Milyen érzés szeretőnek lenni? (beszélgetés)

Hű "jemma" szerintem én a te nyilt levedre vártam, már többen mondták más szavakkal ezeket a dolgokat de mindig csak meghallgattam és bólogattam kettőt de nem értettem meg vagy csak nem akartam megérteni... Mióta olvasgatom ezeket a levelket egy pár hete úgy érzem megvilágosodtam, tudom hogy nem fogja megtenni mert ő ehhez érzelmileg, lelkileg gyenge amit valahol megértek hogy nem akarja ott hagyni őket mert tényleg kicsik, de mindig őnző módon azt akartam hogy velem legyen. Ma van neki a névnapja Lajos és egész délután otthon volt a családjával és egy kertipartit tartott és ott volt neki az anyukája a barátai (mindeni akiket én is ismerek) és én persze nagyon kíváncsi voltam hogy milyen, kölcsönkértem a munkatársam kocsiját amit nem ismer annyira mert az enyémet 10 km-ről megismeri és elmentem a házuk elött egy párszor és láttam hogy ott játszanak a gyerekek a fűvön meg bicigliznek és ilyenkor döbbentem rá hogy én egy kis porszem vagyok az életében és soha nem lesz nekem is egy ilyen családom amilyen ott már neki megvan. Ma szerintem elhatároztam magam hogy lassan de biztosan leépítem ezt a kapcsolatot!

Hűű nagyon sokat irtam, remélem nem baj, ezt senkinek nem tudom elmondani a családomban sem hallgat már meg senki mert már unják ezt a lemezt! Köszönöm hogy végigolvastátok! Jó éjszakát mindenkinek!

Köszönöm "JEMMA"!!

szia,

elhiszem és megértelek, mert szerelmes vagy, de nagyon fiatal vagy ahhoz, hogy ebben a kapcsolatban még sokáig benne légy. nagyon úgy látszik, hogy a kedvesed nem akarja a családját elhagyni.

járj nyitott szemmel és próbáld a "saját" életedet kialakítani, mert így nem a magad életét éled...

tudom, hogy te is tudod és szenvedsz, tényleg megértelek, de ez egy áldatlan állapot: mindig csak vársz és vársz! ez borzasztóan kiszolgáltatott helyzet.

Sziasztok!

Olyan szerelmi vallomást kaptam a szeretőmtől e-mailben, amit nem minden nap kap az ember lánya, muszály elmondanom! Tudnotok kell, hogy az utóbbi időben a férjemmel is javult a kapcsolatom és ezt a szeretőmnek is elmondtam.

Íme az idézet (remélem, sosem tudja meg, hogy leírtam):

"Bízom benne, hogy annyira nem javul meg a férjeddel a kapcsolatod,hogy engem lapátra tegyél. Mindig nagy gyengédséggel, szerelemmel gondolok Rád, és míg élek, szeretni foglak!"

Kell ennél szebb vallomás??? A fellegekben járok a boldogságtól!

Ezek után szerintetek milyen érzés szeretőnek lenni?

Rengeteget beszélünk erről hogy mi lesz velünk naponta felhozom neki a kérdést hogy mikor mondja már meg nekik hogy vagyok az életében, mi rendgeteget vagyunk együtt sokat találkozunk még mindig napi 3-4 órákat beszélünk telefonon. Rengeteg határidőt szabtam már neki hogy most már döntenie kell és ha nem engem választ akkor szakítsunk, na hát neki erre mindig az a válasza hogy nem birja nélkülem és hogy én sem fogom kibirni nélküli (amiben igaza is van). Például tegnap voltunk együtt egy házi buliban barátokkal beszélgettünk kertbe fözicskéztek a többiek és én mondtam neki hogy menjük fel a házba és beszélgessünk és megmondta hogy nem fogja tudni megmondani a feleségének hogy elhagyja őket mert ezzel tönkretenné a 8 éves és 13 éves gyereki életét, és inkább leéli az életét így boldogtalanul és csak aludni jár haza esténként amikor elmegy tőlem. :-( Hidd el hogy ezt már ezerszer hallottam tőle de még mindig reménykedem hogy egyszer lebukunk úgy hogy abból már nem lesz visszaút, de ott van az is hogy mi már tavaly Siófokon a felesége rokonai elött lebuktunk de mindenféle hazugságot kitalált és tisztára mosta magát de akkor annyira pánikba esett hogy én még olyannak soha nem láttam.

Judit és neked vannak gyerekeid és a párodnak akit szeretsz, ti azért nem léptek? a gyerekek miatt? Mióta vagytok együtt?

Köszönöm a válaszod, el sem tudod hinni hogy nekem ezek a levelek milyen fontosak.

Sajnállak nagyon. Beszéltetek már erről a "pároddal"? Mármint arra gondolok, hogy ő mit akar tőled. Ilyen rejtett kapcsolatot vagy akár fel is adná előző életét érted!?

Nekem is van jelenleg szeretőm, de az a különbség, hogy én is férjnél vagyok, ő meg nős így tudjuk mi a határ. Bár én is kezdek belehabarodni annak ellenére, hogy nem szeretnék.

Annyit tudok neked tanácsolni, hogy beszéljetek róla, hogyan tovább. Mi legyen veled, mert Te így szenvedsz. Remélem sikerül megoldást találni!!!

Sziasztok lányok!

El sem tudom hinni hogy mások is járnak ebben cipőben amibe én már 29 hónapja járok, és nagyon nehezen bírok. 22 éves vagyok és iszanyatosan beleszerettem egy nős férfibe akinek 2 gyermeke van. Az eset szerintem minden pontban megegyezik a klasszikuséval, erre egyébként a napokban jöttem rá. A barátom miatt mindenkit eltaszítottam magamtól egyetlen barátnőm sem beszél már velem. Erre ő mindig azt választolta/válaszolja hogy nem voltak igazi rendes barátok! Ha nincs velem egyedül vagyok, sirok és csak várom és várom hogy felhívjon és eljöjjön hozzám este 1-2 órára. Kérlek segítsetek ha van valaki aki már ebből valahogyan ki tudod lépni, akkor irjon és adjon ötleteket. Már pszihologusnál is voltam de nem segített. :-( Várom a válaszotokat! Előre is köszönöm hogy elolvastátok a hozzászólásomat!

ezt elég nehéz szabályozni, sajnos:-(

egy nő azonnal szerelmes lesz, ha szólnak hozzá két kedves szót, ráadásul még a szex is jó. akkor vége az észérveknek, elszabadulnak az érzelmek. ez a jellemző.

Szia Katka14!

Mi újság veletek? Elmúlt június 30 - találkoztatok?

Kitartást kívánok Neked, és legyél határozott, bármi is történjen, ha már eldöntötted, mit szeretnél. Nem lesz könnyű...sőt! Nagyon nehéz lesz (tapasztalatból írom), de minél tovább halasztod, annál nehezebb és fájdalmasabb!

Nagyon drukkolok!

Sziasztok!!

Én 22éves vagyok és 2,5- 3 éve vagyok szerető!De úgy érzem, hogy végre lépnem kell, és ott kell hogy hagyjam a srácot, mert kezd érdektelenné válni a kapcsolatban.Ami igazából abban merül ki hogy már nem kommunikálunk hetente, és elmarad az együttlét utáni együtt is alszunk dolog...De vele lenni mindig is maga volt a mennyország...lehengerelt,tele vággyal,tűzzel...amikor úgy érzed még senki sem vágyott rád ennyire.Rendes és aranyos, egy az érdeklődésünk, és sosem veszekedtünk,nem beszéltünk a barátnőjéről!Tartjuk a kapcsolatot akkor is amikor a élet más dolgairól van szó, nem csak a sex! Csak ezzel az a baj hogy elkezdett annyira tökéletessé válni a szememben hogy akarva akaratlanul beleszerettem. És már fáj amikor elmegy és tudom hogy egy más nő mellé bújik akivel már 4-5éve együtt vannak.És ez érzelmileg teljesen tönkretesz, és tökreteszi a kapcsolatunkat is, mert máshogy állok hozzá máshogy viselkedem,ezzel megváltozik minden, látom rajta, hogy távolságtartóbb lett.Rájöttem sosem lesz az enyém...felhagyok vele és emelt fővel ha nehezen is de megpróbálok semleges lenni vele.Mivel ha nem akarom is találkozom vele, mert tagja a baráti társaságomnak...meglátjuk még mi sül ki belőle!Elenged e vagy akkor fog igazán akarni...

Szia!

Nem haragszom, sőt!

Örülök, hogy leírtad, hogy Te hogyan látod.

Még hasznos lehet. :)

A kételyek, a kettős érzések tulajdonképpen csak abból jöttek, hogy egy ilyen döntéshez szerintem több idő kell.

Félek, hogy ne gondoltqa át jól, csak az vezérelte, hogy nehogy elveszítsen.

Mindenesetre ez az idő, amíg távol leszünk egymástól, talán hagyja leülepedni a dolgokat.

Aztán 30-án, mikor újra találkozunk, talán tisztábban látunk mindketten.

szia,

örülnöd kellene! a kételyek miért kerültek előtérbe?

én megmondom neked, hogy én ezzel hogy lennék:

persze iszonyú jó, hogy végre legálisan egymáséi lehettek, de innentől kezdve ez a kapcsolat is elindul a lejtőn... mert valljuk be, hogy mindaddig amíg titok, körüllengi valami misztikus, egymásnak csak a legjobbik felünket nyújtó dolog. innentől azonban belépnek a hétköznapi dolgok: szex lehet bármikor, bárhol, ki viszi a gyereket ide-oda, rezsit kell fizetni, ráadásul a "járulékos" dolgok, olyan mint láthatás az elvált szülőpárnak, hogy rendezitek stb.

isten őrizz, hogy tanácsot adjak, de én megpróbálnám egyedül az életem először. így is együtt lehettek amikor csak akartok, de a sava-borsa megmarad még sokáig. tudjuk jól mindannyian, hogy a legígéretesebbnek mutatkozó dolog is veszít elég hamar a varázsából, nem hagyd, hogy ez bekövetkezzen:-)

bocsáss meg, nem akartam beleszólni:-) sok sikert kívánok neked, olyan döntést hozz, amelyben TE és a gyermeked maximálisan jól érzi magát. TE legyél az első:-))

Persze, publikus... :)

Szóval azt a választ kaptam, amit szerettem volna. :)

Most mégsem vagyok maradéktalanul boldog. Valahogy olyan kettősség van bennem.

