Pánikbeteg vagyok! (beszélgetős fórum)

az alacsony vérnyomás magas pulzusszámmal. a vérnyomás: a vér erekre gyakorolt nyomását jelenti. a szisztolés érték a szív összehúzódásakori érték (első érték), a disztolés érték a szív elernyedésekori érték (második érték). alacsony vérnyomásnál a szív többször kénytelen összehúzódni (pulzus szám), hogy a vérnyomást szinten tartsa. tehát ebben a helyzetben egy rosszullét alapja lehet. okozhatja stressz, fizikai megerőltetés, betegség, stb.DE pánikbetegségről akkor beszélünk, ha ezek a rosszullétek sűrűsödnek, mélyülnek, dlőfordul olyan is, hogy az ember úgy érzi, hogy mentem meg fog halni, mert a szíve annyira dobog.

járj el nyugodtam táncolni. levezeti a feszültséget, kikapcsol. és másra gondolsz. talán szidhatod az edzőt...:))

igen. és nem szabad, hogy az embernek folyamatosan aszon járjon az esze, hogy mikor jön a roham. nem elbagatelizálni akarom ezt a betegséget, isten óvjon ettől. pusztán helyre kell rakni fejben a dolgokat.

amit ki akarok mondani, hát kimondom. ha kiabálni akarok, kiabálok, és így tovább. nem hagyom, hogy más emberek kiakasszanak. (szép szó :)))

meg kell találni az életben a szépet és a jót. nem nagyban gondolkodni. csak kicsiben. sok kis apró lépésekkel tudunk előrébb jutni. és nem megy egyik napról a másikra. sajnos... csak a kitartás és a türelem kell hozzá.

velem vagy 7 éve kezdődött. akkor még nem tudták, mi ez. fogalmuk sem volt róla. éjszaka roszul lettem, kihívtuk a mentőt, nem jött ki. kihívtuk az ügyeletet, nem jött ki. lábon mentem be. (a doki bebaszva, szó szerint). úgy mentem haza, hogy a másfél éves gyerekem aludt az ágyban, és egy frászban voltam, mi lesz addig.

emlékszem, nem mertem elaludni, mert az egész jobb lában érzéketlen lett, és attól féltem lebénul, és éjjel álmomban meghalok.

aztán egy barátom, akinek meséltem a sztorit, mondta el, hogy ez a pánikbetegség. az oka világos volt. munkahelyi stressz, baszogató főnök, stb. a megoldás a következő volt: a főnököt elküldtem a picsába, ha kell rúgjon ki. leszartam. nem rúgott ki. amikor éreztem az első szívdobbanást, ami megelőzte a rohamot, készítettem egy nagyon forró italt. tejes kávé, tea, vagy kakaó. úgy, hogy égesse a nyelvem. leültem, és szépen lassan elkortyoltam a fél liter innivalót. amíg az ital forróságával voltam elfoglalva, addig megfeledkeztem a rohamról. szépen lassan elmúltak. időnként még most is vannak roham-kezdetek. szörnyű. igaz majd félévente. és csak nyugalmi állapotban. olyankor kiszaladok a kertbe, legyen akármilyen hideg, és légzéstechnikával, nagy és mély levegővételekkel, karokat a magasba emelve, közben sétálgatással, kb 4-5 perc alatt elmúlik. hála isten, tovább nem jutok, csak a szapora szívverésig és úgy érzem, hogy menten elájulok.

mivel vagy egy éve kiderült, hogy mitrális szívbillentyű problémám van, (nem zár rendesen az egyik billentyűm) az okozhat szívdobbanás érzéseket. azóta a szivemre fogom a dolgot. és működik.

Vovi! Tényleg senki nem néz emiatt hülyének! Sokan vannak, akik ebben a betegségben szenvednek, és sokan nem merik bevallani, csak őrlődnek magukban. Ettől méginkább rettegnek, h hülyének néznék őket, nem fogadnák el őket, és ettől egyre kevesebbnek érzik magukat. Önbizalom lemegy a nullára. Ismerős érzés! :-(

Néha én is félek olyan pl. emberektől, akikről azt hiszem, függök tőlük. Utálom, ha csak elvárnak dolgokat, de dícséretet nem kapok. (ilyenek pl. a tanárok, főnökök is, akik csak követelnek, de nem ismerik el, ha jól csináltál valamit.)

