Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Mit csinálok rosszul? Vagy tényleg megbuktam, mint anya?! fórum

Mit csinálok rosszul? Vagy tényleg megbuktam, mint anya?! (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Mit csinálok rosszul? Vagy tényleg megbuktam, mint anya?!

❮❮ ... 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 ... ❯❯
191. Kismanó86 (válaszként erre: 189. - B-zs)
2011. ápr. 18. 19:34
Ezzel nagyon egyetértek.
190. wanita77 (válaszként erre: 189. - B-zs)
2011. ápr. 18. 19:03
Ebben igazad lehet, sokan tényleg túlzásba viszik azt, hogy mindent a gyerekért. Már kis korban meg kell tanulniuk a szabályokat, mi használtunk járókát is, bár nem sokáig, mert nagyon nem volt el benne, sosem volt övé az egész lakás, és voltak, vannak tiltott dolgok. Sokan tényleg azzal rontják el, hogy pici korban mindent lehet, aztán 2 éves kor körül meg mindent megtiltanak neki hirtelen és a gyerek nem érti, hogy most miért nem lehet. A régi és az új módszert kéne valahogy ötvözni, se nem túl szigorúan, se nem túl engedékenyen. Nagyon nehéz, de meg lehet találni az egyensúlyt. Csak fontos, hogy már születése után meg legyen a helye a családban, legyen napirendje, szabályok, amiket be kell tartania és következetesség a legfontosabb, és akkor később sem lesz gond. Én arra gondoltam alkalmazkodás terén, hogy fogadjuk el a gyerek rossz tulajdonságait, amin nem tud változtatni. Pl. férjem nem bírja, ha nyafog és hogy félős, nem igazán barátkozik gyerekekkel, inkább velünk játszik. persze ezen is lehet változtatni, de akkor is fogadjuk el gyerekünk negatív tulajdonságait, ne várjuk túl sokat tőle, olyat, amit nem tud teljesíteni.
189. b-zs (válaszként erre: 183. - C130f7eb3b)
2011. ápr. 18. 18:51

a mai gyerekek már születésük pillanatától kezdve másként vannak nevelve, mint anno 20-30 éve. A mai anyukák igény szerint szoptatnak, nem 3-4 óránként, mint régen, így nem a gyerek alkalmazkodik, hanem az anyuka a gyerekhez, és nagyon sok anyuka magára kötözi a gyereket és a mai gyerekek többsége nem járókában nevelődik, hanem övé az egész lakás, szabadon jöhet mehet, éppen ezért gondolom, hogy a mai gyerekek talán akaratosabbak, hisztisebbek, türelmetlenebbek és szófogadatlanabbak, mint mi ennyi idősen voltunk..és az első konfliktusok akkor jönnek, mikor elérkezik a 1,5-2 éves kor, mikor kicsit tudatukra ébrednek, önállóbbak, és ekkor jön az, hogy szembesülnek a nem szabad dologgal..

a szülő is rengeteget alkalmazkodik, de ugye senki nem gondolja azt komolyan, hogy a gyereknek ne kellene alkalmazkodni?!

188. wanita77 (válaszként erre: 187. - Msbutty)
2011. ápr. 18. 18:26
Teljesen jól csinálod, fontos, hogy magunkra is szánjunk időt. Én most beszéltem meg férjemmel, hogy gyakrabban járjunk el kettesben sétálni, moziba, akárhova. Nemcsak szülők vagyunk, hanem férfi és nő is. Én is szeretném nőnek érezni magam, szeretnék szép lenni, csinosan felöltözni, stb. És ettől feltöltődöm, nyugodtabb vagyok és kiegyensúlyozottabb és türelmesebb vagyok a gyerekemmel is és ez nagyon fontos!
187. msbutty
2011. ápr. 18. 18:16

