Mit csinálok rosszul? Vagy tényleg megbuktam, mint anya?! (beszélgetős fórum)

az én lányom addig nem lökdösődött, míg oviba nem kezdett járni..sőt, amikor oviba kezdett járni, és szembesült a lökdösődéssel, igencsak megszeppent, nem tudott vele mit kezdeni..azóta ő is visszalök, a középsővel meg már lökdösik egymást, elveszik egymás játékát. Mikor a középső elkezd oviba járni, neki ilyen problémája már nem lesz:)

A kiegyensúlyozott családi légkör nagyon fontos, de ezt azért nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy az ilyen családoknál cseperedő gyerek nem fog rosszalkodni. A gyerekek alap feladata, hogy néha rosszalkodjanak..

Nagyon elment már ez a vita az iskola jelentősége meg a pofonok irányába.

Szerintem szegény anyukának egy dolgot kell belátnia: Nem elfogadható, hogy egy (vagy kettő) 20 hónapos gyerek kezet emel rá. És akkor hagyjuk már ezt a verekedés dolgot. Fogja meg határozottan a kis kezét és erőteljesen szóljon rá, hogy nem verekszünk.

Szóval egészen más dolgokon folyik már itt a vita, de ugye azért az szerintetek sem normális, hogy ezt elnézzük egy gyereknek?

Sziasztok!

A cikk írójának üzenem, hogy ne essen kétségbe, nem bukott meg mint anya! Bocsánat ha amit írok azzal másokat esetleg ismételek, nem volt időm végigolvasni a fórumot. Ez igazi dackorszak amit a csajszik megélnek, nehezíti a dolgot, hogy ketten vannak és mindenben spanolják egymást. Természetes, hogy kétségbeesik a gyereknevelés fontján néha, velem is gyakran előfordul pedig az enyémek 2 év különbséggel születtek. Ha valamiért szemelöl kell őket tévesszem én mindig kitalálok nekik valami elfoglaltságot addig. De ismeretleül nehéz tanácsot adni. Meg fő a határozottság!

Nevelésről meg annyit, hogy minden szülő idővel kiismeri a gyerekét és tudja mivel érhet célt nála. Senkit nem kell kevésbé jó szülőnek tartani egy kis kézre csapásért vagy hangos szóért ha a miénknél a szépen elmagyarázás be is vált. Irigylem akiknek a 3 év alatti gyereke mindent megért és elfogad szépen magyarázva :-) Ez a gyerek jellemétől is függ...

hát ezen most lehet megsértődsz meg lehet volt is már (nem olvastam végig a hsz-eket) de hallod tiszta szivből gratulálok hozzá, hogy két 20 hónapos kis taknyos (márbocsánat) üt meg röhög rajtad te meg hagyod... pff hát komolyan és még kérdés mit csinálsz rosszul? hát hagyj rájuk akkor mindent, nehogy egy hangos szót is halljanak, aztán lesz ez még igy se...

nem hiszem el hogy valaki ilyen gyenge. hát igy nemlehet gyereket nevelni... szeddössze magad. nemkell a gyereket megverni, de éreztetni kell velük, hogy ezt MENNYIRE nem szabad!

Mint ahogy az, hogy egy anya életében párszor ráüt a gyerekére, még nem jelenti azt, hogy agyonveri! :)

Nekem is van lelkiismeretfurdalásom, de nem azért, mert vagy 2x valamiért adtam neki taslit.

A tavalyi szavaimért, amikor látogatóban voltunk egy kisbabás rokonnál... és ez a rokon kihozta belőlem - hogy amikor a gyerekszerető lányom behajolt a bölcsőbe azzal a szándékkal, hogy komolyabban is szemügyre vegye a picurt - a kedves rokon mondhatni nem túl barátságosan odaszólt neki, hogy mit csinál, ill. nekem, hogy figyeljek rá!

Ott voltam pár lépésre a lányomtól, de ha nem lettem volna, akkor is tudtam volna, hogy semmit nem csinált volna a kicsivel, hiszen megszületése óta imádja a többi gyereket, én pedig meggondolatlanul azt mondtam neki, hogy "Kicsikém, gyere el a bölcsőtől." - s mikor megkérdezte, hogy miért, azt mondtam neki, hogy mert nem bízunk benned, pedig csak a rokont akartam ezzel a jelzővel illetni, de így hagyta el a számat a mondat, amit azóta is mélyen bánok... mert ezzel ellentétben tökéletesen megbízom benne, hogy sosem bántana egyetlen más gyermeket sem, sőt!

Na, azóta sem voltam ennél a rokonnál, mert rá is meg magamra is haragszom, hogy ezt a csúfondáros mondatot kimondatta velem. Szóval nekem ezért lesz egy életre való lelkiismeretfurdalásom, mert már nem szívhatom vissza ezeket a szavaimat. Remélem, a lányom nem fog rá emlékezni, mert amondó vagyok, néha egy-egy szó károsabb, mint egy kis tasli!

hát igen képzeld elolvasom amit irok és az elöttem szolok is felhozták azt a példát " hogy a doki azt mondta nyugodtan rá csaphat a kiskezére "... , nem ütöttem eddig még meg a kisfiam és képzeljétek el igen is van idöm a kicsire és nem kell azzal mentegetőzni "hogy ezért vagyu gyesen" mindenki tudja .

de én lezárom ezzel a témát mert én nem fogok ezért "veszekedni " veletek , kinek a pap kinek a papné ..

Bocsi, de azzal hogy nem ütöm meg, az még nem jelenti azt, hogy elkényeztetem, és mindent ráhagyok.

Megütöttem a gyerekem igen (szégyenlem) de teljesen másért, az én feszültségem miatt történt. Meg aki még nem nevelt figyelemzavaros hiperaktiv gyereket az nem tudja milyen erővel képesek a feszültséget fokozni. És ráadásul rájuk nem hat semmilyen büntetés.

De a jó szó és a dicséret igen.

Udvarias, tisztelettudó, segitőkész felnőtt lett belőle. Nem én mondom. Idegenek.

A lányom a 9 év alatt egyszer hisztizett boltban.

Akkor amikor 3 évesen lázas volt.

De ugyis hiába magyarázom. Majd nektek is megmutatja az élet ha felnőnek a gyerekeitek.

Nekem már az egyik felnőtt.

A másik is jó uton van.

Igen, ám, csakhogy nem csak ezek az esetek vannak, amiket te, vagy mi itt felsorolunk. Tényleg előfordulhat olyan eset, amikor egy szülő már nem lát más kiutat, mint hogy egy taslival állítsa meg a gyereket. Én ezt nem ítélem el. Csak egy példa: inkább kapjon egy taslit, mint hogy egész életében nyomorék maradjon, vagy mást megnyomorítson.

Gyengébbek kedvéért: Nem arra gondolok, amikor egy szülő mindenért üti--spricceli-bántalmazza-il. szavakkal veri a gyermekét.

Egyet hát! De te meg abban, hogy ennek oka van? És az ok a szülőben keresendő! Pl. abban a magyarázatban, hogy "ráverek a kezére és szépen megmagyarázom, hogy nem verekedünk"?!

Megáll az eszem!

Ez nálunk sem volt jellemző.

DE abban azért egyetértünk, hogy nem normális, ha a gyerek üti-veri a környezetét?

Az rosszalkodik, aki unatkozik. Ha egy anya foglalkozik a gyerekével - és miért is ne tenné, azért van gyesen?! -, akkor a gyereknek nincs ideje "rosszalkodni". Hiába van sok játéka, meg kell tanítani azok használatára. Az otthon együtt eltöltött 3 év olyan indíttatást ad a picinek, ami kihat az emberi kapcsolataira és az egész életére.

Amit meg írtál, bocs, az badarság. Idézem: "finoman rá lehet csapni a kis kacsojára és elmagyarázni neki hogy nem verekszünk ...". El is olvasod, amit leírsz?! :(((

Volt egy barátnőm. Az első fiára mindent ráhagytak, rettentően elkényeztették. Nem voltak gondjaik semmilyen téren, de egy enyje-bejnyén kívül sosem mondtak többet arra, hogy Dávidka éppen megütötte, megrúgta, megcsípte, fellökte, nekiment a környezetének...

...természetesen nagyobb korában is ezt folytatta, mert ezt tartotta normálisnak, hiszen sosem léptek fel sem szóval, sem tettel erélyesebben a viselkedése ellen...

Nem egyedi eset. Vajon mi van azokkal a fiatalokkal, akik pusztán szórakozásból elagyabugyálják a társaikat??? Kíváncsi leszek, mit fognak szólni az időnkénti erélyesebb nevelési módszerekre azok, akik teljesen ellene vannak ezeknek -, de egy ilyen totál engedékeny környezetben felnövekvő tini bántalmazza majd a gyerekeiket? Vajon mit fognak érezni?

FElnövekve az ilyen gyerek szülei már nem is mernek szólni, mert nem is az, hogy nagy ívben már tojnak a fejükre, de örülhetnek, ha a saját gyerekeik még nem is verik meg őket, vagy tartják terrorban őket!

Ja, egy másik ilyen ismerősöm elkényeztetett fiacskája pl. megkötözte és kirabolta a nagyagyját heccből... nem mintha a nagyagyja nem tett volna mindent a segge alá... de jó hecc volt ugye..

Szóval gyereke válogatja, hogy mennyire erélyesen kell fellépni ellene, de most nem a fórumindító 20 hónapos csöppségeire gondolok, amikor azzal érvelek, hogy néha bizony hatásosabb egy tasli, mint bármi más!

Olvassatok csak vissza Kisszuszsára...

A gyermekbántalmazásnak én is ellen vagyok. Nagyfokú felelőtlen vádaskodás azt mondani a hozzám hasonló véleményű anyákról, hogy rendszeresen verjük a gyermekeinket.

Mondhatnánk azt is, hogy aki csak megragadja az ütésre emelt kezet, az is bántalmazhat, hiszen ki tudja, milyen erővel ragadja csak meg...

Szóval ennyit erről. Ne veszekedjünk már (most nem rád értem, Mona) ilyesmiken, mert nem érdemes. Ez mindenkinek saját érzése.

Szerintetek minden szülő akinek "jól nevelt" és udvarias gyereke van az ütötte. És az összes gonosz, bünöző az akit soha nem ütöttek meg.

Én inkább az ellenkező véleménnyel értek egyet.

Erre azért van olyan példa, hogy az a gyerek fordul el a szülőtöl akit megütöttek.

Ez nem nevelés, nem irányitás. Uralkodás.

Ős is ember. Okosabb mint gondolnánk.

Tökéletesen tudja mit tesz.

Amig kicsi, ő a dühét fejezi ki igy.

Az indokolt büntetéssel,( a büntetés sem mindig hat- de a dicséret a jó szó mindig ) jó szóval és sok-sok odafigyeléssel és szeretettel sokkal többet el lehet érni.