Milyen érzés szeretőnek lenni? (beszélgetős fórum)
Bocs, ha nem sértődés, úgy jött le nekem.
El is fogadom!!
Olyan kár,hogy az ellenvéleményt sértődésnek titulálod.Semmi baj a véleményeddel,ellenben neked ugyan úgy el kell fogadni,hogy van más vélemény is.
:-)
Az utolsó soraiddal most egyetértek én is!
Nem kell ez igaz. Csak itt annyira megsértődnek, ha kimondom a véleményem. Ezért írtam.
Én ilyen vagyok. A véleményem továbbra is tartom és így is gondolom. Ez vagyok én.
Ha velem történne ez, hogy megcsalnak abban a pillanatban lépnék. De hangsúlyozom mégegyszer, most ebben a helyzetben!!!
A család teljesen más. A férj az férj. Létezik élet a férjen túl is, elvégre hány, de hány ilyen szomorú történetet hallott már az ember. Mégis új életet kezdtek és boldogok. Az, hogy az embernek van gyereke, attól még ugyan úgy mellette van és együtt élik az életüket, hogy az embernek új párja van.
Nagyon kényes ez a téma, ezért sokakból több indulatot hoz elő.
Mindenkinek más és más az oka, miért csalja meg a párját.Engem is meggondolatlanul csalt meg az exem, visszafordíthatatlan károkat okozva vele.Van aki azért teszi, mert elhanyagolva érzi magát, mert gondjai vannak és máshol keres megértést.....
De bizony van olyan is, aki anno meggondolatlanul alapított családot, nem azzal az emberrel, akivel kellett volna.Akkor úgy gondolta ez jó így, de rájött hibázott.Persze azóta máshol keresi a lángolást, a szerelmet, azt amit a párja iránt soha sem érzett.És persze ha már van gyerek, akkor bizony nem is olyan könnyű.Nem mondom, hogy megérthető, amit tesz, de bizony szenved.És nem akarja cserbenhagyni a családját sem.Nem könnyű szerintem senkinek sem egy ilyen helyet.Bizony ezért nem szabad senkit sem lehurrogni, bántani, miért teszi, amit tesz.Mindenkinek el kell döntenie, ő mit akar, ha hibázott, azért valahol, valamilyen formában vezekel.
Szóval én azt mondom, hogy ne bántsátok egymást, a megcsaltnak, de néha a megcsalónak sem olyan könnyű.Mi azért vagyunk, hogy egymás bánatát meghallgassuk, segítsünk feldolgozni, amit bizony nem is olyan könnyű.De szerintem a durva véleménynyílvánításra senkinek sincs szüksége.
Nem érzem, hogy meg kellene védenem magam. Nekem nem ártasz a véleményeddel, szólásszabadság van, szíved joga kimondani, amit gondolsz.
Azonban itt a fórumon is, a véleménynyilvánításaink alapján alkotnak rólunk is véleményt mások, és bizony jól esik, ha valaki megpróbál megérteni.
Gondolj bele, egyéb emberi kapcsolataidról ( család, szülők, barátok ) is így vélekedsz? Ha téged megbánt valaki, jobban fogod érezni magad a kölcsönkenyér visszajár elv követésével?
Örülök, hogy van aki kiáll mellettem.Nagyon jól esett.:)))
És jó tudni, hogy vannak megértő emberek is..!
Ezt nem Vicsévának szántam. Felőlem azt csinál amit akar. Csak ugyan úgy ahogy mások én is leírom a véleményem.
Itt most arról volt szó, hogy más beírt, hogy megcsalja a férjét, ő is megcsalta őt. Nem pedig Vicséváról.
Te meg ne védelmezd már ennyire. Nagy lány, meg tudja védeni magát, ha akarja!!!!!
Értem is meg nem is.
Ha te már úgy érzed, hogy szerelmes vagy abba a másikba, de a férjedet is szereted, azért csak elgondolkodtál, hogy ő mit fog tenni, ha te is megcsalod. Persze, mondják sokan, hogy megérdemelné. Ha viszont boldog vagy vele a történtek ellenére, akkor nem megőrizni kellene ezt a boldogságot? Ha annak idején téged nem csal meg a férjed, akkor is azt mondanád most, hogy nem akarod kihagyni ezt a lehetőséget? Az jó, hogy annak a másiknak nincs családja. De biztos vagy benne, hogy senkinek sem ártasz? Akár annak a másik férfinak, a kislányodnak, vagy saját magadnak? Nem lehet, hogy inkább vele akarsz majd élni, és elhagyod a férjedet? Ha nem érzed a férjed iránt, hogy ő az igazi, akkor igazad van, keress tovább, találd meg a boldogságot, de akkor ezt előtte tisztázni kell a férjeddel. Ne kövesd el ugyanazt a hibát, amit ő. Mi az, amit az másik tud neked nyújtani? Nem kaphatnád meg ugyanezt a férjedtől?