szia,

én az a "fajta" Anya vagyok, aki a gyermeke születése után is szeretne megmaradni Nőnek, Feleségnek, Szeretőnek és Barátnak is. attól a pillanattól kezdve, hogy az a bizonyos teszt pozitívra változott a fiam lett az első az életemben. de ez nem azt jelenti, hogy meghaltam volna, sőt csak onnantól kezdve kezdtem el igazán élni!! 23 évesen szültem, de sosem csinálnám másként!! és igen, heti többször megy a Nagyikhoz, és igen ott is alszik kicsi kora óta. ilyenkor csinálom azt a minden mást :) ilyenkor vagyok Nő, Feleség, Szerető, Barátnő, mert ez nélkül a fiam egy idegbeteg testet találna maga mellett egy idő után, aki sem érzelmi, sem fizikai szempontból nincs a toppon!! sokkal több hasznát látom, ha egy kis pihenés után türelmesen tudom 500x is elmagyarázni miért ne csináljon bizonyos dolgokat, mintha a 10 próbálkozás után leordítom a fejét vagy rávágok... ezzel nem azt szerettem volna mondani, hogy még sosem csináltam ilyet, mert csináltam... nem vagyok rá valami büszke, szakadt a film, lendült a kéz... ezeket igyekszem megelőzni azzal, hogy magamra és természetesen a férjemre is szánok időt, ami csak a miénk!!!! mert én az a fajta Anya vagyok, aki ezzel is a gyermekének szeretne jót!!

2011. ápr. 18. 18:00
Én tudom hogy tud rossz lenni egy 20 hónapos, rám se hallgatott a lányom, de én nem mertem a fenekére ütni, mert egyszer megettem és mivel mozgott a veséjét találtam el, inkább paskolás volt de olyan bűntudatom lett, most 3 éves múlt és még annyira se hallgat a szóra mint ezelőtt, viszont "veszélyes" dolgot nem csinál, kivéve -15 fokban leveszi a sapkáját és üvölt hogy nem veszi fel, vagy a boltban a párizsival focizik, beszaggatja a tejfölök tetejét, felbontja a csokinyuszi papírjait... és ha nem bírom tovább kap egy pofont mert elegem van, persze utána a parkolóba is elszalad... a múltkor elrohant a boltban tőlünk és hasra esett és meg mondtam az apjának hogy ezt most nagyon megérdemelte, nem fájt neki felkelt és szaladt tovább. Nagyon okos kislány, imádom őt, sokszor egy kis tündér, de néha sárkány, már rég volt hogy kapott valamiért, pedig a vérnyomásmérőm is most tette tönkre. Kezdem átértékelni a dolgokat, tegnap repült a telefonom és szétesett, de nem szidtam meg, végül is csak egy telefon és azt akarom hogy boldog gyerek legyen, inkább magyarázok neki vagy szomorú vagyok, vagy elmegyek másik szobába és "nem érek rá". Még nem tudom mi lesz ha nyáron megszületik a tesója, remélem nem viseli meg nagyon, és marad a kevés türelmemből. Próbálok jó anya lenni mint te, néha úgy érzem nem megy, de szerintem vannak rosszabbak is, én tudom hogy mindent megtennék érte, és próbálok fejlődni meg tanulni a hibáimból.
185. formaster (válaszként erre: 183. - C130f7eb3b)
2011. ápr. 18. 17:42
Ezt nagyon jól látod!!!
184. f758a7200f (válaszként erre: 181. - Wanita77)
2011. ápr. 18. 17:38

:DDDDDD


LATOD, ezert nekem megadatott mindket polus:))) netan panaszkodnek hogy az egyik mamlasz, ott a masik aki rafkos;)


Egyebkent ezert nem is torom annyira le oket, mert a fiubol annal romantikusabb es szereny ferfi lesz, a lanybol meg amazon... Es manapsag kell ez, kellenek az eros nok es kellenek a gyenged ferfiak is. Szoval nem veletlen, hogy ilyennek szulettek.


Meg mindig hallgattam a szuleimtol hogy megerdemelnem hogy olyan "rossz" gyerekeim legyenek mint en voltam. Azert sztem rossz gyerek nem letezik de mindegyikben van egy kicsi belolem, jo is es rossz is;)

183. c130f7eb3b (válaszként erre: 181. - Wanita77)
2011. ápr. 18. 17:00

Persze! Sok felnőtt elvárja, hogy a gyerek alkalmazkodjon hozzá, és ha nem megy, kész a cirkusz. Ők maguk gerjesztik, aztán meg a gyereket okolják.

Hogy még világosabban fogalmazzak: Olyan dolgot várnak a gyerektől, amire ők maguk sem képesek...

