Pánikbeteg vagyok! (beszélgetős fórum)
Most lehet,hogy èn nèztem rossz helyen,de azt irjàk,hogy a rivotril az epilepsziàs rohamokra valò.
Neked mire adtàk?
Puszi,Kata.
Szia Katesz!
Nem lehet hogy az a hülye xanax semmit sem ér?
Nekem azt mondta a dokim, hogy az csak egy szimpla nyugtató. A rivotril viszont eddig mindig bevált, ha rohamom volt ( nekem mindig görcsös) calcium ampullával kombinálva.
Sziasztok!
Szomorúan olvasom, hogy ennyi ember szenved ebben a betegségben. Nekem a nővérem gyerek korától kezdve pánikbeteg volt. De csak 3 éve sikerült diagnosztizálni, hogy ezek a pánikbetegség tünetei. Sokféle gyógyszeres kezelést kapott, de igazából a tünetmentességet a terhessége hozta meg. A folsav nagyon sokat segített neki, illetve a boldogsághormon is amit a baba hozott a szervezetébe. Ha jól informált vagyok, akkor ezt a betegséget valaminek a hiánya okozza a szervezetben.
Szia!Nekem egèsz jòl sikerult ez a hetem.Egyre ritkàbban jon ràm a hulyesèg.Lehet,hogy csak azèrt,mert most nem dolgozom:)
Pussz!
Sziasztok!Remélem jobb napotok volt mint nekem.Ma újból sorra jöttek rám a rohamok.Megfogadtam hogy nem veszek be gyogyszert,de nem birtam annyira kalapált a szivem.Le akarok szokni róla de mostmár látom nagyon nehéz lesz!Túl sokáig szedtem és túl stresszes a munkahelyem ahhoz hogy könnyen sikerüljön.Jó érzés hogy ennyi mindenkivel meg tudom osztani ezt a problémámat!
Szívből remélem hogy lesz olyan idő amikor mindannyian gyógyultnak mondhatjuk magunkat és mindez csak egy rossz álom lesz majd!Puszi mindenkinek és szép napot kívánok!
Sziasztok, szia Rena!
Én már két hete nem veszem abe a gyógyszert! Rájöttem, ha beveszem akkor is rosszul vagyok, akkor is remeg a kezem, meg szúr a szivem, akkor meg minek tompítsam magam? Tiszta hülyeség!Mondjuk néha néha majdenm nyúlok, hogy bevegyem a gyógyit, de aztán inkább beveszek egy b6-ot, b1-et, és azt beszélem be megamnak, hogy na most ez fog segíteni! Általában beválik!Mostanság már nekem is egyre többet szúr a szivem, meg szarul érzem magam az egész bőrömben, mintha idegek futkároznának! A gyomrom meg mintha kezdene helyre jönni! Nekem is nagyon nehéz a tanulás! Borzalmasan nem tok néha koncentrálni, amíg szedtema nyugtatót, addig meg pláne! Most már kristáyltisztább a világ, még ha rám is jön egy rosszullét!NEM SzABAD azt a sok szar dilibogyót beszedni!Azzal sem változik semmi, csak lelassít! Nem régiben voltam egy karma numerológiával foglalkozó nöcinél, akivel egy kicsit elbeszélgettem erről a dologról! Jó volt neki kibeszélni, olyan volt, mintha teljesen értette volna, hogy miről beszélek. Ő is mondta, hogy nem szabad szedni a gyógyszereket,amik tompítanak, és helyettük gyógynövényeket (kapszula formában) ajánlott, amit lehet ki is fogok próbálni hamarosan!
Szép hetet mindenkinek!Pánikmentes és gyógyszermentes napokat!sziasztok
Szijasztok!
