Miért nem akarok gyereket? (beszélgetés)

Eszembe jutott valami ,erről a gondolatsorról.

Tulajdonképpen ,minden egyes ember ,ha az életét befolyásoló döntéseket hoz,akkor valamiért teszi azt.Meggondolja ,meghányja -veti ,aztán dönt.

Lényegtelen miért igen,miért nem.

Mindegyik ok,az adott ember életében ,a legfontosabb.

Így hát nem minősíthetjük azokat sem,akik ebben látták az utolsó szalmaszálat,hogy gyereket vállaltak,hogy önmagukat kiteljesítsék,sem azokat,akik megfontoltan döntenek,sem azokat,akik úgy gondolják nem akarnak gyereket.

Mi azM Bástya elvtársat már meg se akarják gyilkolni??? Hát én már szart érek??

:DDDDDDDD

Lehet nem kellett volna magas c-n kezdeni...és másoknak úgy is folytatni.

Mindkét fél alaposan belerakta a saját részét, ha obejktíven megnézed.

:)

Igen, már látom.

Alaposan elüldöztétek:(

Rengeteg értelmes ember van. Meg sok... khehh... egyszerűbb lélek. Kis szerencsével és rossz karmával ki lehet halászni egy jó kis anyóst, aki mindaddig amíg a beszélő viszony fennáll, nem fogja el, hogy egy csomó mindenhez nincs köze. Se azt, hogy a kérdése nem helyén való, se azt, hogy már sokszor kapott rá választ.

Meg a férj sem egyszerű ügy. És ha nem is beszéd téma, előrodulhat, hogy boldog, boldogtalan szül az ember környezetében, és akkor gondolkodni kezd. A félelmek ilyenek. Nem lehet kikapcsolni, vagy kiradírozni.

Huanita véleményem szerint nagyon is megérett a gyermekvállalásra.

Melyek azok a hozzászólások, amely szerint nem így lenne?

"picit onzo goreny dolog. . de na, valakinek igy is kell elni"

Ez már túlmegy minden határon!

A cikkírónál egyértelműen örlődés van, Ő ezért...a többiek okát nem ismerem.

:)

Lehet,igazad van.

De szerintem a legjobb módszer ,az ,ha nem válaszol a kérdésekre,vagy csak annyit,hogy ,"MIért nem akarok gyereket?mert csak!"

Evvel rövidre lehet zárni a társalgást és az esetleges bőségesebb válasz utáni sablon kontrákat.

Egyszerűen semmi köze hozzá senkinek,kivétel a férjnek.

Jézusom! Ki beszél itt 6 gyerekről?

Huanita csak egyről, ami még csak tervben van.

Miért kell őt ennyire támadni, honnan veszed, hogy nencs hol lakniuk?

Honnan tudod, hogy a férje milyen anyagi hátteret biztosít neki? Vagy esetleg a szülei?

Engem nem nem segítenek a szüleim, mert nem tudnak, de a környezetemben többeket igen. De nem haragszom ezért rájuk, mert kit segítsen a szülő, ha teheti, ha nem a saját gyerekét?

Miért feltételezed, hogy a Huanita gyerekét az állam tartja majd el és semmit sem tud majd megadni neki?

Egyetértek .

Szerintem is így van .

Annyit még hozzátennék ,hogy a másik oldalnál is nekem kicsit fura,hogy arra éreznek késztetést ,hogy elmondják ,miért nem akarnak gyereket...

Nem értem ,miért?

Ha nem akar ,nem is gondol rá,ha nem gondol rá ,nincs mit megmagyarázni,mert nincs mit?:))

Szerintem a gyerekszülés, és a gyereknevelés nem az a dolog, amiért bárkinek is hátba kéne veregetni az embert.

A gyermeket elsősorban magunknak szüljük, jobb esetben persze önmaga létezésért is, akik ezért a teljesen természetes folyamatért dicséretet, vagy elismerést várnak többnyire azok az anyukák, akiknek elsősorban azért van gyerekük, mert előtte sem tudtak kvázi személyiséget növeszteni unalmas, sikertelen szürke emberek, akik ezzel a teljesen természetes szereppel takaróznak egész életükben.

Kb. elég a főoldalon lévő gyerekes topikokba belenézni, hogy találjon az ember ilyeneket, persze hál isten én úgy látom többségben az egészséges szemléletű anyukák vannak, de sajnos nem ritka ez utóbbi féle sem.

Erre a gyerek-nem gyerek témára azért is reagálnak érzékenyebben, mert azt az (ál)szerepet érzik veszélyben amit eddig össze tudtak kaparni maguknak.

Ezzel a hsz.-el nem célzok itt egy jelenlévőre sem-általános megfigyelés.

Tévedsz, nekem nincs személyes tragédiám. Az első terhességem 10 hetesen elhalt, egy év múlva fogant meg a fiam. Nem jött könnyen, de nem is kellett semmilyen plusz hormon és beavatkozás.

De hidd el, egyre inkább probléma a fogantatás, mert egyrészt későn vállalnak a nők gyereket, ami nem kedvez, plusz a mai stresszes élet sem vált hasznára a dolognak.

Kedves Marmar !

Én megértelek és nem vetlek meg. Mint ahogyan írtad is, nem mindenki anyatípus. Van aki gyerekként már tudja és van aki felnőtt fejjel sem tudja eldönteni, vagy érezni. Én még igen picike voltam talán óvodás és akkor kérdezték mi szeretnék lenni???? Én egyből rávágtam gondolkodás nélkül : Anya és feleség!!!! És most épp ott tartok a párommal hogy babát szeretnénk. Igen fiatal vagyok, de sajnos hamar fel kellett nőnöm. De viszont ne ijedj meg, a párom keresztanyja 42 évesen döbbent rá Ő babát szeretne, addig viszont ha a közelébe került egy gyerek rendesen rosszul lett! Nem bírta elviselni őket. És most pedig egy anya tigris, van egy 2 éves kisfia, és imádja, imád vele együtt lenni! Ne keseredj el, mert nem vagy egyedül a gondjaiddal!