Pánikbetegség - Tapasztalatok. Kinek mi segített? (beszélgetés)

Szia!

Nem könnyű. Sajnos bennem megvan az a tulajdonság is, hogy szinte kötelezőnek érzem azt, hogy ugorjak egy szóra. Akkor is ha nincs kedvem. Hosszú távon kimerítő. Most pl itthon vagyok és a kandallót készülök kipucolni, de már kaptam az utasítást, "hogy ha van kedved, gyere le..." vagyis egy kötelező érvényű látogatási parancs, így hát kénytelen leszek. Ott majd jön, hogy össze kellene szedni azt, amazt, levihetitek, stb.

Tegnap este is kezdte, de gyorsan elhagytam a helyszínt, mire kaptam néhány furcsa pillantást, hogy érezzem nem tetszik a dolog.

Ma én pl jól aludtam, már volt majdnem fél hat mire kimásztam, pedig az nagy szó, a két óra megvált.

Érdekes módon odakint most már nincs baj, nem érnek el rohamok, az első 3 nap vészes a repülés miatt, aztán minden ok. Persze megszokni meg kell, de nem félni csak tartani és ébernek lenni, mert ők nem európaiak és úgy is viselkednek. De ahogy hazajöttem gyakorlatilag kiújult minden, már az első héten bepánikoltam.

Hmmm..

Nálunk is valami hasonló dolog van.

Nekem és a páromnak is az én saját szüleim parancsolnak,még mindig gyereknek néznek,pedig már a gyermekünk is 8 éves lesz...

Folytatás:

Ma reggel mikor el kellett ugranom 15 percre, mire visszajöttem már kaptam az utasítást mit csináljak a ház körül, mikor nekem úgy jó ahogy van, majd ha lesz kedvem megcsinálom, miközben még itt van a gyerek is akivel rohangálni kell. Inkább utána.

Egyszer arra mentem haza, hogy a kulcsom nem megy a zárba, mire kiderült hogy nyitva van. A konyhában ült és egy A4-es lapon felírta, hogy a lakásunkban mi nem jó, hogy a felmosót miért ott tároljuk...stb Na ő(volt) a legidősebb, a lánya, hasonló, a feleségem pedig finomított verzió de azért nem esett messze. Apósom meg főnök volt valaha. Na ezt viselje el az ember. Sokan nem is tudták, két férfi lepattant a legidősebb hölgytől, apósom hónapokig haza se megy, egyedül ül a hobbiján, csak én tűrök.

folytatás:

Iszonyat akaratosak ha nem úgy van ahogy elképzelik, após beleszól mindenbe, anyósom nem képes csak piszkálni míg aranyifjú sógorom soha nem követ el hibát-szerintük. Gyönyörű házam van, két szép gyerekem, jó munkám de mostanra halmozódott fel bennem a feszültség amit eddig nyeltem. Ezt tetézi a repülés pl. Tavaly egy vasárnap annyira felbosszantottam magam, hogy én nem így akarom a házam megcsinálni, hogy szétvertem a szalonnasütőt aztán kivágtam az utcára, hogy ingyen elvihető a burkolóval együtt. Sok volt belőle használható, máshol most az érték. Erre kitalálták hogy én idegbeteg vagyok, pedig csak arról volt szó, hogy már akkor sem tetszett mikor rám erőltették. Család ellen nincs orvosság. Ja, és most mikor pihennék senki nem segítene, pedig nyugdíjasok, egész nap nézik a tv-t. Csoda ha pánikol az ember?

Helló!

Szerencsére nekem közvetlen alkoholistám nincs, bár akad a családban nem vér szerint. Melóhelyi stressz? Nos, azt még valahogy elviseli az ember, bár sokszor rizikós a dolog, Irak nem a szomszédban van. Engem inkább olyan dolgok viselnek meg(mostanában jöttem rá) hogy gyakorlatilag 11 éve irányítás és felügyelet alatt vagyok, tehát bármit teszek az nem jó, beleszólnak az életembe. Nos a már említett alkoholista ehhez a családhoz tartozik(ő abba menekült) így nem nehéz kitalálni, hogy bizony nősülés után na meg az elején mint élettárs a párom családja keseríti meg a dolgomat.

Szia tudom milyen dolog ez a pánik.

Évek óta van zsírcsomóm(lipoma)

Elkezdtem hízni mert letettem a cigit.

Erre előjött egy kettő még. Pánikoltam hogy rák meg minden.

akkor jött hogy vakbél meg a szívemmel van gond. Agyvérzés meg ilyenek. Vitaminnal kordában tudom tartani

Vannak rosszabb napok de elviselem.Igazából nekem ami nagy gond az a melóhelyi stressz meg a családi. Fater mindig jó melós ember volt közölték vele hogy gerinc sérve van nem műthető. Ő fejébe vette hogy nem ember így ha itthon van akkor piál... meg csinálja a hülyeségeket. Erre jön nagybratyó aki alkesz. Pedig mezőgazdasági gépeket javított. Mindenki azt mondta hogy itt felénk a legjobb szaki volt. És ezt szervizmérnőkök mondták. Ő akkor kattant be amikor meghalt születéskor a kezébe a fiú gyereke. Tesom is adja az ívet... 23 éves egy napot nem meló még két éve otthon van a pasikat váltogatja de dolgozni azt nem. Ő mutteral lakik székesfehértváron én meg faterral... Szóval kijut nekem is ebből :(

Helló!

Megnézem ha a helyzet adott lesz. Jelen pillanatban 03 óra van éjjel, nem tudok aludni sem(igaz nyolckor már szundikáltam) Sajnos ezt az időszakot tudom felhasználni arra, hogy végre azt csináljam amit szeretek, olvasni, netezni stb. Reggel ébrednek a gyerekek és nincs megállás estig. Folyamatos feszült koncentráció.Csoda ha estére kikészül az ember?Estére ólmos fáradság, nehéz lábak, de a felfokozott állapot miatt az alvás is nehézkes. Kicsik még és velem töltik a napjaikat, mert járvány miatt nem tanácsos őket bölcsibe-oviba vinni.

A vitamint nem próbáltam, de most benyomtam egy jó adag aszkorbinsavat(C-vitamin).

Ha van időd nézd meg youtben dr lenkei élni jó cimű előadását. Sok dolgot elmond. 1:50perc

De ne tekerj bele mert nem fogod megérteni.

Nekem is vannak tünetek de én nem gyógyszert szedek hanem vitamint.

De nagy dózisban.

Talán egy dolog ami segíthet, nekem mostanában az segít ha beszélgetek. Mindegy kivel csak ne itthon a megszokott sémában. Sajnos idehaza mindig azt a választ kapom amit szoktam, hogy ne idegeskedj, azt csináld amit szeretnél(de jaj neked ha nem azt szeretnéd ami az elvárt).

Menj emberek közé és nevess, érezd jól magad amennyire lehet, mert bele lehet őrülni.

Üdv Sorstársam!

37 és szintén férfi. Az én tüneteim jóval korábban kezdődtek és fokozatosan erősödtek.2003 augusztusában egy repülőn. Nászút, hazafelé. Előtte a várakozás, a tenger felejtetett mindent, hazafelé a munka és a szürke hétköznapok tudata kihozták belőlem a hisztériát. A légikisérők fogtak le. Légszomj, halálfélelem. Aztán sokáig majdnem 5 évig nem történt semmi, dolgoztam, próbáltam haladni a magam módján miközben tűrtem, és tűrtem. Azt hogy én mint nős ember úgy éljek, úgy dolgozzak mert persze a nászút mellé járt egy anyós is. Aztán kb egy éve az autóban kezdtem pánikolni, volt hogy meg kellett állnom és visszafordultam, Volt hogy reggel jókedvűen bementem és akkor közölték hogy távozott egy kolléga. Kb fél óra múlva éreztem hogy baj van és akkor sem tudtam tovább vezetni, pedig az én munkámban fontos a vezetés.

Szokásos tünetek, remegés, izzadás, zsibbadás légszomj, halálfélelem.

1 éve Irakban dolgozom, jó pénz, sok szabadidő. És repülés. Mióta elkezdtem gyakorivá vált a roham, akár éjszaka is. Most 3 napja volt egy, de bármikor jöhet úgy érzem. Fuldokoltam a wc-ben nyomás a mellemen és biztos hogy nem szívprobléma, mert minden leletem tökéletes, természetesen megvizsgáltattam magam.

Félek a tömegtől, a várakozástól(gyűlölöm) és attól hogy nem azt tehetem amit szeretnék. Sajnos nálunk női vonalon öröklődött a kibírhatatlanság, a maximalizmus igénye és ebben nem kivétel a feleségem sem. Tökéletes legyen egy férfi és bizony ebbe bele lehet rokkanni. A kv-t én is letettem, sajnos a cigit még nem tudom és bizony néha az ital is megtalál pedig nem is bírom. De kell valami ami kiüsse az embert.

Írtak fel gyógyszert, hellex, de attól meg mindig aludtam és az volt a baj hogy miért nem csinálok semmit, miért döglök??? Azt leraktam kb három hét után, van most is, de nem nyúlok hozzá, mert ugye ha bevág az ember egy sört az nem fér hozzá. Tilos.

Tehát egyelőre ennyi, de ha érdemben Te vagy valaki tud hozzátenni, szívesen válaszolok és olvasok!

Üdv A-S

Kedves Slekk!

Köszönöm, ez hasznos link. És amit privátban küldtél, gondolkodom rajta.

[link]

Érdekes cikk

[link]

Sziasztok!

Sajnos társulok hozzátok. 37 éves vagyok. És 1 hónapja teljesen megváltozott az életem. Történetem kb 3 évre nyúlik vissza, amikor ismeretlen rosszullét következtében keresztbeálltam az autópályán, és a szalagkorlát előtt kb 2 cm-re álltam meg. Ez nem rég tudatosult bennem, hogy valószínű roham volt. Nem emlékszem, hány perc esett ki az életemből. Teljes kivizsgálás, eredmény semmi. Aztán hosszú ideig semmi. Majd tavaly egyik reggel az Auchanban reggel fél 7kor: beérek, és éreztem, hogy elkezdek émelyegni. Majd elsápadok, és légszomjam lesz. És szédelgek. Sietek hátra az ásványvizekhez, elérem a sort...a következő pillanatban pofozgatnak, és a kocsin ülök, amivel tolják a cuccokat. Megint elájultam, betudtam annak, hogy nem ittam (vizet) reggel. Kb rá két hónapra egyik éjszaka ébredtem arra, hogy rosszul vagyok. Erős hányinger, émelygés, szédülés, és erős hasmenés. Másodjára már nem tudtam visszajönni a wc-ről, elájultam. Reggel iszonyat fáradt voltam, és furán éreztem magam. Olyan mintha álmodtam volna ezt az egészet. Megint vérvétel, EKG, terhelés…és semmi. Azután megint ilyen fojtó érzések, zsibbadás, remegés a vásárlások alkalmával, rendszeresítettem, hogy korán reggel, és éjszaka járok vásárolni, de limitálva volt így is a vásárlással töltött időm. Érzem, amikor „na most kell menni fizetni.” Aztán voltak még egy-két – most már tudom – rohamom. Majd egy hónappal ezelőtt a munkahelyemen tört rám. Elkezdett fájni a fejem. Szokott lenni migrénes fejfájásom, de ezt éreztem, hogy nem az. Olyan érdekesen fájt. És jöttek sorba a szokásos tünetek. Légszomj, szívdobogás, kéz-lábremegés, émelygés, és most úgy sírtam, mint a záporeső . Nem tudtam abbahagyni. És nem tudtam, hogy miért. Nem volt rá okom. Nagyon rosszul éreztem magam, olyan mintha kívülről néztem volna magamat, mintha nem is én lennék. És nem tudtam,hogy álmodom, vagy fent vagyok. A roham kb 30 percig tartott. Utána úgy éreztem magam, mintha 20 órát kapáltam volna, és mintha megváltozott volna bennem valami. Azóta nem cigizek, és nem kv-zom. Hányingerem van a cigitől, és ugyanúgy a paradicsomtól, a töltött paprikától is. Megáll a torkomnál. És olyan fura, hogy mintha kicsit kóvályognék, valamit érzek a fejemben, főleg ha hirtelen fordulok. És mindenen tudnék sírni. Van amikor nem tudom visszatartani. És ha felidegesítem magam, akkor megint szédülök, és le kell magam nyugtatni, nagy levegőket…hogy ne legyek rosszul. A héten megyek pszichológushoz, hogy csináljon velem valamit, mert ez így nem jó. Azóta most már be sem merek menni vásárolni, nagy nehezen csak ha valaki bejön velem, és kb 10 percet bírok ki. És nem merek az autómba beülni sötétben. Pedig azon vagyok hogy gyógyuljak. Első körben szerveztem magamnak egy kétnapos egyedüllétet otthon, befizettem a barátnőmmel egy wellnes hétvégére. Valamint átgondoltam az életemet, és eldöntöttem, hogy magamra is fogok most már időt szánni. És igenis önző leszek. Most eljött az én időm. És a 8 éve tartó már csak sajnálatból fennálló kapcsolatomat megszakítom. Már a tudat, hogy ez lesz, és hogy már megtettem az első lépéseket, már ettől jobban érzem magam. Csak a rosszulléteim ne lennének. Nem ismerek magamra, én nem vagyok ilyen, nekem kötélből voltak az idegeim, de úgy érzem, hogy 37 éves létemre elfáradtam. Belefáradtam a tragédiák terheinek viselésébe, a mindennapi megélhetés küzdelmébe, és hogy csak arra keresek, hogy a rohadt csekkeket és a hitelemet be tudjam fizetni. És ez mellé még társul, hogy egyedül nevelem kamasz gyerekemet, aki most számomra sokszor elviselhetetlen.

Ha van jó tanácsotok, szívesen fogadom.

Sziasztok!

Természetgyógyászok véleménye hogy a gyomorproblémák eredete (pl. sav-túltermelés) mint egy áttét az életben valami (meg)emészthetetlen helyzet miatt jön (jöhet) elő. Nyugodtan elfogadhatjuk h lelki működésünk gyöngíti v erősíti testünket.

Okosságot írtál.

Valóban, az önmagaddal való szellemi törődés lehet az út, ami kifelé vezethet ebből az állapotbból.

Én ugyan ezt a műsor játszottam végig a szintén kórosnak hitt ízlelőbimbómmal...

Engem is elhessegettek a fül-orr gégészetről,meg kaptam savlekötőt.

Utána azt hittem mellrákom van.Ott sem találtak(szerencsére)semmit.

De amikor elkezdek szédülni a pániktól,akkor mindjárt agydaganatra gondolok.

Viszont CT-re nem mernék elmenni,meg lehet be sem utalnának...

Tök jó összeírtás, Bluestar88!

Köszi, hogy csatlakoztál. Rengeteg embernek fog segíteni, amit írtál! Örülök neked!

Úgy látom csak a gyógyszeres pontban üt el a véleményünk. De nem baj.

Valaki így, valaki úgy gondolja. Valakik szerint bizonyos helyzetekben csak a gyógyszer segít, valakik szerint mindent le lehet gyűrni agyban.

Mindkettő igaz.

A gyógyszeres azért, mert tényleg valamikor 3 napig szoronganál a periférián gyógyszer nélkül, és ha bevennéd akkor 2 óra és kalap-kabát, jól is vagy.

A gyógyszer nélküli a rögösebb út. Volt úgy, hogy tök jól voltam fél évig, azt hittem a pánik már sehol, aztán erős roham, és gyógyszer. De minél több pánikzavart tudok lenyomni fejből. Annál jobban gyengülnek, ritkulnak a rohamok.

Ez a tendencia. Sokan akik teljesen tünetmentesek évek óta, azok így csinálták.

Valaki ezzel a módszerrel 7 hónap alatt szinte teljesen tünetmentessé vált. Más tudott erről a módszerről, neki 14 év kellett hozzá, de megygyógyult.

De már az is jó, ha az ember eljut arra a szintre, hogy ne a pánik, és a tőle való rettegés töltse ki az életét. Mert már az is hatalmas lépés.

Mégegyszer köszi a beírást. Sokmindenben találtam párhuzamot magammal. Sokaknak segítettél, hogy leírtad.

Minden jót, szép napot!

Ander

Ha normális vitamint szed az ember akkor segít.

Csak idő kell :))

Szia, Köszi!

Nekem is ez a meggyőződésem, tegyük hozzá mégha tud erről az ember akkor is lehet hogy több időre van szüksége, esetleg bogyóval megtámogatva.

A legtöbb ember hosszú utat tesz meg mire (és közben már egy ideje szedi a bogyókat) megtudja hogy a roham elfojtható akaraterővel, mert ehhez nagyon erősnek kell lenned! A kiváltó okot kell megtalálni, feloldani kezelni!

(megfigyelték: repülőszerencsétlenség áldozatainak családtagjai a repülőtér felé közeledve már erős pánikreakciókat mutattak, nagy pszihológiai támogatás segítég után (voltak akik nagyon hamar vagy később, kevesek szorultak gyógyszerre!)

Sziasztok!

Fogadalomból írok nektek. Látom hogy a pánikbeteg fórumokon mennyi és mennyi negatív élettörténet csapja fel a fejét. Gyakran írják, hogy "ebből nincs kiút", ez "sohasem lesz már jobb", "bele kell törődni", "csak a gyógyszer segít"...stb. Ne higgyetek nekik! Van kiút.

Öt éve kezdődött a pánikbetegségem. Egy évvel az esküvőm előtt. (Soha rosszabbkor). Háromszor vitt be három különböző nagyvárosba a mentő szívrohamtünetekkel. Az első kettőnél azt hittem meghalok. Utána több sötét hónapon keresztül csak a kétségbeesés, a félelem. A pánikbetegség legdurvább tünetei jöttek ki rajtam. A nappalok és az éjszakák ugyanolyan szörnyűek voltak. Aludni csak a kimerültségtől tudtam. Vallásos ember lévén rengeteget imádkoztam, ha lehetséges múljon el ez a szörnyű betegség. De ugyanolyan rossz volt minden. A rohamaim halálfélelmében már csak az nyugtatott meg, ha meghalok, akkor vége lesz ennek az egésznek.

Aztán 2-3 hónap múlva boldogan megnősültem. Elutaztunk önfeledten nászútra. Elkezdtük a közös életünket. Megszereztem nagymotorra a jogsit. Rá egy évre elindultunk egy árva motorral a feleségemmel a hátam mögött Magyarországról Olaszországba (o-v. 4000 km, csak közúton, hegyen völgyön keresztül) ahonnan rengeteg élménnyel tértünk haza. És azóta is boldogan élek. Immár gyerekkel együtt.

Gondolom mindenkit ugyanaz a kérdés foglalkoztat, aki idáig elolvasta: hogy csináltam meg? Meggyógyultam. Mai napig vannak még kisebb-nagyobb rohamaim, de egyik sem tart tovább már pár percnél, mert már az elején elkapom és legyűröm őket. (Jó... Tegnap este akkora volt, mint régen a legrosszabb időkben, masszívan 7-8 óra. Azért volt ilyen hosszú, mert már kiestem a gyakorlatból. De ennek köszönhetem, hogy eszembe jutott a fogadalmam. A motortúrakor megfogadtam, ha nem lesz semmi baj, akkor leírom az ún. sikertörténetem a pánikos fórumokon, hogy lássák a sok pesszimista hsz. mellett, hogy van megoldás.)

Először azt hittem, hogy csak a gyógyszeres segítség használ. CSAK A LEGRITKÁBB ESETBEN HASZNÁLJATOK GYÓGYSZERT. A legjobb gyógyszert az akaraterőd jelenti.

Olyan könyveket olvassatok, ahol nem a gyógyszeres kezelést sulykolják belétek. Mivel az egész pánikbetegséget csak az agyunk kelti életre, ott is kell véget vetni neki.

Szellemi böjt! Tudd, hogy csak az agyad csinálja az egészet. Szokjatok le a kiskapukról is szépen fokozatosan (gyógyszerek, placebók, csak a kijárat mellet lévő székre ülés, karszorítás) arra törekedjetek, hogy csak fejben győzzétek le a pánikot!

Ne legyenek illúziók előttetek. Nehéz olyan fegyelmezettnek maradni, hogy sikerüljön. Én is sokszor estem vissza a béka fenekére, de nem elesni szégyen, hanem nem felállni onnan. Abból a pokolból ami velem megtörtént odáig jutottam, hogy sokszor sikerül már a pánik legelején úrrá lenni rajta.

Valamikor már automatikusan csinálja a szervezetem (azaz ahogy az egészséges ember teste teszi: nem duzzaszt a halálos fenyegetést kisebb testi érzékelésekből). Egy év óta nem volt olyan pánikom, amit szóra méltattam volna (csak a tegnapi). És ez egyre csak jobb lesz. Valamikor hetekig nem jut eszembe, hogy pánikbeteg voltam, mert nem jön elő. Előbb utóbb azt mondták kinövi az ember a korral, de én nem akartam a húszas éveimet elpazarolni a pánik bilincseivel. Ha valaki, akit egy év óta ismertem meg megtudná, hogy pánikos voltam nem hinné el.

Ha nem hiszek magamban, akkor ott tartanék, mint régen: egy moziba se mernék elmenni, egy buszra sem mernék felszállni, nyaralni sem tudnék elmenni, stb.

Egy szó mint száz: higgyetek magatokban és imádkozzatok a gyógyulásért, mert meg lesz a gyümölcse! Rájöttem az ima önmagában nem elég. Tenni is kell a gyógyulásért és bízni kell Istenben és magatokban.

Eleinte sok mindent maga köré épít az ember: pszichológust, kiskapukat, gyógyszereket, ambulanciára szaladgálás. Ez nem is baj. Nem megy könnyen, főleg az eleje (olyan mint megtanulni biciklizni, nehéz ráérezni, de utána csak akkor esel el vele, ha ökörködsz). De a cél az, hogy ezektől a mellékcselekvésektől megszabaduljatok! Ha apránként levetkőzgetitek akkor már szinte meg is gyógyultatok.

Irány a boldog élet felé! Soha ne adjátok fel, akárki akármit is ír a fórumokra, mert van kiút! Van gyógyulás. Legyetek nagyon erősek! Nálam nem volt szerintem senki sem pesszimistább az elején, úgyhogy tudom milyen nehéz ezt most elhinni. De tegyétek meg, mert IGAZ.

Üdv,

egy sorstársatok

Kedves Fórumozók!

Én sokat nem tudok most írni, mert rengeteg dolgom van. Viszont úgy gondolom, hogy icipici segítséget tudnék adni, ami nekem bevált.

Kb. fél éve lettem pánikbeteg, a rohamaim elmúltak 1-2 hónap után (agyban beszéltem meg a dolgokat magammal, semmiféle gyógyszert nem voltam hajlandó beszedni...orvosnál sem voltam). Tüneteim ugyanúgy vannak, de próbálok uralkodni magamon, mert nagyon nagy céljaim vannak a jövőben. Fél év múlva diplomáznék óvónőként. Viszont előtte most el kellett töltenem 1 hetet az óvodában reggel 8-tól délután 5-ig, úgy hogy napi 2 foglalkozást is tartok a gyerekeknek. Úgy gondoltam, hogy képtelenség. Én egész nap egy idegen helyen? idegen emberek között? Mivel tudtam, hogy más választásom nincsen, emiatt nem csúszhatok 1 évet a diplomámmal, így kitaláltam 2 dolgot.