Ha már lehetőséged van fórumozni, mások véleményét megismerni, talán megfontoltabban, előrelátóbban cselekszel. Bár a férjem is feltette volna magának a kérdést, hogy mit is akar igazán. Akkor most nem is hallottatok volna rólam, mert számomra ez a fórumozás egyfajta pótcselekvés a fájdalmam levezetésére. Hát nézzétek el, hogy mindig ilyen sokat írok.
Sérelemere építeni bármi fajta emberi cselekedetet elég gázos dolog és nem utolsó sorban mérgező...
De már lentebb írtam neked,te a te életedbe úgy teszel majd ahogy akarod! Vicseva megbocsájtását pedig emészd már meg...Nem TÉGED ÉRINT!
Nem családos ember a kiszemeletem, így nem ártok egyik nőtársamnak sem.
A férjem, pedig nagyon szeretem!Ez nem bosszú a részemről, csak egyszerűen szerelmes vagyok.És nem akarom kihagyni a lehetőséget.
Remélem megérted!
Persze, ha nincs annak a férfinak családja, valakije, aki szereti, akkor a párja hűtlenségére Juditkának legyen ez a reakciója, mert nem ártatlanoknak árt vele.
Hát szerintem ez semmiképpen sem egy normális reakció, ha van családja valakinek, ha nem.
Ha vonzódunk valakihez, ne érdekből vagy sérelemből tegyük.
Én nem csaltam vissza, mert szeretem. Nem az ő férjét védem, hanem a jövendőbeli szeretőjének a feltételezett családját, a feleségét, a gyerekeit... ( számomra nem derült ki, hogy van-e családja ), mivel tudom, hogy én feleségként mit éltem, élek át, és látom a gyerekeinken is. Ő pedig a saját életében történtek után szándékosan akar másnak ártani.
Persze, ha nincs annak a férfinak családja, valakije, aki szereti, akkor a párja hűtlenségére Juditkának legyen ez a reakciója, mert nem ártatlanoknak árt vele.
Jézus én nem értem, hogy emberek hogy tudják ennyire védeni, azt aki megcsalta őket. Megalázott, megbántott. Persze, hogy megérdemli, hogy ha ő is megcsalná. Miért ne kapja vissza azt amit adott? Miért érdemelne ő jobbat??? Nem értem?
Nagyon érdekesen gondolkoztok!!!
Olvastalak máshol. Elvetettél egy babát, mert a párod pont akkor csalt meg, amikor terhes voltál.
Ez a férfi akiről ábrándozol, családos ember? Hogy vagy képes megtervezni azt, hogy esetleg egy másik nő ugyanazt élje át, amit te annak idején? Szerintem bármilyen pofont is kap az ember az élettől, a jelleme nem változik meg. De ha nincs családja, akkor feltetted magadnak a kérdést, hogy akivel le akarod élni az életed, aki annak idején megcsalt téged, annak milyen érzés lesz, ha kiderül? Vagy úgy gondolod, hogy kussolni kell neki, hiszen ő is megcsalt? Nem afféle bosszú ez?
Akit pedig szeretünk, azon nem állunk bosszút!
Szóval nem értelek.
Nahát.És még itt a fórumon a java része azt mondja a szerető nem hibás:))
Szegényke csak a szerelemtől nem tud már kilépni...ártatlan báránykák.Látszik:DD
Akkor jól értettelek, én is így gondolom. Én is mindig abban hittem, hogy az leszek, aki lenni akarok. Csak ha az ember életében történik valami rossz, akkor ki rövidebb, ki hosszabb ideig feladja, mert úgy látszik, reménytelen újra kezdeni...
Aztán az ember alaptermészete mégiscsak felülkerekedik, és hajlandó befogadni a szépet, és újra azt mondani, hogy boldog vagyok!