182. c130f7eb3b (válaszként erre: 180. - C130f7eb3b)
2011. ápr. 18. 16:49

Ja, és még valami. Én utálom a nyugatmajmolást, de egy valamit megtanulhatnánk tőlük: a DICSÉRETET. Pl. az amerikai filmekben láthatjuk, hogy szinte bármit csinál a gyerek, mindig a pozitív oldalról ítéli meg a felnőtt. Nálunk, ha egy kisgyerek összetöri a poharat, rácsapunk a kezére, és leordítjuk, hogy milyen ügyetlen... a másik oldalon azt mondják, milyen szerencse, hogy nem vágta el a kezét...

Mi mindig, mindenben a negatívumot látjuk, és ezt erősítjük a gyerekben is. Ha pedig sokszor hallja, idomulni fog a ráosztott szerephez. Ezért kellene a sok dicséret, biztatás, nem pedig a folyamatos büntetés.

Higgyétek el, meg lehet tanulni, és ettől mi is jobb kedvűek leszünk! :)))

181. wanita77 (válaszként erre: 180. - C130f7eb3b)
2011. ápr. 18. 16:43
Teljesen egyetértek veled. Azért hoznak ki sokszor a sodrunkból, mert nem azt teszik, amit elvárunk tőlük. Az enyém pl. haza akar menni a játszóról, más meg azért hisztizik, mert lent akar maradni. Az egyik anyukának az a baja, hogy nem ül be a babakocsiba, a másiknak meg az, hogy nem gyalogol,mindig benne ül, az egyik félős, a másik verekedős, az egyik alig eszik, a mási túl sokat, mindig elégedetlenek vagyunk, semmi nem jó, amit csinálnak. Ha rossz napunk van és a gyerek hangoskodik, azért szólunk rá, pedig nem csinált rosszat. Ha nem olyan a tulajdonsága, mint amit elképeltünk, azért vagyunk elégedetlenek. Az a lényeg, hogy fogadjuk el olyannak, amilyen és akkor nem lesz gond. És legyünk mindig türelmesek, persze nem mindig könnyű. A fiam ma egész nap hisztis volt, nyűgös, már szétrobban a fejem. De nem kiabálok vele, nem ütöm meg, bezavarom a szobájába és mikor abbahagyta, kopog, hogy anya, befejeztem, kijövök. :)
180. c130f7eb3b (válaszként erre: 178. - Eaedab0e25)
2011. ápr. 18. 16:36
Ha nem vársz el tőle többet és mást, mint amire az adott életkorban képes, és amennyit az adottságai, képességei lehetővé tesznek, akkor nagy valószínűséggel nem fogsz kijönni a sodrodból. A gyerek önálló egyéniség, nem a szülő másolata, a tulajdona meg pláne nem. El kell fogadni annak, aki, és kompromisszumokat kötni vele. Ez nem megalkuvás részünkről, hanem a bizalmat alapozza meg. Biztos kudarc, ha a saját akaratunkat kényszerítjük rájuk. A mi feladatunk, hogy terelgessük őket a nekik kijelölt úton, de azt az utat nem mi jelöljük ki...
2011. ápr. 18. 16:31
Persze, a nagyobb gyereknek elcsattanhat egy-egy pofon, na de egy 20 hónaposnak???? Ezzel nem értek egyet egyáltalán, egy ilyen picit nem szabad megütni, ő még nem direkt rosszalkodik, csak próbálja a határait.
178. eaedab0e25 (válaszként erre: 174. - C130f7eb3b)
2011. ápr. 18. 16:27
Ezért irigyellek. A sors eme nagy és becsülendő ajándékát sajnos még nem kaptam meg, hogy ne tudjon egy gyerek felidegesíteni, főleg, ha még renitens is a lurkó
2011. ápr. 18. 16:25

Még nincs gyerekem,így véleményt csak saját magamból kiindulva tudok mondani...

Minket gyerekkorunkban megfegyelmeztek,ha rosszat csináltunk,ami alatt annyit kell érteni,hogy egy "seggreverés",vagy kézre ütés,esetleg jól irányzott szavak,megfelelő hangerővel...

Sosem haltunk bele egy-egy pofonba,pláne mert megérdemeltük....Tényleg!!!!!

