Mit csinálok rosszul? Vagy tényleg megbuktam, mint anya?! (beszélgetős fórum)

Nem hagytam hogy a gyerekem üssön.

Ha ütni akart lefogtam a kezét. Elmagyaráztam.

Érdekes, mert megértette.

Nálunk a kicsi (lány) próbált ütni, főleg a bátyját.

9 év van közöttük. A fiam soha nem ütött vissza.

Megfogta a kezét. Elmondtuk a szabályokat.

Áldom, hogy ilyen türelmes a fiam. A maga 57 kilójával (19 éves világkupa ezüstérmes kempós - tehát tudna ütni ha akarna és simán ölbe vesz engem a 80 kilós anyukáját.) a kicsit simán leüthetné ha azt tanulta volna, hogy ütésre ütéssel válaszolunk.

De egyébként mindenki maga dönti el, hogyan inditja utnak a gyerekét. Milyen elvekkel bocsátja utra.

Hozzáteszem, még 10 éve megütöttem a gyerekem, de örökre fáj az amit tettem, és lelkiismeretfurdalásom van miatta.

Egyébként nem értem, ha a gyerek üt, akkor miért kell visszaütni?

Régen a gyerekorvos mondta ha a konnektorba akar nyulni a gyerek üssek nyugodtan a kezére.

Érdekes hogy nem tette. Nem akart. Egyik sem.

Pesig nem volt bedugva. Nálunk nem kellett eltenni a vegyszereket.

Persze, kerültek veszélyes helyzetbe. Gurultak lépcsőn. Mászott volna fel a konyhapultra 2 évesen. De még soha nem volt veszélyes sérülésük.

Igaz azért sérülés van, de csak a kemény sport következményeként, ( amit mindkettő önként, saját akaratából csinál )

Nem vagyok hive az ütésnek. Ezzel csak a hatalmunkat lehet bizonyitani. De nekünk nem uralkodni kell felettük.

Nekünk irányitani kell ugy hogy boldogok legyenek.

És erre nem az a megoldás, hogy ütök.

Azért arra kíváncsi lennék, hogy a pici gyerek miért üti a szülőt? Merthogy ennek oka van... engem soha nem ütöttek a gyerekeim.

Mindenesetre hagyni ezt tényleg nem szabad, de akkor az a megoldás, hogy visszaütök, aztán azt mondom, hogy ő kezdte????!!!

ige ez igy van vannak olyan gyekerek aki ugy a szülöfejére nönek mert a szülö nem megfeleöen vagy meg engedi hogy üsse a kicsi mert ugy gondolja hogy az helyesn hiszen még kicsi , de ez egyáltalán nem igy van hajdjátok csak rá nyugodtan had üssön titeket én csak ezt tudom tanácsolni nektek ha már azt itélitek el h ha komoly roszat tesz egy gyerek akkor még babusgatni keljen ....

egyáltalán nem szegényes neveléi forma ez akár hogy is irjátok , mert volt már rá példa a növéremnél is hogy kérte szépen kérte magasabb hangkiejtésel , de akkor sem értett belöle a gyereke.

akkor vegyük kész tényként_:

Aki a gyerekének a segére csap ha megérdemli ( és nem azért mert feszült a zülö vagy mert ideges) az elitélendő és szegényes nevelési formárol árulkodik Szerintetek!

Aki viszont ezt nem látja helyesnek és hajda hogy a gyereke üsse öt és rosszalkodik az nem elitélendő? ( hát akkor csak gratulálni tudok hozzá lányok ) asztán majd jo pár év után mikor már tizen éves lesz a kisfiu vagy a kislány és a fejetekre nő , akkor gondoljatok majd vissza hogy vajon mi is lett volna az arany középút.

mellesleg meg jegyzem aki hajda h a gyereke ezt tegye vle nem csak h a fejére nő de mikor a szülö gondoskodásra szorul , a gyerekük magas ivből lefogják tojni öket és csak akkor fogják látni öket mikor nyugdij van !!

