Mit csinálok rosszul? Vagy tényleg megbuktam, mint anya?! (beszélgetős fórum)

Hozzánk is sokáig átjött a gyerek. Minket csak akkor zavart, amikor kitúrt, ill. korán reggel már pislákolt! :) de hát a mi lányunk és olyan hamar kinövik az odabújós időszakot. Emlékszem, apósomék cukkolták, hogy micsoda dolog ez, hogy még velünk alszik blabla, de nem vettem jó néven, mert akkor és abban a pillanatban a gyermekünknek szüksége volt ránk! - most hat évesen meg már nem marad, max. egy jó kis csiklandozásra.

Szerintem ha eltaszítottam volna magamtól, mint azt anyósomék vallották, sokkal többet ártottam volna neki, mint hogy inkább felkeltem, amikor ki tudja miért, átjött hozzánk.

Nálunk meg úgy volt, hogy minél többet aludtak, annál többet aludtak este is, mert nyugodtabbak voltak.

Ha nem hagytam őket délután 3 órát aludni, vagy valami miatt felébredtek (és a picivel még most is így van), akkor megkeserítették az egész délutánt és estét.

A picim, ha szépen kialussza magát délután akkor este is "kezelhető", viszont ha nem alszik eleget, akkor pont az ellenkezője, pörög egész délután, hisztizik, hiperaktív, pedig vörös a szeme a fáradtságtól.

A nagyobbikkal délután ott kellett aludnom mindig vele, máskülönben nem aludt el. A kicsit viszont leteszem az ágyikójába, lehúzom a redőnyt, köszönök és kimegyek, és neki tök normális ez, egyedül elalszik:)

Ez sem lehet ok, mert Bence nem alszik sokat napközben, 1-1,5 órát, nagy ritkán 2-3 óra. De amúgy akkor jobban aludt éjjel, mikor napközben is többet aludt. Úgyhogy érdekes.

Nem tudok már mire gondolni, minden adott a jó alváshoz, minden este ugyanaz a rutin, 20.30-kor ágyban van, 20.45-kor alszik. Próbáltuk már később is lerakni, akkor még korábban kelt. Szóval tanácstalan vagyok. :(

Hú, ez tényleg félelmetes lehetett. De a lényeg, hogy elmúlt.

Nekünk megint nagyon rossz éjszakánk volt, többször átjött sírva, odafeküdt férjem Bence mellé, de mire visszajött,megint felébredt. És ezt eljátszotta 4-szer, hajnali 4-kor aludt el végre.

Na, akkor meg férjem úgy horkolt, hogy tőle nem bírtam aludni, ezért átmentem Bencéhez. De ott elég kényelmetlen volt, nem volt sok helyem, mocorogni sem nagyon akartam, ezért eléggé elzsibbadtam. :( Így aludtunk ott 7-ig.

Nem tudom, meddig megy ez még így, és mit lehetne tenni, hogy aludjon végre reggelig. A levendula és citromfű tea sem vált be. :(

Kinövik persze.

A soraitokat olvasva esett le, hogy az én lányom kisebb korában (most hat éves) tuti biztos, hogy alvajáró volt. Rendszeresen felébredt és sírva magyarázott valamit és nem lehetett vele kapcsolatot teremteni. Aztán egyszer csak visszaaludt.

Nagyon rossz volt, mert azt hittem beteg, de nem volt az, csak ilyen fura szokása volt éjjelente jó fél évig. De aztán elmúlt, hálisten.

Hú, ez félelmetes lehetett. De azért vicces is. :)

Nálunk az a baj, hogy a férjem már nem engedi, hogy átjöjjön hozzánk, és velünk aludjon. Inkább férjem odafekszik mellé és ha Bence elalszik, visszajön. Csak az a fárasztó, mikor 3-4-szer megcsinálja, mikor már majdnem elalszik férjem, mehet is vissza megint. :(

Nem tudom, meddig fog ez tartani, csak kinövi egyszer. Talán ha oviba megy, jobban kifárad, ki tudja, reménykedem azért.

Nálunk nem is a korán kelés a fő gond, inkább az, hogy éjszaka többször felébred. Ma is fél 2-kor kiabált, és mellé kellett feküdni. Aztán már 6.15-kor fent is volt. Pedig mindig időben fekszik le, 20.30-kor már ágyban van, születése óta ugyanaz az esti rutin, mégis rosszul alszik. Pedig most kipróbáltam a levendulás fürdőt, és citromfű teát, de így is felkelt. Pedig erre azt írta valaki, hogy bevált és neki este 20-tól reggel 7-ig alszik a gyereke, mióta ezt alkalmazza. Hát, nekünk ez sem jött be. :(

Hát, a hétvégét ő sem tartja be, hiába beszélünk meg vele mindent, nem tartja be. Ez van, ehhez kell alkalmazkodni.

Hát... ez személyfüggő. A mi lányunk örök életében korán kelő volt!

Olyan szempontból el is rontottuk, hogy arra gondoltunk, kicsit később fektetjük le, mint az átlag, hátha akkor tovább alszik reggelente. No hiszen! Akár éjfélig is fent bír lenni, reggel mégis ő ébreszti a kakast! (a baj az, hogy minket is, hiába beszéltem már meg vele szászor is, hogy legalább hétvégén ne ébresszen fel:)

Hát, ha a párjuk a füle botját se mozgatja... nem futhatnak az anyóshoz. Az nem fog a fiacskája ellen beszélni :(

Marad a barátnő.

Na, végre egyetértünk :) hogy felesleges rajta vitatkozni.

Abban is egyezünk, hogy annak az anyukának is következetesnek kellett volna lennie.

Nehéz a gyereknevelés, de nem lehetetlen, viszont nagyon sok mindentől függ, kezdve ott, hogy kinek milyen segítsége van hozzá, hogy egyáltalán engedi-e, hogy segítsenek neki, vagy olyan segítsége lenne, hogy inkább nem kéri...

... hogy hogyan viszonyul a gyermekhez a környezete? Mit erősít benne? Mennyit hagy rá? És így tovább... de az biztos, hogy az első hét év nagyon fontos! Mert akkor alakulnak ki benne a főbb, családjára jellemző szokások.

Igen, ezek nekünk is elég jól beváltak és hamar elmúlt ez az időszak. Mondjuk most megint kezdi, elég rosszcsont lett megint. De már meg lehet vele beszélni mindent szerencsére és olyan vészes dolgokat nem csinál. De ha valamit megtiltok, mindig megkérdezi, hogy miért? Ha elfogadható a magyarázat, abbahagyja. Ma azt csinálta, hogy odament a felmosóvödörhöz kezében az egyik mamuszával és azt mondja: miért nem dobhatom bele a vízbe? Magától megkérdezi, nem is mondtuk neki, hogy nem szabad. :) És ilyet sokszor csinál, hogy előre megkérdezi, miért nem lehet? Ez aranyos. :)

Nálunk inkább az alvás a probléma mindig, majdnem minden éjjel felébred és kiabál, hogy menjünk be. Oda kell feküdni mellé és akkor általában gyorsan visszaalszik, de ettől függetlenül is reggel már 6 körül felébred. Van még valakinek ilyen rossz alvó gyerkőce? Nincs valami tippetek, mit lehet tenni? Azonkívül, hogy hozzászokni.

Most kipróbáltam, hogy levendulaolajos vízben fürdik, utána bekenem masszázsolajos testápolóval és iszik citromfű teát. Első nap nem kelt fel, de tegnap így is felébredt, és már 5.50-kor fent volt. :(

Ez nem szerencse, hanem választás és önérdekérvényesítés kérdése, szerintem.

Ha a pasik hajlamosak arra, hogy leszarják a családot, úgy az anyukák hajlamosak arra, hogy mártírkodjanakm, és ne harcoljanak ki maguknak semmit, csak a barinőknek siránkozzanak, hogy jaj de rossz nekik.

Szegény.

Az én lányomat meg az ovistársa harapta orron! - még kis ovis korában. De úgy, hogy állítólag még vérzett is, meg jó sokáig meg is látszott neki.

Az anyja meg letudta azzal, hogy nem szokott ilyet csinálni...

Na, azért nem mindenki panaszkodik, ráadásul ma is elég sok apuka tojik nem csak a gyerekére, de az anyára is, magyarán nem ismeri el, bele sem gondol, hogy mivel jár a gyereknevelés. Eszébe sem jutna, hogy egy kicsit játszon a gyerekével, míg az anyuka esetleg elmegy fodrászhoz, vagy csak vesz egy lazító fürdőt.

Nem az én páromról beszélek.

De sok olyat ismerek, akinek szegénynek nem jutott olyan szerencsés férfi, akit tényleg érdekel a gyereke és az, hogy az anyuka is pihenjen egy kicsit.

Én sem egy fenékre csapás ellen vagyok, csak abból sajnos általában következik a többi is. Mert aki egyszer odacsap, máskor is fog. Legalábbis én ezt látom a környezetemben. És azt, hogy semmi értelme nincs, mert ugyanúgy csinálja tovább. Mint az a gyerek, aki tegnap megharapta a fiam arcát. Délután megint ott volt a játszótéren, pedig az anyja akkor azt mondta, egy ideig nem mehet gyerekek közé. És mondta, hogy mindig ezt csinálja, többször megharapott már gyereket. Akkor mit ért a szájra csapás? Semmit.

De fölösleges is ezen vitatkozni, mert mindenki másképp látja, gondolja, csinálja. Lehet, hogy ha egy bűn rossz gyerekem lenne, nekem is más lenne a véleményem...

Ezt a gyermeket, akiről én beszélek nem gondolnám, hogy verik otthon. Szavakkal igen, az biztos, mert elég durván beszél ő is, főleg vissza a nagyagyjának. Csúnyán mondva úgy "visszapofáz", hogy más szülő már lehet, hogy szájon törölte volna érte.

Az tuti biztos, hogy uralkodik a környezetén. Nagyon neveletlen.

Tudom, hogy erre írtad, végigolvastam.

Azért is kérdeztem tőled, mert ti, az ellentábor, pont ilyen "semmiségeken" kapjátok fel a vizet, hiszen, mikor mi azt írjuk, hogy jobb egy odalegyintés, vagy egy kis fenékre csapás, akkor rögtön úgy támadtok, mintha legalábbis agyonvernénk a gyerekeinket.