Régebben én se tudtam se enni, se inni,olyan ideges voltam. Összeszűkült a gyomrom, hányingerem volt, ha csak rá gondoltam, h le kell nyelnem egy falatot.

Most már inkább kényszercselekvés lett nálam az evés. Eszek zizit, vagy valami rágcsát, h elterelje a figyelmemet. Elterelő hadművelet! ;-)

Engem is küldtek pszichiáterhez, de nem mentem el egyszer sem. (nekem a párom a pszichiáterem :-) ha rosszul vagyok, mellém fekszik, és beszél hozzám folyamatosan. akkor rá figyelek, és elmúlik a roham! :-) Sokat segít!)

Régebben én is féltem az utcára menni, előre rettegtem, h rosszul leszek, és beesek pl. a hév alá. De rákényszerültem, h kimozduljak, és rá kellett jönnöm, h nem történnek meg ezek a szörnyűségek, tehát nincs mitől félni!

A stressz ellen viszon a mai napig nem tudok mit tenni. Pillanatok alatt fel tudnak bosszantani, és tehetetlennek érzem magam! Ordítani tudnék! Van két kisgyerekem, és az agyamra mennek, hihetetlen hülyeségeket képesek csinálni, és nem bírok velük. Nem tudom levezetni a feszültséget (nem verem el őket, az amúgyse érne semmit), és legtöbbször ilyenkor jönnek a rohamok! Jó lenne olyankor lefeküdni aludni egyet, de már akkor is parázok, mit tesznek, amíg én alszom, és nem figyelek rájuk. Szóval már előre várom az estéket, h végre elaludjanak, és én is kipihenhessem magam. Nem testileg vagyok fáradt, hanem agyilag. És reggel utálok felkelni, az az első gondolatom, ma megint mit kell "átvészelnem"...?

Sziasztok!Amiota utoljára fennt jártam a honlapon

nagyon megszaporodtunk.Tényleg nagyon jo érzés hogy van kivel tapasztalatot cserélni és egymással meg tudjuk osztani a gondunkat.Nagyon sok érdekes dolgot olvastam.Vovi!Itt senki nem néz hülyének!Mindannyian ugyanabban a cipőben járunk.Azt tudom javasolni neked hogy szépen fokozatosan probálj meg urrá lenni a félelmeiden.

Akarattal le tudod gyözni!Te uralod a testedet vagyis a gondolataid.Ha arra gondolsz hogy rosszul leszel ha kimész az utcára akkor ugy is lesz.Szépen fokozatosan probálj meg minnél nagyobb távot megtenni egyedül.Az sem baj söt sokat segít hogyha valaki veled megy.Az a fontos hogy ne hagyd magadon eluralkodni a betegséget!

Ne erre gondolj!Remélem picit tudtam segíteni!

Szép napot mindenkinek!Sok puszi!Rena

Sziasztok!

Először is nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a fórumra. Nem örülök neki, hogy ennyien vagyunk, de annak viszont annál inkább, hogy legalább egymással meg tudjuk osztani a bajunkat.

Az én történetem 8 éve kezdődött, egy forró nyári napon, mikor anyukám elájult az utcán mellettem. Mentőt kellett hívni, és miután ő már jobban lett, a mentőt újra kellett hívni, ezúttal hozzám. Az orvos persze megcsinálta a szokásos vizsgálatokat, ekg, vérnyomás, pulzus, de igazából nem sokat mondott. Aztán valahogy nem is foglalkoztam a rosszulléttel, főiskolát kezdtem el, és elég jól túl tudtam lendülni rajta. Aztán 6 éve bumm, derült égből a villámként egymást kezdték követni a rohamok, csak már olyan módon, hogy az egész életemet befolyásolta. A főiskolát ott kellett hagynom, hazaköltöztem, és az volt a pillanat, mikor pszichiáterhez kerültem. Paroxatot írt fel, és Xanaxot. Azóta a Xanaxot már elhagytam, a PAroxat viszont maradt. És persze pszichoterápia következett, és csodák csodájára jobban lettem. Másik főiskolára kezdtem járni, lett egy párkapcsolatom, és a rohamok is kezdtek ritkulni. Másfél éve le is diplomáztam, és hogy őszinte legyek, más csak a gyógyszer napi adagolása emlékeztetett arra, hogy hoppá én beteg is voltam. De most minden eddiginél rosszabb időket élek át. És megint nem tudom miért pont most, miért jött megint minden elő. A rohamok nyáron iszonyatosak voltak, és teljesen forgatókönyvszerűek: pulzus szalad, elönt a forróság, de közben a kezem-lábam jéghideg, remegek, rámjön a hányinger, fejfájás, hasmenés, és a mérhetetlen félsz attól, hogy teljesen bedilizek, mert képtelen vagyok kontrollálni a testemet és az agyamat.Szóval minden együtt. Most abszolut nincs rendszer az életemben, mert nincs állandó munkahelyem pont a rettegésem miatt, se párkapcsolatom se már jó ideje, és nem tudom ti hogy vagytok vele, de én a világ legnagyobb lúzerjának érzem magam. Tudom, mindig is voltak önértékelési zavararaim, de ez nem az. Sajnos álmatlanságban szenvedek, és az étvágyam egy az egyben eltűnt, csak azért eszek, hogy legyen valami bennem. Meg akarok gyógyulni, de az utcára is rettegek kimenni, már a gondolattól is kiver a víz, hogy buszon kell lennem, emberek között, és ne nézzetek hülyének kérlek, de már most azon agyalok, hogy hogy fogok karácsonyi ajándékot venni a rokonaimnak a zsúfolt bevárlásóközpontokban....

Sokan írtátok, hogy mások lettetek. Én megszállottan akarom visszakapni azt az életvidám lányt, aki valaha voltam, de félek erre minden nappal kevesebb az esélyem. Talán ezt az új énemet kell megatnulni elfogadni, bár ez nem lesz könnyű.

NAgyon jól esett kiírni magamból mindezt, mert sajnos nem igazán tudom senkivel megosztani a bajomat, és TI tényleg tudjátok mit is érez ilyenkor az ember. Ha kicsit hosszúra sikeredtem, akkor elnézést.

Mindenkinek szép napot kívánok, és még egyszer nagyon örülök, hogy rátok találtam.

Velemenyem szerint nem vagy panikbeteg.A hirtelen rosszulleteid oka lehet, pl. a hirtelen jott kornyezetvaltozas, ami, sajnos sok embernel kivalt hasonlo tuneteket. Nem beszelve a sulikezdesrol, ami onmagaban veve is stresszhatast valt ki, de, ha ez a stressz parosul a foldrajzi ismeretek hianyaval, (eg:pesti kozlekedes), akkor elkepzelheto, hogy puszta idegesseg a reszedrol, ami a Te korodban szinte semmit sem jelent, egyszerubben fogalmazva, kicsit felsz az ismeretlen dolgoktol.

Ez egyszeru szorongas, ami abban a pillanatban megszunik, mihelyt uj baratokra talalsz az iskolaban. Nem is fogod eszrevenni, mikor szuntek meg a "rohamaid".

Nyugodj meg,nem vagy panikbeteg, a Te korodban alig van esely ra, hogy valaki is az legyen.

Menj az iskolaba, szerezzel uj baratokat, es felejtsd el ezt a szot, hogy panikbetegseg.

Kivanok minden jot Neked es fel a fejjel!

Remelem hamarosan jobb hireket is hallok Feloled.

Udvozlettel, Babikitty.

Sziasztok!!!

naon örülök h sikerült rátalálnom erre az oldalra,és h le tudom írni hasonló problémám.Én még csak 19 éves lány vok és most kezdtem Pesten a fősulit.Alig vártam h oda mehessek de kb 3 hete foyamatosan rosszul vok,vmiféle rohamok jönnek rám főleg a metrón,szal metróra már fel sem merek szállni.Sokan mondták h lehet h pánikbetegség mert az összes tünete megvan.Én is már kihívtam 1szer éjszaka a mentőket annyira rosszul voltam:((Mit csinálhatnék,akinek hasonló este van sulikezdés,pesti közlekedés,kérem írja le...mindenkinek gyógyulást kívánok!!

Két esetben kell szedni gyógyszert:

- ha az orvos nyomatékosan kéri

- ha hiszel benne, hogy segít

A betegség működésének mikéntje abban rejlik, hogy mit hogyan dolgoztok fel, hogyan reagáltok bizonyos ingerekre. Ez legtöbbször hozzáállás kérdése, amin nehéz változtatni.

A lényeg, hogy hinnetek kell abban, hogy amit csináltok az jó. Mindenféle kudarcélmény ellenére tudnotok kell, hogy a helyes úton jártok, a kivezető ösvényen. Szép lassan már nem fogtok a félelemtől félni, mert egyszerűen nem izgat. Tudni fogjátok, hogy igazából nincs mitől: a világ akkor is megy tovább, akármi történik...

Sziasztok!

Megpróbálok egy kis segítséget adni azoknak, akik rosszul érzik magukat. Mivel általánosítani nem lehet és nem is szabad, nem mondhatom, hogy mostantól senki ne szedjen gyógyszereket, mert nem feltétlenül tud mindenki megbírkózni a saját maga és környezete által táplált félelmekkel.

Az első, és talán legfontosabb, hogy legyen valamiféle rendszer a mindennapokban. Ehhez lehet tartani az életvitelt, ez fogja össze egy keretbe a nap 24 óráját.

A másik, hogy legyenek céljaink. Ezt sokszor nehéz kitűzni, mivel egy szorongó ember gyakran céltalan, elveszíti érdeklődését minden dologgal szemben. Nincs mese, találni kell valamit, amit meg akarunk valósítani.

Ha ez a két dolog megvan, már csak be kell ültetni a gyakorlatba. Tessék elővenni egy papírt és órarendet készíteni! 8-tól 9-ig szellőztetés, beágyazás, reggeli. Utána mosogatás, rendrakás, majd zuhany, kézápolás, stb. Próbáljunk szoros időrendet kialakítani, amiben van pihenés is, mondjuk 18h-tól 20h-ig TV-zés, stb.

Célokat, új ismereteket főleg új, ki nem próbált dolgokon keresztül találhatunk csak. Nézzünk külföldi TV csatornákat, vegyünk hülye magazinokat, biztosan megfog benne valami. Vagy kezdjünk nyelvet tanulni, az sem haszontalan.

A rossz az egészben, hogy ezeket a rehabilitáció kezdeti stádiumában erőltetni kell. Erre jó az órarend, amin pipálni kell, hogy mivel vagyunk meg. NAGYON FONTOS a napi rendszeres testmozgás. Nem kell megijedni, a szorongó lélekhez nem társul legtöbbször fitt, karbantartott test, tehát az első 1-2 hét baromi fárasztó és kimerítő lesz. A lényeg, hogy legalább 50 perc folyamatos, ha lehet megfeszített mozgás kell. Nagyon jó a futás, vagy aerobic.

Fontos, hogy tudjátok, CSODÁK NINCSENEK, legalábbis nem olyan sűrűn, mint szeretnénk. Semmi nem változik meg egy csapásra. A szorongásos tünetek nemcsak a kiváltó (ismeretlen) ok hatására jönnek elő, hanem bármikor, akár a nyugvási szakaszban is. Ezért ha roham van, nem azt jelenti, hogy valami nem jó módszer ben, vagy nem segít. Sajnos a tünetek hetek alatt ritkulnak és amikor már teljesen egészségesnek érzed magad, akkor is jöhet egy nagyon durva roham. Ez van, ez a betegséggel együtt jár. Így múlik el. De fontos megjegyezni, hogy ez nem a visszaesés jele!

Ha valaki szeretné föltárni, mitől is vannak a rosszullétek, ne csak a lelke legmélyén keresgéljen... Egy csőtörés, egy nagy telefonszámla, egy hülye pénztáros is simán tud olyan idegállapotot előidézni, hogy szarul legyen az illető.

Sok sikert kívánok!

Sziasztok!

Sajnos nálam is pánikbetegséget állapítottak meg. Gyógyszert már rég nem szedek, mert szite semmit sem használt.

Nálam főleg a stessz miatt jöttek a rohamok. Idegeskedek mindenen.

És jönnek a félelmek, a szorongás. pl. mintha valaki figyelne, pedig nincs is ott senki. Ver a szívem ezerrel, és hasonló az érzés, mintha zsibbadna az agyam. Állati rossz. :-(

Ja, és a másik: az a mániám, h be fogok kattanni, megőrülök! Tudom, h ez nem olyan egyszerű, de mégis ettől félek. az ember nem őrül meg csak úgy. Azt mondták, ez lehet attól is, h elég sokan hiszik a pánikbetegeket őrültnek.

Nekem is le kéne kötnöm magam, alig várom már, h visszamehessek dolgozni! :-) (gyesen vagyok két kisgyerekkel. két iszonyatosan rossz, és idegesítő kisgyerekkel)

SZia Sunnyday!

Hááát a te parád se rossz....

Nekem csak a halál jutott, meg a betegségek. Hipohondriával fűszerezve.

Ezek is mindennapi témák mai napság.

Írnál egy pár szót ezekről a terápiákról? Én például még nem hallottam ezekről.

Köszi :-)

Nekem a pánikra adták, és be is vállt. De majd megnézem a leírását.

Puszi

Seila

Szerintem a te fèlelmed is teljesen normàlis:)A dokim azt mondta ,hogy volt egy paciense aki a labdàktol fèlt:)

Ehez kèpest a tied teljesen normàis:)

Sok pussz ès koszontunk koztunk:)

És akkor én is beszállnék a csapatba, bár nem is gondoltam, hogy ilyen sokan összegyűlünk itt.

Nekem most lesz 8 éve, hogy tart a dolog, és bár nem vagyok még tünetmentes, de rengeteg minden kiderült az önismeretem során, amik segítenek a továbbhaladásban. (Sztem ilyen típusú senkinek nincs, belőlem férfiember közeledése váltja ki a parát.) :(((( Így, ha ezt a témát kerülöm, semmi bajom, ha ez előkerül, pánikkal büntetem magam. :( Király.

Viszont, egy pár dolog, amit megtanultam: 1. a nyolc év nem lenne nyolc, ha abból hat nem avval telik el, hogy várom a csodát, hogy elmúljon... 2. Gyógyszert azalatt csak fél évig szedtem, utána kidobtam a francba, mert csak kába voltam tőle. Úgy hívtam, 'lelki érzéstelenítő'.

3. Pszichológushoz elkezdtem 'járogatni', ami szintén nem volt komoly hozzáállás, járogatás 'javulgatást' hoz csak... igazából másfél-két éve feküdtem rá a dologra, azóta végigcsináltam egy KIP terápiát pszichológussal (ez sztem a legelterjedtebb módszer), egy pszichodráma kurzust, ami szintén rengeteget adott, most egy ún. Hellinger terápián fordulok elő pár havonta, amihez idő kell még, hogy odalenn a mélyben helyrerakja a dolgokat. Ez is igazán ütős módszer (Skorpióknak való). :)

Ezt leszámítva összességében sokkal ritkábban jön a dolog és egyre rövidebb. 4. Rendszeres, izzasztó SPORT rengeteget segít, valamint kapaszkodónak a rutinszerű megszokott dolgok, ha nagyon rossz passzban vagy... és ami örömet okoz.

Hát, 'röviden' ennyi, nem mondom, hogy olyan jó hír, hogy ennyien gyűltünk itt össze, de sztem sokat tanulhatunk egymástól. Meg aztán mindenkinek más módszer az áldásos szerintem, hátha egymáséiből tudunk magunknak is mazsolázni. Szépnapot! :)

Hahó, még nem próbáltam a reikit (ellenben a pánikbetegség az szerencsésen rám is rámtalált), de ha elküldenéd nekem a hozzászólásodban említett meditációkat, és hogy pontosan mire jók, mire kell odafigyelni, megköszönném! :)

Szépnapot,

Liv