A remény asszem egyfajta hit vagy vágy egy jobb lehetőségre, ami a sorsba egy olyan választható pluszt vihet, ami még nem volt benne és ki tud szabadítani abból a sorsból, ami eddig volt, s persze ami aztán megint sors lesz, de már egy jobb. Vagy nem? Régen azt is mondták, hogy a sors fél a reménytől, mert a remény meg tudja őt változtatni...
Amikor a mag tudja, hogy ő virág és reménye, hogy szép virág szeretne lenni egy napos kertben és magot hozni, akkor az lesz, mert a sorsa is segít neki ebben. De, ha csak átlagos virág akar lenni valahol, ebben is segít a sorsa...
Ezért is oly szomorú néha látni, ha már a Remény sincs, mert akkor ki írja a sors forgatókönyvét, az eddigi sors...?
Úgy érted a remény tud több lenni, mint a sors maga?
Vagy fordítva?
12 év telt el azóta, hogy különmentünk.6 évig jött rendszeresen, közben és is találtam vkit, akitől a 3. gyermekem született.(10 évig éltem vele, mármint a második pasival,egyébként neki a mennyasszonya voltam)A volt férjem nem bírta elviselni, hogy másnak is szülök, az viszont nem volt baj, hogy közben annak a nőnek csinált gyereket, akivel lelépett.3 héttel fiatalabb az ő kisfia, mint az enyém.Ezt csak azért írom, hogy lásd mennyire furán gondolkoznak a pasik.Ő csalt meg, később ő is csinált gyereket, az természetes, de nekem szerinte nem lehet!2 éve elváltam a 2. pasimtól is, mert lebukott egy csajszival.Qrvára megbánta, sírt, szabadkozott, hány, hasmenése volt a lelkiismeretfurdalástól....Próbáltam megbocsátani, de már semmi nem volt olyan, mint előtte.Ami összetört, azt összeragaszthatod, de már nem a régi.Erre rájött ő is.Féltékeny lett, örjöngeni kezdett, nemegyszer eljárt a keze...Szóval feladtam.
Tehát a nagy igazság az, hogy lehet megbocsátani, de aki azt mondja, hogy teljes mértékben sikerül, szerintem csak áltatja magát.A bizalom megint egy érdekes dolog, na az, ami soha, de soha sem jön vissza.És sajnos kihat a többi kapcsolatra is.Főleg, ha ezt megint eljátszák veled.Most próbálok boldog lenni, keresgélni, ha vmi nem olyan, mint szeretném, akkor továbbállok.Megtanultam a leckét, jobb az elején, mint később.Ja és maximálisan nem bízom meg eyetlenegy pasiban sem, mert az én tapasztalataimon kívül sajnos nem látok olyat, hogy megérdemelnék a feltétlen bizalmat.Olyan munkahelyem van, hogy járom az országot, nagyon sok emberrel vagyok kapcsolatban(nagy áruházláncok).És a pasik bizony nyomulnak ezerrel, de a nősek is!Nem számít, ha már a 2.házasságukat kockáztatják is.Én nem engedem magamhoz közel őket, de bizony elmondhatom, hogy az a védekezés, hogy a csaj nyomul...az sokszor csak duma.A barátnőm is sok mindenen átment,azt mondja ezért már nem válna el, mert szerinte is mindegyik egyforma, hanem visszaadná.
Éppen ezért én nem ítélkezem, nem is szeretem, ha ezt mások teszik, mert nem tudni a teljes igazságot.Most már nekem is csak az számít, hogy kapjak egy kis szeretetet, törődést, mindig mást helyeztem előtérbe.Azt hiszem itt az idő, hogy végre magammal is törödjek.Boldog szeretnék lenni, szenvedtem már eleget!:)
Én is így gondolom. Fontos a megbocsájtás, már csak magunk miatt is, hiszen a harag, a gyűlölködés elsősorban azt "emészti", azt betegíti meg, aki táplálja magában.
Egyébként szerintem egy félrelépést (ha valóban csak egy botlás, egy pillanatnyi "kihagyás" volt) meg lehet bocsájtani, és ha valóban szeretik még egymást (itt Vicsevára gondolok) túl kell lépni rajta.
Más a helyzet azonban egy hónapokig, esetleg évekig tartó viszonnyal. Ebben az esetben nem hiszem, hogy érdemes együtt maradni. Lehet, hogy az együttmaradás kényelmesebb megoldás mint különválni, de a megcsalt félnek mindenképpen lélekromboló.