Pánikbetegség - Tapasztalatok. Kinek mi segített? (beszélgetés)

Üdv

Sok hozzászólást elolvastam gondoltam megosztom az én történetem talán valaki magára ismer és talán valakinek ez hasznos lehet valamit tudok segíteni.Én most Novemberben lesz egy éve,hogy pánik beteg vagyok.A munkahelyemen kezdődött egy délelőttös műszakban még az időre is kristály tisztán emlékszem pontosan reggel 06:15-kor nagyon erős fájdalmat éreztem a mellkasomban majd jött a nagyon erős szívdobogás elszédültem kiszáradt a szám szó szerint egy csepp nyálam nem volt elgyengültem semmi erőm nem volt leültem a földre és szóltam a munkatársaknak hívják a mentőt mert szívrohamom van.De ami érdekes benne,hogy akkor nem voltam megijedve halálos nyugalom volt rajtam szinte beletörődtem abba,hogy meghalok ennyi volt.Megvolt minden vizsgálat minden eredményem jó volt akkor mondták hogy ez csak stressz pár nap pihenés ez Pénteki nap volt.Hétfőn délelőtt újra kezdődött az egész ismét a sürgősségin találtam magam ott megállapította a főorvos,hogy pánik rohamom van.Addig nem is tudtam,hogy létezik ilyen majd jött a szívgyógyszer,hogy ne engedje túlpörögni a szívemet és a frontin.Gondoltam majd én ezt egyedül megoldom legyőzöm hát nem igen sikerült nap mint nap jöttek a rosszullétek egyre durvábbak de mind úgy jelentkezett mint egy szívroham.A tököm nagyon tele volt már vele meg a halálfélelemmel elmentem újra minden kivizsgálásra szív ultra hang stb.. de minden hová maszekhoz mentem hogy biztos legyek a dolgomban és hogy normálisan megvizsgáljanak szintén mindenem jó lett.Akkor jöttem rá hogy nekem ez nem fog menni egyedül nem tudok megbírkózni vele kerestem és találtam hála istennek egy jó "dilidokit" akihez már egy éve járok és nagyon sokat segített felírta a coaxil nevű gyógyszert amit jövőre fogok abba hagyni mert már vagyok olyan jól hogy nem kell szedni.Próbáltam én is minden félével gyógyteák jóga minden szarral nekem nem igen segített.Elkezdetem sportolni hogy lekössem a figyelmem leszoktam a kávéról az energia italokról mivel ezekben olyan ható anyagok vannak amik elősegítik a pánik roham kialakulását ezt a dokim mondta,most próbálok leszokni a cigiről már nagyobb sikerekkel,ezt meg saját magam döntöttem el.Amiért végül is én most ide írok hogy elmondjam én mit gondolok erről és tapasztaltam ebből az egy évből.Ne várjunk csodát semmiféle csoda gyógyszerektől meg gyógyteáktól mert önmagában nem segítenek.Ami nagyon fontos hogy meg kell tanulni kezelni a rohamot amikor ránk jön és én hála isten tudom már kezelni mikor jönnek a szív szúrások nem esek pánikba mély lélegzeteket veszek és azonnal elkezdek valamit csinálni hogy eltereljem a gondolataimat róla persze a halálfélelem ott van abban a pillanatban de nincsenek már azok a hosszú 25-30 perces rosszul létek már általában egy két perc alatt lemennek rólam mikor kicsit erősebb a roham akkor beszoktam venni még frontint és ennyi.Most úgy gondolom hogy ebből 100%-an nem lehet kigyógyulni most ha számokban kellene megadnom magamhoz képest kb 95% vagyok és szerintem az a maradék 5% elkísér életem végéig de ne legyen igazam.De tényleg igaz az a mondás hogy minden fejben dől el és mi akik ebben szenvedünk igen is nagy változásokat kell hozni az életünkben hogy jobban éljünk és ne csak a félelem legyen a mindennapokban.Nem tudom hogy mennyit tudtam esetleg segíteni de ez volt az én történetem és sok sikert minden sorstársamnak jobbulást nekik mert aki ebben nincs benne úgysem tudja megérteni miről beszélünk és még elképzelni sem tudják min megyünk keresztül!Még egyszer sok szerencsét és gyógyulást kívánok mindenkinek az a lényeg hogy soha de soha sem szabad feledni!!!!