Szia! Bármilyen mértékű (rendszeres) fizikai fenyítés minden esetben a szülő kudarca, és rengeteget árthat a gyerek személyiségfejlődésének. Én is számos példát hozhatnék fel a környezetemben, hogy az így nevelt gyerekek hogyan viselkednek.

Természetesen az sem jó megoldás, ha egy kis ejnye-bejnyével elintézi a szülő a "rosszaságot", de a másik véglet sem jó. Úgyhogy valahol középtájon kell keresni a megoldást.

Szerintem egy normális szülő sem szeretné azt, ha gyermeke csak azért hallgatna rá, mert fél a testi fenyítéstől.

Szerintem sem Mona, sem egyikünk, akik úgy gondoljuk, hogy néha már csak a tasli segít, nem úgy értjük, hogy folyamatosan ezzel "nevelünk".

Három ujjamon össze tudom számolni, hogy hányszor adtam taslit a hat év alatt a lányomnak! Így értsd!

Viszont én is ismerek olyan szülőket-és gyerekeket, akikre bizony alaposan ráférne egy kiadós!

Az a gyerek, aki büntetlenül üti-veri a környezetét, nem tanulta meg a szüleitől, hogy ez helytelen. Mit csinálnál, ha egy ilyen ovis a te gyerekedet venné célba??? És a szép szó persze nem használna? Hiába beszélsz a szülőjével, az óvonővel, sőt, a gyerekkel is? És nem kiscsoportos, hanem nagy! Nos? Meddig hagynád, hogy a saját gyermeked úgy jön haza minden nap, hogy már megint fellökött, már megint megütött... csak úgy...

ÉN ezzel egyetértek. Csak a szülő teheti meg.

Nem mellesleg, ha a szülő időben lép, a tanár nem jut oda, hogy még csak gondolatban is ráüssön egy tanítványára.

Hozzáteszem, én is vagyok feszült, türelmetlen.

Én is vagyok ingerült. És én is követtem el hibát.

Ma már nem.

DE! akkor eszembe jut saját magam.

Nekem csak az a "rosszalkodás" ha szándékosan teszi.

De még én a gyerekeimnél ilyet nem tapasztaltam.

Max. azért tettek "rossz fát a tüzre" mert nem figyeltem rájuk eléggé.

Ez így van. A rosszalkodás a figyelemfelhívás egyik fajtája, azt jelenti: FOGLALKOZZ VELEM!

A másik kérdés, hogy kinek hol kezdődik a "rosszalkodás", meg mit is jelent?!

Csakhogy szerintem egyetlen gyerek sem érdemli meg hogy megüssék. Megtettem én is. És máig szenvedek miatta.

Amig kicsi addig a határait próbálgatja milyen tág.

Ha a szülő ideges, feszült, megüti, a gyerek leszüri azt, hogy ha rossz vagyok, ha nem azt teszem amit akarnak vagy várnak tőlem, akkor megütnek, de addig rám figyelnek. Az ütés nem fáj már. Viszont RÁ figyelnek. Vele foglalkoznak addig mig NEVELIK ily módon.

Ez az én véleményem.

Sziasztok lányok ujra itt vagyok , hát végig olvastam a vitátokat és meg kell mondjam hogy nem értek azzal egyet hogy megsérül a gyerek lelke ha néha-néha a fenekélre ütünk vagy a mancsára , erre van is egy jo pl.-m, ott van a növérem 4 gyereke a anyjukat aligha tiszteleik és feleselnek vele eddig stim nost az anyjuk rácsap a segükre már is tudják hogy rosszat tettek és bocsánatot kérnek .