Nem tudom miért, de ezt érzem.

Talán félek is kissé, hogy valami történni fog.

Most ő is elutazik, én is a gyerekkel, 30-án látjuk megint egymást. Már kész rémálom. :(

Egy kis olvasni való...

[link]

Elhagytam a családomat - egy válás megrázó története

2008-10-17

Hogyan jut el egy családszerető férfi arra a pontra, hogy elhagyja feleségét és gyermekét? Vajon kinek van igaza? Elüldözték a férfit, vagy az ő fejében kuszálódott össze minden? - ítélje meg Ön!

Katka mi újság?? Persze ha továbbra is publikus...

9 hónapja? Nem tudom, de akkor is így kényelemes nekik.

Van egy személy akivel sok mindem mást, megbeszél. De a család, az hogy Van Hol Lakni, és persze nem utolsó sorban kimossa a ruháját ki vasalja, főz rá ( neki is )stb. Ezek is a megmagyarázhatatlan dolgok közé sorolhatók.

( utólag ezeket itt végig olvasva, átgondolva, ahogy én megéltem, Nem is tudom miért nem lépett a férjem?. Talán azért mert nem montam semmilyen ételhez nem nyúlsz a hűtőbe? Volt főtt étel mert a lányunk miatt is kellett főzni? Ott volt a ruhája kimostam? Vasalni nem kellett mert nem olyan munkakörbe melózott).

Én is ugyanilyen helyzetben voltam...tudom, mennyire nehéz. Nálam ez a kapcsolatomra is keményen kihatott (állandóan a hívását vártam, a telcsit néztem, a férjemmel türelmetlen voltam).

Illetve egy kicsit más volt...született tőle egy lányom...ezért már egy másik fórumon megkaptam a magamét (jellemtelen vagyok).

Nem akarlak elkeseríteni, de a gyerek erős kapocs. A férfiak többsége sosem hagyná el a családját. Nem tudok férfiésszel gondolkodni...én a kényelemmel magyarázom. Vagy valami presztizskérdés lehet, hogy játszák a mintaapát és közben egy átlagos (langyos) kapcsolatban élnek, ahelyett, hogy változtatnának. Most csak hangosan gondolkodtam...

amikor elmondta, akkor még egy csók sem csattant el, csak már hónapok óta nézegettük egymást.

mivel éreztük, hogy itt valami nagy örömünkre nagyon alakul, akkor azonnal elmondta, hogy 2 hete tudta meg, hogy apa lesz...

persze én tudtam, hogy van barátnője, ő tudta, hogy élettársam van és gyermekem.

ahogy a baba érkezését megtudtam, már akkor le akartam állítani azt ami még "csak" úgymond a gondolatainkban, vágyainkban létezett. azt mondtam, hogy akkor fejezzük be, amit el sem kezdtünk, de nem tudtam megálljt parancsolni és tulajdonképpen azóta szépen minden kialakult és átfordult egy szép/fájdalmas romantikus, lángoló szerelembe...

szóval mindketten családban vagyunk, közben meg egymásra vágyunk...

hűha...

Változott valamilyen téren a kapcsolatotok?

Ne haragudj, hogy ennyit kérdezősködök, csak szeretnék tisztán látni, hogy ha segítségre van szükséged, adott esetben talán tudjak...vagy legalábbis valami hasznosat tudjak írni.

Igen, igazad lehet, erre már én is gondoltam, hogy nekem jelent többet.

Kényelem? lehet...

Lehet, hogy én nem látom jó, nem látom tisztán, hisz ahogy mondják, a szerelem vak, kis kitérőnek azért mégsem nevezném.

9 hónap annak számít?

Édesanyám anno azt mondta a pénteki randevúk nem komolyak. Valami ilyesmi.

Szerintem csak egy kis kitérő vagy neki. Bocs hogy ezt írom.

Közel 12 éve mi is elválni készültünk. Pontosabban a drágám volt beindulva. Tudtam a kapcsolatról, a lányt is ismertem. ( Sőt néha összefutok vele a városba még mostanság is ).

Én úgy gondoltam és most is ezt tenném, ha Ő akar menni menyjen! Ő pakolja össze a ruháját, ne én... Aztán elmúlt a nyár elmaradtak egymástól, nem költözött el.

Szerintem neked jelent többet a dolog, Neki így kényelmes.

Egy pár dologra megtanított ez a " háromszög ".

Egyébként azóta nyitottabb szemmel járok.

Van olyan pasi/nő akiért érdemes áldozatot hozni? Persze társas lények vagyunk, szükség van egy társra.