Hát köszi a yotanácsokat, meg mindent! Azt veszem észre, mióta mások véleménynét is olvasom/hallgatom és ez a negatív dolgokra vonatkozik, sajnos mikor rohamom van bebeszélem ezeket a negatív dolokat magamnak is. Erről le kéne szokni sürgősen. Én lassan fél éve vagyok ennek a betegségnek a rabja, de eddig úgy éreztem minden nap egyre yobb, amíg el nem beszélgettem egy ismerőssel akinek a lánya ilyen beteg és mesélt a lányával kapcsoltaos tapasztalatokról... sajnos ebből is vettem magamra pár dologot ami a következő pánikrohamnál szintén előjött. Tehát, számomra ez bizonyíték volt, hogy 90%-ban bebszélem magamnak ezeket a dolgokat...merthát, ha yo hírt olvasok akkor kicsit én is yobban vagyok. De legfőképpen az AKARATERŐ ami fontos. Szerintem mindenki meggyógyulhat gyógyszerek és minden vacak nélkül. Csak tudni kell uralkodni rajta!! Én is gyakorolgatom ezt, mivel mostanában este vannak félelmeim (még a saját szobámban is) napközben próbálok messzebb jutni mint a városunk és a szomszéd város ahol dolgozom. Nagy gondban vagyok a messzire utazással... és ezt fokozatosan próbálom legyőzni, mint a rosszulléteket is. Érdekes dolog, de ha arra gondolok, előidézek magamnak egy rohamot amit le is tudok állítani... vagyis az adrenalintermelést tudom valamilyen szinten irányítani. Ezáltal a rosszulléteket is. Mert hát a borzasztó szorongó érzés ami rajtunk uralkodik egy adrenalinfröccs bennünk. Ez az amit sporttal lehet hasznosan felhasználni. Mióta nem járok le a terembe mozogni kicsit, tény hogy rosszabbul lettem. De a tapasztalat is azt mutatja, hogy a mozgás csak yot tesz! Mozogjatok, sportoljatok, legyetek vidámak, hogy igenis VAN KIÚT! és tűzzetek ki célokat magatok elé! Apró lépéseket és haladjatok a nektek megfelelő úton! Pusz mindenkinek!
én benne vagyok egy taliban,de csak december vègèn megyek haza.
Pussz.
sziasztok!
ennek a fórumnak a megnyitásával majdnem egyidőben kellett fölhagynom "kicsit" a portál látogatásával. eljött az ideje a visszatérésnek.
naygon örülök neki, hogy ezt megnyitottátok. én régebben tettem fel egy cikket ezzel kapcsolatban felvállalva a betegségemet, akkor nem igazán reagált rá senki - most örülök, hogy többen megnyiltatok. végig még nem tudtam olvasni a teljes beszélgetést, de egy gondolat megfogalmazódott bennem: nagyon sokmindent meg lehet beszélni-beszélgetni levelezés útján, de ze az a téma, amit szerintem nem.
mit szólnátok egy "rohamos" :-) találkozóhoz? ott igazából lehetne tanácsokat adni, tapasztalatokat cserélni.
Sziasztok csajok!Én is szenvedtem sokat.Gyógyszereket is szedtem sokat.Mégis miután kibeszéltem magam,csak akkor gyógyultam meg.
Pszichoterepeuta vagy pszichológus.Ő beszélget,beszéltet nem gyógyszerel.
Csak javasolni tudom mindenkinek.Én szakmabeli vagyok,ismerem a gyógyszereket és a függőséget is.
Sziasztok!KI,hogy van mostanàban?én tegnap teljesen jòl voltam.Annyira orultem.Erre ma a kocsiban megint ràmjott a dili.Jò lenne màr vègre kiegyensulyozottan èlni.
Pusszancs mindenkinek.
Szia Rena!
Megkérdezhetem hogy nálad milyen fizikai tünetek vannak, amikor úgy érzed, hogy most éppen pánikolsz?
Nekem vannak pillanatok, amikor tök jól elvagyok, a környezetem is azt hiszi, hogy na most már vége, meg minden, aztán meg másnapra újra és újra visszatérnek a rosszullétek, derült égből! Milyen kedélyjavítót szedsz? De ezeknek nincs mellékhatása? (mert én a frontintól olyan tompika voltam, hogy nem is tudtam odakoncentrálni a suliban!) Nélküle sokkal tisztább a világ, csak akkor lesz borús, amikor fáj valahol valamim, aztán remegek, meg mondjuk hányok, és utánna 2 nap kel legalább mire regenerálódok! Ezért van az hogy a környezetem nem érti sokszor a viselkedésemet, egyszer minden oké, aztán meg zsupsz vissza! Nagyon félek hogy nem tom befejezni a főiskolát, még van két év, ráadásul gyerekeket tanítok, vagy hát ez lesz a szakmám, de mostmár egyre képtelenebb vagyok kiállni, szorongok akkor is ha nincs semmi éppen aznap, de ha van valami nagyobb teher, akkor meg még jobban! Akkor érzem, hogy mintha ilyen kis idegek rohangásznának bennem minden irányba..., meg ez a kézremegés.. borzalmas, mint egy drogos, alkoholista
Pedig úgyis le fogom ezt győzni!! A pszichoterápia, amire járok az autogén tréning, nem tudom hallottál e róla? mondjuk még csak 2x voltam, egyébként ilyen relaxció ez, vagy hát ilyen elmelecsillapítás, csak nagyon sokba kerül
írj!:) puszi
Szia!Sok biztatót sajnos nem tudok mondani!Én 10 éve szenvedek ezzel a betegséggel!A frontin csak feszültségoldó.Ezt kombinálni szokták hangulatjavitoval.Javaslom hogy menj el egy pszihológushoz.Megtalája a neked megfelelő gyógyszert és a pszihoterápia is sokat segít.
Remélem sikerül meggyógyulnod minnél elöbb!Puszi.Rena
Szióka mindenkinek!
Ahogy nézegettem ezt az oldalt, egyre szomorúbb lettem, hogy nem csak nekem vannak ilyen problémáim! Nálam majdnem 3 hónapja vannak pánikolásnak vélt tünetek!Egyre elkeserítőbb ez az egész! VAn köztetek olyan aki visszakapta a régi életét, és úgy tud élni mint a rohamok előtt? Én úgy érzem, hogy ebből nincs kiút! 22 évesen annyira elvagyok szomorodva, hogy nem látom ennek az alagútnak a végét!Vannak jobb pillanataim, de folyton visszaesem egy egy pánikolással, vagy szorongással! A tüneteim a gyomorfájdalmak(ez a legrosszabb) és a hányinger, és hányás! A többi is meg van mellékesen... van itt szívkörüli fájdalom, remegés, izzadás, megőrüléstől tartás. Az a baj, hogy én már mindent kipróbáltam, járok jógázni, elkezdtem pszichológushoz is járni, de nem sok változást veszek észre magamon. Gyógyszert szedtem de feleslegesnek tartottam(frontin), ezért letettem, mert ugyanúgy szorongtam, és pánikoltam. Nagyon nehezen járok be suliba, dolgozni már egyáltalán nem is megyek( diákként dolgoztam a teszkóban, mint pénztáros)Egyébként a munkahelyemen volt az első hosszú pánikolásom!
A magánéletem már rendbe raktam, mégis rámtelepszik a pánik, a szorongás, és emiatt már depis is vagyok, sokat sírok! Van valaki aki tud erre mondani vmit? van még remény? még mennyi idő, hogy vége legyen? már 10 kilót fogytam, ami alapjában véve nem baj, de azért jó lesz megállni, mielőtt a sok hányástól bulémiás is leszek:)
Már hallottam olyat is aki 20 évig benne volt ebben a kátyúban! Hát én nem szeretnék, pokoli rossz! De ezt ti is tudjátok! pszichiáterhez nem mentem még el, mert félek hogy teletöm rengeteg dilibogyóval, és nem sakarok élő-halott lenni! Milyen gyógyszereket szedtek? Nincsenek mellékhatások? Mert nekem a frontintól voltak, és ezért le is tettem... de hát nem változott semmi még szedtem, akkor meg minek szedjem!?
puszi
Szia!Remèlem nemsokàra jobban leszel.és azt is remèlem,hogy ebben mi is tudunk majd segiteni:)
Pussz,Kata.