Mondjuk mi rengeteget veszekedtünk,verekedtünk,ilyenkor egyikünk az egyik sarokba másikunk a másikba,és nem szólhattunk egymáshoz.Az volt a legnagyobb bünti,mert olyankor már békültünk volna...

Aztán szép lassan megtanultuk ezeket a dolgokat.


Sokszor gondolkoztam,hogy ha majd én is anya leszek,engedékeny,vagy "szigorú" leszek,de az biztos,hogy ha a gyerekem megütne nem hagynám annyiban!!!(Nincs gyerekem,ne ítélkezzek...tudom!!!)De akkor sosem tanulja meg,márpedig a szülőt nem veheti semmibe,mert akkor borul az egész rendszer,az egész nevelési stratégia kútba esik,és a gyerek onnantól csak azt fogja tudni,hogy akármi van,ő irányít!Ha megütheti az anyját,akkor később sem lehet mást várni tőle.

Egy jól irányzott,nem túl nagy,de határozott anyai,(vagy apai) pofon a megfelelő időben csodákra képes!

(Itt tenném hozzá,hogy mélyen elítélem azokat,akik VERIK a gyereküket!!!!Tehát senkit sem erre buzdítanék,csak értessük meg vele,hogy ROSSZat tett.)

176. Kismanó86 (válaszként erre: 170. - Kismanó86)
2011. ápr. 18. 16:23
Ja és majd egy év múlva jövök és elmesélem, hogy hányszor ütött meg a gyerekem. :-)
2011. ápr. 18. 16:19

Én 20 évesen szültem az első gyermekemet, akivel nem nagyon volt gondom, nem hisztizett gyorsan tanult, stb. Most ott járunk, hogy nincs olyan nap, hogy ne kellene felemelni a hangomat, mert tuti, hogy ha valamit mondok neki, azt még legalább 3-szor megkell ismételnem persze már hangosabban, mert nem jut el hozzá az információ. Este már ott járunk, hogy szinte normál hangnembe nem tudok szólni, mert már nincs türelmem. A kisebbik fiam 2.5 éves. Ő a nehéz eset. 1.5 éves korában megfogta a forró izzót a kislámpába, húlyagos is lett a keze, kicsit később elesett a nappaliban, úgy hogy a kis újja elrepedt, 2 hétre sínt kapott, szinte hetente úgy elesik a lakásban a nagy rohangászásban, hogy felreped a szája. A hisztiről nem is beszélve. Vannak időszakok amikor 1-2 hét arról szól, hogy reggeltől estig hiszti van. Ilyenkor szokott az lenni, hogy már nem bírom és van, hogy csak sírok mert már ki vagyok idegileg. Én a nap 24 órájában együtt vagyok a germekemmel, mert nincs más választásom, nincs senki akire bízzam. Pont ezért nem szabad, hogy elhanyagold magad, mert az igen is feltölt téged, ha tudsz egy kicsit magaddal törődni és akkor nyugodtabban és boldogabban tudsz együtt lenni a gyerekekkel. Büntetésre én is a sarokba állítást használom, szerencsére ott marad, de torka szakadtából üvölt, de mikor lejár a bünti és megkérdezem, hogy nincs több hiszti, akkor mondja, hogy nincs hiszti. Van, hogy vissza kell állítani, mert folytatja, de az ritka. A szomszédok már biztos azt gondolják sokszor hogy ütöm a gyereket, mert hihetetlenül tud sírni.

Még egy megjegyzés a végére, sokszor azt látjuk a tv-be, hogy a "celebek" milyen szuper anyák, mutogatják épp akkor hogy játszanak a gyerekekkel a szobájukban és azt mondogatják milyen szuper anyának lenni. Ne mondja nekem senki, hogy ők annyival jobbak lennének. Nem higgye senki, hogy létezik olyan anya aki mindig türelemmel szeretettel tud szólni a gyerekhez még a legnagyobb hiszti közepette sem, mert ilyen nincs. Vannak rosszabb és vannak jobb napok, a lényeg szeressük őket.

