Pánikbeteg vagyok! (beszélgetés)
sziasztok!
Ez a zsibbadás érzés nekem is sokszor elöjön és hát igen, elég kellemetlen. Én ilyenkor ugrálgatok, vagy ha a kezem zsibbad dörzsölgetem és általában segit.
Holnap megyek pszichiáterhez, aki hipnozissal foglalkozik. valakinek van ezzel kapcsolatban tapasztalata?
Igen, a zsibbadó kéz, láb vagy száj környéke lehet a pánikroham egy tünete.
Testünk ilyenkor túlzott mennyiségben termeli az adrenalint. Akiknek normálisan is túl aggályos a természete, azokat nagyobb valószínűséggel fogja el pánikroham.
Ki kell deríteni, hogy mi az oka. (Ezek lehetnek érzelmi, fizikai/érzelmi, fizikai, lelki okok, persze ezek hatásai összefonódhatnak.)
Sziasztok! Valószínűleg én is pánikbeteg vagyok, de szerencsére én amolyan "lightos" kategóriába tartozom, régebben (1 hónapja) volt nekem is minden, torokgombóc, szívdobogásérzés, félelem, de én ezen túlléptem, úgy hogy megmagyaráztam saját magamnak, hogy én ezt nem engedhetem meg magamnak, hogy ilyen legyek, mert nem akarok elveszíteni semmit és senkit miatta...és bevált, mert egyre jobban vagyok. De! Van egy kérdésem, az létezik, hogy a betegség miatt zsibbad állandóan a lábam, már 2 hete van, és olyan erőtlennek érzem magam tőle, voltam már orvosnál, jövő héten megyek mr vizsgálatra, de nem vagyok benne biztos, hogy ez valódi fájdalom-e, vagy a pánikos téma okozza...szóval ha volt már valakinek ilyen, az írjon...konkrétan néha úgyérzem összeesek, mert elgyengült a lábam...
Szép napot mindenkinek! Tamás
Olvastam egy kisérletet, amit betegeken végeztek. Ez abból állt, hogy 3 csoportra osztották az embereket. Az első csop.csak gyógyszeres kezelést kapott, a második csak tornával gyógyult, a harmadik vegyesen (gyógyszer, és torna). Ha jól emlékeszem, a vegyes csoport tagjai gyógyultak meg a leggyorsabban, viszont a visszaesés a csak tornázóknál volt a legkisebb arányú, és a csak gyógyszereseknél a legnagyobb.
Próbáld meg, hogy reggel, amikor felkelsz, tornázol, és azután veszel egy váltófürdőt (hideg, meleg víz váltakozva). Ha csinálom, én a hideggel szoktam befejezni. (Csak az tudja, milyen jó, aki próbálta!)
Aztán ott van az AKARAT!!!
Idézek pár gondolatot egy könyvből:
"FIZIKAI LEHETETLENSÉG szomorúnak vagy depressziósnak lenni, mikor eljátszod, hogy sugárzóan boldog vagy!""Úgy tűnik, előbb jön az érzés, azután a tett, de a valóságban együtt járnak ha szabályozzuk a cselekedetet, ami az akaratnak van alávetve, akkor közvetett módon az érzést is szabályozni tudjuk, ami az akaratunktól független." Kezdj el vidáman viselkedni, mosolyogj, fütyöréssz, dúdolj.
"Kihúztam magam, mosolyogtam és megpróbáltam úgy viselkedni, mintha minden rendben lenne. Elismerem, hogy eleinte nehezemre esett - de kényszerítettem magam, hogy kedves és vidám legyek... Először azt vettem észre, hogy kezdem jobban érezni magam - majdnem olyan jól, mint ahogy tettem. A javulás folytatódott."
Ennyit a könyvből.
Kívánom legyen vidám napod! :)))
Szia Norbi!Szomorúan olvastam amiket irtál!
Tudom hogy nehéz de igy ha elhagyod magad csak eluralkodik rajtad a betegség.Probálj meg változtatni a gondolkodásmódodon!Apró lépésekkel saját magad is jobbá tudod tenni a hétköznapjaidat.
Ha a gyogyszer nem használ irass másik fajtát.Sokféle van és nem mindenkinek ugyanaz a megfelelő.Volt egy időszak amikor detto ugyanigy voltam mint Te.Depresszios,magambafordult,elkeseredett.
De most jobban érzem magam.Rengeteget számit hogy
elfoglald magad és ne a betegség körül forogjanak a gondolataid mint most.
Remélem kicsit tudtam joirányban hatni rád!
Puszi mindenkinek!Rena
Sziasztok!
Sajnos nekem a mai napom is rossz, mint a többi. Végtagfájdalmaim vannak, és a szokásos pánik itthon is! Kedvem semmihez nincs, és úgy érzem, hogy már nem is nagyon lesz ameddig élek... Érzem, hogy nem javulok, és már engem sem érdekel úgy ez az egész, mint az elején. Sajnos nehéz úgy élni, hogy nem tudsz csinálni semmit, és egy nagy kaka vagy az életben. Egész napom (ami mindennap) azzal telik, hogy fekszem, néha számítógépezek, tv, alvás. Utca nagyon ritkán, mert nem megy. Ha akarom akkor sem. Egyből szédülök, stb... Sokszor már úgy érzem, hogy minek is élek így... Tulajdonképpen már nem bírom idegekkel ezt a tétlenséget sem, de ha meg csinálnék valamit, akkor az a baj. Szóval ez egy ördögi kör! :( Szómorú vagyok, mert már ezreket költöttem gyógyszerekre, és semmi változás. Sőt még szarabb minden. Ahogy múlik az idő egyre szarabb minden. Én csak lefelé megyek, az életem meg tönkre. Munkára gondolni sem tudok már! Ideggyógyászom azt mondja, hogy megfogok gyógyulni, de nem igazán látom....(érzem) Szóval nekem minden rossz, és nincs még kis jó sem! Na mindegy, ez van! Szeretni nem fogom, de elviselem ameddig tudom!
Üdv mindenkinek! :(
Remélem valaki legalább meg fog gyógyúlni!
Norbi
Sziasztok!
Nem rég fedeztem fel a forumot, egy ideje olvasgatom, most ugy döntöttem én is irok.
20 éves vagyok és 1.5 éve pánikbeteg. A suliban kezdödött, mikor egy tesi ora után annyira rosszul lettem, hogy kénytlelen voltam hazavitetni magam, aztán rá két napra elájultam a vonaton és ettől kezdve egyre csak sűrűsödtek a rohamok. Próbálkoztunk kineziológussal, ami nekem nem segitett, ezután más helyen probálkoztunk és egy éve homeopátiás szereket szedek. Tavaly elkezdtem a fösulit, de ott kellett hagynom, mert nem voltam képes bejárni órákra, utána itthon úgy éreztem hogy gyógyulok. voltak rosszabb napjaim, de többségében már egyre több mindenre voltam képes, egyedül elmentem távolabbi helyekre, a boltban sem lettem rosszul. De aztán most ősszel újra elkezdtem az iskolát, újra kijöttek rajtam a panaszok. Nem érzem hogy a homeopátia már segítene rajtam, egyre elkeseredettebb vagyok. A héten fel akarunk keresni itt Szolnokon egy pszichiátert aki hipnozissal is foglalkozik, majd kiderül azzal hogy jutok elörébb.
Akinek még most alakult ki a betegsége, azt tudom ajánlani hogy minél elöbb kutasson fel minél több lehetöséget a gyógyulásra és ne hagyja hogy eluralkodjon rajta a betegség és depresszioval párosuljon!
Mindenkinek roham mentes szép napot! Tio
Sziasztok!Nagyon eltüntetek!:-)
Remélem jol vagytok!
Nekem most a héten hála isten nem volt rohamom.
Megprobálok kicsit sresszmentesebb napokat élni.
A munkahelyen sem kapom fel a vizet mindenért.
Rájöttem hogy felesleges!
Sajnos körül vagyok véve sznob észjátszós emberekkel és két "ideggyilkos" fönököm is van.
Puszilok mindenkit és további szép napot kivánok Nektek!Rena
Szia Norbi!Sziasztok!
Én seropramot szedek xanaxxal.Hát nem sokat segít.
A xanax olyankor jó mikor rámtör a roham.Elbódít!
Igazából én abban hiszek hogy az okokat nem fogja a gyogyszer megszüntetni csak a tüneteken segit.
De van egy hátránya amit mostanában észrevettem.
Szétszort lettem,nehezen megy a tanulás és a koncentrálás.
Valahogy megváltozik az ember személyisége.
Volt hogy fél évig abbahagytam.Nehéz volt a leszokás de mikor már kitisztult a szervezetem,Kb.1 honap alatt.Teljesen más voltam.
Sportoltam,voltam külföldön.Addig a gondolat is megrémisztett.Féltem hogy kint jön rám.Nem éreztem biztonságban magam.De az az egy hét Olaszban fantasztikus volt.Utána meghalt a barátom anyukája.Engem pedig borzalmas lelkifurdalás gyötört mert ugy ment el hogy haragban voltunk.Utánna mély depibe estem és ujra kezdődtek a rohamok,de rosszabbak mint bármikor.
Ujra elkezdtem szedni a gyogyszert és már 3 éve szedem ismét.De semmi nem lett jobb.Sőt.
Rájöttem hogy természetes gyogymonot probálok ki.
A topikon sokan irták hogy a kineziológus segített
rajtuk és meggyogyultak.Ugy döntöttem megprobálom.
Megköszönném ha valaki tud egy jo kineziológust
segítene.
Szép napot mindenkinek és pánik mentes napokat!Puszi.Rena
Kedves mamácska!
Melyik orvoshoz járt, és hova? Nagyon szeretnék meggyógyúlni, mert van még dolgom az életben, és nem igazán tudom így csinálni!
Várom válaszát!
Tisztelettel, Norbi
Mindenkitől kérdezem!!! :)
Ki milyen gyógyszert szedett, és mennyire volt hatásos?
Várom mindenki válaszát, mert én már lassan 3 éve beteg vagyok, és mostanában igencsak pánikolós!!! :D
Most persze nevetek, de amikor rajtam van, hát nem igazán... :(
Szóval írja meg mindenki a gyógyszerét!
Üdv, Norbi
Szia!
Mindenképpen menj el orvoshoz! Jobb elöbb, mint utóbb! Hidd el! Ne halgass senkire, és tünés orvoshoz! Persze NE pánikolj be, csak vegyél részt egy idegorvosi vizsgálaton! Ha SZTK-ba mész, akkor erőszakos legyél, mert elképzelhető, hogy elzavarnak, hogy "hülye vagy"! :)
Majd írj, hogy hova mentél és hogy mit mondtak!
Üdv, Norbi
Sziasztok!Nem gondoltam,hogy ennyien vagyunk ugyanabban a cipoben:)
Nekem mostanàban nagyon trutyi napjaim vannak:(
àllandòan egyedul vagyok mert a fèrjem èjszaka dolgozik ès napkozben alszik.Annyira egyedul èrzem magamat akkor is ha a gyerekkel vagyok.
Biztos èn vagyok a hulye mert nem talàlom fel magamat.
Jàrok a dokihoz meg szedem a bogyòkat,de egyedul akkor is nehèz kimàsznom a kàtyùbòl:(
az alacsony vérnyomás magas pulzusszámmal. a vérnyomás: a vér erekre gyakorolt nyomását jelenti. a szisztolés érték a szív összehúzódásakori érték (első érték), a disztolés érték a szív elernyedésekori érték (második érték). alacsony vérnyomásnál a szív többször kénytelen összehúzódni (pulzus szám), hogy a vérnyomást szinten tartsa. tehát ebben a helyzetben egy rosszullét alapja lehet. okozhatja stressz, fizikai megerőltetés, betegség, stb.DE pánikbetegségről akkor beszélünk, ha ezek a rosszullétek sűrűsödnek, mélyülnek, dlőfordul olyan is, hogy az ember úgy érzi, hogy mentem meg fog halni, mert a szíve annyira dobog.
járj el nyugodtam táncolni. levezeti a feszültséget, kikapcsol. és másra gondolsz. talán szidhatod az edzőt...:))
igen. és nem szabad, hogy az embernek folyamatosan aszon járjon az esze, hogy mikor jön a roham. nem elbagatelizálni akarom ezt a betegséget, isten óvjon ettől. pusztán helyre kell rakni fejben a dolgokat.
amit ki akarok mondani, hát kimondom. ha kiabálni akarok, kiabálok, és így tovább. nem hagyom, hogy más emberek kiakasszanak. (szép szó :)))
meg kell találni az életben a szépet és a jót. nem nagyban gondolkodni. csak kicsiben. sok kis apró lépésekkel tudunk előrébb jutni. és nem megy egyik napról a másikra. sajnos... csak a kitartás és a türelem kell hozzá.
velem vagy 7 éve kezdődött. akkor még nem tudták, mi ez. fogalmuk sem volt róla. éjszaka roszul lettem, kihívtuk a mentőt, nem jött ki. kihívtuk az ügyeletet, nem jött ki. lábon mentem be. (a doki bebaszva, szó szerint). úgy mentem haza, hogy a másfél éves gyerekem aludt az ágyban, és egy frászban voltam, mi lesz addig.
emlékszem, nem mertem elaludni, mert az egész jobb lában érzéketlen lett, és attól féltem lebénul, és éjjel álmomban meghalok.
aztán egy barátom, akinek meséltem a sztorit, mondta el, hogy ez a pánikbetegség. az oka világos volt. munkahelyi stressz, baszogató főnök, stb. a megoldás a következő volt: a főnököt elküldtem a picsába, ha kell rúgjon ki. leszartam. nem rúgott ki. amikor éreztem az első szívdobbanást, ami megelőzte a rohamot, készítettem egy nagyon forró italt. tejes kávé, tea, vagy kakaó. úgy, hogy égesse a nyelvem. leültem, és szépen lassan elkortyoltam a fél liter innivalót. amíg az ital forróságával voltam elfoglalva, addig megfeledkeztem a rohamról. szépen lassan elmúltak. időnként még most is vannak roham-kezdetek. szörnyű. igaz majd félévente. és csak nyugalmi állapotban. olyankor kiszaladok a kertbe, legyen akármilyen hideg, és légzéstechnikával, nagy és mély levegővételekkel, karokat a magasba emelve, közben sétálgatással, kb 4-5 perc alatt elmúlik. hála isten, tovább nem jutok, csak a szapora szívverésig és úgy érzem, hogy menten elájulok.
mivel vagy egy éve kiderült, hogy mitrális szívbillentyű problémám van, (nem zár rendesen az egyik billentyűm) az okozhat szívdobbanás érzéseket. azóta a szivemre fogom a dolgot. és működik.
Vovi! Tényleg senki nem néz emiatt hülyének! Sokan vannak, akik ebben a betegségben szenvednek, és sokan nem merik bevallani, csak őrlődnek magukban. Ettől méginkább rettegnek, h hülyének néznék őket, nem fogadnák el őket, és ettől egyre kevesebbnek érzik magukat. Önbizalom lemegy a nullára. Ismerős érzés! :-(
Néha én is félek olyan pl. emberektől, akikről azt hiszem, függök tőlük. Utálom, ha csak elvárnak dolgokat, de dícséretet nem kapok. (ilyenek pl. a tanárok, főnökök is, akik csak követelnek, de nem ismerik el, ha jól csináltál valamit.)
Régebben én se tudtam se enni, se inni,olyan ideges voltam. Összeszűkült a gyomrom, hányingerem volt, ha csak rá gondoltam, h le kell nyelnem egy falatot.
Most már inkább kényszercselekvés lett nálam az evés. Eszek zizit, vagy valami rágcsát, h elterelje a figyelmemet. Elterelő hadművelet! ;-)
Engem is küldtek pszichiáterhez, de nem mentem el egyszer sem. (nekem a párom a pszichiáterem :-) ha rosszul vagyok, mellém fekszik, és beszél hozzám folyamatosan. akkor rá figyelek, és elmúlik a roham! :-) Sokat segít!)
Régebben én is féltem az utcára menni, előre rettegtem, h rosszul leszek, és beesek pl. a hév alá. De rákényszerültem, h kimozduljak, és rá kellett jönnöm, h nem történnek meg ezek a szörnyűségek, tehát nincs mitől félni!
A stressz ellen viszon a mai napig nem tudok mit tenni. Pillanatok alatt fel tudnak bosszantani, és tehetetlennek érzem magam! Ordítani tudnék! Van két kisgyerekem, és az agyamra mennek, hihetetlen hülyeségeket képesek csinálni, és nem bírok velük. Nem tudom levezetni a feszültséget (nem verem el őket, az amúgyse érne semmit), és legtöbbször ilyenkor jönnek a rohamok! Jó lenne olyankor lefeküdni aludni egyet, de már akkor is parázok, mit tesznek, amíg én alszom, és nem figyelek rájuk. Szóval már előre várom az estéket, h végre elaludjanak, és én is kipihenhessem magam. Nem testileg vagyok fáradt, hanem agyilag. És reggel utálok felkelni, az az első gondolatom, ma megint mit kell "átvészelnem"...?