Szia!
Hát igen sokan szenvedünk ettől a betegségtől! De ez sokak állitásával eltérően egy betegség is meg nem is. Tulajdonképpen a pánikbetegség egy olyan dolog ami az agy szerotonin termelésével és annak az agysejteken való haladásával függ össze. Ezek a gyógyszerek mint például a Seropram, Zoloft nagy szerotonin tartalmu gyógyszerek ez az első oka a pánikbetegségnek a második pedig valami lelki probléma szorongás félelem ami kiváltja ezt a fajta szerotonin hiányt hiszen nem életünk kezdetétől szenvedünk ettől a betegségtől! Én már 3 éve küzdök vele. Most jutottam el odáig hogy megvan a gyógyszer valamint találtam magamnak egy alternativ meditációs segitséget ami sokat segitett másoknak is. Sajnos ezekre a gyógyszerekre szükséged lesz egy ideig mert nagyon nagyon megnehezited a dolgodat nélkülük. Egy idő után annyira felülkerekedik rajtad a betegség hogy nem mersz kimenni a házból illetve hetente lesznek rohamjaid és már a következő rohamoktól rettegsz. (nekem sajnos már volt ilyen erős...) Szóval az antidepreszánsokat én nem tudnám elhagyni. Viszont a nyugtatónak sem látom problémáját ugyanis én is szedek és csak jobban alszom tőle este nincs bennem semmi stresz.. :) Ezek a gyógyszerek nem teszik annyira tönkre a szervezetedet illetve az agyadat mint például hogyha antibiotikumokon élnék! Többet segitenek mint roncsolnak! Egy esetleges roham álltal kiváltott 240-280 as pulzus jobban roncsolja a szervezetedet! Szóval én nem ajánlom hogy lerakd csak is orvosi javaslatra!
További szép estét! És jobbulás! :)
Hát sziasztok!
Fél év kutatás után végre látom nem vagyok én sem egyedül ezzel a betegséggel! (nem örömömre) Hol is kezdjem!? Először is remélem itt találok annyi akaraterőt és tippet amivel mostmár tényleg KI TUDOM MAGAM RÁNGATNI ebből a (senkinek sem kívánom) betegségből!! Yo látni, hogy mindenki leírja a pozitív, negatív tapasztalatát... és ha tud segít a másiknak! :)
Rólam annyit lehet tudni, hogy fél éve a 19. szülinapom bulijának másnapján volt egy hatalmas rohamom, amit akkor még nem is tudtam, hogy micsoda. Édesanyámnak sírva könyörögtem, hogy hívjon mentőt (félve a haláltól), de nem akart, mert tudta mi a bajom, hiszen ő is ebben szenved már sok-sok éve (és sajnos közrejátszik a nemgyógyulásában az állandó depresszió ami édesapám 1 évvel ezelötti halálval telepedett rá).
Noshát, azóta jártam neurológusnál, pszichológusnál, szedek Frontint (nyugtató), felírtak Paroxatot (antidepi) - amivel, ha nem muszáj nem tömném magam! Sajnos Édesapám halálank körülményei miatt nemnagyon tudok/tudtam bízni az orvosokban! :(
Még rengeteg akaraterőm van, a sok rossz emlék és tapasztalat ellenére ami az életem során ért így 19 évesen... MEG AKAROK GYÓGYULNI! ÉS MEG IS FOGOK!!! Annyit biztosan tudok, hogy ez a betegség "nincs" is, de mégis van!
Puszi Nektek! Kitartás! :)