Hogy, pánik beteg vagyok az biztos. Mivel minden tünet stimmel, és az orvosok is mondták:

- intenzív, elviselhetetlennek megélt, rossz közérzet;

- menekülési késztetés;

- kontrollvesztéstől, megőrüléstől, haláltól való félelem;

- légszomj (a beteg érezheti úgy, hogy mindjárt megfullad);

- a beteg úgy érzi, minden kicsúszik a kezéből;

- szapora szívverés;

- kipirulás;

- izzadás;

- reszketés, hidegrázás;

- szédülés,

- émelygés;

- hőhullámok;

- görcsös hasi és/vagy mellkasi fájdalom;

- fejfájás;

- gyengeség;

- gombócérzés a torokban, nyelési nehezítettség.

Ez mellet, hogy a szívemnek mi baja, nem tudom. Ultrahangon is voltam, szóval remélem nem néztek el valamit.

Szia!

A szívedet alaposan kivizsgálták? Lehet hogy nem pánikbetegségről van szó, hanem időnként felgyorsult pulzusról, ami egy hibás ingervezetés eredménye, ezt viszont sikeresen és véglegesen lehet gyógyítani.

Jobbulást neked!

Hát röviden tömören leírom pánikbeteg korlapomat.

2005-2006.május 1. már nem emlékszem, egy 24 órát nem aludtam. Hazafelé bicajoztam a táborhelyről. Ami körülbelül 8-10 km volt. Késő délután értem haza, és reggel iskolába kellet mennem. Elég fáradt voltam és kimerült. Emlékszem matematika órán jött az első rosszullét. Szédülés, felgyorsult szívdobogás, halálfélelem, mintha a lelkem ki akarna lépni a testemből… a szokásos rituálé. Kirohantam az óráról azzal az úrüggyel, hogy most nekem sürgősen orvoshoz kell mennem, mert meghalok. Kicsit vicces volt, ha visszagondolok. De, ha az emberrel még nem történt ilyen és nem is tud semmit a pánikbetegségről, szerintem még elég enyhén fejeztem ki magam. Hazafelé bicajjal mentem és, ahogy az autók elmentek mellettem úgy gondoltam, ennek véget vetek. Ami vicces, mert még csak 1 órája lettem rosszul. Szóval ki akartam kanyarodni egy kocsi elé, de nem vitt rá a lelkem. Hál Istennek.

Hazaértem, és mondtam anyának, hogy most rögtön mennyünk orvoshoz, mert szarul vagyok. Az orvos megmérte a vérnyomásomat és a szívdobogásomat és megnézte. Az átlag szívverés 80/ perc, nekem 160/perc volt, és már enyhült a roham. Fal fehér voltam és reszkettem. Az orvos, diagnózisa: PÁNIKBETEG. Mondták, hogy gondoljak valami szépre és a többi maszlag. (könnyű azt mondani) Két fajtakezelés van, gyógyszeres és agy kurkász. Felírt nyugtatót, de inkább az orvosi kezelést ajánlódta, mert csak 13-14 éves voltam. Ami szomorú. Gyógyszert szedtem egy hétig és egyszer voltam dokinál. SEMMI. Egy hónapig nem tudtam aludni tovább 4-5 óránál. Tudom, hogy kevés kezelésen voltam, de én ezt magamba szerettem volna legyűrni.

Lassan 20 éves vagyok. És most mi van velem?

Lassan enyhült a dolog. Körülbelül 3 évig minden nap volt rohamom. Most már havonta egyszer, ha van. Nem járok dokihoz, nem szedek gyógyszert. Csak akkor, ha fontos eseményhez jutok az életemben. Vizsgák és hasonló stresszes alkalmával. Megelőzve a bajt. És, ezt mind úgy tettem, hogy nem ált mellettem senki. A szüleim nem gondolják komolyan a dolgot, hiába próbálkoztam egy kis megértésért. Pedig volt, hogy a fodrásznál voltam és ki kellett rohanom félig lenyírt hajjal, mert már nem bírtam tovább, kétszer mise közben kirohantam. A szívemmel is gondok vannak, ahogy lejjebb is írták. Egyszer lefordultam a székről, mert annyira szúrt. Az orvos szerint kinyüvöm. De meddig kell még kinyűni?

Minden a fejben dől el. Ha kell, tudok egyűt élni vele, mert elfogadtam a tényeket. Segítség és megértés nélkül is képesek vagyunk ebből kimászni, de mindég jó, ha van mellettünk valaki. (nekem nem volt.)

így élem az életem. Remélem sikerülni fog mindenkinek ezt a kibaszott, szarságot elhagynia.

Bocs, kicsit hosszú volt. :D

Nehéz és hosszú a személyiség újraépítése, egy

szerés visszaesésmentes életforma kialakítása. Ez egy olyan szocializációs folyamat, melynek

során igen sok készséget kell az érintettnek megtanulnia a drogmentes életvitel

megtartásához, és számos rögzült hibás tulajdonságán kell változtatnia. A rehabilitáció

vizsgálattal kezdôdik – a pszichiátriai diagnózist követôen – a kliens megmaradt képességeinek felmérése, rehabilitációs motivációs szintjének meghatározása, másfelôl környezete által elvárt készségek számbavétele. A kliens egyéni szükségleteibôl kiindulva, az ô aktív és felelôs részvételével az egyénre szabott

célkitûzések meghatározásával kerül sor a rehabilitációs terv kidolgozására, mely

magába foglalja a rehabilitációs diagnózis alapján szükségesnek mutatkozó további

farmakoterápiás- és a pszichoterápiás teendôket, illetve a folyamat kibontakozását elôsegítô szocioterápiákat.

A rehabilitáció lényege – a humán tevékenységek teljes skáláját felölelve –, a társas kapcsolatok dinamikájára építve, a szociális tanulás és a kreatív önmegvalósítás elôsegítése.

Pszichoterápiás specifikus kezelések:

1. Pszichoedukáció a relapszus folyamatáról.

2. Coping és stressz-menedzsment technikák megtanulása.

3. Énhatékonyság (self-effi cacy) növelése.

4. Az újra-használat melletti vágy ellensúlyozása és a használat feletti kontroll

erôsítése.

5. Kiegyensúlyozott életstílus elérése, egészséges szabadidô eltöltéssel és rekreációs

tevékenységekkel.

6. A teljes visszaesés elkerülése (relapszus prevenció).

Pszichoedukáció

Strukturált, hatékony oktatási módszerekkel vezetett tréning a betegségrôl, melynek

célja, hogy a beteg és hozzátartozói szakértôkké váljanak. Meggyôzés helyett

párbeszédes formában zajlik, a kölcsönös tanulást elôsegítve. A pszichoedukáció

során definiálják a betegséget, meghatározzák jellemzô tüneteit, beszélnek a

kezelésérôl, valamint a visszaesést megelôzô lehetôségekrôl. Szóba kerülnek az

ellátó intézmények, a betegjogi vonatkozások, az önsegítés lehetôségei. Elôkészíti

a kognitív terápiát, a szimmetrikus kapcsolatot, a szükségletek felvállalását és az

önsegítô aktivitást.

A stressz-kezelô tréningek olyan rövid, kiscsoportos tréningprogramok, melyek a

stressz-szel való megbirkózás készségeit oktatják és fejlesztik pszichoedukációs és

rövid pszichoterápiás módszerek ötvözésével. A stressz-kezelô tréningek elemei:

asszertivitás (hatékony érdekérvényesítés), hatékony kommunikáció, konfliktuskezelés,

a helyzetek több szempontú értékelésére való képesség kialakítása, hatékony

idôgazdálkodás, a szorongás testi jeleinek felismerése és kontrollja, valamilyen gyors

relaxációs módszer, rekreációs stratégiák és a fi zikai fitnessz kiépítésének alapelvei.

A tréning rövidsége szigorú struktúrát követel, de a korlátozott csoportlétszám biztosítja azt, hogy minden résztvevôvel személyesen is lehessen foglalkozni.

A stressz-kezelô tréningek rövidségük, költség-hatékonyságuk miatt rendkívül nagy karriert futottak be.

A szupportív pszichoterápia, más néven pszichoterápiás vezetés – az aktuális életnehézségek feltárására és megoldására összpontosít, a beteg erôforrásaira, konfl iktusmegoldó készségére építi. Pszichoterápiás szemlélettel vezetett, célzott beszélgetések,

melyek a beteg problémáinak felismerését, életvezetési nehézségeinek megoldását,

egyéb kezeléseinek segítését és kiegészítését szolgálják.

A rövid pszichoterápiás módszerek, olyan, elsôsorban kognitív viselkedésterápiás

módszerek amelyek rövidek, jól strukturáltak és programozhatóak, a háziorvosi gyakorlat szûkös idôkereteihez is jól illeszthetôek. Szintén alkalmazhatók csoportos formában is. A kognitív viselkedésterápia során a betegek elsajátítják a szorongásos gondolatok és az ezekhez társuló elkerülô viselkedések feletti kontrollt, direkt

szorongáscsökkentô módszereket tanulnak meg (relaxáció, figyelemelterelés) és fokozatosan képessé válnak a szorongást okozó helyzetekkel kapcsolatos megküzdésre (ezekre a terápia során legtöbbször sor is kerül). A módszerek megtanulásához nem kell pszichológusnak vagy pszichiáternek lenni, a különbözô pszichoterápiás

képzéseken mind több és több háziorvos vesz részt.

Idézet egy cikkből:www.addiktologia.hu/article_pdf/238.pdf

Itt sok szó esik a megfelelő terápiá(k)ról gyógyszerekről van más fórum ahol pl. a benzódiazepinekről való leszokás lehetőségét keresik az emberek.

Sziasztok!

Én már két éve vagyok pánikbeteg, többé-kevésbé tünetmentesen! De most sajnos megint előjöttek a tünetek! Tegnap voltam "lélekmasszázson", elég érdekes élmény volt! Ugyanitt csináltak nekem egy Bach-virágterpáiás cseppet is! Most kíváncsian, és nagyon várom a hatást, milyen lesz!

Sziasztok!

Én is jobb kezes újdonsült agorafóbiás pánikos vagyok. Van valakinek vmi jó tippje a kilábalásra?

Akkor a szüléstől jött elő? Szülés utáni depresszió?

Én nem vagyok orvos de a szülésnél eléggé felborul az ember hormonháztartása...lehet h csak idő kell a szervezetednek h minden vissza álljon a régi kerékvágásba! Mióta szeded a gyógyszert? Tudod h kell legalább 3 hét ahoz h hasson!!!! Jah és az is lehet h kevés a gyógyszermennyiség amit szedsz! kérdezd meg a dokid h mit javasol...lehet h emelni kell a gyógyszerszintet!!! Én napi 2db 20mg-mos rexetint szedtem az első időben amikor nagyon szarul voltam! Nekem maximálisan bevált a gyógyszer és késöbb amikor jobban éreztem magam...már csak 1-et, végül csak napi felet vettem be!

Jah és egy kérdés!!!!!!!!!!!!!!!

Ki az aki bal kezes közületek?

Egy kis házi kutatást végzek...mert állítólag a pánikbetegek 98%a balkezes! Én az vagyok!

Sziasztok!

Sok kitartást kívánok minden betegnek!!!!

Én már egy éve meggyógyultam és semmilyen gyógyszert sem szedek az agorafóbiás pánikbetegségemre! 6 évig szedtem rexetint 20mg....ami nekem nagyon jól bevállt...mindenkinek ajánlom a nyugtatókkal szemben! A nyugtatók nem előzik meg a rohamot és a szorongást míg a kedélyállapotjavítók ezt megteszik! Senkinek sem szolgálhatok túl sok bíztatással...én is voltam pszichológusnál, pszichiáternér, hókuszpókuszoknál, agykontrolon de semmi sem segített a gyógyulásban! Persze ez nem azt jelenti, hogy másnak sem fog! Az első fél évem amikor még nem diagnosztizálták a betegségem nagyon nehéz volt! Az öngyilkosság gondolata is átsuhant nem egyszer a fejemen...volt h fél évig nem mertem kimozdulni otthonról. Abba hagytam a sulit és a munkahelyemet is ohagytam. De végül megtanulam együttélni a betegséggel...nem támaszkodhattam senkire..hiszen tudjátok...h ezt a betegséget csak az értheti meg aki átélte már a haláltól, megőrüléstől szorongástól való félelmet!

ÉN aki elég súlyos tüneteket produkáltam...bátran merem állítani...h meg tudtok gyógyulni! Ha nekem sikerült....NEKTEK is fog! Szar duma de így van! Kitartást kívánok mindenkinek...és meglátjátok eljön az a nap, h azon kapjátok magatokat hogy már vagy egy hete elfelejtettétek bevenni a gyógyszert! Én már hosszabb útra is a biztonsági vésztartalék gyógyszer nélkül megyek! :))) Ami nagy szó nálam! Üdv Barbi 24

Képek villanak fel az agyamban!

Példáúl a múltkor mentem be dolgozni és út közben arra gondoltam, hogy milyen szép kék az ég és zöld a fák erre egy olyan kép villant fel, hogy valaki húz egy hullát az erdőben!

De van, hogy csak úgy beszélgetek valakivel és olyan kép villan be, hogy egy késsel fejbeszúrom! Idáig ez nem volt! És már jó pár éve nem is nézek ilyen filmeket meg amúgy sem szeretem! Meg úg érzem, magam a rosszúllétekkor mintha elájulnék! Homályos minden! Az a jó, hogy amikor melózom akkor elterelődik róla a figyelmem és akkor jobban érzem magam, de mihelyst vége a műszaknak már tör is rám a rosszúllét!

Elegem van!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Nem lehet hogy ezek énidegen kényszergondolatok?

Ezeket a horrorfilmekből felbukkanó képek miként jelentkeznek?

Sziasztok!

Hát hol is kezdjem?!

25 éves vagyok!

Nálam kb. 8 évvel ezelőtt kezdődött az egész külföldön apáméknál! Az egyik éjjelen miközben tévéztem elkezdett görcsölni a gyomrom, majd úgy éreztem, hogy meg akar valami szállni! Egyből levert a víz egyszer hol melegem volt aztán pedig majd meg fagytam! Annyira rosszul voltam, hogy egész éjjel nem tudtam aludni, minden nap reggelig fent voltam és nappal pedig aludtam! Aztán haza jöttem elmentem dokihoz, aki azt mondta, hogy pánikbeteg vagyok, majd felirt Rivotrilt meg Zoloftot. Persze időpontot csak jó 1 hónapra rá kaptam miután haza jöttem addig kínszenvedés volt minden nap! A Zoloft nem igen vált be ezután felírt valami „R” betűs gyógyszert már nem emlékszem a nevére, de az sem volt túl jó, ezért leváltottuk efectin-re (75mg). Na, ezt a gyógyszert szedtem vagy 4 évig és használt is úgy, ahogy de megszüntették ezért átálltunk Olwexya-ra. Ezt kb. 1,5 évig szedtem és jó volt minden! Egy évvel ezelőtt már annyira jól éreztem magam, hogy letettem a bogyót! 1 évig tök jól voltam!!!! És most kb. 4 hete megint rosszul vagyok! Most viszont teljesen más dolgok miatt vagyok rosszul! Folyamatosan horror filmekből ugranak fel képek és állandóan az jár az eszembe, hogy én is ilyen zakkant vagyok és, hogy ezeket én is meg fogom tenni? Meg tök idegennek érzem az emlékeimet, meg a testemet! Olyan érzéseim vannak mintha nem is én lennék! Már félek tükörbe nézni! Annyira zavarják már ezek a gondolatok a mindennapi életemet, hogy teljesen kimerülök tőle! Most pszichiáterhez járok, hátha tud valami okosat mondani, hogy mitől van ez az egész! Az a durva az egészben, hogy egyik pillanatról a másikra jött ki! Egyszerűen beleőrülök már ebbe az egészbe! Nem tudom, hogy mit kéne tennem! Nem akarok egész életemben gyógyszereken élni! Elég volt már ez a 7 év! Már azon gondolkodtam lehet, hogy skizofrén vagyok vagy nem is tudom! Szerintetek mit csináljak? ! A pszichiáter Fevarint és Frontint írt fel, de egyáltalán nem érzem jobban magam, sőt csak rosszabbúl!

Üdv!

Szia!

Szegénykém, nem fárasztotta agyon magát a háziorvosod. A minimum egy EKG lenne. Jól teszed, hogy felkeresel egy kardiológust!!!

(Nekem is van minimális szívbillentyű problémám, de nem befolyásolja a mindennapjaimat úgy, mint Neked, nem kell szednem semmit, nem okoz semmit. Lehet, h erre gondolt az orvosod, amikor azt mondta, hogy a magyar lakosság háromnegyedét érinti... de ez azért édes kevés)

Hova valósi vagy? Ha Bp-i, akkor esetleg tudok valakit ajánlani.

Emellett esetleg érdemes relaxációs technikákat is elsajátítani, hogy a stresszhelyzeteket jobban tudd kezelni, és kíméld a szívedet :)

Remélem minél előbb jól leszel!!! :D

Sziasztok!

Köszönöm szépen a tanácsokat...igen, azóta felkerestem a háziorvosomat. Megmérte a vérnyomásom, magasa volt, 150/90 volt (hozzáteszem 23 éves vagyok) és iszonyúan dobogott a szívem...meghallgatott sztetoszkóppal és azt mondta simán ránézésből, semmilyen EKG , vagy egyéb vizsgálat nélkül hogy az egyik szívbillentyűm nem úgy működik ahogy kellene, így az oxigén nem úgy áramlik! (Állítólag...) Aztán azt mondta ez a magyar lakosság háromnegyedét érinti, meg hogy ez nem betegség..felírta a Nebivolol pliva-t (béta blokkoló), amit szedjek minimum 3 hónapig és csókolom, ennyi! Kérdeztem tőle nincs más gyógymód?! mert ha nem muszáj pont ilyen gyógyszerrel nem szeretném tömni magam ilyen fiatalon...azt mondta nincs más megoldás..el sem küldött semmilyen vizsgálatra. Ennek a gyógyszernek rettentő sok mellékhatása van, többek között erős hányinger és hányás is...eleinte 1-2 hétig szedtem, de a szívbedobogás nem múlt el...aztán ráhagytam a gyógyszerezést. Most szívbedobogás helyett, hátzsibbadás és szívszúrás van..úgyhogy valami mindig van! Majd 1-2 héten belül elmegyek egy fizetős szakrendelésre egy kardiológushoz, ha már 3 hónapot kell várni egy szívultrahangra a Tb által finanszirozottnál, ha egyáltalán ad beutalót a háziorvos és nem ránézésből állapítja meg mi a baj...:)

Vegyél (ha nincs otthon) egy vérnyomásmérőt!

Ez a leggyorsabb útja, hogy a szív és vérnyomás problémák lehetőségét kiszűrd, gyorsan. Talán egy papírzacskó se lenne rossz ilyenkor elővenni és az elhasznált levegőt belélegezni, a magasabb CO2 szint jó hatással lehet. Ha nincs szervi ok (jó a vérnyomásod szívritmusod akár kardiológus is megnézhet) tehát ha szervi okot nem találsz akkor talán mégis szakemberhez kellene fordulnod. Talán valamely lelki trauma mégis feldolgozatlan maradt.

Szia!

Ha ilyen sok szervi tüneted van, akkor szerintem feltétlenül menj orvoshoz. Lehet, hogy nincs semmilyen szervi rendellenességed, de talán jobb biztosra menni.

Gondolom először a háziorvoshoz kellene menni, és ő ad beutalót. Kardiológust biztos felkeresnék, a helyedben.

Remélem azóta már jobban vagy!! :) Vigyázz magadra!!!

szia drága

a pánik betegséget, segitséggel Te tudod meggyógyitani

neten: vitalkozpont : Paska Gabi

és Agykontroll tanfolyam

vagy dr Kigyós Éva pszihologus 210-3991 kérdezhetsz rá, hol található...

sok sikert,

Szia, nekem volt pánikos időszakom néhány éve (depressziós voltam, szedtem gyógyszereket is - mondjuk mai eszemmel hasonló helyzetben ezt nem tenném).

Szedhetsz enyhe szorongásoldót (Frontin, Xanax), de csak rövid távon 3-5 hónap. Én hosszú távon elég kiégett lettem tőle.

Amúgy a legjobb, ha feltárod, akár segítséggel, h mi okozza a szorongást, mert amiatt alakul ki általában pánik betegség. Én személy szerint a felnőtt élettől rettegtem - pár éve már egyedül éltem, de vhogy megijedtem, h csak illúzió az életem és nem fogom tudni fenntartani magam sokáig sem emberi, sem anyagi értelemben. Egy idő után nagyon nehézzé vált kimenni az utcára, de kénytelen voltam legalább a munkahelyre elmenni.

Nekem az segített, h a minimumot megtettem magamért, tehát nem zárkóztam be annak ellenére, h iszonyú volt kilépni a lakásajtón, a tömeg között lenni, a munkahelyen embereke között.

Tinédzserként meg voltam ájulásaim - nagyon nehéz volt a családi életünk, és erre én hirtelen rosszullétekkel reagáltam. Ha tehettem, gyalog mentem mindenhova, mert zárt járművön egyből elkapott a szívdobogás, alig kaptam levegőt. Ebből a helyzetből csak az idő gyógyított ki, az, h el tudtam költözni otthonról.

Nekem ezek a tapasztalataim.

Szerintem egyrészt szembe kell menni a félelmekkel; másrészt megtalálni azt, amitől valójában félsz, amitől szorongsz, és azt a problémát megoldani, megszüntetni, kihúzni magad belőle.