Milyen érzés szeretőnek lenni? (beszélgetés)
nem tudom,én még soha nem voltam szerető
sztem azért nézőpont kérdése!
Nekem nagyon jó volt, imádtam az akkori pasimat, szerettem a helyzetet, a titkolózást, minden percét annak a kapcsolatnak!! Csak hát az igaz, h a 2.voltam, de a szívében nem!!
hát.....nem igazán jó!!második vagy:-)))CSAK
A férjem szeretője tudná megmondani, bár nem tudom tudja-e hogy ő az. Mármint hogy tudja-e hogy én vagyok.
Ennél jobban nem is tudnám megfogalmazni :)
Én is kb.ebben a cipőben járok,csak nálam 3 éve tart már!Egyszerűen nem bírjuk elengedni egymást,pedig már próbáltuk!Ill.Én,mert ő nem akarja abbahagyni,nekem viszont lelkiismeretfurdalásom van!Ez persze néha erősebb,néha nem,és akkor tök jó minden!Nem tudom,hogy mi lenne a helyes,ill.tudom...csak olyan nehéz:-(
Mintha márt ultimátumot adtál volna neki a közelmúltban, és még mindig ugyanott tart a dolog, hogy te nem tudod elengedni, ő meg nem akar elmenni, de nemcsak tőled, hanem a feleségétől sem?
Fején találtad a szöget!:)
Ha szeretitek egymást,ha ő is szeret igazán,akkor döntenie kell! Ne hagyd elmenni anélkül,hogy meg sem próbáltad!!!
Én egyetlen mondattal jellemezném az egészet: Egy csodálatos szédület, némi idegbajjal......
Tudod, én már 1.5 éve várok, lehet el kéne engednem, de nem megy. Ez már nem is szerelem, ez egy őrület, amit iránta érzek!!! Könnyen itélik el azt, aki ilyen helyzetben van, de te legalább tudod, ezt nem mindig lehet ésszel csinálni. Csak a szívedre hallgathatsz.
29 éves vagyok,egy 4éves kapcsolatban élek,ami számomra kiábrándító,nem szeretem,és egy percet sem gondolkoznék azon,hogy a "szeretőt" válasszam!
Sziasztok! Én is hasonló cipőben járok! Sajnos A férfi akit szívből szeretek,és aki szintén imád Nős!!! Kérlek titeket ne vessetek meg érte! Annyiszor próbáltam már lemondani róla,de őszintén,ha Ti úgyéreznétek,hogy Ő a nagy Ő,hagynátok e elmenni???!!! Tisztában vagyok vele,hogy fájdalmat okozok ezzel másoknak,de nem szándékkal! Sajnálom a feleséget,és a gyereket,de nem tudok mit csinálni! Kb 1éve ismerem,nem gondoltuk volna,hogy egyszer egymásba habarodhatunk! Nagyon sokat beszélgettünk,én folyton traktáltam az agyam,h nős,nős,nős,nem szabad,hess stb... Aztán egy nap nem tudom hogyan,de azon kaptam magam,h vele csókolózok,eszméletlen jó érzés volt,persze ezután másnap találkoztunk,és mondtam,hogy ezt nem szabad,hagyjuk ezt stb.! Egy pár nap múlva leültünk beszélgetni és én nem fényezni kezdtem magam,hanem az összes rossz tulajdonságomat kezdtem taglalni,hogy én nem vagyok jó döntés a számára,úgytünt sikerült elbizonytalanítanom,de rájött arra,hogy én ezzel akarom őt eltávolítanom magamtól!:) Hát nem hülye:) Sokat randiztunk,sétáltunk,beszélgettünk,csókolóztunk,vagy csak némán ültünk és néztük egymást! Nagyon sokáig nem történt több a csóknál,kb.fél év:) Az volt életem legcsodásabb éjszakája!!! Most várok,várok rá! Egy pár hónapot adok neki,hogy próbáljon dönteni! Én szeretem,mindennél jobban! Bocsi,hosszúra sikeredett:)
Kezdettől fogva tisztában vagyunk vele, hogy a mi kapcsolatunk ennyiről szól, nem többről. Néha szóba kerül hogy lehetne több is idővel. De nem várom el hogy elhagyja a családját (nem a feleségét!). Van két gyermek, akikért mindketten felelősek. A feleség sejtette egy időben hogy valami van, de úgy tűnik igazán nem érdekli. Mi pedig boldogok vagyunk igy is.
Ez nagyon jóóóóóóó! Legalább valakinek hiányzom. Köszi szépen megvagyok, újra élem a szingli nők életét. Ez hol könnyebb hol nehezebb. Tudod még sokszor eszembe jut mit tett velem a férjem, és elgondolkodom hogyan tud sok nő ezek után még megbocsátani. De hát nem vagyunk egyformák. Én eldöntöttem hogy új életet kezdek,és bebizonyítom elsősorban magamnak,hogy egyedül is boldogulok.
Már hiányoltalak Nyuszó!
Mi van veled?
És neked milyen érzés amikor hazamegy a feleségéhez? Ha annyira szeret akkor miért nem lép? Miért nem téged választ?
Néha jó, néha fájó...Sok-sok sírás van benne, de nyilván rengeteg szépet is kapok tőle! Nagyon szeretem!
Néha jó,néha nagyon rossz!
Jó érzés.! Közel három éve vagyok egy nős férfi szeretője. A kapcsolatunk szerelmi, tabuk nélküli. Minden találkozásunk izgalmas, várakozásokkal teli, és még ennyi idő után sem unalmas. Persze sokszor eszembe jut a "megcsalt feleség", de a kapcsolatuk megromlásában neki is része volt. Mi meg megszerettük egymást, ez van. De végül is örülhet, hogy nem egyedül kell két gyermeket nevelnie.
Szia, én is így gondolom. És várom a történeted, írd meg privátban
szia
nem tudtam minden elolvasni itt a hozzászólásban de kíváncsi lennék ill meghallgatnám a történetedet...
nekem is meg van a sajátom....
szia
nem kell elítélni a szeretőt..
de melyik is a szerető - ha mind két fél esetleg háza ill tartós kapcsolata van?! akkor mind a kettő fél szerető...
ebben az esetben nem megalázó mert közösen döntik el mikor és hogyan és hol tudnak együtt lenni.
míg ha egyik vagy másik szabad és úgy válik szeretőve akkor az lehet kissé kellemetlen mert neki kell várni a, h a másik úgy mond ráérjen...
én is vtam ilyen helyzetben.
ha vmit érdekel - sorstársat elmesélem...
aki még nem volt ilyen helyzetben az nem tudja és nem érti meg a dolgokat...
soha ne mondja senki, h "velem ez soha nem történhet meg".
Szia, szivesen meghallgatlak,tudom, néha olyan jó kiadni magunkból, egy olyan embernek, aki nem ítélkezik, és nem pletykaszinten kezeli a történetet. Várom a leveled!
További ajánlott fórumok: