Milyen érzés szeretőnek lenni? (beszélgetős fórum)

Majd egyszer megérted miről is beszélek,de ahhoz idő és igaz szerelem szükségeltetik.

Értem miről beszélsz és meg is értem,de amiket mondassz az az "Ész" az "értelem" szava,nem a szívé.

Leírom még egyszer,hogy nem arról beszélek,hogy együtt kell maradni avval,aki megcsalt bennünket,hanem arról,hogy ha szeretünk egy embert a megbocsájtás csak úgy jön magától,és még jön a kíváncsiság is ,hogy miért tette,a beszélgetések ,a próbálkozás a megértésére....stb...

..és jön a hogyan tovább is,mert az ,hogy megértünk valamit,vagy megértjük a férjeinket,nem egyenlő avval,hogy tovább is együtt tudunk élni velük.

De ha szeret az ember,akkor ezeken a dolgokon én úgy érzem végig kell mennie,ahhoz,hogy le tudjon zárni egy kapcsolatot ,és ne úgy ,hogy bármilyen negatív érzés marad benne.

Neked az nem fér a fejedbe,hogy a férje szereti Őt!

Ha mindketten szeretik egymást igenis túl lehet jutni egy ilyen dolgon.

Amiket te gondolsz ,az bizony akkor következik csak be,amikor az egyik fél,nem szereti már a másikat és való igaz,akkor nem érdemes folytatni a kapcsolatot,de megbocsájtani ,akkor is lehet,sőt kell is,mert nem haragudhatunk azért valakire évekig ,mert nem minket tud szeretni.

Szóval akár fiatal vagy akár nem,annyit érdemes tudni az életről,hogy igenis létezik igazi szerelem,ami akár egy életen át is eltarthat,de ez sem zárja ki azt ,hogy az ember néha "megbolondul",mert az érzelmeink a vágyaink néha becsaphatnak minket:))

A 12 évet mire érted? Mikor váltatok el? Válás után még találkozott a gyerekekkel? Hiszen a második baba még pici volt, ha jól vettem ki az írásaidból, nem is volt kíváncsi már akkor sem rá?

Tudod, teljesen megértelek, hogy a második eset után azt mondtad, hogy vége. Addig azonban az első gyermeketekkel jó volt a kapcsolata? Ezeket azért kérdezem, mert azt még felnőtt fejjel el tudom fogadni, hogy valóban jöhet egy mindent elsörpő szerelem, de hogy a saját gyerekeire sem kíváncsi többé, arra már nincs bocsánat.

Aztán, hogy gondolhatja valaki, hogy olyan, de olyan belső értékei vannak egy nőnek, mikor olyan pasival van együtt, akinek a felesége épp gyermeket vár? Tulajdonképpen hülye megfogalmazás ez, hiszen nemcsak te vártad a gyereket, együtt vártátok!

Sokan azzal védekeznek, hogy nem tudták, hogy a pasi nős. Ahogy nekem azt írják, hogy csak homokba dugom a fejem, amikor hiszek a férjemnek, nos, az a nő nem homokba dugja a fejét, aki elhiszi, hogy azért nem mehetnek el a pasihoz, mert csőtörés van, vagy rovaritás, kölcsönadta a barátjának a lakását, ő meg a híd alatt lakik... Hogy nem mutatkozhatnak nyilvánosan, hogy csak akkor vannak együtt, ha a pasi akarja. Ismétlem, nem voltam még sosem szerető, ígyhát nem tudom, miért is nem tűnik ez fel egy nőnek. Nekem biztos feltűnne, ha nem nyíltan válallnának.

Hogy álltál talpra? Van azóta valaki az életedben a gyerekeken kívül? Tudtál újra bízni?

Az élet pedig visszaadja!A volt férjem(aki megcsalt mikor kismama voltam)Na ő most visszakapta.Az a nő, akinek akkor olyan, de olyan belső értékei voltak, otthagyta.6 éve nem látta a mi gyerekeinket(ő hibájából).Most persze szajházza, meg én állítólag milyen rendes voltam mindig is, meg most összeszedi magát és felkeres minket.Na ekkor mondtam ne!Megvagyunk mi nélküle!Megkérdezte, ha történne vele vmi, nem is sajnálnám?A válaszom az volt:-hát nem!

A kretén nem érti miért is.Ja és ezt 12 év után.Nem is értem.:)

Persze kiszámíthatatlan. Én sem úgy állok hozzá mindenkihez, hogy biztos megcsal, vagy megcsalja a párját. Én csak arról beszéltem, hogy ha engem megcsal valaki, akkor nincs bocsánat.

Lehet,hogy az előző barátnőjét megcsalta, de engem nem fog. Nem úgy állok hozzá egyből, hogy na ez biztos engem is megcsal. Adok egy esélyt, de ilyen szempontból nálam csak egy lehetőség van. Nem adom meg az esélyt, hogy megalázzanak és hülyét csináljanak belőlem többször is.

Én is így gondolom!

De az élet kiszámíthatatlan,furcsa dolgok repkednek körülöttünk,meg nem is vagyunk egyformák.

A férfiak többsége "akkor is hazudik,amikor igazat mond!!!"

Nem akarom itt az idillt elrontani, de azért itt van bőven alátámasztása annak amit én 21 évesen írtam.

Nem akarok én senkit meggyőzni az igazamról. Lehet vannak kivételek, aki hinni akar,higyjen. De én (most ennyi idősen) úgy gondolom, hogy biztos nem maradnék együtt olyannal, aki megcsalt. Fiatal vagyok, soha nem csaltak még meg,legalább is nem tudok róla:-), de már csak azért sem maradnék olyan emberrel, aki megcsalt,mert megalázott, mert nem tisztelt engem akkor sem, mikor megcsalt és azért egy kapcsolatban tiszteljük már annyira a másikat, hogy nem lép félre. Vagy legyünk annyira őszinték,hogy megmondjuk a másik szemébe, hogy mi nem jó a kapcsolatban.

Detto:-)

Valahogy én is így élek,és nem érdekel semmi és senki csak a kislányom és én. Sok mindent elfogadok már,amire korábban azt mondtam,ááá én soha. Valahogy úgy ahogy te írod,sokkal jobban érzem magam tőle.Már nem vágom magam alatt a fát,amit az élet kínál csakis egy szempont alapján döntök,hogy az nekem jó vagy sem;-)

Én hiszek a sorsszerüségben és remélem egyszer mindenki vissza kapja az élettől amit másnak "adott"! Én is kaptam pofonokat az élettől,nem is akármilyeneket.De nem másokat hibáztatok miatta ,tudom,hogy én rontottam el és nem is sajnáltattam magam e miatt.Úgy gondolom mindenkinek saját maga előtt kell számot adni és nem másoknak.

A baj csak akkor kezdődik,ha nincs önkritika és saját magam is elhiszem a hazugságaim és próbálom megmagyarázni a dolgokat,hogy másoknak is tessen.

Biztos ,hogy van kivétel ,én bízom a páromban és ő is bennem.A

Mi a legelején letisztáztunk sok mindent,tudjuk mind a ketten,hogy nincs bocsánat.....

Nagyon sajnálom ami veled történt,fel a fejjel!

Csak sajnos nagyon sokan hazudoznak.Ebben igazad van.Így gondoltam én is,de amikor folyamatosan belédrúgnak, teljesen a mélyponton vagy, akkor rájössz Neked is csak egy életed van, egy kis megértésre, szeretetre vágysz....Na, akkor meginog az, amit eddig vallottál, amihez nagyon sok évig ragaszkodtál, mert hitted mások is ilyenek.De mások sincsenek soha sem tekintettel rád.Előfordult már velem is, hogy olyat tettem, mire következetesen azt mondtam, hogy soha!Engem csalt meg a férjem akkor, mikor a gyerekünket hordtam a szívem alatt.Újrakezdtem egyedül 2 kicsivel.10 év után + egy közös gyerekkel maradtam megint egyedül, mert nem érdekelte a hölgyet, hogy mi lesz velünk.

Engem ezek után senki se hordjon le, hogy úgy fogom élni az életemet, ahogy ezek után élem.Szenvedtem már eleget.És én mindig hűséges voltam.

De higgyétek el! Ennyi tapasztalat után bátran kijelentem, naiv, aki azt hiszi, a nők hibásak.Mi bántjuk őket, mert a férjeinket próbáljuk felmenteni.De a fő bűnös mégiscsak ő!

Álnok módon hazudoznak, hogy nekik jó legyen, mikor lebuknak, akkor a csillagos eget is lehazudják az égről.Mi megbocsájtunk, mert megakarunk, s megy minden tovább a következő bakiig.

Senkit sem akarok megbántani, remélem van kivétel, de én sajnos még ilyennel nem találkoztam.De azért belül ott van elbújva, talán mégis......

Egy szóval sem mondtam,hogy nem értesz hozzá.Ehhez ki ért?! Évezredek óta leülnek öregek,fiatalok és keresik a nő férfi kapcsolat misztériumát.Ebben senki nem szakértő.Esetleg többet megélt,megtapasztalt dolgokat egy 40 éves,mint egy 20.De ez sem törvényszerű,van aki 20 évesen már átélt dolgokat.És azt sem mondtam,hogy hülye vagy,nem értem miért fogalmazol így.Ha egy tapasztaltabb ember megosztja a gondolatait és élményeit veled,az megtiszteltetés,mert sokat tanulhatsz belőle.Mind emellett megtarthatod a saját álláspontodat és véleményedet,úgy hogy megérted a másik miért döntött úgy.De mindenáron kötni az ebet a karóhoz nem érdemes...sokkal jobban jársz,ha megpróbálod átérezni miért döntött úgy,míg a te döntésed joga mindig meglesz a te életed során.

Fiatalabb koromban hasonlóan gondolkodtam.Most én úgy vagyok azt se merném kijelenteni(pedig történtek dolgok már velem is),hogy soha nem bocsájtanék meg senkinek vagy hogy megbocsájtanám tutira.

Nálunk eddig sem úgy volt, hogy csak én mostam, főztem, vasaltam, takarítottam volna, nem voltak meg ezek a klasszikus szerepek. Én is betonoztam, dolgoztam keményen az építkezésünkön az adminisztratív szervezés mellett. Azóta pedig még több háztartási terhet levesz a vállamról, hogy több időm legyen magamra, a családomra.

Azt hiszem áttétek másik fórumba, - hűtlenség után újra együtt.. - mert nagyon elkanyarodtunk az eredeti címtől.

Ezt senki sem tudja megmondani, mit tenne, ha....

Ha sokat olvasol itt, azt is tudod, mennyien azt mondjuk, hogy teljesen más dolog elgondolni valamit, mint átélni.... Ha ilyen hőség van, szakad rólad a veríték, hiába képzeled, hogy egy kellemes hőmérsékletű medencében pancsikolsz, pedig ezt már biztosan átélted. Mégis mennyire más valóban ott pancsikolni! Amikor nem csak az agyadban létezik a gondolat, hanem az érzékszerveiddel éled át! Mivel nem erről volt szó, hogy én csaltam volna meg, nem is ezen kell gondolkodnunk, hogy akkor mit tett volna. Sokkal inkább az a fontos számomra, hogy ő mit tesz most!

Persze az elején beszélgettünk erről is. Nekem itthon van az irodám, és az ügyfeleim többségénél férfi az ügyvezető, velük állok többet kapcsolatban. Kérdeztem én is, mit csinált volna, ha itthon rajtakapott volna valakivel? És nagy valószínűséggel tényleg azt tenné, mint amit válaszolt: sarkon fordulna, majd jóval később hazajönne és megkérdezné, hogy mit akarok ezek után. Sokkal inkább magába forduló típus, nem kérdezett volna annyit az okokról, a miértekről, a részletekről mint én tettem. De tudod mit? Soha nem is akarom megtudni, mert az azt jelentené, hogy én is megcsaltam. Ha azt mondanám, hogy nem tudom mi történt velem, őt szeretem, nekem ő az igazi, nem akarom, hogy elhagyjon, akkor velem maradna.

Tényleg nagyon nehezen vagy meggyőzhető, hogy vannak még csodák, és létezik szívből jövő megbánás. 22 évesen nem tudom én hogy gondolkoztam volna erről, mert nem kellett erről gondolkodnom! Akkor egyéves házasként, számomunkra nem volt kérdés, hogy miért is házasodtunk össze, és ez ma sem kérdés. Ezért vagyunk még együtt, ezért szeretjük egymást.

Neked szerencséd van, hogy idetévedtél akármilyen okból is erre a fórumra, és tanulhatsz mások élettapasztalatából. Nekem addig a napig eszembe sem jutott, hogy ilyen oldalakat olvasgassak, mert egyáltalán nem érintett meg a téma.... Bár belekukkantottam volna, akkor talán apróbb dolgokat máshogy csináltam volna. Pl. Két éve volt egy kerek házassági évfordulónk, terveztem, hogy kettesben elutazunk valahová, gyerekek nélkül, de sajnos vagy az utazás, vagy a kocsibeálló betonozása fért akkor bele a családi kasszába.. Most utólag inkább utazás, a kocsibeálló ráért volna pár hónappal később...

Nagyon szeretem az irodalmat, sokat olvasok, az egyik kedvencem:" ...küzdj, és bízva bízzál!"

Szerintem is sok igazság van abban amit írtál.

Sajnos egyre több ilyet hallok,olvasok,hogy megbocsát a feleség és egy idő után kezdődik minden előlről...

Miért fáj az neked ha valaki megbocsájt?

Olyan indulatosan kezeled ezt a témát.

Ha te ilyen helyzetbe kerülsz netán neked nem kell majd elnézni !!Mindenki úgy csinálja ahogy jónak érzi.

"Én a mai nap után emelt fővel ki merem jelenteni, hogy én vagyok a férjem igazi szerelme, engem szeret, engem kíván, nem muszályból van velem. "

Akkor a lényeg, megvan...és sokat nem kell már dolgoznod a rendbejövetelért, nem?

Csak úgy vegyesen a gondolataim:

Fárasztó nap volt a mai, Ukrajnában voltunk, négy órát álltunk a határon, de nyugodtabban fekszem le, ha kiírom ami az agyamban van.

Nem tett jót a házasságunknak a megcsalás. Nem volt lapos 20 év után sem, nem volt szükség "vérpezsdítésre"- Sokkal boldogabb lenne mindegyikünk enélkül. Aki úgy érzi, hogy a házasságának jót tenne, hogy megcsalták, hát az csalassa meg magát, és haj' de jó lesz majd neki! Tudom, hogy nem rossz szándékkal írtad ezt "myly Tündér" (Bogica után szabadon), de ahogy az én írásaimból te is mást olvastál ki, úgy nekem is furcsán hangzott ez a mondatod.

A 14 éves lányom és 12 éves fiam is tudnak szinte mindent. A saját csalódásomon kívül látom az övéket is. A biztos hátterük meginogni látszott én is gondolkodtam a váláson. Én sem, és a pszichológus sem tudja megmondani, hogy majdani párkapcsolataikra milyen hatással lesz ez az egész. Amikor a kisfiam felfogja úgy istenigazából, hogy mit jelent az, hogy "apa lefeküdt egy másik nővel", vajon mit fog érezni? Érthető, hogy mégis mi a csuda fáj még mindig nekem? Hogy miért kívánom a pokolba azt a kurvát, aki persze hogy nem volt tekintettel rám, de a saját gyerekeire sem! Én érthetőnek tartom, ha gyűlölöm, mert nem valószínű, hogy ő szenvedne a történtek miatt, de a férjem szenved.

Nem "kötelező" tiszteletkörök ezek, amiket muszályból érzek. Nekem a férjem a legjobb barátom. Azt hittem kaphatok innen is egy kis lelki segítséget, együttérzést. Bogicának igaza van, csak attól hiteles, aki szintén élt boldogan már valakivel hosszú ideig, akit mégis megcsaltak, és ennek ellenére küzdenek azért, hogy a gyerekeiket és egymást is újra boldognak lássák.

Távol áll tőlem, hogy bárkit is becsapni akartam volna, hogy ezt "eljátszanám".

Én ismerem a férjemet ezen a világon a legjobban, úgy ahogy a saját édesanyja sem.

Soha nem mentettem fel a férjemet a tette alól, és soha nem is fogom, nem feloldozást kerestem a számára, hanem szerettem volna megérteni a történteket. Fél éve türelmes, megértő velem, és sok már egyéb dologból is tudom, hogy soha nem lenne képes újra ilyet tenni! Most azonban nem veszem el a részletekben, tudom és kész.

Ittikének kívánom, hogy idővel változzon meg a véleménye, akarjon anya lenni, mert ennél nemesebb küldetés nincs egy nő számára! Tanuljon mások hibáiból, fordítsa őket a maga javára! A papír valóban nem számít, azonban én ammondó vagyok, hogy papír nélkül is családnak számítanak azok akik együtt élnek gyerekkel vagy gyerek nélkül, egy család életét felrúgni senkinek sincs mentsége!

Én a mai nap után emelt fővel ki merem jelenteni, hogy én vagyok a férjem igazi szerelme, engem szeret, engem kíván, nem muszályból van velem.

Bogicának megszavaznék valamiféle empátia díjat, mert azt is ő írta, hogy mindenki magából indul ki, a saját élethelyzetéből.... Gandi73 nagyon sajnálom, hogy nálatok ez újra megtörtént, de a te férjed nem az én férjem!

Nem minden férfi egyforma! Vannak akik mindig csalnak, vannak akik sohasem, vannak akik egyszer igen, aztán rákapnak az ízére, és igenis vannak olyanok is, akik sohasem akartak, mégis egyszer csalnak, aztán sohasem!

Aki úgy gondolja, hogy vele sohasem történhet, meg, az is homokba dugja a fejét, nem? Aki azt mondja, hogy nincsenek normális férfiak, az mit remél az élettől?

Jövő héten házassági évfordulónk lesz....

Kívánok mindenkinek további szép hétvégét, olyan társat, aki tudja hol vannak a gyökerei.....