1. Felírtam egy papírra, hogy miktől félek, és mellé megindokoltam hogy miért nem kéne félnem tőle. Pl. hányás (kiskorom óta ez egy nagyon gyenge pont nálam) -> átgondoltam, hogy végülis a hányás nem tart tovább 2-3 percnél, nem fáj, sőt még tisztul is a szervezetem. Becsukott ajtó -> bármikor kibírom nyitni és ki tudok menni rajta. És így tovább. Ez sokban segített, hogy rájöjjek, hogy különösebb okom nincsen félni semmitől sem :)

2. Gyűjtöttem idézeteket, amiket rányomtattam egy általam kedvelt színű (rózsaszín, ez a szín mindig megnyugtat) lapra. Van nálam mindig egy kis dosszié és abba beleraktam az első oldalra. Amikor éreztem, hogy kezdek kicsit rosszul lenni, akkor kinyitottam és átolvastam 1-2 idézetet belőle. Ebből én rengeteg energiát tudtam meríteni :) (Az idézetek az erőről, kitartásról, akaratról szólnak)

Ezt szívesen ajánlom másnak is, nálam bevált. 3 napja bent vagyok az óvódában, megtartottam eddig napi 2 foglalkozást, és már csak másfél napom maradt. Nem gondoltam volna, hogy képes vagyok rá!

Ha bárki úgy gondolja, hogy bátorítaná őket is pár idézet rossz helyzetekben, annak szívesen elküldöm e-mailben: alexa.aranyosi@citromail.hu

Kellemes estét és sok erőt mindenkinek a gyógyuláshoz! :)

szofika003

Én azt tanácsolom neked minden hogyan keress fel egy szakorvost (ne háziorvost) hidd el tud segíteni gyógyszerek nélkül is nagyon sok hasznos tanácsot tud adni nem kell félni tőle nekem is sokat segített bár nekem kell szednem gyógyszereket is de hidd el segíteni fog.

Sziasztok

Igazából nem is tudom hol kezdjem és tulajdonképp elég nehéz is erről beszélni:S Sok hozzászólást olvastam és pár esetben magamra ismertem.Nekem 4 éve volt az első nagyobb rohamom ami olyan volt hogy azt hittem belehalok...nem tudom pontosan mennyi ideig tartott több óra is lehetett a lényeg hogy végig halálfélelmem volt. Azt hittem elmúlik nem lesz komolyabb bajom de a rohammok egyre sűrűsödtek uh el kellett menjek orvoshoz. Nálam az váltotta ki a pánikot hogy azt hittem megfulladok nem kapok levegőt és ha egyedül hagynak vagy egyedül kell menjek valahova biztos meghalok mivel az emberek ugysem segitenek mert azt fogják hinni hogy vagy piás vagy drogos vagyok vagy csak egyszerűen nem tudják mit kell velem csinálni és mire rájönnek már halott leszek:) Butaság mi? Nah mindegy ... elmentem orvoshoz aki nem irt fel nekem gyógyszer mert nem akarta hogy függő legyek azt mondta vagyok én olyan erős hogy le tudom győzni mert minden az agyban dől el:) Igaza is lett bebeszéltem magamnak hogy semmi bajom és 1 év után teljesen tünetmentes lettem 1 hónappal ezelőttig:S Most ugy vagyok hogy nem tudok aludni mert mondjuk ha elalszom este 10kor akkor felkelek hajnali 2kor és bepánikolok attól hogy már mindenki alszik az egész ország és ha történik velem valami senki se tud segiteni:DDD ez is butaság de sokszor érzek igy:S Rohamaim nagyon enyhék sőt nem is mondhatni rohamnak mert ha rámjön ez a halálfélelem érzés akkor 5-10 perc alatt meg tudom magamat nyugtatni tudok uralkodni rajta de nagyon félek hogy egyszer felülkerekedik rajtam és akkor kezdődik minden előről:(((( nem tudom mi tévő legyek ha valakinek van ötlete irjon nekem vagy ide vagy privátba szivesen beszélgetnék erről:) előre is köszönöm és jobbulást kivánok mindenkinek(K)