174. c130f7eb3b (válaszként erre: 171. - Eaedab0e25)
2011. ápr. 18. 16:19
A gyerekek az egyetlenek, akik nem tudnak kihozni a sodromból. Mindegy kié... náluk szórakoztatóbb teremtményt nem ismerek. De minden másra nagyon könnyen ugrok... úgyhogy korántsem vagyok tökéletes :)))
173. buschne (válaszként erre: 171. - Eaedab0e25)
2011. ápr. 18. 16:16
Erre én is kíváncsi lennék...
172. buschne (válaszként erre: 166. - C130f7eb3b)
2011. ápr. 18. 16:13

Én sem csaptam akkor még sehova nekik:)

De én úgy érzem, most, hogy önállóak szinte teljes mértékben, sokkal nehezebb nekem velük. De tényleg.

Alig vártam, hogy ne kelljen rántás közbe a feneküket törölnöm, meg az esti fürdetéseket megússzam, meg hogy ne kelljen beletuszkolnom a kocsiba az 5 pontos biztonsági öves ülésbe.

Most egyedül fürdenek, egyedül megmelegítik a kakaót, bepattannak a kocsiba, bekötik magukat (lassan el is vezetik:) ) és mégis sokkal nehezebb, mint amikor mindezt én csináltam velük.

És még mi lesz később?!

171. eaedab0e25 (válaszként erre: 169. - C130f7eb3b)
2011. ápr. 18. 16:10
Megkérdezhetem mivel foglalkozol? A szavaidból ítélve, ha jól értelmezem - bár nem biztos... Esetemben magam sem tudhatom - kb. drótsodronyból vannak az idegeid? Hogy csinálod?
170. Kismanó86 (válaszként erre: 166. - C130f7eb3b)
2011. ápr. 18. 16:08
Részemről lezárom ezt a dolgot, mert parttalan a vita. Az viszont nekem továbbra is elfogadhatatlan, hogy az 1-2 éves csöppség megüti az anyját. A fórumindító eltűnt, így nem tudni, mivel próbálkozott eddig, de mindenesetre valahogy meg kell mutatnia, hogy ki a főnök, mert tényleg a fejére nőnek. A kezére rácsapás az utolsó lépés, de ha muszáj...
169. c130f7eb3b (válaszként erre: 168. - Buschne)
2011. ápr. 18. 16:05
Azzal tudtak még anno kihozni a sodromból, hogy milyen jó nekünk(apjuknak meg nekem), mert azt csinálunk, amit akarunk. Volt, hogy télen fél napig nem gyújtottunk be emiatt, igaz, mi is fagyoskodtunk, de ők is!!! :))) Egy darabig elviselték, hogy tényleg azt csináltunk, amit akartunk, de ők előbb feladták, mint mi. :)
168. buschne (válaszként erre: 166. - C130f7eb3b)
2011. ápr. 18. 15:59
Köszönöm, igyekszem nem hagyni eldurranni az agyam és ilyen módon lereagálni....tetszik.
167. buschne (válaszként erre: 162. - Buschne)
2011. ápr. 18. 15:57

Vagy még leírathatom vele 100x, hogy többet nem szólok vissza az anyámnak,de pikk-pakk leírják és ugyanúgy visszaszólnak.


Egyébként óvodás korukra tudtak cipőt kötni, két évesen folyékonyan beszéltek, késsel-villával ugyan még nem ettek, de úgy láttam, az óvónénik örültek annak is, ha magától fogja marokra a villát és nem nekik kell etetni:)

166. c130f7eb3b (válaszként erre: 162. - Buschne)
2011. ápr. 18. 15:56

Én azt csináltam, hogy ha nem tették meg, amit kértem, kezembe vettem egy könyvet, lefeküdtem és olvastam. Aztán amikor jöttek, hogy éhesek, meg ki kellene vasalni, meg hogy is van a lecke, mondtam, hogy most nem érek rá, és különben sincs kedvem hozzá... és addig "nem értem rá", amíg ők nem teljesítették a feladatukat.

Egyébként egy jól irányzott pofon miatt én sem ítélek el senkit, egyszer én is kaptam az anyutól kb. 10 éves koromban, mert azt mondtam, hülye a tanító néni... azóta nem mondom... De itt a kismamák azt bizonygatják maguknak meg egymásnak, hogy igenis helyén való az 1-2 éves csöppségre rácsapni... hát ez kihoz a sodromból!

2011. ápr. 18. 15:48

Ja, es pl en ugy oldottam meg, amikor sem kezre utes sem szep szo nem hatott, hogy hideg vizzel megmostam az arcat.


Ettol rendszerint meg pipabb lett, de kicsivel kesobb megnyugodott. Es ezt pedagogus mondta, hogy pl hideg vizet locsolva az arcukra, annyira meglepodnek, hogy hirtelen elfelejtik mitol is blokkoltak igy le. Hat az enyem meglepodott de jol be is mergesedett:)))) aztan valahogy 2 perc mulva megnyugodott, mert akkor vizes volt az arca, ez uj problema volt, es anyu megtorolte, igy szent a beke...

2011. ápr. 18. 15:47
Lehet, hogy kis ördögfiókák, de nagyon szépek!
163. c130f7eb3b (válaszként erre: 160. - Kismanó86)
2011. ápr. 18. 15:47

Nagyanyáinkat nem kötötte le a tévé, számítógép, kozmetikus, műkörmös, baráti társaság, színház, mozi meg mittomén. A gyerek mindig ott volt vele, beszélt hozzá, énekelt neki. Ha volt nagyobb gyereke, rábízták a kicsiket...

A mai gyerekeknek sincs többre szükségük, csak annyira, hogy az anyjuk közelében lehessenek, és az tudomást vegyen róluk. Ez csak pár évig van így, aztán megindul a leszakadás, és egyre több időt fordíthatunk másra is. Nagyon fontos fontossági sorrendet felállítani, hogy ne rokkanjunk bele a feladatokba. Kb. 3 éves korig otthon első a gyerek... nem lehetünk egyszerre tökéletes anyák, háziasszonyok, feleségek és munkaerők. Valamiből engednünk kell... én a tisztaságmániám "adtam fel". Kezdetben nehéz volt elnézni, hogy fut a lakás, én meg a gyerekekkel játszom, de aztán beletörődtem... most, hogy felnőttek, újra takaríthatok a kedvemre. :))) És nem zavar benne senki :(((

162. buschne (válaszként erre: 130. - C130f7eb3b)
2011. ápr. 18. 15:45

Szia Jozsu!

Nekem tulajdonképpen tetszik a hozzáállásod a nem ütjük meg a gyereket dologhoz, és valahol irigyellek is érte, de nekem több okból is gondot okoz ennek 100%-os kikerülése. Még egyszer hangsúlyozom, nem ütjük-verjük őket, csak hébe-hóba csattant el egy-egy saller.

Amikor hazajössz a munkából, netán még szar napod is volt és akkor 20x mondod (pontosabban szépen megkéred) a pimasz gyereknek, hogy vigye le a szemetet, akkor is azért szól vissza olyan hanglejtéssel, hogy a pattanásig feszült idegeiden táncol, mert nem foglalkozom vele, pedig ő itt van?

Lehet azt mondani, hogy azért kapott a szájára, mert nem tudtam lekezelni a helyzetet. Igaz is, csak az a baj, hogy ezek a dolgok nemhogy mindennaposak, de óránként ismétlődőek, bármit kérek, visszaszólnak, nem kell bemutatni...

Én nem azért adok sallert, ha becsusszan egy négyes, de még karóért sem adnék, hanem mert egyszerűen eldurran az agyam. Igen, eldurran!

akkor mi a megoldás?

Vegyek be sanaxot vagy éppen tanulhatnék ilyen emberektől, mint Te, aki állítása szerint mindent lehet higgadtan kezelni. A baj csak az, hogy körülöttem egy ilyen ember sincs! A szüleim sem így neveltek. Nem ütöttek-vertek, de a mindent higgadtan elmagyarázok dolog távol állt tőlük.

Még így is ösztönösen tök jól csinálok dolgokat (mert később pl. olvasok róla egy cikkben).

Egyébként szoktam nekik mondani, hogy jól van, majd ti is kérhettek, hogy ezt csináljak meg azt nektek, majd én sem fogok(Pl. lefénymásolni a dalszöveget vagy bármit amit kérnek, igyekszem örömöt okozni nekik.) Akkor ez most zsarolás?

Vagy kérjem meg szépen a 11 évest huszonegyedjére is, hogy vigye már le a szemetet?

❮❮ ... 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook