Pánikbetegség - Tapasztalatok. Kinek mi segített? (beszélgetés)

Csatlakozz a fórumunkhoz itt a Hoxán,ami minden nap él,a neve:

Pánikbeteg vagyok(ezt írd be a keresőbe)

Sziasztok!

Nem tudom lép-e még ide be valaki, de azért elmondom az én történetem, mert talán az is használ, ha leírom.

Én legelőször 1996-ban 37 évesen éltem meg ezt a betegséget. Akkor jött ki rajtam számtalan tünet, és azt hittem eljött a világvége. Az egész egy terhelés miatti erősebb szívdobogással kezdődött: kerékpáron vittem el a lányom az iskolába, és mivel késében voltunk, siettem. Miután eljöttem az iskolából a heves szívdobogás nehezen csillapodott, és akkor jött egy nagyon rossz érzés, hogy én ott, abban a pillanatban rosszul leszek, elájulok, elveszítem a kontrollt a testem felett. Ennek az érzésnek a hatására aztán valóságos versenyfutásba kezdett a szívem, a fejemben meg sikítottak a gondolatok a pániktól! Kegyetlen érzés volt. Nagy nehezen hazaértem, és utána mint amit elvágtak, elmúlt az egész. A java azonban ez után kezdődött: ha elmentem otthonról rám jött egy érzés, hogy mi lesz velem, ha megint előjön az a heves szívdobogás? Jaj, jaj, jaj, mi lesz, ez sikoltotta az agyam ott bent, és a szívem persze vette az adást, és szépen be is indult. Én soha nem a haláltól féltem, hanem attól, hogy elveszítem az önkontrollt, elájulok, vagy ehhez hasonlók. Eleinte küzdöttem ellene, csak azért is elmentem otthonról, de szinte minden alkalommal rosszul lettem. Aztán ez a szívdobogás előjött pl.étkezés után, vagy zuhanyozás közben, akkor már ezektől is féltem. Alig ettem, a tisztálkodást pár pillanat alatt elintéztem. Aztán eljött egy idő, amikor muszáj voltam orvoshoz menni, mert féltem, baj lesz a szívemmel. Befektettek a kórházba, amit mondanom sem kell hihetetlen pánik érzéssel éltem át. Vérnyomásom, szívritmusom az egekben, hiába nyomták belém eleinte a gyógyszereket. Elküldtek különböző vizsgálatokra, pajzsmirigyre is, nem az okozza-e, de minden negatív volt. Ez egy kicsit megnyugtatott. Írtak fel Betaloc-ot, hogy visszafogja s szívem, és Xanax-ot, hogy enyhítsék a pánik rohamokat. A gyógyszerszedést is utáltam, azaz eleinte a Xanax-ot be sem vettem, csak a másikat. Lelkileg azonban nem javultam, olyan volt, mintha egy másik tudatállapotban élnék. A világ nem olyan volt körülöttem, mint előtte. Így elkezdtem szedni a 0,25-ös Xanax-ot, az első szem szinte teljesen kiütött. Elaludtam a fotelben kb. fél órára, de utána sokkal jobb volt. Ott volt a 8 éves gyerekem, és a férjem, akikre főznöm, mosnom, takarítanom kellett, és nagyon nagy kínlódással tudtam csak ezeknek megfelelni. Azonban arra jöttem rá később, hogy ezeknek a tevékenységeknek a segítségével másztam ki ebből a kétségbeejtő helyzetből. Nem engedhettem meg magamnak, hogy feküdjek, hogy sírjak, hogy sokáig sajnáljam önmagam. Nem mentem más orvoshoz, nem kértem más orvosságot, ezeket szedtem, és az akaraterő segítségével túl jutottam ezen a nehéz időn. Segített az is, hogy idő közben találtam egy munkahelyet, és elterelődött a figyelmem, már nem néztem állandóan a csuklómon, vagy a nyakamon a pulzust, és nem mértem néhány percenként a vérnyomásom. A legnehezebb időszakban féltem sorban állni, nem mentem sehová, ahol be kellett ülni valahová, ha mégis muszáj volt, akkor az ülősor szélére ültem, közel a kijárathoz, és ahogy a cikkben is szerepel mindig vittem magammal a kerékpárt, még télen is térdig érő hóban. Így utólag én is elég nevetségesnek találom, de akkor azt éreztem, ha baj van, felülök, és hamar hazakerékpározok, ahol már nem érhet nagy baj. Így is eltartott vagy 2 évig, míg azt mondhattam, megnyugodtam, már nem kiabál a fejemben a pánik. Aztán az eltelt idő alatt fokozatosan, kicsiket lecsipkedve a tablettákból elhagytam a gyógyszereket is.

