Mit csinálok rosszul? Vagy tényleg megbuktam, mint anya?! (beszélgetés)

Teljesen egyetértek Kismanó86-al. Miért? Mert a mai gyerekek elvadultak. Mert egyre több esetben kerül gyerek a gyerek kezébe, amikor azt se tudják, mit kezdjenek vele, jönnek a hülye dumáéval, hogy "amit én nem kaptam meg, ő megkaphatja, megteheti" és lesz belőlük istenverte büdös rossz kölök.

És igen, már most tanulja meg 2 évesen, hogy felnőttre nem emel kezet. Egymást úgy üssék, ahogy akarják, de a felnőtt ugyan legyen már egy kicsit több a szemükben, mint a játszópajtása.

:)

Egy mosollyal kezdem. Ne aggódj,pont ilyen pl. az én lányom is. Már csak azért sem fogad szót,de nem adom fel,mert előbb vagy utóbb beérik a "gyümölcs",azaz szót fog fogadni. Csak most szórakozik velünk. Igazság szerint engem ez már nem zaklat lelkileg. Beleszoktam,ez egy ilyen korszak,de hidd el,elmúlik-és sokkal rosszabb lesz :D Mert igaz,hogy kis gyerek kis gond,nagy gyerek nagy gond. Tapasztalat. Van egy 10 évesem is. Szerintem egy a lényeg,folyamatosan mondani,mondani,magyarázni,még akkor is,ha látszólag süket fülekre talál.Képzeld mi lenne később,ha nem is mondanád? Míg a nagy nekem ebben a korban akár a járókában is eljátszott,addig a kicsi...pffff...órákig sorolhatnám ... :D Néhány napja pl. kimosta a wc-ben a cipőjét :) vagy épp kilóg az udvarra stb,stb... De haragudni sem tudok rá,mert odabújik és azt mondja: szeletleeeek :D

Az,hogy néha odacsapsz a kezére,szerintem nem baj,bár nem feltétlenül használ. A verekedés nálunk is ment volna. A nagyobbiknak soha eszébe nem jutott,míg a kicsinek igen. Egyszer visszalegyintettem az arcára jelzés értékkel. Nagyon megszeppent,persze el is magyaráztam-azóta nem csinálja.

A végén még annyit: neked biztos nehezebb,mert ketten vannak. De semmi gond,hidd el megváltoznak!

Nem olvastam a hsz-okat eddig..

szerintem meg kell tanulniuk a szófogadást,é s ekkora gyerekek még most próbálgatják a határaikat... tök normális, most kell jól megfogni őket, következetességgel... hogy rájöjjenek, hogy nem éri meg szófogadatlannak lenni.. idő kell, hogy ezt is megtanulják, és el fog múlni ez a korszak.. szerintem...

nem hiszem, hogy a jó vagy rossz anyaság azon múlna, hogy mennyi időt és egyéb dolgot áldoztál fel... van aki feláldoz mindent és így is rosszul csinálja, és van aki így is jól.. van aki több szabadságot ad magának, mégis jól csinálja, és van aki így sem jól... meg kell találni a saját utatokat, ami mindenkinek elég jó... nem azzal rontasz el dolgokat, hogy sokat áldozol értük, ez csak abban az esetben lesz rossz, ha ezt te is áldozatnak, és nehéznek éled meg, hogy velük kell lenned, és nem tudsz mást csinálni... ha neked ez jó, akkor csináld... ha "áldozat", akkor adj magadnak több szabadságot, és változtass, törődj magaddal is...

Talan megis tul koran szultel es nem voltal tisztaban azzal hogy mit is valalsz ? !

Olyan dolgokat irsz ami teljessen normalis a kisgyermek viselkedesere ebben a korban ! Az ugynevezett veszelyes dolgokat el kell, pakolni a gyerekek kezeugyeböl , mert nem varhatod el hogy egy kisgyerek egyhelyben uldögel egesz nap ! A kisgyerek viselkedesehez hozza tartozik hogy , felfedezö utra megy a lakasban,udvaron stb.... az ugynevezett tiltas fogalmaval kb 3-eves koraban kerul jön teljessen tisztaba ! De mint minden gyerek ,termeszetessen probalkozik tagitani a gatakat es ezert nem kell felhaborodni :)

A helyedben en idönkent rabiznam a gyerköcöket nagymamara , nagypapara vagy ha ez a lehetöseg nincs keresnek valakit aki megfelelö fizetesert vigyaz rajuk 1-1-napra . Es akkor talalkoznak a barataimmal,programot csinalnek a parommal stb....

Masszoval ne legyel aldozat , mert ezt senki nem kivanja töled , föleg nem a gyermekeid ! A gyermekeid egy kedves,szeretö , jatekos,elnezö anyukat akarnak :)

Kedves Cikkíró!

Egy teljesen normális kapcsolatot írtál le a gyermekeiddel.Bár nekem még nincs gyermekem,így mások véleménye és a közeli hozzátartozóim-rokonok,barátok gyerekei,szüleim elmondásai alapján-leszűrtem,hogy jó anya vagy,és jó gyerekeid vannak.

Nagyon nehéz két kicsigyerekkel az biztos,de meg tudod oldani,hisz mások is megoldják:)))

Most nem akarom fejtegetni, de valahogy úgy érzem, egyre több neveletlen gyereket látok az utcán és ez mostanában van így. Mert annyira egyenrangúnak tekintjük őket meg jogai vannak, hogy a gyerek ezzel visszaél.

Most őszintén, Nekem gyerekkoromban sosem jutott volna eszembe kezet emelni a szüleimre és életem során talán kétszer csaptak a fenekemre. Szóval nem kell ütni-verni a gyereket, nem erről beszélek, de könyörgöm, ő a gyerek, mi felnőttek vagyunk, legyen már valami tekintélyünk.

Jól összefoglaltad...

A gyerek az gyerek, én inkább örülnék annak, hogy eleven, gondolj bele abba milyen az, ha valakinek a gyereke beteg, vagy egyáltalán nem lehet gyereke.

Neked van, kettő, ikrek, egészségesek, elevenek, ez így jó!!!

JA és még jön majd a kiskamaszkor és a kamaszkor...

És akkor rájössz, ez még semmi ahhoz képest...

De a végén minden rendbe jön. Ebben biztos lehetsz.

18 hónapos a fiam, és a tünetek hasonlóak. Vannak napok mikor jobb, máskor rosszabb. Általában azt csinálja amit nem szabad, pedig tudja, hogy nem lehet. Pl. ajtó becsapás, kipakolja az edényeket, lámpakapcsolgatás ... És igen, verekedik is, de utána általában odajön puszit adni, vagy simogatni. Ez az első gyerekem, és igen nehéz néha, de sok helyről hallom, hogy leszoknak róla, kinövik, stb, és tényleg van olyan rosszalkodás, amiről már elfeledkezett, igaz helyette talál másikat.

Ráadásul akiknek nagyobb gyerekük van, mind azt mondja kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. :)

És én ettől még nem tartom magam rossz anyának, pedig tényleg ugyanabban a cipőben járunk.

Őszintén szólva,nem értem,hogy mit is vársz a 20 hónapos gyerekeidtől!Az hogy milyen szüleje voltál,vagy és leszel,majd akkor válik el,amikor felnőttek lesznek.Az,hogy tökélyre törekszel,egy nagy baromság!Az hogy áldozatnak érzed,a gyerek vállalást az meg a Te butaságod!Meg kell találni az egyensúlyt a család és hétköznapok között.Ha erre képtelen vagy,akkor kérj segítséget!

Az meg,hogy nem nézel le minket egy gyerekeseket,megint csak hazugság!Csak úgy süt az írásodból a rosszallás!

A gyerekeidnek semmi baja!Egyszerűen elevenebbek az átlagnál!Ezt neked kell megtanulni kezelni és nem a gyerekeknek kell tolerálnia téged!

Kérlek!Néha mozdulj ki!Mert rád fér!

Jó anya az, aki szereti a gyerekét és az esetek többségében ki van békülve önmagával.

Az ilyen korú gyerekeknek a szeretet kell, ezt bizonyára megadod neki. Ha rosszul érzed magad amiatt, hogy nem szántál magadra is időt, az baj. Ha viszont így érezted jól magad, akkor semmi gond.

Mások vagyunk, másak az igényeink. Én bármennyire is szeretem a fiamat, mégis kell a távolság. De nemcsak vele, másokkal is így vagyok: szükségem van egyedüllétre, hogy másokkal jól érezzem magam.

Vannak olyan anyukák, akiknek viszont az sem megterhelő, ha a nap 24 órájából 25-öt a gyerekkel töltenek, mert őket ez tölti fel. Nem az számít, ki mit gondol egy jó anyáról, hanem az, hogy általában jól érezd magad a bőrödben.

És persze vannak a hisztis időszakok, meg a fárasztóbb, idegőrlőbb napok. Az én fiam már elmúlt 3 éves, és néha még mindig olyan, mintha a falnak beszélnék - lepereg róla. Engem is kiborít sokszor, én is próbálok neki elmagyarázni mindent, és előfordul az is néha, hogy a kezére csapok - de erről próbálok leszokni.

Feszegetik a határokat, de te tudd, hogy miben meddig mehetnek el, és ehhez ragaszkodj. Előbb-utóbb csak feladják. Remélem, én is elérem ezt, és nem kell folyton csapkodnom, hogy valami tekintélyelv alapján fogadja el, amit mondok.

Egyáltalán nem vagy rossz anya.

Az ikrek bizony "életveszélyesek" tudnak lenni.

Legyél csak következetes, és ne engedj meg nekik olyant, hogy megüssenek- fog le például a kis kezét, és mond neki szigorúan, hogy nem szabad. Persze sok-sok türelem kell.

És feláldoznod meg nem szabad magad, az nekik sem jó. Sőt, még időben szoktasd őket ahhoz, hogy néha más vigyáz rájuk.

Az én ikreim ma 7 évesek- egy fiú és egy lány- és amennyi törődést igényelnek, annyi szeretetet adnak vissza. Vagy még többet.

Tehát, türelem, kitartás, és néha kikapcsolódás.

A kikapcsolódás azért is fontos, hogy te is kicsit feltöltődj, és bírjad türelemmel.

Kedves cikkíró!

Szerintem jó anya vagy. Ezzel a problémával szinte minden anyuka megküzd. De az írásodban többször használod az áldozat szót. Nem szabad áldozatnak érezned az anyaságot, mert hosszútávon majd folyton hálát vársz a gyermekeidtől. Azután a párodtól, majd az egész környezetedtől. Próbálj annyit adni magadból amennyit még jó szívvel tudsz vállalni. Ezért írják sokan, hogy csak 1 gyermeket szeretnének. Ennyit tudnak őszintén vállalni. Ez nem elítélendő, inkább tisztelendő, hogy felvállalják az érzéseiket.

Mozdulj ki néha ha megteheted egyedül, barátnőkkel, sportolj és feltöltődve ha hazaérsz a gyerkőcök is másképp fogadnak. Muszáj betöltekezni, ahhoz hogy adni is tudj.

Jó anya vagy:) Azért "tojnak le", mert tudják, hogy nem bántod őket, megbíznak benned, tudják, hogy szereted őket. Most mindenre kíváncsiak, nem rosszaságból csinálnak semmit, hanem mert meg akarják ismerni a világot és a saját határaikat.

A pelenkára ütés szerintem azért hülyeség, mert egyrészt agresszió agressziót szül, másrészt természetesen annyira úgysem ütöd meg, hogy tényleg fájjon, (nem is szabad) és így komolyan sem lehet venni.:) Tényleg a türelem és a magyarázat a legjobb megoldás (még ha nincs is mindig elég belőle).

Persze én könnyen vagyok, még nincs ekkora a lányom:) De véleményem szerint akkor is jó anya vagy, én nem látok semmi hibát körülöttetek:)

Jézus-Mária-Szent Habakukk és a többiek:-D

Megnéztem a kishölgyek fotóit. Ránézésre is miniterroristák:-D

Ketten vannak, bátrabbak... Ennyi -- szerintem.

Viszont ne áldozz fel értük semmi jót az életedből. Gondolok itt hobbi, férj/pár islyesmikre. Meg kell szerintem tanulniuk, hogy nem körülöttük forog a világ. Én mindig azt hangoztattam amíg terhes voltam, meg most is, hogy már velünk van a kisfiam, hogy : nem mi csöppentünk bele az Ő életébe, hanem ő jött a miénkbe és akinek alkalmazkodnia kell, az nem más, mint Ő.

Szeretheted őket akkor is, ha kicsit keményebb vagy velük. Nem leszel attól rosszabb anya...

Kedves cikkíró!

Szerintem nem buktál meg mint anya, mert akkor nagyon sok megbukott anya lenne, többek között én is. Szerintem meg ez a normális. Látnád a fiamat. Sokszor úgy érzem, hogy a falnak beszélek vagy az ajtónak, a fiam füléig sosem ér el amit mondok. Ha ez van mondok olyat is amit meghall, utána rögtön csinálja amit mondok.

Arról meg hogy üt ne is beszéljünk, bár a mi esetünkben inkább túlerőről van szó, vagyis tele van erővel és nem tud úgy elmenni mellettem, hogy rám ne vágjon ökölből.

A konyha, hát igen az nálunk is tabu lenne, de nem érdekli. Mindig a konyhapultról kel leszednem, állandóan a felső szekrényben kutat.

Szóval nem vagy rossz anya, szerintem ez természetes, hiszen gyerek és a gyerekek ilyenek.

Azzal viszont nem értek egyet, hogy "feláldozod" magad. Miért? Attól mert anya vagy, nem kell mindent feladni. Nyugodtan fordíts magadra is időt, jobban fogod magad érezni.