az anyosomnak van 2 kisiskolás lánya és ők nekik soha nem volt a fenekükre csapva ha rosszat tettek eddig stim? na a lényeg az hogy olyan szinten el van kényeztetve a két kislány hogy az valami hihetetlen . én ezzel nem arra akarok kijukadni hogy a gyerekeknek ugy kell felkelniük és lefeküdniük hogy kikaptak , de azért az sem ép normális dolog hogy ha roszat tettek és elvan felejtve nekik egy kis ejnye bejnyével ugyan is abbol evésbé tanulnak a gyerekek mert az egyik fülükön bemegy a másikon meg távozik. a két kislány ugy beszél és viselkedik az anyjukal mint ha a szájukbol kapták volna elö...,de érdekes se a növérem se az anyosom gyerekei nem merik ezt velem szemben meg tenni ugyan is a növérem fiára már rácsaptam a fenekére mikor azt jogosnak véltem , nem is szolt érte a növérem hiszen tisztában van azzal hogy bár ha néha ráütö a seggükre jogosan persze attol még szeretem öket és eljátszok velük és ezt a gyerekek is tudják és jééé tisztelnek is engem .

a két kisleány meg igaz nem beszélnek csunyán velem bár nem is merik de olyan szinten hülyének akarnak nézni hogy az hihetetlen sokszor mikor átjönnek anyosomék a falra tudnék mászni :D

ugy hogy nem kell elitélni azokat a szülöket akik ugy vélik hogy ha a kicsi kiérdemli azt h kap a segére .

Na, azért ez durva, amit te írsz, hogy nem tud úgy elmenni melletted, hogy ökölből ne ütne meg!? Ezt nagyon nem szabadna hagynod!

Mi lesz így később? Félni fogsz tőle?

Vagy mi lesz a környezetével?

Szia! Nem olvastam el a hozzászólásokat, csak a cikkedet.

Nem ismerlek, de az írásodból nekem az jön le, hogy épp olyan szerető édesanyjuk vagy a gyermekidnek, mint mi. Épp olyan kétségek gyötörnek, mint minket, vagy amiken néhányunk már átestünk, mert kicsit nagyobbak a porontyaink!

Gratulálok a szép kis ikerlányaidhoz, a születési dátumuk alapján látom, hogy oroszlánok. Hát, akkor négy gyerkőcöt is kitesznek, mert mindig ők akarnak a középpontban lenni:)

Ne aggódj, lassanként túljuttok majd ezen a legveszélyesebb korszakon is. Neked azért nehezebb, hiszen két örökmozgóra kell egyszerre odafigyelned.

Ne izgasd magad azok miatt sem, akik azt mondják, hogy jaj, mert adtál nekik egy-egy taslit. Nincsenek a te helyedben, s az anyukák ösztönösen tudják, mi a legjobb a kicsinyeiknek. Nem lesznek lelki sérültek, ha időnként kifakadsz. Ez mindenkivel előfordul.

Szóval fel a fejjel :) Jó anyjuk vagy:)

Én ugy tanultam: a gyereket kölcsönkapjuk az élettől.

És még azt: ha csak mindig egy picivel vársz el tőle többet mint amit adni tud, akkor a csillagokat lehozza neked az égről.

Dehát az én fiam sulyos figyelemzavaros hiperaktiv.

Mellette meg lehetett tanulni a türelmet. És ennek ellenére néha "kiakadtam" és eljárt a kezem, és utána a szám azzal, hogy bocsánatot kértem tőle azért mert elragadtak az indulataim.

Engem is megütöttek. Szeretem a szüleimet, de ezt soha nem fogom elfelejteni nekik.

És ezért félek attól, hogy a fiam sem.

Belőlem dacot váltott ki ha megütöttek. Csak azért is azt tettem amit nem kellett.

Én megfogtam. És elküldtem mosakodni hideg vizzel.

Nem elsőre, de bejött. Pedig volt hogy hányásig hisztizett, sőt kicsinek mér orvost is felhivtam mert a hisztibe kékült a szája.

Tanács: fujjak bele a szájába, meglepődik és levegőt fog venni. Bejött.