerővel, vidámsággal.Valmai belső kényszer húzott a jobb minőségű élet felé! Egyik csoporttársam fogyatékos gyerekeknél dolgozott, és megkért nem-e eszeretnék ott dolgozni, van felvétel. Épp már álláskeresésben voltam, és nagyon jól jött ez a lehetőség, elfogadtam, de sajnos nagy kudarc ért, rettenetes volt, a testi-lelki fogyatékosokat gondozni, látni a kényszermozgásaikat, rettenestes torz arcokat, hogy rémálmaim voltak velük... Így sajnos kiléptem.

E közben az interneten megismertem egyik konkurens rádió műsorvezetőjét, egy tündéri férfit. Ismerkedtünk, kb.

3 hónapig. Eldöntöttem, hogy a férjemmel a kapcsolatot meg fogom szakítani, mert a fentebb melitett dolgok még jobban le mélyültek, minden volt ez csak kapcsolat és házasság nem. Szerelmes lettem, a kollegába, majd Ő fela jánlotta, hogy próbáljuk meg ha én is igy gondolom legyünk egy pár. Soha nem gondoltam magamról, hogy valaha lesz bátorságom, lelki és anyagi függőség mellett a férjemtől megszabadulni, de megtettem! Meg! Meg kell mondjam, nagyon féltem, mikor már ott volt az idő, hogy elindulok, otthagyva mindent a hátam mögött, felégettem a hidat, de a szebb jövő, boldog párkapcsolat reményében 2010.03.16-án végleg elhagytam a férjem.

Most járunk a 3. hónapnál, jó kapcsolatban élek, meg kell mondjam, igaz még sokat kell egymáshoz csiszolódni, hiszen 2 egymás számára vad idegen embernek igen nehéz a kezdet, de szerencsére haladunk.

Sajnos ezzel a költözéssel együtt fel kellett adnom egyik nagy álmom, az iskolát amit elkezdetem, anyagi okok miatt, de remélhetőleg szeptemberben ismét el tudom kezdeni.Épp állás keresésben vagyok, egyenlőre sikertelenül, de pozitívan állok a dologhoz. A múlt, a mostani korlátolt lehetőségeim sokszor nagy feszültséget generálnak bennem, nem mondom, hogy felhőtlen napokat élek meg,hisz ilyen állapot azt hiszem nem létezik, gond mindig vannak, ami számomra egy kihívás, hogy megoldjam, egy újabb kűzdelem az elérni kívánt cél felé.

Ennyi lenne az elmúlt 2 év élet eseményem, igaz hosszan, de bemutattam Nektek, hogy ennyi kín és szenvedés után is : igen is ki lehet jönni, a pánik-depresszió-szorongásból!Nem mondom, hisz hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem félek attól a bizonyos visszaeséstől, pláne mikor olyan gondok vannak jelen, hogy meginog alattam a léc, de mindig pozitívan kell hozzá álljak erre nem gondolva, csakis így működik!

Úgy gondolom, hogy a legelső lépés a gyógyulás felé vezető út, az amikor kifogások gyártása, a nyafoások, a panaszáradatok, az önsajnálat helyett, VAN IGÉNYED, VÁGYAD, EGY BELSŐ SÜRGETŐ ÉRZÉSED, EGY BELSŐ HAJTÓ ERŐD, arra hogy megváltoztasd az életed! Sajnos ezeket az érzéseket sokan akkor képesek belátni,felfogni és elérni, mikor már, ahogy a Drága Gézánk mondaná, és igaza volt nagyon: mikor, ott suhog a kasza a fejed fölött, nincs emberi erő aki, már segíteni tud, csak saját magadon tudsz...no, ilyenkor indul be a motiváció,/jó esetben/ amit oly rég keresel lehet még, mikor olvasod ezeket a sorokat! Kívánom, hogy ne kelljen megélned a kaszással való majdnemi találkozást, kívánom, hogy hamarabb kapj észhez, hogy változtass, kezdedbe vedd a sorsod, Te alakítsd ki milyen életet akarsz leélni!

Nekem sikerül levetnem az oly nehéz láncokat, amit évek óta cipeltem, gúsba kötötték a testem-lelkem!Higyjétek el, van kiút,meg lehet gyógyulni!!!!!!!!

Köszönöm a JÓ ISTENNEK, és SAJÁT MAGAMNAK, hogy egy olyan életet élhetek már, ami saját, számomra soha nem hitt korlátaimat átlépve, félelem nélkül, élhetem.

Nagyon köszönöm, azt is, hogy eljutottam erre a szintre, hogy ezeket a sorokat, talán példát merítve, tanúlságokat levonva, Te most olvasol engem!

Bármi kérdésed, felmerülne, fordulj hozzám bizalommal, amiben tudok, szívesen segítek! E-mail: htike@freemail.hu

..Hogy ki is az a Drága Géza, akit fentebb többször is említettem, megtudod, ha bekukkantol ide, és feliratkozol egy ingyenes Öngyógyító Tanfolyamra: www.neuroptim.hu Anno nekem nagyon sokat segített, legfőképp a segítőkész, kedves, aranyos: Géza! Valamint, több hasonló betegséggel kűzdő emberek tapasztalat cseréjét olvashatod, és a betegség gyűlölete helyett, együtt, egymást segítve az Egész-ség felé vezető útra koncentrálunk!

Köszönöm, hogy időt szántál rám! Tisztelettel: Beccy

Köszönöm a választ, akkor átírom oda.

Pszichoterápiára járok amúgy. Próbáljuk kideríteni mi is válthatja ki a pánikot és mi idézte elő a kialakulását.

Sziasztok!

26 éves fiú vagyok és kb. 3 hónapja járok pszichiáterhez és szedem a gyógyszereket. Pánikbetegséget és agorafóbiát diagnosztizált nálam. Eleinte reggel fél szem Citapram 20mg aztán egy hét után egy egész szem, és reggel és este 1 szem Helex SR 0,5mg. Azóta a Helex-et folyamatosan csökkentettük. Ma már este fél szem Helex és regel 1 szem Citapramot szedek. A terápiák 2 hetente vannak. A rohamok intenzitása és gyakorisága nagyon sokat csökkent.

Az lenne a kérdésem, hogy mostanában (kb 2 hete) elkezdett fájni a fejem, főleg a tarkóm és elég erősen szédülök, meg olyan fura "kótyagos" érzésem van és állandóan aludnék, meg fáradt vagyok, ez is a pánikbetegség tünetei, vagy ez már valami más?

Eleinte is ez volt a bajom , de nem ilyen erősen, csak mellé még jöttek a rohamok , amik már nagyon a háttérbe szorultak.

A pszichiáterem szerint nagyon jól haladok, sok dolgot már be merek vállalni és megcsinálni. Ha akadályba ütközöm, már nem menekülök , hanem próbálom leküzdeni.

hello mindenki!

van egy doboz Neuroptimom , és egy doboz 5 Htp-m amelyikből hiányzik egy pár szem mert nekem nem jött be. De ha valakire jó hatással volt akkor olcsón megszámítom neki mivel nekem már nincs rá szükségem.

irjatok

jó egészséget

Sziasztok !

5. éve pánikbetegséggel, és az utóbbi hónapokban - egyre fokozódó - agorafóbiával küzdök. Gyógyszert több, mint egy éve nem szedek.

Segített valakinek az autogén tréning ?

szia

én nem nagyon vagyok ennek szakértője de ilyen gyógyszerek mellett én nem vállalnék gyereket ...

de ezt mindenki saját maga dönti el.

üdv

helóka

persze, azt szivesen fogadom :)ha elküldöd privát üziben az úgy úgy jó is lenne.

kösziii

Szia én is párszor anno megjártam a sürgősségit de nem találtak semmit max azt mondták még egy dilis...

Ha kezdő futó vagy, szívesen segítek mert pár évig atlétikáztam és sportoltam.

Ha kellenek edzés tervek bátran írj

Csak ne szakítsd meg magad mert lehet a futással nagy kárt teszel a testesben

.