Eddig!

Augusztusban töltöttem az 51-et, és abban a hónapban volt az utolsó menstruációm is. Azóta nem jelentkezett. Helyette van viszont hőhullám, izzadás, és szapora szívverés, emelkedett vérnyomással. Agyammal tudom, hogy mindez természetes dolog, a legtöbb nő megérzi, de nálam megint elindította a pánikreakciót. Egyszerűen jön egy érzés, mi lesz, ha beindul a szívem? Hogy fogom én ezt kontrollálni? Megint figyelem magam, megint mérem a vérnyomásom, ami néha nagyon magas. Így sajnos megint orvoshoz fordultam, és a gyógyszerekhez. A doktornő azt mondta, inkább szedjem most ezeket a bogyókat, mint hormonkezelést kérjek, mert ez el fog múlni és megint elhagyhatom a gyógyszereket, ha egyensúlyba kerülök. Nagyon remélem túl jutok ezen a helyzeten is, mert megint úgy érzem felborult bennem valami, és a világ a szememmel nem olyan, mint pár hónappal ezelőtt. Ezt azért írtam le, hogy ha valaki nem tud csak akaraterővel, meditálással, vagy ehhez hasonló módszerekkel meggyógyulni, nyugodtan szedjen gyógyszert rá, de ne essen át a ló túloldalára, azaz csak a legszükségesebbet, ami a tüneteket enyhíti. A hangulata az embernek visszatér, ha érzi jobban van. A gyógyszert apródonként el kell hagyni, ha elmúlt a veszélyes időszak. Én úgy érzem jól tettem, hogy végül mégis el kezdtem szedni őket, mert hamarabb lettem újra "normális". Most is ebben reménykedem :)

Bocs, azt hiszem túl hosszú lettem :)

Sziasztok! Én úgy látom, hogy itt mindenki nagyon fiatal, főleg, hogy pánik beteg legyen, hiszen én 50 éves vagyok, sok mindenen keresztül mentem, iskola, munka, gyeremeknevelés egyedül, és 20 éves koromban nem ismertem a betegségeket. Már nem is tudom, de szerintem már több mint 10 éve pánikbeteg vagyok, a szörnyűségek szörnyűsgét éltem át, és felismerem azt a félelmet amit néhányan leírtok, egyszerűen rettenet. És ehhez fizikai tünetek is párosulnak, mint szívszúrás, nehézlégzés, szívdovogás, szívritmuszavar, szóval nekem leginkább szívproblémák, pedig voltam már szív uh-on, állítólag jó volt, és ájulásérzés is. Egy hozzászóló, bocs a neved, most nem megyek a lap aljára, a cigit is felemlíti, én is sokszor gondoltam erre, és most én is 3 hónapja nem cigizek, azaz napi egy a du. kávé után, de nem is kívánom, valószínű, hogy tiltakozik a szervezetem, sok az idegrendszert megviselő anyag benne, nembeszélve a fulladásos tünetemre amit még jobban befojásol, a fulladás ha nem szívtől, akkor idegtől van, viszont gondoltam már, hogy a cigi a tüdőhörgőimet tette tönkre, annak ellenére, hogy gyengét és keveset szívtam.

Szóva a pánikbetegségem időszakonként elmúl, de vissza vissza tér,mint most is, azt megfigyeltem, hogy a sressz a legfőbb oka, és egyfajta félelem valamitől, jelen esetben az anyukám 88 éves, és állandóan azon jár az agyam, hogy meg fog halni, mert most gyengébb, most hírtelen érezni, hogy a szive gyengébb, nehezen megy, mert amúgy makk egészséges, le sem áll, főz, mos stb. nagyon aktív, patyolat tiszta, négykézláb hipózza a konvektor alatt a konyhában, megelőzve engem. A lányom minden nap autóval 10 km-re megy dolgozni, 7 órára, ha rossz az idő jeges stb. akkor azért izgulok, amúgy is elég izgulós vagyok, ez még rátesz a betegségemre. Nehéz leírni mindent, de a lényege a félelem, ami fizikális tüneteket produkál, de az ember aztán nem biztos benne, hogy ez csak áll betegség, azt hiszi az ember, hogy valóban komoly, meg aztán ki tudja. Újra hivatkozom a cigis fiúra, bocs, hogy nem nevezlek meg, menekülés a tömegből, zárt helyről, volt, hogy a boltban sorba álltam, és már rám került volna a sor ki kellett mennem mert rosszul lettem, és ahogy mondod, ha üdülök, a hegyekben gondtalanul, akkor szebb az életem, bár már velem előfordult, hogy ott is bepánikoltam, viszont gyanítom plusz azt is, hogy ha olyat eszem, amit nehezen emésztek meg, nincs amúgy semmi bajon, de mégis a nehéz kajáktól megfigyeltem, akár rossz is lesz a közérzetem, és akkor ettől megint csak bepánikolok, hiszen megmérgeződik a vérem a nagy "zabálástól". Nem vagyok kövér és még 3 éve rendszeresen kerékpároztam, szaunázni is járok, meg nyáron úszni, mivel a balatonnál lakom, de mégis lustább vagyok a szokásosnál, és ez nem a kortól van, vagy félelem, vagy emésztés, vagy cigi, a sok előttem lévő váratlan helyzet, a bizonytalanság magyarul: pánikolok. Ha valakinek észrevétele lenne, vagy hasonló tünetek, bár mi írjon szívesen olvasom, és megígérem ezentúl név szerint szólítlak! Üdv. Kamilla

Sziasztok. Sajnos én is pánikbetegséggel küzködök több mint fél éve és sajnos senkivel nem tudom megbeszélni a dolgokat meg ilyenek mert csak hülyének néznek meg hogy ez nem betegség stbstb(( nagyon szivesen beszélgetnék olyanokkal akik

szintén pánikbetegek és megosztanák a történetüket stb...ha meggondoltad magad itt az msnem és vegyél fel: wildkatze69@windowslive.com egy 19éves lány...

Sziasztok!

Én 26 éves srác vagyok. Azt nem tudom hogy nekem pánikbetegségem van-e, de leírom hogy mit tapasztalok, hátha ti ráismertek.

A tüneteim rég kezdődtek kb. 6-7 éve. Jellemző rájuk hogy teljesen kiszámíthatatlanul törnek elő, tehát van hogy fél évig semmi, van hogy 2 hétre jönnek, aztán egy évig megint semmi.

Mintha az érzékelésemmel lennének zavarok. Hozok egy példát. Pl. ki kell vennem a bérletem a zsebemből, de nem tudom érzékelni hogy hol van, ill. nem tudom megfogni, pedig tudom hogy ott lapul a zsebemben. Tehát ami máskor csak egy mozdulat, az ilyenkor kínszenvedés... Ilyenkor amikor "matatok" ill. megpróbálok megfogni valamit mintha bizsergést is érzenék.

A munkám is olyan, hogy sokszor kell apró dolgokkal dolgoznom, ill. bizonyos szinten kézügyességet is igényel, és ilyenkor mikor rámtör, nagyon rossz. Szólni meg nem merek róla senkinek, mert ezekkel a tünetekkel kb. mindenki hülyének nézne.

Hányingerem ilyenkor nem szokott lenni, nem fog el remegés sem, csak mintha paráznék attól, hogy mikor múlik már el, mi lesz ha újra előjön...

Világ életemben egészséges voltam, sportolok is, nem drogozok, nem is iszok.

Hát röviden ennyi, ha tudtok valami tanácsot adni, vagy valami ötletetek lenne, szívesen meghallgatom.

Szia!

11 éve szeded a gyógyszert?Azóta rendszeresen van rohamod? Vagy voltak havi/évi szünetek pánikmentességgel?

btke szio!

megértem mit érzel.Én a 3. doboz citalopram-ot szedem.Az elején két hét tünetmentességem volt, most már csak fél napok..mindig fáj vmim :( nekem irhatsz nyugodtan, cseréljünk gondolatokat.megirom priviben a mailcimem, ha van itt ilyenre lehetőség..

Hello lora! :) Röviden van kedved leírni mitől gyógyultál meg végleg? :)

Üdv!!

Szia Ilona! Én augusztus-szeptember óta vagyok beteg és én is gyógyszereken vagyok, amire ugyanúgy reagálok ahogy Te:néha tünetmentes vagyok( volt hogy két hétig) de a menstruáció környékén fokozódnak a tünetek a hormonváltozás miatt(szóval azóta csak egy vagy fél napig. Próbálom megbecsülni ezeket az időszakokat, mert én sem akarom elfelejteni milyen "normálisnak" lenni. :(

Én arra gondoltam hogy elkezdek úszni járni és sok gyümölcsöt enni.Mióta beteg vagyok annyira elkedvetlenedtem hogy örülök hogy heti 1x-2x kimozdulok munka után találkozni vkivel.Nuku sport és egészséges élet. :( Ezen szeretnék változtatni. neked milyen tüneteid vannak 7 év után? Én a szívgörcsölős időszakon már túl vagyok, most alig tudok nyelni,ízületi fájdalmaim vannak és recsegek ropogok. Néha úgyérzem már alig tart össze vmi...

Idézet a Wiki pánikbetegség cikkből.

" A fóbiás betegek gyakran élnek át heves pánikrohamot, amikor a félelmeik kiváltójával kapcsolatba kerülnek, de ezek a rohamok rövid életűek és gyorsan megszűnnek, ha a kiváltó ok eltűnik "

A terápiás próbálkozást én helyesnek tartom, és hamár van valami betegségünk még mindig jobb ha igyekszünk rájönni mitől? és kb mi a bajunk, és megoldani.

Legalábbis ahhoz képest minthogy "beállunk a sorba ez a bajunk ez a gyógyszere és kész" biztos sokféle (lehet.h.egyéni) módszer alapján állítják be a különféle gyógyszereket, de ha a pánikot akarod kielemezni segítséggel akkor gyógyszer nélkül kell a pánikot súrolgatni ha elért (ott van a kutya elásva) jöhet a relaxáció v vmi más.

De ha a gyógyszer hatására nem jön a roham az még nem jelenti azt hogy meggyógyúltálcsak azt , hogy agyógyszer miatt most épp nics rohamod és lehet h amíg szeded nem is lesz. Én is szedtem bogyókat .

Nem vagyok kibic, akit ez a szellő megérintett annak nincs könnyű dolga. Remélem nekedigen.

Sziasztok sokaknál olvastam hogy szívesen beszélne más pánikbetegekkel nos habár én már nem vagyok pánikbeteg de mivel tudom milyen érzés hogy mennyire egyedül van az ember így úgy gondoltam hogy megadom az msn-címem és aki szeretne vegyen fel szívesen adok segítséget minden napi pozitivitást a kitartáshoz

egy gyógyult lány

Sziasztok!

Újabb pánikbeteg csatlakozik hozzátok, személyemben.

Az én kálváriám 4 éve kezdődött, - amikor egyetemre kerültem - s azóta is tart. Azt az egyetemet otthagytam, abban a hiszemben, hogy ha hazajövök elmúlik. (Kb. másfél év után derült ki, hogy pánikbeteg vagyok, addig nem is hallottam ilyesmiről.) Kezdetben csak egy-két szituációban jelentkezett, előadások, szemináriumok, de egyébként máshol semmi problémám nem volt. Aztán ahogy halmozódott a stressz, az idő telt, fokozatosan kezdte kiterjeszteni területét a pánik. Már a koleszban sem volt jó, ekkor jött az ötlet: otthagyom a sulit.

Hazajöttem, egy közeli városban találtam egy szakot, ami "tetszett", gondoltam így már minden okés lesz, hiszen mindennap otthon leszek - ingázok naponta.

Az első félév szinte tünetmentes volt, aztán ahogy újra gyülemlett a stressz, a suli pedig az előző után elég rossz "minőségű" volt - a tanárokra gondolok - ismét felbukkant a mumus. Először csak "kóstolgatott", majd teljesen maga alá temetett. Egyetlen egy órára sem bírtam bejárni, a vonatra nem mertem felülni, ha pedig mégis megtettettem a poklok poklát éltem át, s miután leszálltam sem szűnt meg, a legrosszabb esetben 3 órán keresztül volt rajtam a pánik. Így hát újra döntöttem, megint suli váltás, most a lakhelyemen néztem ki egy szakot, bízva abban, hogy ha nem kell ingáznom nem lesz gond. Talán mondanom sem kell, tévedtem. Kezdi felütni fejét a rém, ráadásul itt a tanárok arra mennek rá, hogy ki hányszor van bent az órán, sőt! Ha nem mész be, nincs aláírás. Tanulhatsz akármennyit.

Persze, tudom a megoldást, szembe kell néznem a betegséggel, szakemberhez fordulni, leküzdeni. Már próbáltam, jártam pszichiáternél, aki a kognitív terápiát javasolta - egyrészt nem hittem ebben a módszerben, másrészt ott is rámtört a "páni félelem". Így hát nem mentem többet. Aztán felkerestem egy parapszichológust, aki meditatív állapotban gyógyít - ebben sem hittem igazán, bár tényleg kezdtem magam jobban érezni, csakhogy...

...ott is volt egy-két pánikrohamom, ami nagyon megijesztett, ismét felvettem a kerülő magatartást. Itt tartok most, sehol.

Azért regisztráltam, mert szívesen beszélgetnék, ismerkednék "sorstársakkal", hiszen csak ők, ti tudjátok milyen is így élni.

sziasztok:)

azt hiszem most veszem magam rá hogy leirjam az én kis(ami valójában 3éve kinoz) történetemet.21 leszek,18éves koromban kezdődött ez az egész pánikroham,ami inkább sokszor csak szorongás..már a reggeli ébredés követő 1perc után elkezdődik,és amig el nem alszok este,folyton az agyamban jár,és nem tudom leküzdeni.A leghosszabb tünetmentes időszakom 3hónap volt,az is már 1éve legalább.Állandóan rettegek a rosszulléttől,de próbálom legyőzni azzal hogy járok suliba,van egy helyes kis barátom,de sokszor ez sem segit.Reggel nem tudok enni,ezért egész reggel hasfájásom van,ha pedig ettem,akkor attől félek h mikor leszek tőle rosszul,kezdek áttérni az egészséges ételekhez,mert az jár az eszemben hogy attól nem lehetek rosszul...1 évig szedtem citapramot,3hónapig segitett,aztán visszajött az egész,nem hittem a gyógyszerben és nem is segitett,lebutitott,nem tudtam hogy hol vagyok sokszor,suliba is alig tudtam elmenni(másik város,vonatozás minden reggel) A valódi okot nem igazán akarom leiirni hogy miért kezdődött ez az egész,mert szégyellem,de közre játszott a középiskolai lelki sérelmek amit kaptam nap mint nap az osztálytársaimtól...nov 3.ára vagyok kiirva pszihologushoz,megint el kell kezdenem valami gyógyszert szedni de nem akarok:/ de nem akarok megint hetekig nem menni suliba és lefogyni 20kilót...sorstársaimmal leveleznék ha van ilyen...msn vagy akár email is.

tökre egyedül érzem magam:(